Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-06-26 / 26. szám

XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. Junius 26. 26. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f. t?é\ évre . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám Ara 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Az uj helyzet. Az országgyűlést megnyitották, a trónbeszéd elhangzott s most már megkezdődik a munka. A kormány szócsövei legalább azt hirdetik, hogy nagy nemzeti munka fog következni, amely első sorban megerősiti az országot gazdaságilag, azután pedig előbbre viszi a nemzeti fejlődés, az önállóság utjain. Egyelőre azonban csak fél milliárd uj kölcsönről és katonákról lesz szó. Ez a program m pozitív része. A többi mind a >uemzeti munka* cím alatt rejlik és ezidőszerint még nem látható Az egész ország várakozással tekint azon programm elé, amelyet a kormány uagy pártjának adni fog, mert azzal tisztában van minden párt, hogy egy ideig belső életünk, gazdasági viszonyaink s állami létünk ezen programm alapján fognak berendezkedni. Várva várjuk a legközelebbi jövendőt, amely dönteni fog afelett, hogy tényleg a bécsi parancsszó diadalát jelenti-e a munkapárti többség, vagy elférnek-e a nemzeti szempontok az Ausztriával való közösséget ápoló politika keretében. Ki tagadhatja, hogy a kételkedés, az aggodalom jogosult. Annyiszor csalódott már ez a szerencsétlen ország, annyiszor bekötötték a nemzet szemét és annyi frázis hangzott már el a mi meddő közéletünkben, hogy az elkeseredett bizalmatlanság és gyanú beleette magát a lelkekbe. Ki mer hinni a nemzet szebb jövőjében, a szabad és önálló nagy Magyarországban, amikor a legelső lépésnél megakadunk a dualizmus merevségében, az osztrák érdekek bástyáiban ? Ki mer bizni abban a nemzeti munkában, amelynek vezetőjét nem a magyar nemzet örök ideáljai, hanem parancsszó állították az ország élére? Aki sikereit nem önmagának, nem elveinek, hanem a koaliciós kormányzat eredendő bűnei miatt elkeseredett közvéleménynek és annak köszönheti, hogy Tisza István gróf nagy tehetségével és fanatikus erélyével állott szembe régi ellenfeleivel. Attól a nemzeti munkától, amelyhez az utasításokat a mostani miniszterelnök Bécsből szállítja, nem lehet sokat várni. Nem Deák Ferenc szelleme az, amely uralomra jutott, mert Deák nem hirdetett soha megállást, hanem fejlődést, haladást és a nemzet jogainak megerősítését. Gróf Aadrássy Gyula 48-asnak vallotta magát, Deák Ferenc jövőbe néző tekintete a füg. getlenséghez vivő ut végső célja felé irányult ; követőik pedig megelégesznek annyival, hogy a statusquot biztosítsák, a kiegyezést megrögzitsék s annak azon intézményeit, amelyek ma már a nemzet érdekeit nem szolgálják, de az öszbirodalmi eszmének s Ausztriának kedveznek, csupa opportunismusból fentartsák. Amint az előjelek mutatják, a munkapárt a közjogi kérdésekben és közös ügyes viszonyokban konzervatív álláspontot szándékozik elfoglalni s ezzel más útra tér, mint amelyet a kiegyezés megalkotói kijelöltek. A függetlenségi törekvéseknek pedig negatiójává lesz. A közel jövő megmutatja: mi válik valóra az aggodalmakból. Vajon csak kormányzati rendszerváltozásról van-e szó, vagy elhomályosodnak-e a nemzeti célok, az eszmények és lesz-e igazi nemzeti tartalom abban a munkában, amelyet a kormány nagy pártja hirdet. És lesz-e erő az ellenzéki pártokban, hogy a nemzeti ügy diadalába vetett hitet csüggedés nélkül fentartsák az utódok számára, akik majd jobb időkben élnek s erősebbek és ellentállóbbak lesznek, mintamai nemzedék. Az árvizsujtottakért. A mult héten megdöbbentő híreket hozott hozzánk a táviró Délmagyarországból. A természet vad haragjában borzasztó romboló munkát végzett. Áldozatainak hátramaradottjai, az abszolút testi nyomor elé jutott kézimunkások, napszámosok, kisAz Adrián át. Irta: Enyedy Barnabás. Csöndes volt a ténger. Az öles ornagorok, a hosszú, csontos arcú dalmaták fekete hegyeiről nem fujt most a osontdermeeztő bóra, a novemberi őszbe visszaszökött csalóka tavaszi napsütés i visszaűzte őket kopár, növényszegónyes, hideg sziklabarlangjaikba. A vén, csapzott hajú, kuszált szakálu, böcklin-gondolatu tengeristen nem kavarta fel mértföldes karjaival a vizet, a nyúlánk Adriát, amely olyannak tetszett most, mint egy sugárzó arcú fiatal leányzó, aki a déli virágos dalmát szigetek s az Appenninek földje között hosszan elfekszik s/áz színeket játszó viztestével s mig mosolyogva nézi a rajta táncoló, leheletfinom ritmikáju napsugarakat, mintha a lebegő könnyű kékes-zöld ruházata alatt karcsú testének szabályos lélegzetvételét látná a végtelen vizén merengő szem. A piciny hullámok most halk zizegéssel fonódnak egymásba, amit 08ak a viz színe fölött lassan szálló sirályok hallanak. Ez a hullámok játékának finom zenéje, amit csak csöndes nyári éjszakákon, asolnakon ringva érez meg a sensibilis emberi lélek. Most a nappal hangulatában, a hajógépek lármás, monoton kattogó zörgése miatt nem lehetett ezt megértően hallani. A hullámok csak ott törtek meg finom hófehér tarajokra, ahol a karosu, sirályszürke »Adriac hajó, a »Rákóczy« hasította őket zöldmohás orraélóvel. Amikor elindultunk a mi mostoha érzésű Fiuménkból, egy szombat éjszaka, felséges sötétkék lepedő takarta be a földet, amelyen a csillagok ugy ragyogtak, mint egy nagy sötétkék fátyolba szőtt, csillogó apró aranybogarak, amikre rásüt a merengő telihold sárga fénye. A »Rákóczy* már huszonnégy óra óta siklott a vizén s a vasárnap ünnepi hangulatának csöndjét osak a vastag bordák közé épített gépek viszhangos, tompa zakatolása zavarta meg. Az utasok s a hajó szetnélyzete, a vasárnapi pihenés nyugodó érzésével, lassú pipaszívás közben beszélgettek egymással. Ilyenkor, ünnepnapon, a tengeren bőséges ideje van az embereknek hazagondolni s van-e földi halandó, még ha egy féléiét óta járja is a tengert, aki ne gondolna ilyenkor a szárazföldön hagyott anyára, apára, hitvesre, gyermekeire, testvérre, vagy barátra ? Hosszú idő után az első nap volt, hogy megint a végtelen viz utait kezdtem járni 8 ez az olimpusi érzés hamar elaltatta bennem azokat a búskomor lélekfájdalmakat, amiket a küzdelmes élet ezer bántó, keserű csalódásai keltenek életre az érzékeny emberekben. Megint az élet . szabad, korlátozatlan'királyának éreztem magamat, akinek a természettől nyert érzés-gazdag individualizmusa most ismét szabadon ölelkezhetett össze az ősi, az időtlen, a végtelen természettel. A tenger! . . . a tengert látni, mellette^akni, táncos, játékos hullámain járni, finom, sejtelemszerű zenéjét, vagy tomboló, orchestrális hangszerelésü, búgó, bömbölő viharját hallani, vagy csendes időben a napsugarak vetületeitől a szivárvány átmeneti színeit is megosztó, kaleidoezkopszerü 8zázezinü színjátékait figyelni s ezernyi szivmuzsikáltató hangulatait megérezni .. .mindig az élet legnagyobb gyönyörűségének tartottam. A tenger más hajnalban, más reggel, délben, alkonyatkor, este vagy éjszaka. A tenger színjátéka más tavasszal, mint nyáron, más minden időszakban, más a felhők és szelek járása szerint s a nap egyik szakának a másikba való finom átmenete olyan, mint a sejtelemsserü hangulatoknak a kialakult érzésekbe való könnyed átrezgése. Világóletemben osak egyet irigyeltem a másfaju emberektől, azt az életet átölelő, nagy érzést, hogy . . . mindig a tenger mellett élhetnek ! Vasárnap délután volt a tengeren. Erős, sok viharon átment hajónk, a >Rákóczy* fáradhatatlan szpurttal siklott át a jeltelen kilométereMai számunk 10 oldal.