Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-06-26 / 26. szám

6 • Zalam egye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 junius 19. birtokosok, juhászok, bányászok, annak a vidéknek többnyire segénysorsu, kevésigényü lakossága a kétségbeeséstől feldúlt arccal, égreemelt összekulcsolt kezekkel, félőrülten a reájuk szakadt nagy fájdalomtól, már nem is imádkoznak, hanem megbomlott fővel átkot szórnak az égre. Ilyen keserii, fojtogató, őrületbe vivő fájdalmat talán csak azok éreztek, akik szenvedő tanúi voltak Messina utolsó éjszakájának, ahol az egymásra boruló rengeteg sulyu házfalak a családfő, a hitves, az anya szemeláttára ölték meg gyermekeiket, a tulajdon véreiket, szülőt, mindent, az egész életet, amig'aztán az egymásra omló utcasorok 45 perc alatt 120.000 ember romtemetőjévé változtatták a föld egyik legszebb városát. Kisebb arányban ez a borzalmas katasztrófa ismétlődött meg most Délmagyarországon, ahol a hirtelen megjelent rohanó ár a férje mellől ragadta el a hitvest, az anya mellől gyermekeit, mígnem egész faluk házsorai omlottak össze a vadul rohanó piszkos, iszapsárga földben s néhány óra alatt több mint 400 dolgoskezü ember hullám- és kőtörmelléksirjává változtatták az élet kivirult, fenyőillatos, vadvirágos völgyét. Az elemek fékevesztett anarchiája, a levegőürben szabadon száguldó vészes erők, a viz, vihar és villamosság gyilkos összeesküvése négy éjjel és nappal tombolt szakadatlanul s a végén szívbemarkoló képekkel tele sártemetővé változtatta az életet ott lenn egész Krassószörénymegyében s Temesmegye egy részében, amelyet az emberi szorgalom nehéz, verejtékező munkával századokon át hordott össze egy későbbi kor kevés, szegényes emberi kényelmének biztosításául. És most vége ott mindennek! Az elme megáll a gondolkozásában, a szív nem képes befogadni ennyi tengernyi részvétérzetet, a legnagyobb iró tolla gyenge, remegő kicsiny eszközzé válik a megdöbbentő képek végeláthatatlan sora előtt s a világ minden fejlett nyelvének szókincse együttvéve is kevés, szegény annak a tömegfájdalomnak kifejezésére, amely elfogja ennek a pusztulásnak láttára a résztvevő ember szívét I Nem lehet vigasz ebben az ujabb fájdalmunkban az sem, hogy ez a borzasztó elemi katasztrófa nemcsak egyedül bennünket magyarokat sújtott, hanem része volt benne a közelünkben élő más népeknek is. A pusztítás teljes ereje mi rajtunk csapott végig s nekünk okozta a legnagyobb veszteséget. Erre az ujabb magyarországi vészre a külföld résztvevő körei is megmozdultak. A nemzetközi sajtószövetség az első volt, amelyik kifejezte a részvétét nekünk s a különben ellenséges érzületü wieni sajtó, élén a »Neue Freie Presse»-vel, vezetőcikkben kondoleál a borzasztó csapás fölött. Bizonyos az is, hogy a külföldről kapni fogunk némi pénzsegítséget, ám a kárunk ezúttal is olyan nagyarányú, az elpusztult 400 emberéleten kivül körülbelül 25 millió korona az anyagi veszteség, hogy itt az országban most minden tehetős embernek együtt kell érezni az árvizsujtottakkal s mindenkinek az anyagi tehetsége szerint hozzájárulni a kiáltó nyomor enyhítéséhez. A művelt ember finomodott érzületének s magasabb gondolkozásának az egyik legszebb bizonysága, ha a pusztító vészben odaáll az ismeretlen embertársa elé, még az ellensége elé is és segítőkezét nyújt neki a reá szakadt fájdalom és nyomor megszüntetésére. A pénzsegítséget Medve Zoltán krassószörényi főispán, vagy Issekutz Aurél alispán urak kezeihez kell eljuttatni, de magunk is szívesen vállalkozunk a befolyó adományok kezelésére és elküldésére, ha j olvasóink ez iránt hozzánk fordulnak. Ne legyen Zalamegye társadalma az j egyedüli, amely nem veszi ki részét a 1 kötelességszámba menő egyetemes segítés jótékony, áldásos munkájából. Á „Patronage,, egyesület megalakult. Junius 19-én, vasárnap délelőtt a mi szűkebb városi társadalmunk egy rendkívül fontos, nagyszerű erkölcsi rendeltetésű intézménnyel lett gazdagabb Ekkor alakult meg a zalaegerszegi Patronage egyesületünk, amely — hisszük — nemsokára éreztetni fogja áldásos, közhasznú tevékenységének hatását. Ez az intézmény a közvetlen segítő egyesületeken, árvaházakon s a háborúkban működő Vörös-kereszt egyesületeken kivül a legnagyobb horderejű vállalkozás minden hasonló intézmény között, mert a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos tevékenységével egyenesen a társadalom erkölcsi életének megjavításán dolgozik s hivatva van az eljövendő uj modern Magyarország erkölcsi életének alapját megépíteni. Az alakuló közgyűlésre, — amelyet a városháza tanácstermében tartottak meg — megjelent a város férfitársadalmának szine-java. Itt mindjárt megemlítjük, hogy nagyon helyénvaló lett volna erre az alakuló közgyűlésre a vezetőségnek nőket is minél nagyobb számban meghívni, mert bizonyos az, hogy a patronage mozgalom gyakorlati tevékenységében a nők megbecsülhetetlen szolgálatokat fognak tenni nekünk férfiaknak, illetőleg az ügynek javára. Sőt mindjárt ki is jelentjük, hogy mivelt asszonyainknak és leányainknak közreműködésére annyira szüksége lesz az egyesületnek, hogy enélkül nem is várhatunk kielégítő eredményt az egyesület működésétől. Jóllehet a nők bevonása a mozgalom köreiben már elhatározott dolog, de hogy mégis kívánatosnak tartottuk már a* alakuló közgyűlésen való megjelenésüket, ezt abból fi gyakorlati életismereteinkből, megfigyeléseinkből vontuk le, hogy az ilyen természetű társadaloméleti mozgalom eredményéhez az első eleven lökést mindig a közös elhatározások szuggesztív ereje adja meg s például most is Angyal Pál dr-nak a közgyűlésen elmondott meggyőző erejű, hatalmas beszédje döntő elhatározással volt a megjelentekre, a mozgalom híveire, akikben megerősödött a patronage-mozgalom szükséges köztámogatásának gondolata. A közgyűlést, nmely délelőtt 10 órakor kezdődött, Cziuder István dr nyitotta meg rövid beszéddel, amelyben ismertette a szervezés munkáját, az egyesület emberbaráti törekvését s nemes célját. Utána Angyal Pál dr péosi jogakadémiai tanár, a >Patronage Egyesületek Országos Szövetségének* főtitkára tartotta meg nagy beszédjét, aki ennek a nálunk Magyarországon megindult nemes, nagyfontosságú mozgalomnak nemcsak a legbuzgóbb apostola, de a leghivatotabb terjesztője. A szónok, künn a külföld műveltebb államaiban végzett lelkiismeretes tanulmányai után, széles, beható s összefoglaló ismertetését adta a mozgalom keletkezésének és eredményének. Elmondta, hogy mig Belgiumban már a XVI. században külön vegyes bíróság ítélkezett a kiskorú bűnösök feiett, addig Angliában még a XVIII. századból is találunk olyan attrocitásokat, hogy kiskorú bűnösöket lopásért halálra Ítéltek és ki is végezték őket. Az akkori angol társadalom aztán az elitélt egész családken. Fönn a bárányfelhős őszi égbolt aljábau a hunyó nap sárgás-vörŐB, majd sötétlila foltokat ken a felhőfoszlányokra, amik mindjobban halaványodnak s mire az alkonyat végén osak gyenge sárgásszürke sávok maradnak ott, egyszerre osak megjelenik a másik oldalon egy vörös körszelet, amely mindig nagyobbodik s néhány perc múlva teljesen láthatóvá lesz a telihold vérvörös korongja. A holdnak ez a vörös szinjátéka osak a hideg évszakokban van meg az Adrián. A közeledő estét gyenge szélfuvás jelezi s amint ez az alkonyati szollő végig fut a viz szintjén, a viz, mint valamely érzékeny emberi test bőre, finom apró hullámokba borzong meg. Előttünk, az alkonyati szürkületben egyszerre egy szabályos ovális kúpalakú nagy kopár szikla emelkedik ki a vizből. Az alkonyatban cserben hagy bennünket a szárazföldön kipróbált szemmértékünk, mert hiába állapítottunk meg 800— 1000—1200 métert, a kupszikla osak lomha lassúsággal közeledik felénk. Végre is körülbelül 2 órába tellett, amig mellette elhaladtunk. A tetején egyetlen nagy vöröslámpás volt, amely lobogás nélkül világított az éjszakában, hogy az arra haladó hajókat figyelmeztesse a szigetre. Az alkonyati szellő, amint mind több és több csillag gyúlt ki a fekete égbolton, mindegyre erősebb lett. Később már vad, féktelen nótába kezdett, belekapaszkodott a paranosnoki híd erős vászonfalába, bele az árbóookba, az ingó kötéllétrákba, mindenbe s olyan rakonoátlanul kezdte viselni magát, hogy akik a hajón voltunk, a szolgálatot teljesítő tiszt kivételével, mindnyájan kénytelenek voltunk behúzódni a kajütökbe. De az ég nom borult el, osak vastag, szürkés fekete felhőfoltok kergették egymást nagy iramban oda fönn s mire a vörös hold egészen láthatóvá lett, eltűntek a felhők mind, elült a s/él is, csak az égbolt aljában maradt néhány hosszan elhúzódó lilás-sárga szinsáv, ott, ahol nem sokkal azelőtt a ifap éjjeli nyugvóra tért. Az éjszakák egyhangúak a tengeren. Az Adria-hajókon, amik nem pusztán személyszállító, hanem főként kereskedelmi hajók, nincsenek olvasó-, zene-, vagy társalgó termek s ha az utas nem visz magával elegendő olvasni valót, hamar jelentkezik nála az unalom. Magunkfajta embereknek, irodalmi munkásoknak legjobb barátai itt a könyvek s ha valaki idővel a sok olvasástól a szárazföldön csömört is kap egy-egy időre, itt bizonyosan hamar kigyógyul a nyomtatott betűknek ebből a neuras/.téniájából. Egykét nap után azt a változást veszi észre magában, hogy - megint szeret olvasni. Hosszabb tengeri utazásokon, a messze hagyott és még messze lévő szárazföldi képek hiányában pihen a szem, az emberi értelemnek ez az elsőrendű közvetítő szerve. A figyelmünk jobban odahat a jó könyvekben élő szellemi finomságok megérzésére és megértésére s ezért van, hogy a tengeren utazás közben folytatott olvasásoknak hatása tovább megmarad bounünk, az emlékezetünkben, mint az élet ezerhangu lármája közben tett olvasásoknak nyoma. A »Rákóczy« monoton zakatolása behallatszott az éjszakában Rzük kis kahiuom kerek ablakán, a cseudes éjjeli szél is he-befujta egyegy elhaló sóhaját odt, amelytől lassan teljesen öntudatlan, érzéketlen álomba merültem. S a hajó vitte tehetetlen testünket az emberi vágyak, éber-álmok, a szent nagy emberi szenvedélyek napsütéses, lázas, meleg páráju, virágillatos földje felé: — Itáliába! Másnap reggel, amint a kabin ablakán besütő reggeli nap felébresztett az első éjszaka pompás ringó álmából s hirtelen kidugtam borzas fejemet az ablakon, előttünk ragyogott a novembervégi reggeli napsütésben Molfetta, egy kis középkori olasz városka, első állomásunk ebben az utunkban, amelyet most kezd uj torpedó állomássá berendezni az olasz kormány.