Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-30 / 5. szám

10 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 január 30. vözlés jár. Az értesítések kapcsán meg kell nyilvánulnia a vármegye hangulatának, bizalmának, vagy bizalmatlanságának. Már pedig a törvényhatóságoknak semmi okuk sincs a bizalomra, de annál több az aggodalomra és bizalmatlanságra. Szemle. (A réstletiizlet.) Nél.ány esztendővel ezelőtt Magyarország még a részlctüzlet Eldorádója vol*. Alig volt olyan család, amelynek egy két havi részlete ne lett volna esedékes minden hónap elsején. Különösen a tisztviselők voltak elárasztva részletekkei, mert a megrendelés gyűjtők nagy előszeretettel vetették magukat a hivatalszobákra. A vigéc siájas és szemtelen, a tisztviselő nép könnyen hivő és sokszor könynyelmü; nagyobb összegű készpénze egyszerre. nem is szokott lenni, tehát könnyen beugrik, sőt örül, hogy ilyan formán hozzájuthat egy s más olyan dologhoz, amit készpénz fizetés mellett sohasem vásárolhatott volna meg. Az uj végrehajtási törvény azonban kissé megszorította a mindent részletre eladók eladási kedvét s a sommás perek légiója, fraely ezekből az ügyletekből származott, mintha valamelyest megcsappant volna. De a szép és csendes idők múlóban vann ak. A vigécek, a megrendeléseket gyűjtők újra megjelentek a láthatáron s most már teljes konfidenciával, a törvény határozott tilalma ellenére rohanják meg a védtelen közönséget. Az előbbi réezletkereskedők egy része ugyan becsukta a boltot, de caak az^rt, hogy helyet adjon az uj és ujabb vállalkozóknak, akik még mindig, sőt talán még inkább merészelik portékáikat csekély részletre, de annál busásabb árak mellett eladni. S folyik a részletüzlet tovább. Mindent kaphatunk részletre. Az élelmes ügynök először könyvet kinál ; ha az nem kell, előszed a zsebéből egy Browning pisztolyt, azután ágyterítőt, fogfájás elleni szert, önborotváló készüléket s ha éppen ágyúra van szükséged, vagy ta án hálóingre, az neki tökéletesen mindegy. Szolgálhat mindennel, akár a párisi nagy áruház. A fortélyos részlet ügynök, különféle ürügyekkel, mindig megtalálja a mód ját a közönség becsapásának s mindenkor lesznek naiv és hiszékeny emberek, akik felülnek a maszlagnak, amelyet rafinirozott álkereskedűk és furfangos álbirlapirók beadnak. S nem lehet ellenük védekezni. Mert majd hazafias könyvek, hazafias célokat sejtető sorsjegyek, majd tényleg tisztességes jótékony egyesületek segélyezését mondják a célnak s csak mikor az üzlet lebonyolítására kerül a sor, veszik észre a hiszékenyek,. hogy bizony újra csak áldozatul estek. A részletre való eladás, jobban mondva becsapás moöt is ugy dühöng, mint azelőtt, csak valamivel ovatosabbak a részletezők, mint az elődök. A vevők még ma is olyan könnyen hivők, mint a régi időben, amikor még az uj végrehajtási törvényt nem atkották meg azok, akik ennek a lehetetlen kereskedelemnek egyszer véget akartak vetni. De mekkorát csalódhatott az, aki a hiszékeny közönség segítségére akart sietni a nálánál sokkal ravaszabb, kitanultabb ügynökkel szemben. Most már látjuk, hogy az a pillanatnyi ijedelem, amelyet az uj törvény keltett, hamarosan véget ért s ime most már épen ugy folytatják kisded játékaikat, mint a múltban. Semmi sem gáto'j a őkcl abban, hogy könnyelmű hitelezéseikkel bajba ne rántsák a közönséget, amelynek sem azokra az irodalmi művekre, amelyeket árulnak, sem egyéb felesleges holmira, amellyel az egész országot elárasztják, szüksége nincsen. Az uj törvény alig változtatott valamit a helyzeten. Nem változtatott pedig azért, mert a gyakorlat nem foganatosítja a törvényt oly módon, hogy megfeleljen a törvényhozó célzatának. Nem védi a közönséget elég eréllyel a zaklatásoktól s a saját könnyelműségének következményeitől. De nagyon hibás a közönség is, amely megrendeléseket juttat az ügynököknek; akik pedíg el is utasítják őket, ezt olyan udvarias formában cselekszik, hogy szinte öröm vigécnek lenni. Az meg épen nem fér össze az uri felfogással, hogy a törvény ellenére megrendeléseket gyűjtő ügynököket valaki feljelentse. Pedig jogászok, sőt talán még a törvénysértés megtorlására hivatott tisztviselők ajtain is bekopogtatnak. De hát ugy fogják fel a dolgot legtöbben, hogy denucciálni nem uri teuipó. Lessen a vigécre s jelentse fel az, akinek a megrendelések gyűjtése érdekeit sérti. A tisztességes helyi kereskedelemnek azután védelme nincs. Kénytelen tűrni, hogy a rovására élősködnek az álkereskedők, a törvénysértők, akik olyan furfangosak, hogy majdnem mindig kitudnak siklani a csapdából. Alig van talán olyan város széles Magy rországou, amely annyira országútja volna a fogyasztókat látogató vigéceknek, mint Zalaegerszeg. Az ember szinte bámul azon a zseniális merészségeu, amellyel megostromolják a közönséget. Csomagjaikat, néha a zsebben elférő mintáikat szabadon hordozzák ki s be a törvényházakba, a hivatalokba, a családokhoz. L^gió a számuk. Urak és hölgyek felváltva jönnek. Az egyik alázatosan, a másik bíztató mosollyal, a harmadik elegáns fellépéssel kínálja a részletüzletet. És nem is lesz addig vége ennek a i-áskajárásnak, amíg a közönség maga nem védekezik s a hatóság kezébe nem szolgáltatja a törvényt semmibe sem vevő vigéceket. , * * * (Az előkelőség és gyűlölet.) Hol találkozik ez a két. fogalom, azt kérdik? Tessék csak körülnézni egy kicsit nálunk s egy kicsit a külföldön, azután- rögtön láthatják, hogy Magyarországon a társas életet ez a két jelenség uralja. Legalább a külsőségek arra mutatnak, hogy minél előkelőbb valaki, annál jobban gyűlöli az embertársait s annál inkább közgyülölet tárgya. Míg másutt, a nagy nemzetközi utak állomásain, ahol id genek találkoznak, vagy a kuliurnép'k bizalmasabb köreiben, ahol csupa ismerősök vannak együtt, az a benyomás ragadja meg az embert, hogy mindenki szereti és tiszteli egymást; addig Magyarországon a kurtakoro-mától a legelegánsabb bálig, a falusi kupaktauáostól a parlamentig olyan hangulat uralkodik, mintha az emberek kölcsönösen és fenékig gyűlölnék egymást. Bizalmatlansággal é» gyűlölettel közelednek egymáshoz még az ismeretlenek is. Gyűlölet ér mindenkit, akit sohse láttunk, semmit sem vétett ellenünk. A kávéházban villámló szemekkel tekint ránk a hosszú asztalnál egyedől üllő polgártárs és nem átall felháborodásának szavakban kifejezést adni, ha véletlenül az ő asztalához mertünk ülni. Jellegzetes vonás továbbá a káröröm, amely mindig kacagásra, vagy elnyomott guuvuiosolyra torzítja az arcokat, ha valakiről egy kis pikáns, diflamáló hír kerül forgalomba. Senki sem igyekszik megcáfolni a rágalmat, sőt — ha teheti — egy kiosit még hozzá is told. Örömmel fogadnak minden hírt, amely másnak a kárát jelenti, s még a szerencsétlenségek alkalmával is több az öröm, mint az igaz részvét. Azt mondják, hogy a gyűlölködés magyar vonás; a káröröm pedig általános emberi tulajdotiság. Egyik sem igaz. A magyar karakter hajlik ugyan a pártoskodásra, a nyilt ellenségeskedésre, de eredetileg nem volt képes arra a közgyülöletre, amely ma az egész közéletet h a társadalmat jellemzi. Ez egy ujabb termék, amely félszeg viszonyainkból s uz általános kultura felületességéből sarjadt ki. A demokratikus életfelfogás, amely a fejlettebb kulturát nyomon követi, náluuk csak frázis; a magasabb kultura pedig legtöbbször csak külső máz, amely mögött nagyon jól el tud rejtőzni a prtmilív tudás épúgy, mint a ki nem finomodott kedély :s tudatlan szellem. Nem nemzeti karakter a gyűlölködés, csak általánosított félszegség. De veszedelmes íélszegség. Eltekintve attól, hogy egyeseknek és csoportoknak kellemetlenné teszi az életet, még a nemzeti karakter eihomályosításához 9 a nemzeti erkölcs hanyatlásához is vezet. Nagyon könnyű azt mondoui, hogy mindezek a félszegségek más országokbau is megvannak. Akinek azonban alkalma volt a külföldi viszonyokba is bepillantani, az bebizonyíthatja az ellenkezőjét. Ha csak »z érintkezés külső formáját tekintjük, azonnal szembe ötlik, hogy az ismeretlen emberek milyen barátságosan közelednek egymáshoz s igy is viselkednek mindaddig, amíg ellenszenvro niuc3 ok. Nálunk sajnosan tapasztalhatjuk, hogy épen megfordítva van. Az ismeretlenek valóságos ellenséges indulattal nézik egymást s ez csak akkor változik rokonszenvvé, ha erre különösebb ok van. Másutt a szeretetet, vagy legalább is a barátságos modort előlegezik egymásnak az emberek, nálunk az ellenszenvet és gyűlöletet. S ez nagy veszedelem egy olyan népre nézve, amelyet idegen nemzetek is gyűlölnek. A kivándorlók sorsa Amerikában. Északamerika az orosz, lengyel, magyar, olasz és osztrák szegények menhelye. Amerikában a gazdagok ós jómódúak az ős törzsből valók, ellenben a szegények idegenből kerülnek ki, ezek az idegen nemzetek legszegényebb osztályából valók. Pedig a polgár és rabszolga közt még a régi Görögországban sem volt élesebb az ellentét, mint amilyent itt tapasztalunk. Amerikában az »osztályok és tömegek* végleg el yanuak választva egymástól. Amerika nagy városaiban nagy különvált telepeket találunk, melyekben idegen nyelv, idegen szokások és idegen szellem honol. Ott vannak magyar, kinai, orosz, zsidó, olasz stb. telepek, melyek teljesen elváltak az amerikai munkásoktól, kik örökös és halálos faji gyűlöletet táplálnak az idegenekkel szemben. Londonban angolok, Moszkvában oroszok, Budapesten magyarok laknak, minden helyeken vannak vállalkozók és munkások, szegények Ca gazdagok, kiket birtokuk és társadalmi állásuk választ el egymástól, ámde a nagy amerikai városokban azokon kivül még sok más körülmény képez szegény és gazdag között válaszfalat. Nyelv, intézmények, szokások, sőt a vallás is elválasztják a belhoniakat az idegenektől. És itt rejlik uz amerikai szegénykérdés megoldása nehézségének lényeges gyökere. A szegények vándorlása egyik nemzettől a másikh >z a modern társadllmi élet egyik csodás sajátossága. E vándorlást elősegíti hitvány nyerészkedési vágya az amerikii és európn uzsorásoknak, megkönnyítik pedig az olcsó és gyors közlekedési eszközök. Az óvilág minden részéről az uj-világ minden részébe megindult a népvándorlás. Eddig Északamerika volt a milliók menhelye, ujabban különösen a derék német munkások már Dálamerika felé veszik utjukat. Eszakamerika ipari gócpontjain és nagyvárosaiban milliók telepedtek le, minthogy azonban főleg szegények alapitották a kolóniákat, ezek a nyomor, bűn és politikailag megromlott városrészek lakói, kik állandó rettegésbea tartják az őslakókat. Ma az amerikai népesség 21 milliónyi tömege idegen apáktól és anyáktól származik, vagyis több, mint amennyi lakosa volt Portugália, Svédország, Hollandia és Belgiumnak együttvéve 1890 biti N ím ily várnna a lakosság közül fele idegenekből áll. Amerika 33 városában több az idegen, mint az amerikai. Es uz idegen szegények, a telepek folytonos szaporodása a legveszedelmesebb elemekkel, az újonnan jövők folyton növekvő

1 nagy száma már is gondolkodóba ejtette a hazájukat féltő amerikai politikusokat és nemzetgazdákat. Az egész világból beözönlő néptömegek, különösen a szlávok és ázsiaik beözönlése nagy faji elváltozást szült, minek az amerikai népjellem megváltozása egyik szomorú kifejezője. Már bekövetkezett az amerikaiak átlagos testi nagyságának elváltozása az amerikai nép vesztére. Az agyosont rövidebbé és szélesebbé lett, ami a szlávságg il való keresztezés eredménye. Azt álli'ják, hogy az ethikai átváltozásnak gyorsan kell bekövetkezni. A bevándorlási bizottság jelentése szerint fő lég a kevésbbé értékes, műveletlen és romlott idegenek özönlenek Északamerikába, míg a tanult német és olasz munkások delfelé iramodnak. Ellenben a műveltség alsó fokán álló szlávok bevándorlását valóságos nemzeti csapásnak veszik, mert már nyelvűknél és műveltségüknél fogva képtelenek az amerikai kultura befogadására. Magam is oly tótokkal érintkeztem, akik hosszú éveket töltöttek Amerikában s amikor angolul megszólítottam őket, tótul feleltek a „tickeU, „briad" és „brandy-n