Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-22 / 21. szám

1910. május 8. • Zalamegye, Zalavármegyei Birlaf « 236 a programmbeszéd megtartása védett. A gyűlés helyére érve, a fehér ruhába öltözött leányok néhány kedves szó kíséretében egy hatalmas virágcsokorral leptek meg. A gróf beszédét többször félbeszakította H lel­kesedés haugja s pe>'oeu.ig éljenezte*, amidőn ki­jelentette, hogy vallja és küzd mindazokért, ami­ket a függetlenségi 48-as párt zászlajára irt. Követeli a nemzet gazdasági függetlenségét, a magyar hadsereget, a katonai igazságszolgálta­tás ujitását, a népoktatás ingyenességét, a kül­ügyi képviseletet s ott, ahol a nép lába alól elveszett a föld, ott okos parcellázással kiváu a nép baján segíteni. Követeli a kath. autonómia törvénybe iktatását stb. Dr Dubay István fejtegette a két párt pro­grammja közötti külömbséget. Majd Stádel János földbirtokos lelkesítette a yolgártársakat. Gróf Batthyány Pált ' és kíséreté Stádel János zalatárnoki földbirtokos látta vendégül B a pazar lakoma alatt ünnepelték a kerület szeretett jelöltjét. Innen Baktüttősre vonult a menet, ahol szin­tén lelkesedéssel hallgatták ugy a képviselőjelöl­tet, mint a kíséretében levő Verő Árpád hír­lapírót. Tófej következett ezután, amely község ezidő szerint Batthyányra nem áll kedvezően, mer körülbelül fele még a néppárt hive. A gróf itt terv szeriot osak bemutatkozni akart, a választó­polgárok azonban nagyon kívánták halluni. Ké­résük kielégítést nyert s miután néhány aggo­dalmuk el lett oszlatva, önként Ígérték, hog) mielőtt leszavaznának, meggondolják a dolgot. A programm utolsó pontja Pusztaederics volt, hol azt a kérelmet terjesztette elő a biró a vá­lasztó polgárság nevében, hogy 48-as felirásu fehér zászlóval kívánnak bejönni Batthyányra leszavazni, egyhangúlag a szeplőtlen 48-as lobogó alatt állanak. A képviselőjelölt után dr Dubay beszélt. Rövid ideig azután özv. Háry Istváooé urnő vendége volt a gróf és kísérete, névszeriut Dervarios Ákos, Háry Dezső, Verő Árpid, Laidli László, Kovács Károly, Czukelter Lajos és dr Dubay István. ­Fájdalom, mint szerény vidéki hetilap nem vagyunk abban a kedvező helyzetben, hogy a vármegye minden jelentős eseményének szinb ­lyére elküldhetnénk „saját külön tudósítónk tt." Pedig ezidőszerint különösen nagy szükség vol­na arra, hogy a tudósítások tisztán látó ós jól halló szem és fültanuktól származzanak, mert a célzatos, a függetlenségi pártot lekicsinylő és befeketíteni akaró értesítések csók ugy hem­zsegnek a ferdítésektől. Klassikus példái ennek a nagykanizsai vá­lasztó kerületből hangzó hirek, amelyek csodás s/inekkel festik gróf Zioliy Aladár impozáns körútját, a nép rajongó szeretetét s a független­ségi és 48-as párt hallatlan aggressivitását. Mindezzel pedig azt akarják bizonyítani, hogy milyen téves nyomokon járunk, a mikor a füg­getlenségi párt diadalmas előrenyomulásáról be­szélünk hétről-hétre. Persze a dolgokat sokféleképen lehet látni. Egy éljenből riadalt lehet csinálni; néhány szál tulipán virágerdővé dagadhat s 50—60 fuvaros koeiiból már diadalmenetet lehet szervezni. Aki azonban tárgyilagosan bírálja az eseményeket s nem olyankor érintkezik a néppel, amikor a kortesek, a bor és nagyhungu ígéretek felizgat­ják, az más meggyőződésre jut. Nemcsak a nagykanizsai választó kerületben, hanem az egész vármegyében szembetűnő jelen­ség, hogy a nép nagy tömege elidegenedett a néppárttól, amely sikereit tisztán személyi ku 1­tusznak ki szönheíi. Amig előbb úgyszólván el­lenállhatatlan áramlat volt a néppárti irányzat, ma már csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a szélsőségekben mozgó korteskedéssel lehet élet­ben tartani. Kétségtelen, hogy sok helyen sikerült is a kialakuló radikális nemzeti irányt meghamisíta­uia, de ez már csak ideig-óráig tartó eredmény, amely semmivé válik, mihelyt nem fognak re ­delkezésre állani azok a külső és » politikai elvektől teljesen függetleu eszközök, amelyekkel ma széltében, hosszában operálnak. Görögtüzet könnyű csinálni, csakhogy nagyon hamar elalszik és füst marad utána. Ilyenformán néz ki a vármegye néhány kerületében folyta­tott korteskedés, amely ceupa szemfényvesztés, görögtűz, napszámba v;i­/5 lelkesedés, mondva csinált parádé. Ehhez pedig a iegjobbun értenek a nagykani­zsai választó kerü!t-tbe>>», ihol gróf Zichy Ala­dár most utazza be a kerület községeit. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy előtte egy egész raj ember járt, akik előkészítették a fogadtatást; megfogadták az embereket, a bandát, a virágot nyújtó fehérruhás leánykát, szóval preparálták a hangulatot. De nem egészen sikerült a prog­ramm. Igaz ugyan, hogy azt hirdetik, miszerint Zalaszentmihályon éljenek reszkettették meg a levegőt, a zenekar indulótjátszott s hullott a virág, együtt volt az egész falu, sőt az egész vidék, amelynek lakói mind, egytő l-egyig Zichy gróf hivei. Azt azonban nem mondják el, hogy a nép hevesen tüntetett ellene ugy, hogy a be­szédet is abban kellett hagyni. Buosuszentlászló a tendenciózus tudósítás sze­rint tiszta néppárti község. És osodálatos, a progremmbeszédet mégsem akarta meghallgatni a nép. Persze, akik Bosnyákot éltették, azok nem voltak választópolgárok. Rádon egy kis csata is volt. Gróf Zichy Ala­dár diadalmenete, vagy 90 felfogadott fuvaros koosi, Szentpéterur-feié vouult Rádon keresztül. A nép a nagy ztjra természetesen az utcára tódult. A kocsikról mogjegyzések röpködtek, a nép nem maradt adós. Egyszer osak valamelyik koosiról lövések történtek, öt-hat lövés egymás után. A falubeliek erre berohuntak Tánoos Lajos földbirtokos házába, kaszákat, kapákat ragadtak, a kerités léceit lefeszegették, a haran­gokat félreverték; a néppártiak pedig lőosöket, és zászlórudakat kaptak kézre. Igy állott szem­közt a két elkeseredett tábor. Szerenedére Tán­ozos Lajos földbirtokos megtudta fékezni a falu­belieket és gróf Zichy Aladár is lecsendesítette hiveife. A háborúnak egy két ütéssel s néhány záptojással vége lett. A legérdekesebb az esetben az, hogy a rá­diakra szeretnék kenni az ódiumot s Tánczos L.ijosí, aki tudvalevőleg erős függetlenségi fér­fiú, azzal gyanúsítják, hogy ő rendezte a tünte­tést. Az egész teljesen rosszhiszemű rágalom. Rádon egy lélek sem tudott arról, hogy Zichy gróf arra fog utazni s éppen Tánczos Lajos volt az, aki a nagyobb bajnak elejét vette. A pünkösd alatt még Szentpéterurra, Diós­kálra, Orosztonyba, Pacsára, Gelsértí, Alsórajkru látogatott el a néppárti diadalmenet. Pálőy László főszolgabíró előre figyelmeztette gróf Z chy Aladárt, hogy Pacsára ne menjen, mart ott nem várják szívesen. A főszolgabíró figyel­meztetését azonban nem fogadták meg. A paosai plébánia lak udvarán megesett a programmbe­széd, nagyon gyér érdeklődés mellett. Ezutáu pedig gróf Ziohy Aladár és kisérote kénytelen volt a feketesága zászlókkal feldíszített s ron­gyokból álló diadalkapu alatt kivonulni a faluból. Bosnyák Géza utazása és fogadtatása mái­egészen máskép néz ki. Ez igazi diadal ut. Nem járnsk előtte kortesek, tele bugyellárissnl; nem fenyegeti, fanatizálja a népet senki a politikai küzdő térre bem való eszközökkel ; nem kiséri fogadott szekértábor, hanem igazi lelkesedés, szeretet, megbeosülés fogadja. Amit mond, azl áhítattal hallgatják és minden szava az igazság erejével hat. Azt a virágot, amelyet azőuijárn hintenek, a nép szivéből szakítja s annak nincs mérge, nincs bódító lehellete. Egyetlen hang sem zavarta meg Bosnyák Gíza körútját. Magytir­szerd;ihelyen, Magyarszentmiklóson, Langvizen, Fűzvölgyön, Pölöskefőn, Zalaszentbalázson, min­denütt fellobogózott házak s feltörő lelkesedés üdvözölte. Gróf Ziohy Aladár nemcsak saját kerületében fejt ki heves akciót, hanem a többi vármegye­beii néppárli jelölteket is igyekszik támogatni. Arról, hogy a támogatást a nép nem veszi be, a kegyelmes ur igazán nem tehet,. Most az egy­szer ellene fordul a hangulat és hiábavaló min­den igyekezet; a nép politikai hangulata és ér­zéke átalakulóban vau és ez az á'.alakulás nem kedvez gróf Zichy Aladár elveinek. Nyáry Béla az alsólendvai mandátumot nagyon szeretné megtartani. Igaz, hogy helyzetét gróf Festetits Pál visszalépése nagyon megkönnyí­tette, de most Fuss Nándorral kell felvennie a harcot, akinek szintén kevés ugyan az elvbarátja, de sok a személye összeköttetése. Nyáry tehát szintén igénybe vette pártvezérének támogatását. A mull héten Lentiben jártak, de bizouy alig jelent meg a hirdetett népgyűlésen 40—50 em­ber. Egv kis tüntetést is r udeztek a f.ilub :liek, de komoly incidens nem történt. S íj tőrön i« inegj.tieuluk gróf Zichy Aladár és kísérői Nagy számban volt képviselve a söjtöri gyűlésen a zalaegerszegi kerület r. kath. papsága. Söjtör község iegnagyobb része azonban gróf Batthyány Pál híve, tehát gróf Ziohy Aladár mérsékelt és nagyúri modorban tartott beszéde, úgyszintén a többi szónokok haragtól és elfogult­ságtól hemzsegő szavalatai hatás nélkül marad­tak. Söjtör község polgárságának inkább a szebbik fele volt képviselve. A férfiak inkább abban a véleményben vannak, hogy: „nem lehet a kerü­letet egészen a néppártra telekőtetni." Most az egyszer tehát Batthyány Pál grófra szavaznak. (A ket»thelyi tüntetés.) Rakovszky István, Rakovszky Béla és Huszár Károly pünkösd második napján Keszthelyre népgyűlést hirdettek. A Szentháromság-téren emelvényt á'lítottak s meghivták a programm­beszédre a várost és vidékét. Sokan jöttek, de nem azok, akiket vártak. A nép nem engedte szóhoz jutni sem Rakovszky Bélát, se m Rikovszky Istvánt. Abcugoltak és fütyültek, közbe kiabál­tak. A szónokok azután kénytelenek voltak az emelvényt elhagyni s állítólag Rtkovszky István imigyen aposztrofálta a tüntetőket: „Gyáva osörhe." A keszthelyi választó kerület népe erre az épületes kijelentésre remélhetőleg válaszolni fog a választás napján. Nedeozky jelöltségét az egész kerület lelkese­déssel fogadta s programmbészédét nagy ünnep­ségek között tartotta meg. Az alsólendvai kerület függetlenségi jelöltje, gróf Festetics Pál visszalépett. Hogy az elért sikerek után mi bírta rá a visszalépésre, erről sokféle verzió kering. Az okot gróf Festetios Jonő körül keresik. Az ifjú grófnak néhány millió oka lehet arra, hogy dúsgazdag nagybátyjának kedvében járjon s mindegyik ok megér legalább i egy koronát. Ilyen kritikus időben egy-egy mandátum sorsa iránt a legmagasabb körökben is érdeklődnek s ki tudja, nem felsőbb utasítás intézte-e el az alsólendvai mandátum ügyét? B'uss Nándor munkapárti és Nyáry Béla nép­párti jelölt maradtak a porondon. Fuss kilátásai javultak, ámbár tuég most is képteleuségnek tartják, hogy az alsólendvai kerület munkapárti képviselőt küldjön a parlamentbe. A letenyei választó-kerületből érkező hirek egymással nagyon ellentmondók. Dr Zalán Gyula ; bive.i biztosra veszik a sikert, de Dobrovios | Milán uépszerüsége ellensúlyozza Zalánék befu­j lyását. Gróf Zichv Aladár mult héten Letenyén járt, hogy támogassa Síabó Albertet, a kerület nép­párti jelöltjét. A néppárt vezérének kíséretében volt Dr Huszár Károly szerkesztő is. Hetven , felfogadott kocsiból állott a menet, amelyet j Letenyén feltűnő hűvösen fogadtak. A hallgató­ság szünet nélkül Dobrovics Milánt éltette s különösen Huszár Károly beszéde alatt volt erős a zajongás, mert a szónok folytonosan Dobroviosot támadta. Va banque! (B. É ) Notn szeretem az idegen kifejezéseket ; s amikor cikkemnek francia címet adok, bocsá­j natot kérek ugyan ezért az olvasótól, de hasz­; nálnom mégis kell, mivel alig létezik kifejezés, | mely a magyar ember jellemének és vérmérsék­letének jeiölésére alkalmasabb volna ennél. A magyar a barminokétrétü biblia mellett, éppen ugy, mint az élet egyéb alkalmainál szeret nagy téteket kockáztatni s nemcsak a népszerű huszon­egyes játéknál, hanem a gyakorlatban is nem egyszer követi a »tartom a bankot U elvét. Pedig a mi gazdasági helyzetünk korántsem oly rózsás, hogy észszerű volna csekély anyagi eszközeinket mindeu alkalommal latba vetni. Nagyon sok véreink éppenséggel siralmas hely­zetben sínylődnek s az ész azt követelné, hogy minden téren a leglelkiismeretesebb takarékos­bagót tanusitsák, eképpeu akiadások korlátozá-

Next

/
Thumbnails
Contents