Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-06-19 / 25. szám

2 > Zalamegye, Zalavárm egyei Hirlap« 1910 julius 17. magát. Amint Herczeg Ferenc >A kivándorló« című művében költői intuicióval jellemzi, a munka utján kell az illetővel megismertetni a benne rejlő legnagyobb értéket, az ember munkaerejét s az által felidézni azt az átváltoztatást, amelyet korábban csak az erkölcsi oktatástól vártak. A helyi kiválasztás, a megfelelő egyének kiszémelése, az igazán méltánylást igénylő esetekben alkalmazott segély, az inkább szerencsétleneknek, mint bűnösöknek munkához juttatása lesznek itt a megfelelő eszközök. Aki ezekkel a dolgokkal foglalkozik, tudja, hány fiatalkorú keres munkát és ha hirtelen nem talál, hányan követnek el nyomorból, éhségből bűncselekményt. Dolgozni akarnának, tudnának, keresik is rá az alkalmat, mégsem kapnak foglalkozást. Első sorban ezeken, valamint az intézetekből szabadult oly egyéneken kell segíteni, akik önként is erős elhatározással a munka útjára akarnak áttérni. / Ha a társadalom elzárkózik előlük, nincs kétség, bűncselekményt fognak elkövetni már csak a mindennapi megélhetés szempontjából is. Ezért kell támogatni mindenkinek a Patrogane Egyesületeket. A közigazgatási bizottság ülése. Zalavármegye közigazgatási bizottsága mult kedden tartotta Árvay Lajos alispán elnöklete alatt junius havi ülését. Az alispán jelentette, hogy a vármegye területén működő csendőrség összesen 182 esetben teljesített nyomozó szolgálatot, ezekből kiderítve lett 167 bűncselekmény, a tettesek közül feljelentetett a büntető bíróságoknál 226 egyén, letartóztatásba helyeztetett 22 egyén. Á kir. járásbiróságok hatáskörébe tartozó kihágás 26 esetben fordult elő, bejelentve lett 32 egyén, mig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásért, melynek esete 266-szor fordult elő, 389 egyén jelentetett fel, köztük 32 egyén elővezetve lett. Az előfordult tűzesetek száma 7 volt, az okozott kár értéke kitesz összesen 13.264 koronát, melyből biztosítás folytán megtérül 8696 korona, marad fedezetlen kár 4568 korc na. A tűz keletkezésének oka 1 esetben gyújtogatás, 4 esetben gondatlanság, 2 eseti m kiderítetlen maradt. Orvosrendőri hulla' ;emle 16 esetben teljesíttetett, a halál oka 7 esetben baleset, 4 esetben vizbefulás, 2 esetben öngyilkosság, 2 esetben szívszélhűdés, 1 esetben emberölés volt. Amerikába szóló útlevél a havonkénti átlagot meg nem haladó számban lett kiállítva, a kivándorlás nem mutat emelkedést, az útlevél nélküli kivándorlást a határrendőrség ellenőrzi. Közegészségügy. A m. t. főorvos jelentette, hogy az időjárás a hó elején különösen hűvös és bő osapadéku, később normális száraz jellegű időjárás volt. A felnőttek közegészségi állapota jó volt, elszórtan lehetett észlelni a légző szervek hurutos megbetegedését. A gyermekek közegészségi állapota kedvezőtlen volt, bár a mult havihoz viszonyítva némileg javult. Járványszerüen uralkodott a kanyaró, több esetben halálos kimenetellel. A járvány következtében Nagykanizsán az I—V kerületben az ovodák, a VI— VII. kerületben és Galambok községben az elemi iskolák bezárattak, illetőleg továbbra is zárva tartattak. Fertőző hántalmak közül volt ronesoló toroklob 20, hasi hagymáz 6, vörheny 15, kanyaró 561, hökhurut 43, vérhas 1. Rendőri bonoolás teljesíttetett 3 esetben, külső hullaszemle volt 14, súlyos testi sértés bejelentetett 27, melyeknek legnagyobb része a képvisolőválasztási mozgalmakkal van összefüggésben. Öngyilkosságot 5 egyén követett el, ezek közül 1 forgópisztollyal lőtte meg magát, 4 pedig önakasztás folytán halt meg. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 10 egyén esett áldozatul, vizbefulás, elgázolás, fáról való leesés, lórugás és nagyobb sérülés utáni elvérzés folytán. Szerenosétlen szülés 3 esetében volt orvosi beavatkozásra szükség, elhanyagolt harántfekvés miatt, mind a három esetben az anya élve maradt, 2 esetben az anya érdekében a gyermek feláldoztatott. Elmekórnak 3 esete képezte hivatalos beavatkozás tárgyát, ezek közül 2 a zalaegerszegi, 1 pedig a kaposvári közkórház elmebeteg osztá{ lyára szállíttatott. Hét évnél fiatalabb gyermekek gyógyíttatása 19 esetben lett elmulasztva, emiatt az I. fokú egészségügyi hatóságok 10 felmentő és 3 elmarasztaló Ítéletet hoztak, a többiekre nézve a megfelelő eljárás folyamatban van. Az egészségügyi személyzetben a következő változás történt: dr Blau Simon 63 éves, izr. vallású orvostudor Nagykanizsán és Mebr Mór 67 éves, izr. vallású sebész, körorvos Zalaszent! gróton elhaláloztak. Dr Baka János 29 éves izr. vallású orvostudor Nagykanizsán letelepedett. j A járási tiszti orvosok 4 község megvizsgálá| sáról terjesztették be a vizsgálati jegyzőkönyveI ket. A m. kir. belügyminister ur 71677/1910. VII. b. s. rendeletével Cséby Lajos keszthelyi gyógyszertár tulajdonosnak megengedte, hogy Héviz fürdőtelepen fiókgyógyszerti'-t állíthasson fel oly kikötéssel, hogy gyógyszei .árát 1 év leforgása al* t felállítani tartozik, különben jogosítványa elévül. A várm jye tiszti főorvosa május hónapban megvizsgálta a paosai, letenyei és novai nyilváios jellegű, továbbá a pákai, bánokszentgyörgyi, gelsei, osesztregi és lendvavásárhelyi kézi gyógyszertárakat s azokat rendban és az egészségügyi követelményeknek megfelelőknek találta. Közgazdaság. Május hónapban általánosságban sok csapadék, annak első felében aránylag hűvös időjárás volt. Utóbbi körülmény folyománya gyanánt tekinthető, hogy a gabonanemüek fejlődésükben — melyben bizonyos előrehaladottság volt észlelhető — annyira visszamaradtak, hogy ismét a normális fejlődési stadiumban vannak, E hó folyamán a külső gazdasági munkák jobbára a növények ápolására s részben a takarmánynemüek letakaritására szorítkoztak. A kapás növéuyek ápolása, művelése a sok osapadék miatt csak késedelmesen volt eszközölhető. A vetések állása május hó folyamán teljesen kielégítő. Habár számszerű adatokkal a termést értékelni még tulkorai birálat volna, általánosságban a vetések ál'ása szerint jó közepes termésre lehet számítani. Az őszi búzában fordul elő helyenkint kisebb nagyobb mértékben a rozsda fellépése, azonban eddigi elterjedése számottevő kárt nem okozott. Az időjárás okozta károk, a gabonák megdőlése sem fenyeget nagyobb károsodással. A tavaszi kalászosok május hó második felében szintén szép fejlődésnek indultak. A kapás növéuyek május hóban szintén mind kikeltek s azok részben meg is műveltettek. A répa kelése jó volt, ugy hogy eddigi állása jó reménnyel biztat. A tengeri a sok osapadék következtében a hó elején sárgulni kezdett, a későbbi melegebb időszakban azonban sárgaságát elvesztette s rohamos fej'ődésnek indult. Az elvetett burgonyák vidékek szerint nagyon különböző módon keltek ki. Helyenkint majdnem teljesen egészségesnek látsz'k a burgonya, mig más helyeken annak feie, negyedrésze vagy nem kelt ki, vagy olyan vékonyszáru egészségtelen növényt nevel, hogy utánna eltartható, egészséges gumóra számítani nem lehet. Általánosságban a burgonya azt mondhatjuk mindenütt beteg, miért is szükséges volna a burgonya fejlődését figyelemmel kisérve, az ősz" folyamán az egészséges készletekbői a gazdák A mély ködből asszonyi alakok bontakoztak ki és egyenkint, sokasodva közeledtek felém. A járásuk a távolból még libegő volt, de ahogy képzeletem megakadt rajtuk, már szálldostak, keringtek tekintetem előtt . . . Eleintén a szőkék jöttek, az érzékenyek, az ábrándosak, még a tekintetük is liliomos volt. Elhozták magukkal újra a holdas éjszakákat, a sugaras gyönyöröket, a bűvös nyáréjjeknek megejtő illatát. És lehullottak előttem mint szellőrezdülésre, a fehér ákácvirágok . . . Helyükbe léptek a barnák, a parázsszemiiek s déloegek, a kiknek ölelése szenvedélyesebb volt mint rekkenő nappal a kipattant villámsugárnak és napfénynek ütközése. A karjuk, a csókjuk izzó és kemény; a szemükben a csillagos és a sötétlő kárhozat. Nyomukban, velük suhant, az elégett időknek perzselő fuvallata. És fölmerültek a tüzhajuak. A lobogó szellem volt a megjelenésük; a kezük érintése, a fojtott sóhajuk az égető láng. Koronás fejükről illat áradt, mely bujtogatóbb volt; mint a szűz leány csókja és százszor győzelmesebb, mint a dacra ébredt önérzet . . . Fölkerült képzeletem kibontott vitorlái hirtelen egy leány fe'é vittek és a káprázatok játéka elillant . . . A tenger végtelenségét megszakitotta egy magasra meredő sziklás épület; a világítótorony, melynek aljában, szikrázó napsütésben, zöldre festett fapadon ült egy leány. Annak kellett lennie. A hajó már egészen közelébe ért a toronynak és a sziklás épület magányos lakója csudálkozva nézett ránk bolygó idegenekre. Fehér, hótiszta ruhájában, övezve és elzárva a tenger közepén, olyan volt mint egy idesodort, ideejtett, száműzött liliom. A kezében, ölbe eresztve kézi munkát tartott . . . A szines selyemfonalak tarka szövödésénél, vájjon milyen szines sejtelmek, hangulatból született gondolatok szövögethetik a tenger leányának méla ábrándjait? E roppant magányosságban, nesztelen csöndben vájjon mire gondolhat ? milyenek a vágyai, mi játszhatik a lelkével? A tenger nyugalma visszaverődik-e a szivében, talán akkor, midőn háborog hullámzásba induló vérétől, vagy elosittul akkor, ha a bősz hullámok tarajosodva ostromolják a tengerbe ékelt sziklavárat? Gondol-e néha a szerelemre, ha estenden kiül a zöld fapadra és a holdvilág gyöngéden leborítja ezüstös palástjával, boldog nyugalomban pihegő kedvesét, a tengert ? Gondol-e ekkor a deli ifjúra, aki eljönne érte és kiszabadítaná rabságából? Hogy fogadná? Ráborulna? Megölelné? és a f^hér lelkét rábhelné csókjára, mikor lovagját üdvözölné?... Milyen lehet a csókja? az ő csókja! melyért messzi tengerre kellene szállani, melyben virágió évek sóvárgása, feltörő szüzessége rejtőzik? ... És nem szállanak csónakokra az ifjak, hogy fölkeresnék a tenger menyasszonyát, akik itt elhaladnak? . . . Az elvesztett csók lólekjáró kisértet; feledhetsz mindent, a viharos évek nagyszerű szerelmeit, az igézetes. asszonyok sorvasztó ölelését, a mámorban elsuhant órák üdvöt osztó perceit : az elvesztett csók ott fog égni mindig ajkadon; minden mi mögötted maradt, hidegen tekint feléd, de kiégett szived újra feldobog, ha az elvesztett csók ráleheli rejtelmes, meg nem ismert forróságát megfakult emlékeidre . . . Újra nyilnak a lila orgonák ós a fehér ákácok. Az ablakunk olőtt ezüstös olajfa lélekzik . . . Májusi alkonyat volt. A napgolyó már mélyen aláhanyatlott az égboltozaton és a virágok felszabadultak. Kelyhiikből kiáradt az élet és illatos öleik( zésüktől bujálkodott a levegő. Az árnyas szobában, a kitárt ablakok mellett ott állottunk, én és a leány. Hófehér ruha volt rajta is . . . Halkan, csak éppen suttogva beszélgettünk; én is másról, ő is másról. A szavunk sem arról beszélt, amiről a lelkünk. De suttogtunk, sietve, szorongással, hogy el ne érjeu bennünket — a csend.