Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-01 / 18. szám

2 *Zalansegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 május 1. kezdte és a greizleros boltok szervezésének a nép nem sok hasznát vette, de mégis a mozgalom megérlelte a szövetkezés egészségesebb formáit. Ezen tul azonban tudtunkkal a néppárt a kisemberek érdekeiért egyebet nem cselekedett, hacsak Darányi Ignác érdemeit magának nem követeli. Az igaz, hogy antimerkantilista, amint a szövetkezetek formáinak és céljának megválasztásában is az maradt; míg a Justhpárt a nemzet egyetemes érdekeinek megfelelő politikát akar csinálni, tehát nem antimerkantilista. De hogy a Sándor Pál értelmében merkantilista volna, az csak a néppárti kalendáriumban van. Hiszen a párt tagjai jó részben földbirtokosok, akik nem lehetnek ellenségei önmaguknak és természetes szövetiégeseiknek : a kisgazdáknak. Justh Gyulát Ausztriában junkernek nevezik, itthon pedig merkantilistának ! Szóval: Ausztriának nem kell, tehát a néppártnak sem kell. Az osztrákok olyan okot hoznak fel, amely az ő kapitalista társadalmunknak nem tetszik, a néppárt pedig olyan hibát ró a terhére, amely a magyar földművelő nép szemében visszatetsző. A cél egy, csak a köpönyeg más. * • * Leplezetlenül és kerülgetés nélkül megvallja a szózat, hogy a néppártnak nem kell sem az önálló bank, sem a külön vámterület. Ugyanazon indokok alapján nem kell, amely indokokból azokat Bécs megtagadta. Bécsben ugyanis azt mondják, hogy az önálló bank és a külön vámterület Magyarországnak kárára volna. És ezt nekünk kötelességünk elhinni, u-iután Ausztriának a közös bank és várnfröztsség sok száz milliók erejéig hasznos. A keti* pedig : Ausztria haszna és Magyarország gazdasági érdeke évszázados tapasztalás szerit^ ezideig még nem fért össze. A néppárti piagrammban azonban összefér. Ennyire előztkeny Béccsel szemben még gróf Tisza István sem volt; sőt Wekerle sem, aki a legerősebb közös bankos. Ezek a nagy urak ugyanis a?t vallják, hogy a bankot csak ezúttal nem követelik, de aki azt merné állítani, hogy a nézetnek ahoz nincs joga, annak keményen a szemébe néznének, a néppárti szóüat pedig így g

zól: a néppárt sohasem tagadta, hogy hazánknak az önálló bankhoz joga van. LM a politikai küzdő téren, vagy Bécsben egé»-t bizonyosan nem is állította. Van még a szózatnak több érdekes része is, amelyekre közelebb visszatérünk. Kő és tojás. (P. Á.) Apponyi Albert gróf tagadhatatlanul nagy tehetség. Apponyi Albert gróf szónoki tehetségéről nemesak nálunk, de még a külföldön is legendákat mesélnek. Apponyi Albert gróf tehát elvitázhatatlan díszére válik a magyar nemzetnek, lett légyen bármilyen politikai meggyőződésű egyéniség. A nemzetközi politikai konferenciákon nagy dicsőséget szerzett kitűnő elequentiájával s nyelvekben való jártasságával a magyar nemzetnek s igy már maga a múltja is tiszteletet parancsol a kiemeli őt azok sorából, kiket a hétköznapiság durva sara érhet, vagy esetleg bemocskolhat. S mégis 1 . . . Épen vele kellett megtörténnie a temesvári botránynak. Az ő fejét érte az az inzultus, mely máskor a sokkal kisebb kaliberű embereknek jár ki B néki kellett menekülnie arról a helyről, honnét dicsőséget, babért és elismerést várt. Ha vannak Apponyinak ellenségei — már pedig vaunak — azok kárörömmel tekintik ezt a fizikai kudarcot, amely Temesvárott érte a ha vannak barátai — már pedig nagy számmal vannak — azok sajnálni fogják, nem az erkölcsi vereségért, mert az őt nem érte, hanem talán a fizikai fájdalmakért, melyek ez esetheti ártatlanul érték tartalmas fejét. De Apponyiuak ez esetben sinos mit szégyelnie. Nem kudarc érte, hanem dicsőség. Mert azok, kik a botrányt rendezték, azok, kik a politikai harcok fegyverei közé a követ és záptojást felvették, azok Apponyit nem inzultálhatják. Miként nem bánthatja a karzaton ülő a páholyban szemlélőt a sziuházban, amiként a közkatona nem támadhatja meg tábornokát, amint a farizeusok Ítélete nem sebezhette meg a Messiást, épen ugy azok a tojások és kövek, melyek Apponyit érték, azokat sebezték meg, kik azt feléje dobták. A politikában az erőszakosság fegyverei mindig Hiegvetendők. Lettek légyen azok felülről avagy alulról igénybe véve. Npvezzék őket csendőrszuronynak vagy záptojásnak. A politika a meggyőződések harcát vívja. A meggyőződés fegyvere pedig az ész és sohnseiu a durva erőszak. Ha majd az ész fegyvere tériti a népet abba az irányba, hova azok szeretnék, kik a .temesvári köveket és tojásokat, hajították Apponyi fejéhez, akkor majd mi is meghajtunk ez ítélet előtt, de mindaddig, mig ar. elvadult szenvedély vad dühe háborgatja az indulatokat, ruig a félrevezetett és fékevesztett tömeg igazságtalan cselekedetei jellemzik a hangulatot, addig mi nem nyugodhatunk bele abba az ítéletbe, eteiyet n szeszélyes, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan tömeg ordít s esetleg végre is hujt. Ne Apponyi személyét védjük s ne a raj a ért sérelmet akarjuk orvosolni. Apponyi olyan férfin, hogy nz ő tetteiéri már osak *. történelemnek tartozik felelősséggel g őt védeni sem jogunk, sem képességünk, annál kevésbbé, mert DÍti«s is szüksége arra. Mi ae erkölcsök 8 a politikai küzdelmekben használt fegyverek eldurvulását kiváujuU kárhoztatni. Kárhoztatni és pedig elsősorban azért, mert épen a szocialisták azok, kik ezt leggyakrabban veszik igénybe, noha ők azok, kik folytonosan a nyers erő h talma elleni küzdelmet hirdetik. Ha ők maguk bort isznak, miért prédikálják a vizet? S ha ők járnak elől az erőszakoskodásodban, miért kívánnak kíméletet akkor, mikor velük > zeniben használja a társadalom a jogrend fenntartására szükséges eszközöket? Egyenlő mértékkel keli mérnünk mindenütt uz életben, tnég a politikában is. Mert ha a mértékek küílpnf éleségét behozzuk, bizonyos, boj/y azok fognak iegeisősurban megrövidülni, kik most az erőszakosság jegyében utaznak. Tegyük hát félre ezeket a durva eszközöket. Hi.yyjuk a köveket uz ut porában továbbra is fekeiílni a ue csináljunk ok nélkül mártírokat azokból, kiknek talán szűkségünk sincs arra, hogy glóriát fonjanak homlokuk körül. A záptojás és a kő eoha sem emelkedhetik olyan magaslatra, hogy avval politikai eredményeket érhessünk el. Ezek az eszközök csak arra valók, hogy megutáltassák a művelt közönséggel azok politikai hitvallását, kik ezeknek a fegyvereknek jelében állanak ki a küzdő porondra. Korhadt társadalom. A Bzooiális kérdések egész tömege vonul föl manapság a társadalom, a közgazdaság és politika utvonalain. Ez az útvonal talán sohasem volt olyan göröngyös, olyan járatlan, mint éppen a mostani életviszonyok között, midőn iparos, kereskedő, tisztviselő és minden rendű és rangú dolgozó munkáoi az emberi társadalomnak osak a legnagyobb erőfeszítéssel tud az élet követelményeivel Bsemben megküzdeni és eleget teani ama kötelességeknek, amelyeket a köz- és magánélet reá ró. Nagy problémák megfejtésén töpreng az eg^sz emberiség és az a mozgalom, mely a szooiálizmus eszméit veti fölszinre és a mely hivatva lesz a nehéz problémákat megoldani, kétségtelenül nagy átalakulásokra fog vezetni nemosak politikai, de a társadalmi élet terén is. És amint az egész világot körülhálózzák ezek a szociális kérdések, melyeknek az egész emberiség életének anyagi és erkölosi javítása lenne és lesz is feladata, éppen ugy kicsinyben megtaláljuk ezeket a kérdéseket atomjaiban is a nagy világnak. Mert hiszen az egész emberiségnek aikotó eleme minden egyes ember, mint indivídium, tehát, mint egy apró porszeme egy óriási gúlának, melyet évezredek romboló viharjai és az idő vasfoga sem tudott szétroncsolni a* összetartó porszemekben rejlő roppant nagy erőellentállásával szemben. De a vihar é« az idő vasfoga folytatja romboló munkáját és kétségtelen, hogy a piramisok is össze foguak dűlni, mihelyt azok HZ apró szemosék szétomlanak, elvesztik összetartó erejüket, azt a kapcsot, mellyel minden ener^iájokkal a hatalmas építményt feltartották. A-- emberi társadalmat sem lehet egyébkent képzelni, mint egy hatalmas piramisnak. És ez a h ttahnas piremis tru már inog, Nem tudják ma már összetartani azok az eiavu't és minden erejüket elvesztett eszmék, melyekbe az uj idők szeileme, mint valami vihar, a régi korhadt kövek rovátkái közé belekapaszkodott, hogy megbontsa éa elpusz'ítsa az egész alkotást. A jövendő boldogulás ! Micsoda szép eszménye ez a mai emberi társadalomnak. Megépíteni az uj alapot a jövő emberiségnek. Újra építeni az egész társadalmat, hogy megujuló évezredeken át az emberi lót, az emberek boldogabb élete, mint valami soha ki nem fogyó forrásból, merítse az éilető erőt. Dolgozni, muabálkodui a jövő emberéért. Ez a szocializmus igazi eszméje, és az ezzel Ö3szekapoaolt társadalmi kérdések azok, amelyeknek megoldásáért a szocializmusnak, a szó legnemesebb értelmében küzdenie kellene s amely küzdés bizonyára meddő nem lenne. Forrongásnak közepén áil ma egész társadalmuak, ez egész ország. Egész politikai, közgazdasági és társadalmi élete sr. országnak. TW.iítótű/.re vár, mely a bűzhödt posványokat kiégeti, elpusztítja. És erre a tisztírótű^re nagy szükség van. Nemzeti létünk, az ország jövője, bbldogulása szinte ep dV várja ezt. a tisztítótűzét. A kiosinyeskedésaek, sz önérdek tülekedésének, a vallási tűrt' metlenkedésnek és as embereket széttaglaló áldatlan szavaknak vége ke!., hogy szakadjon. A demokratizmus meg nem hamisított eszméjének mindenható fegyverét k- II U VC- ij ö 5 tfmell az étváíyM éa a tfít-wilyt megstoateti a köMgfet, váladékot, éjjeli Izzadást SÍ Wh köhögés, skrofulozis, íntenza ellen számtalan tanár ég orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „BoeAe" eredeti «gomtigíiiá.al. P. Hoffntann-La Rocite A €©, B-?.*"' (Srájc) Kaphati orvosi rendeletre s gyógyszertárak, ban — Ara üvegenkjnt i.— korona