Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-22 / 21. szám

1910. május 22. >Zaiíimegye Zalavárm< p.jei Ef t Az 1908. évi december 13-iki közgyűlés elhatározásából a ^Csáktornyái Kereskedelmi Kasinóc elnökségével, az általuk kulturális célokra eddig gyűjtött összegre nézve érintkezésbe lépvén, tőlük azon elhatározást vettük, hogy az általuk közművelődési célra gyűjtött 216 K 80 f tőkét és időközi kamatait, valamint a »Kereskedelmi Kaszinót saját vagyonából magyar közművelődési célra külön megszavazott 100 koronát a »Zalayármegyei Közművelődési Egyesület* Csáktornyán felállítandó fiókjának a osáktornyai járás területén megvalósítandó célokra engedi át. Ami igen dicséretes dolog, mert a kulturális társadalmi szervezkedésnek idők folyamán tényleg akkép kell terjeszkedni^, hogy minden fontosabb vidéknek meg legyen a maga közművelődési góopontja, mely magába gyűjti a lelkek vágyát, irányítja a szivek hazafias elhatározását s a helyi viszonyok igényei sserint kamatoztatja áldozatkészségének tőkéjét. A Zrínyi és Gasparics-napoknak első munkatervünk szerinti megtartását két okból nem tudtuk mindjárt az első évben érvényesíteni. Először is ar 1909. évi költségvetésben e célra előirányzott 200 korona még künn van hátralékban; de másrészt a helyi érdekeltséggel ismételten tárgyalva, azon megállapodáshoz jutottunk, hogy egész vidékek ifjúságának akár Csáktornyára, akár Perlakra öszpontositása a rendelkezésre álló összeget messze megfiaiadja s igy egyelőre szorítkozzunk Csáktornya és Perlak ifjúságának most is divó ünnepeire, amíg a Zrinyi és Gasparies napok szélesebb méretekben megünneplése Csáktornya és Perlak társadalmának helyi áldozatkészsége utjáu tettre érik. Ezen tárgyalások közben tartotta éppen a »Zalavármegyei Általános Tanítótestülete 1909. évi keszthelyi közgyűlését, melyen nemcsak értekezés, de tüzetes megbeszélés tárgya volt a hazaszeretetre való nevelésnek azon egyik leghatalmasabb és legközvetlenebb — mert helyi vonatkozásokkal telt — módja, hogy a növendékek és felnőttek kezébe a vármegye legnagyobb fiainak életrajzát tartalmazó olvasókönyvek jussanak. Különösen fontos ez a dolog, igen tisztelt igazgató-választmány a mi vármegyénkben, mert hiszen egy igen illetékes historikus, maga Vuszary Kolozs heroegprimáe mondotta egyik nála tisztelgő keszthelyi küldöttség előtt, hogy a történelem Inpjait forgatva azt tapasztalta, miszerint kevés vármegyének van oiy sok jales fi ;, mint Zalának. De fontos ez a dolog éppen muraközi- vonatkozásainál fogva is, melyek a jelesek két jelesének, Zrinyinek és Gaspar c-mak örök . m ló kével \;un .k rítszőve. Hd mi uz ő példáikat nemcsak érceikből ragyogtatjuk, hanem Zrinyi, D ák, Gasparies, Kisfaludy, Caáuy, Featetieh emlékezetét vonzó, • népies olvasmányokkal nap nap meiiett apoijuk ifjaink zsenga szivében s véreink kegyeletes visszaemlékezéseiben: nagy nemzeti és társadalmi hivatást töltünk be; egyben pedig az erkölcsi vagy hazafias szempontból káros olvasmányok behozatalát is ellensúlyozzuk. Nemes ós szép oóljainál fogva a »Zala vármegyei Közművelődési Egyesülete van eleő sorban hivatva, hogy a terv megvalósítását kezébe vegye olyképen, hogy az 1908. és 1909. években a központ által visszaengedett negyedrészek folytán, legmiuimálsabb«o is ezer K tehető tagdíj hátralékaiból, egy iZalavármegyei Emlékkönyve megírására 400 korona pályázatot illeszt be 1910 évi költségvetésébe. Természetes aszal a feltétellel, hogy a pályázat összes részleteiről az elnökség az igazgatóváias/.tmánynak esetről-esetre jelentést tesz a hozzájárulását bevárja. Amennyiben pedig a snóban forgó munkának műszaki kivitele, esetleges illustratiója, már létező hasonló irányú füzetnek vagy tanulmánynak ezen munka körébe vonása, vagy régül horvát avagy vend nyelvre fordítása ezen pályázat összegén felül az egyesület erejét meghaladó áldozatokat igényelne, ugyanoaak az elnökség teend az igangató-választmány utján lépéseket a kö«pont támogatásának igénybe vételére. Méltóztassék jóváhagyó tudomásul venni egyesületünk belépését az >Országos Közművelődési Tanáéit-ba, mely az őszes magyar közművelődési egyesületeket alapszabályaikban kitűzött céljaik elérésiben erkölcsileg és anyagilag támogatva, eljárásukban egyöntetű magállapodást ; igyekszik létrehozni, a magyar nemzet egységét, erősbitősét oélzó kérdésekben, valamint szakHiserü elbírálást igénylő ügyekben véleményt ad s általában az egységes magyar nemieti állam kiépitóaére a magyar táraadalmat szervezi. íme, Méltóságos Gróf Elnök ur s mélyen tisztelt igazgató választmány, első története a »ZaIavármegyei Közművelődési Egyesület* rövid, zajtalan munkásságának. Jól tudom mily messze ut vezet a szárnypróbálgatástól az erős és nagy sasok suhogó röpüléeéig; de azt is tudom, hogy uz üteros vér első ! lüktetése, kétségbevonhatatlan jelé — az életnek I Most már arra kell törekednünk, hogy ennek az életnek a lehelete mennél messzebb szálljon, mennél mélyebben gyújtson. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy az igazgató-választmány 1910. évi költségvetésébe vegyen fel egy tételt oly célból, hogy az egyesület összes tagjainak az alapszabályok mellett I a megalakulás és az eddigi működés történeté! nek egy füzetben megírása is kézbesitteseók. Hogy lássák miry áldozzák filléreiket; lássák ' mily nagy kötelességek várnak még reánk. Mert az emberiség művelődés története megcáfolja immár a kozmopolitismus nagyhangú prófétáit. Lángelmék, kik hazájuk sorsával nemosak önmagáért, de az emberiséghez való viszonyáért is foglalkoznak, mind a nemzeti érzések szilárdságában keresik az emberi egyetemességben vaió részvétel jogosultságát. Roosevelt, ez az igazi világelme, csak e napokban hangoztatta a berlini egyetem aulájában, hogy egy nép osak akkor vehet részt a világ kulturmozgalmában, ha elsősorban kötelességét teljesiti a saját háztartásában. Csak az leh^t jó világpolgár, aki hazájának jó polgára. Hát ha mi mólyen iisztelt igazgató-választmány a? élet nagy éllentéteit künn hagyva itt összefogunk: »Zalavármegye Közművelődési Egyesülete* örök nyomokat fog hagyni vármegyénk kulturális háztartásában ! Dr. RUZSICSKA KÁLMÁN a „Zalavármegyei Közművelődési Egyesület" főtitkára A hétről. Gróf Batthyány Pál körútja. Pünkösd hétfőjén s utána való napokon gróf Batthyány Pál választókerületének az u. n. göcseji közs.ígeit látogatta meg. Május 16-án indult Zalaegerszegről több hintóval 8 kíséretében voltak: Czukelter Lajos titkár, Dr Dubay látván, Laidli László, Kovács Károly, Verő A. a központi függetlenségi párt hirlaptudósítója és a pártvezetőség zalaegerszegi szónokai. Első község Tárnok. 40 árvalányhajaa csikóslegény, fehér ruhába öltözött hajadonok virágcsokrokkal, hatalmas tömeg zászlóerdővel várta a grófot a falu határában, hol a közsógbiró tartotta a legelső beszédet. Keresetlen egyszerű szavakban köszönte meg a gróf szives megjelenését. Nem végzett gimnáziumokat — mondá — de hogy valakinek ' beosületes magyar szive legyen s hogy szive szavát megszólaltatni tudhassa, ahoz az nem is okvetlen szükséges, mert romlatlan sziv S nem a bűnös szolgaságot diktáló ész teheti a magyar nemzetet naggyá. Ezután az ifjúság nevében szólt a falu egyik legénye 8 a fiatalság őszinte ragaszkodásáról biztosította a grófot, kik nem ugyan szavazattal, de forró honszerelmükkel fogják szolgálni a 48-as független lobogót. Gróf Batthyány meghatottan mondott köszönetet. A gróf kocsiját megrakták zöld galyakkal, virágokkal s lelkesen éljeneztek. Gróf Batthyány Pál egyenesen Stádel János zalatárnoki birtokos kastélyába hajtatott, hol néhány percig időztek s csekély pihenés után a község főterére mentek ne maradjak szégyenben én se. Itt van, fizetek is érte, de a fél literért nem. Ki is fizette Gergely; úgyszintén a mellényzsebéből szedte caak elő a pénzt, az aprójából. Ezért ugyan neki asm kell a zacskóba nyúlni. Megvizsgálja a komája tekintetét, mint mikor a gazda az égen kémleli az időjárást, aztán a haragos féllitert, a kiürült kis üveget félretette az aszta! végére s tartós ivásra kezdett rendezkedni. A pipát megtöltötte, az asztalra könyökölt * öntött a poharába. Csoma Pál látta a készülődést, nem is ellenezte, kedve jött az évődésre. — Gavallér kend mégis, Vas Gergely, látom, gavallér legény. — Legény biz a — felel Gergely — tán fiatalabb is mint kend. — Na na, az asszonyok mit szólnak hozzá? Haja már szürkül is, csak a bajusza fekete. Hogy lehet? Tán kenyi bizony valamivel, vagy mi ? — Hajjé, hát nem tudja? — kérdi Gergely. Ez onnan van, mert bajuszom huaz évvel fiatalabb, mint a hajam. Azért fekete még, érti? Csoma Pál érti s nagyot nevet rá. Most már jó kedvük van, a beszédbe ia igen belemerülnek. A borok jönnek kifelé pontosan, s a polgárok fizetik váltogatva. Hangosan beszélnek, az asztal must már rendesen kopog, de nem haragból, hanem a jő kedv miatt. A polgárok szivart szivnak, a szemük ragyogós, a bajuszuk összekuszálódott, a mellek kigombolódva. Csoma Pál kalapja a szemébe húzva, a Vas Gergelyé ellenben hátracsapva, a feje búbjára. Mindebből az látszik, hogy itt muzsika is szólna már, ha lehetne, azonban nem lehet, itt rem engedik. E miatt veszekedés is történt, mert ilyenkor könnyen támad a veszekedés az emberekből, mint a láng a gyufa fejéből, ha végig sercentik a skatulyán. Mikor aztán a bor megint elfogyott, Csoma Pál felállt s azt mondta: — Keresztül süt a nap a házon komám. — Na menjünk, muzsika szó nincs, — hát menjünk. Csakugyan a nap már egészen lent járt, a sugarai igen egyenesen jöttek ; ilyenkor süt az egyik ablakon be, a másikon ki, vagyis keresztül süt a házon, ha szembe vau a két ablak. Vas Gergely csak ült tovább s megfogta a haragos üveget, a legelsőt, amit félre tett volt. — Hát ami ebbe volt? Nem lopjuk el tán? — Az igaz, mondta Csoma Pál, hát ki is fizetem. — Nem lehet, ezt ón fizetem, hát nem kend mondta, hogy én ? — Én, én, jó, az akkor volt. De ki vett ? Nekem kell tán fizetni, vagy mi ? — Soha sem; azt szeretném látni, ha ón mondom. — Csúffá akar tenni vele mi ? — Hát engem akar? Mit akar? — Vas Gergely is felkelt, még pedig hirtelen és zajjal. A szék erre dűlt, a kalap arra hullott, az üvegek pedig nyugtalankodtak az asztalon. A vendéglős előkerült s a polgárok szaporán kotorásztak a zsebben, szedték elő a pénzt.J A bornak, a félliternek most már két gazdája is volt, mind a ketten fizetni akartak. A borból, a mit megittak az emberek, előtámadt a virtús, meg a nagy szívesség, most már nem számoltak semmit, az ilyenre most már ki nézne ? A sok pénz után már elmehet a kevés, valamint a kötél is a borjú után szokott elmenni. — De fizetni nem kell — mondta a korcsmáros — már betudtam a többibe. Mikor a litereket fizették, odaszámítottam ezt is apránként, hogy baj ne legyen. A polgárok egymásra bámultak, meg a korcsmárosra. — No ez nem járja! — mondta Csoma Pál méltatlankodva. — Ezt nem hittem volna! — tette hozzá Vas Gergely ugyanugy.