Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-23 / 4. szám

XXIX. évfolyam^ Előfizetési díj: KiréHS ívre 10 IC — f. Kél ívre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 ( •íve* hzáiu ár» 20 fillér KaanHKsitej Zalaegerszeg, í&IO. Január 23. 4. szám, ZALAVARM Politikai és társadalmi hetilap. IEl I Megjelenik Hirdetések : Megállapodás szerint Nyilttér Horimkínt 1 K Kéziratokat nem küldünk vÍMtr;> LAP minden vasárnap. Zalaegerszegi patronázs egyesület. Folyó évi január hó 1. napján uj korszak kezdődött büntetó' jogszolgáltatásunk történetében : életbe lépett a büntető novellának a fiatalkoruakra vonatkozó fejezete. Eddig a fiatalkorú bűnösökre vonatkozó lényegesebb külön rendelkezéseink nem voltak. Az eddig érvényben volt törvényes rendelkezések gyakorlati eredménye csak annyi volt, hogy a fiatalkorúak enyhébben büntettetlek, mint a felnőttek. Az oly bűncselekmény miatt, melyért 5—6 havi szabadságvesztés büntetés járna, fiatalkorúak ellenében ugyanannyi napot szabtunk ki. Az egészen rövid lejáratú, néhány napos szabadságvesztés büntetések pedig a fiatalkorú lelkületére a lehető legrosszabb hatással voltak. Lelkületét megmérgezték, őt a züllés útjára előkészítették. A gyermek a fogházban elzüllött egyénekkel, megrögzött bűnösökkel került érintkezésbe, s ha eddig nem ismerte, ott mindenesetre megismerte, mi az a bün. Ki van mutatva, hogy a fiatalkorúak züllését és romlását a rövid szabadságvesztés büntetések csak előmozdítják. Belátta ezt a törvényhozás is és néhány nagynevű úttörő kezdeményezésére egészen átdolgozta a fiatalkoruakra vonatkozó büntető rendelkezéseket. A január hó elsején életbe lépett törvényes rendelkezések alapgondolata: a fiatalkorú bűnösök megmentése. A fiatalkorúak bírája ma már ezt a célt igyekszik elérni. Ha lehet: a büntetést mellőzve; ha szükséges: büntetés alkalmazásával. A fiatalkornak által elkövetett büntetendő cselekmények indoka nagyon sok esetben nem gonoszság vagy romlottság, de gyermekes pajkosság, csintalanság. Eddig érvényben levő törvényünk szerint ily esetben is szabadságvesztés büntetést vagy arra átváltoztatható pénzbüntetést szabott ki a biró. így a romlatlan gyermek fogházba került, hogy ott elromoljon. Ma már jogosítva van a biró arra, hogy ily esetben a fiatalkorú tettest egyszerűen megdorgálja. Súlyosabb esetben, ha a terhelt oly hajlamot árult el, mely könnyen erkölcsi ; sülyedést idézhet elő, de egyébként erkölcsi romlottságott még nem mutat, nála züllés jelei nem mutatkoznak: akkor a bíró a fiatalkorút büntetés mellőzésével próbára Jjocsájtja. Egyidejűleg részére pártfogót rendel, meghagyja neki, hogy a pártfogónál bizonyos időközben jelentkezzék, előírja, hogy mily életmódot folytasson (pl. gzeszes italok élvezetétől vagy bizonyos egyének társaságától tartózkodjék), s a pártfogót pzintén megfelelő utasítással látja el. A pártfogó figyelemmel kíséri párífogoltja magatartását, s az egy évi próbaidő elteltével, avagy ha szükségesnek tartja, előbb is akár szóval, akár írásban jelentést t'sz a bírósághoz. Ha azután a próbaidő alatt a fiatalkorú kifogástalan magaviseletet tanúsított: büntetése mellőzendő. Ha ellenben a bit óság akár a pártfogó jelentéséből, akár más utón arról nyer tudomást, hogy ujabb "büntetendő cselekményt követett el, iszákos, erkölcstelen vagy csavargó életmódot folytat, vagy a felügyeleti szabályt megszegi : akkor őt megfelelő büntetésre (fogház, javító nevelés) ítéli. Javító nevelést akkor rendel el a bíróság, ha a fiatalkorú eddigi környezetében züllés veszélyének van kitéve, züllésnek indult, vagy értelmi és erkölcsi fejlődése érdekében a javító nevelés szükségesnek mutatkozik. Az ilyen fiatalkorú javító nevelő intézetbe kerül. Hogy meddig marad ott, attól függ, hogy magatartása mikor mutatja a jó útra térés jeleit. Tehát nem attól, mily bűncselekményt követett el, de attól, mikor tér jó útra. Egy évig mindenesetre ott kell tartani, de a szükséghez képest tovább is. Az egyetlen korlátozás az, hogy a javító nevelés a fiatalkorú 21. életévén túl nem terjedhet. A javító intézeti nevelés módozatai rnndeletileg meg vannak állapítva. E rendeletet az a szellem lengi át, hogy a fiatalkorú kellő vallási és erkölcsi oktatásban részesüljön, a szükséges tudnivalókat megtanulja, a rendhez, munkához szokjon, de e mellett phynkai és kedélybeli fejlődése meg ne akasztassék. A legvégső esetben, a mikor a fiatalkorú cselekménye nagyobb fokú romlottságról, rosszakaratról, makacsaágról tesz tanúságot: a bíróság fogházbüntetést szab ki és pedig a bűncselekmény súlya szerint 5-, illetve 10. évig terjedhető tartamban, a mely büntetés azonban a fiatalMai számunk 14 óidatkorúak részére felállított külön fogházakban hajtandó végre. Tehát ma már rövid tartamú szabadságvesztés büntetéseket fiatalkorúak ellen kiszabni nem fogunk. Ha pajkosságból cselekedett: megdorgálom, ha súlyosabb ugyan az eset, de zülléstől tartani nincsen ok: próbára bocsájtom; ha züllés veszélye forog fenn: javító nevelést rendelek el. Fogházbüntetést tehát csak a legvégső esetben; ily esetben pedig rövid tartamú fogház kiszabása indokolatlan. Sokan, és pedig jogászok is, álhumanÍ3mussal vádolják az uj irányzatot. Tévednek és tévedésük onnan ered, hogy a törvényt s annak célzatát nem ismerik ' alaposan. Nem enyhébben fogunk biin| tetni, mint eddig; ellenkezőleg súlyosabban, de csak ott, a hol kell. Ha remény van arra, hogy a fiatalkorú büntetés nélkül megmenthető : elsősorban ezt kell megkísérlem. Ha ellenben züllés jelei mutatkoznak : ugy egy évre, vagy esetleg még hosszabb időre javító nevelő intézetbe fog kerülni az oly gyermek is, ki talán egészen enyhe, csak pénzbüntetéssel büntetendő vétséget követett el. Ily intézkedés például indokolt lesz a cigánygyermekekkel szemben. A fiatalkorúak büntető bírája teljesen kilép eddigi hatásköréből és kiindulási pontja is más, mint eddig volt. Nem a bűncselekményt vizsgálja többé, de a tettest s ennek környezetét. Inkább gyámja a fiatalkorúnak, mint büntető bírója. Mert a törvény teljesen szabad kezet enged a bírónak abban, mily intézkedést tegyen. És az intézkedéseinél sem a bűncselekmény súlya irányadó, hanem a fiatalkorú egyénisége. A bírónak tehát ismernie kell a fiatalkorú körülményeit, szokásait, környezetét, családi viszonyait, összeköttetéseit, az iskolában vagy szolgálatadójánál tanúsított magaviseletét s a rugókat, melyek a bűncselekmény elkövetésére indították ; ezenkívül ismernie kell a próbára bocsájtott ifjú életmódját, tudnia kell, mutatkoznak-e nála a javulás jelei. Ez adatok beszerzésére a bíróságok s egyéb közhatóságok közegei nem képesek. Ahhoz tehát, hogy elérhetők legyenek ama nagy célok, mik a törvény megalkotóinak szemei előtt lebegtek: szükség van a társadalom támogatására.