Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-22 / 21. szám

1910. május 22. >Zaiíimegye Zalavárm< p.jei Ef t Az 1908. évi december 13-iki közgyűlés elha­tározásából a ^Csáktornyái Kereskedelmi Kasinóc elnökségével, az általuk kulturális célokra eddig gyűjtött összegre nézve érintkezésbe lépvén, tőlük azon elhatározást vettük, hogy az általuk közművelődési célra gyűjtött 216 K 80 f tőkét és időközi kamatait, valamint a »Kereskedelmi Kaszinót saját vagyonából magyar közművelődési célra külön megszavazott 100 koronát a »Zala­yármegyei Közművelődési Egyesület* Csáktor­nyán felállítandó fiókjának a osáktornyai járás területén megvalósítandó célokra engedi át. Ami igen dicséretes dolog, mert a kulturális társadalmi szervezkedésnek idők folyamán tény­leg akkép kell terjeszkedni^, hogy minden fon­tosabb vidéknek meg legyen a maga közműve­lődési góopontja, mely magába gyűjti a lelkek vágyát, irányítja a szivek hazafias elhatározását s a helyi viszonyok igényei sserint kamatoztatja áldozatkészségének tőkéjét. A Zrínyi és Gasparics-napoknak első munka­tervünk szerinti megtartását két okból nem tud­tuk mindjárt az első évben érvényesíteni. Először is ar 1909. évi költségvetésben e célra előirányzott 200 korona még künn van hátralékban; de másrészt a helyi érdekeltséggel ismételten tárgyalva, azon megállapodáshoz ju­tottunk, hogy egész vidékek ifjúságának akár Csáktornyára, akár Perlakra öszpontositása a rendelkezésre álló összeget messze megfiaiadja s igy egyelőre szorítkozzunk Csáktornya és Perlak ifjúságának most is divó ünnepeire, amíg a Zrinyi és Gasparies napok szélesebb méretek­ben megünneplése Csáktornya és Perlak társa­dalmának helyi áldozatkészsége utjáu tettre érik. Ezen tárgyalások közben tartotta éppen a »Zala­vármegyei Általános Tanítótestülete 1909. évi keszthelyi közgyűlését, melyen nemcsak érteke­zés, de tüzetes megbeszélés tárgya volt a haza­szeretetre való nevelésnek azon egyik leghatal­masabb és legközvetlenebb — mert helyi vonat­kozásokkal telt — módja, hogy a növendékek és felnőttek kezébe a vármegye legnagyobb fiainak életrajzát tartalmazó olvasókönyvek jussanak. Különösen fontos ez a dolog, igen tisztelt igazgató-választmány a mi vármegyénkben, mert hiszen egy igen illetékes historikus, maga Vuszary Kolozs heroegprimáe mondotta egyik nála tisztelgő keszthelyi küldöttség előtt, hogy a történelem Inpjait forgatva azt tapasztalta, miszerint kevés vármegyének van oiy sok jales fi ;, mint Zalának. De fontos ez a dolog éppen muraközi- vonat­kozásainál fogva is, melyek a jelesek két jelesé­nek, Zrinyinek és Gaspar c-mak örök . m ló kével \;un .k rítszőve. Hd mi uz ő példáikat nemcsak érceikből ragyogtatjuk, hanem Zrinyi, D ák, Gasparies, Kisfaludy, Caáuy, Featetieh emlékezetét vonzó, • népies olvasmányokkal nap nap meiiett apoijuk ifjaink zsenga szivében s véreink kegyeletes visszaemlékezéseiben: nagy nemzeti és társa­dalmi hivatást töltünk be; egyben pedig az er­kölcsi vagy hazafias szempontból káros olvas­mányok behozatalát is ellensúlyozzuk. Nemes ós szép oóljainál fogva a »Zala vár­megyei Közművelődési Egyesülete van eleő sor­ban hivatva, hogy a terv megvalósítását kezébe vegye olyképen, hogy az 1908. és 1909. évek­ben a központ által visszaengedett negyedrészek folytán, legmiuimálsabb«o is ezer K tehető tag­díj hátralékaiból, egy iZalavármegyei Emlék­könyve megírására 400 korona pályázatot illeszt be 1910 évi költségvetésébe. Természetes aszal a feltétellel, hogy a pályá­zat összes részleteiről az elnökség az igazgató­váias/.tmánynak esetről-esetre jelentést tesz a hozzájárulását bevárja. Amennyiben pedig a snóban forgó munkának műszaki kivitele, esetleges illustratiója, már lé­tező hasonló irányú füzetnek vagy tanulmány­nak ezen munka körébe vonása, vagy régül horvát avagy vend nyelvre fordítása ezen pá­lyázat összegén felül az egyesület erejét meg­haladó áldozatokat igényelne, ugyanoaak az elnök­ség teend az igangató-választmány utján lépése­ket a kö«pont támogatásának igénybe vételére. Méltóztassék jóváhagyó tudomásul venni egye­sületünk belépését az >Országos Közművelődési Tanáéit-ba, mely az őszes magyar közművelő­dési egyesületeket alapszabályaikban kitűzött céljaik elérésiben erkölcsileg és anyagilag támo­gatva, eljárásukban egyöntetű magállapodást ; igyekszik létrehozni, a magyar nemzet egységét, erősbitősét oélzó kérdésekben, valamint szak­Hiserü elbírálást igénylő ügyekben véleményt ad s általában az egységes magyar nemieti állam kiépitóaére a magyar táraadalmat szervezi. íme, Méltóságos Gróf Elnök ur s mélyen tisztelt igazgató választmány, első története a »ZaIavármegyei Közművelődési Egyesület* rövid, zajtalan munkásságának. Jól tudom mily messze ut vezet a szárnypró­bálgatástól az erős és nagy sasok suhogó röpü­léeéig; de azt is tudom, hogy uz üteros vér első ! lüktetése, kétségbevonhatatlan jelé — az életnek I Most már arra kell törekednünk, hogy ennek az életnek a lehelete mennél messzebb szálljon, mennél mélyebben gyújtson. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy az igazgató-választmány 1910. évi költségvetésébe vegyen fel egy tételt oly célból, hogy az egye­sület összes tagjainak az alapszabályok mellett I a megalakulás és az eddigi működés történeté­! nek egy füzetben megírása is kézbesitteseók. Hogy lássák miry áldozzák filléreiket; lássák ' mily nagy kötelességek várnak még reánk. Mert az emberiség művelődés története meg­cáfolja immár a kozmopolitismus nagyhangú prófétáit. Lángelmék, kik hazájuk sorsával nemosak önmagáért, de az emberiséghez való viszonyáért is foglalkoznak, mind a nemzeti érzések szilárd­ságában keresik az emberi egyetemességben vaió részvétel jogosultságát. Roosevelt, ez az igazi világelme, csak e na­pokban hangoztatta a berlini egyetem aulájában, hogy egy nép osak akkor vehet részt a világ kulturmozgalmában, ha elsősorban kötelességét teljesiti a saját háztartásában. Csak az leh^t jó világpolgár, aki hazájának jó polgára. Hát ha mi mólyen iisztelt igazgató-választ­mány a? élet nagy éllentéteit künn hagyva itt összefogunk: »Zalavármegye Közművelődési Egye­sülete* örök nyomokat fog hagyni vármegyénk kulturális háztartásában ! Dr. RUZSICSKA KÁLMÁN a „Zalavármegyei Közművelődési Egyesület" főtitkára A hétről. Gróf Batthyány Pál körútja. Pünkösd hétfőjén s utána való napokon gróf Batthyány Pál választókerületének az u. n. göcseji közs.ígeit látogatta meg. Május 16-án indult Zalaegerszegről több hintóval 8 kíséreté­ben voltak: Czukelter Lajos titkár, Dr Dubay látván, Laidli László, Kovács Károly, Verő A. a központi függetlenségi párt hirlaptudósítója és a pártvezetőség zalaegerszegi szónokai. Első község Tárnok. 40 árvalányhajaa csikóslegény, fehér ruhába öltözött hajadonok virágcsokrokkal, hatalmas tömeg zászlóerdővel várta a grófot a falu határában, hol a közsógbiró tartotta a leg­első beszédet. Keresetlen egyszerű szavakban köszönte meg a gróf szives megjelenését. Nem végzett gimnáziumokat — mondá — de hogy valakinek ' beosületes magyar szive legyen s hogy szive szavát megszólaltatni tudhassa, ahoz az nem is okvetlen szükséges, mert romlatlan sziv S nem a bűnös szolgaságot diktáló ész teheti a magyar nemzetet naggyá. Ezután az ifjúság nevében szólt a falu egyik legénye 8 a fiatalság őszinte ragaszkodásáról biztosította a grófot, kik nem ugyan szavazattal, de forró honszerelmük­kel fogják szolgálni a 48-as független lobogót. Gróf Batthyány meghatottan mondott köszönetet. A gróf kocsiját megrakták zöld galyakkal, virá­gokkal s lelkesen éljeneztek. Gróf Batthyány Pál egyenesen Stádel János zalatárnoki birtokos kastélyába hajtatott, hol néhány percig időztek s csekély pihenés után a község főterére mentek ne maradjak szégyenben én se. Itt van, fizetek is érte, de a fél literért nem. Ki is fizette Gergely; úgyszintén a mellény­zsebéből szedte caak elő a pénzt, az aprójából. Ezért ugyan neki asm kell a zacskóba nyúlni. Megvizsgálja a komája tekintetét, mint mikor a gazda az égen kémleli az időjárást, aztán a haragos féllitert, a kiürült kis üveget félretette az aszta! végére s tartós ivásra kezdett rendez­kedni. A pipát megtöltötte, az asztalra könyö­költ * öntött a poharába. Csoma Pál látta a készülődést, nem is elle­nezte, kedve jött az évődésre. — Gavallér kend mégis, Vas Gergely, látom, gavallér legény. — Legény biz a — felel Gergely — tán fiatalabb is mint kend. — Na na, az asszonyok mit szólnak hozzá? Haja már szürkül is, csak a bajusza fekete. Hogy lehet? Tán kenyi bizony valamivel, vagy mi ? — Hajjé, hát nem tudja? — kérdi Gergely. Ez onnan van, mert bajuszom huaz évvel fiata­labb, mint a hajam. Azért fekete még, érti? Csoma Pál érti s nagyot nevet rá. Most már jó kedvük van, a beszédbe ia igen belemerül­nek. A borok jönnek kifelé pontosan, s a pol­gárok fizetik váltogatva. Hangosan beszélnek, az asztal must már rendesen kopog, de nem haragból, hanem a jő kedv miatt. A polgárok szivart szivnak, a szemük ragyo­gós, a bajuszuk összekuszálódott, a mellek ki­gombolódva. Csoma Pál kalapja a szemébe húzva, a Vas Gergelyé ellenben hátracsapva, a feje búbjára. Mindebből az látszik, hogy itt muzsika is szólna már, ha lehetne, azonban nem lehet, itt rem engedik. E miatt veszekedés is történt, mert ilyenkor könnyen támad a ve­szekedés az emberekből, mint a láng a gyufa fejéből, ha végig sercentik a skatulyán. Mikor aztán a bor megint elfogyott, Csoma Pál felállt s azt mondta: — Keresztül süt a nap a házon komám. — Na menjünk, muzsika szó nincs, — hát menjünk. Csakugyan a nap már egészen lent járt, a sugarai igen egyenesen jöttek ; ilyenkor süt az egyik ablakon be, a másikon ki, vagyis keresz­tül süt a házon, ha szembe vau a két ablak. Vas Gergely csak ült tovább s megfogta a haragos üveget, a legelsőt, amit félre tett volt. — Hát ami ebbe volt? Nem lopjuk el tán? — Az igaz, mondta Csoma Pál, hát ki is fizetem. — Nem lehet, ezt ón fizetem, hát nem kend mondta, hogy én ? — Én, én, jó, az akkor volt. De ki vett ? Nekem kell tán fizetni, vagy mi ? — Soha sem; azt szeretném látni, ha ón mondom. — Csúffá akar tenni vele mi ? — Hát engem akar? Mit akar? — Vas Gergely is felkelt, még pedig hirte­len és zajjal. A szék erre dűlt, a kalap arra hullott, az üvegek pedig nyugtalankodtak az asztalon. A vendéglős előkerült s a polgárok szaporán kotorásztak a zsebben, szedték elő a pénzt.J A bornak, a félliternek most már két gaz­dája is volt, mind a ketten fizetni akartak. A borból, a mit megittak az emberek, elő­támadt a virtús, meg a nagy szívesség, most már nem számoltak semmit, az ilyenre most már ki nézne ? A sok pénz után már elmehet a kevés, valamint a kötél is a borjú után szo­kott elmenni. — De fizetni nem kell — mondta a korcs­máros — már betudtam a többibe. Mikor a litereket fizették, odaszámítottam ezt is aprán­ként, hogy baj ne legyen. A polgárok egymásra bámultak, meg a korcs­márosra. — No ez nem járja! — mondta Csoma Pál méltatlankodva. — Ezt nem hittem volna! — tette hozzá Vas Gergely ugyanugy.

Next

/
Thumbnails
Contents