Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-20 / 12. szám

6 sZ&Iaresgye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 március 20. termelés jelentőségét. A magyar bortermelés ; ezreknek és ezreknek nyújt ma biitos megélhe- I tési forrást s azok, kik ellenségei a magyar bor- i nak, kétségbevonhatatlanul ellenségei a magyar j mezőgazdaságnak, a magyar közgazdaságnak is. Az antiaikoholista urak pedig nyiitan hadat üzentek a bornak. Nagy hangon hirdetik, hogy a bor épen ugy árt a szervezetnek, mint a pálinka, holott száz és száz tudós orvos vitatja annak ellenkezőjét és maga a gyakorlati élet is azt mutatja, hogy a mérsékelt borfogyasztás mallett az ember épen ugy, vagy talán még jobban eléri az emberi kor végső határát, mint Forellne's a legfanatikusabb hírei, vagr épen a magyar antialkoholisták legkiválóbb és legtöbb sikerrel dolgozó stréberei. A pálinka kétségbevonhatatlanul nagy ellensége az emberi szervezetnek. A páliuka ivás ellen küzdeni is kell minden magengedhető estköziel, esakhogy amikor a küzdelmet megindítjuk, nem szabad sohasem megfeledkezni arról, hogy a természetben nines ugrás. Az alkoholista ember szervezete kiránja az itali, a pálinka elvonása által keletkezett ürességet valamivel tehát pótolni kell. Mert hisz aki iszik, — különösen a munkás ember, — leginkább azért iszik, hogy ősökként energiáját viisiaszeroxze. Libapezsgőkkel, vagy egyéb antiaikoholista italokkal nagyon bajos azt pótolni, már osak azért is, mert nagy kérdés, hogy ezen népboldogító újfajta italok igen sokszor nem-e egészségtelenebbek és a legtöbbször drágábbak, mint az alkoholos italok. Ne feledkezzünk meg továbbá arról sem, hogy az alkoholista ember fokozatosan szokott rá az italra. Ennek a betegségnek természetszerűleg nem lehet más orvoeuzere, mint a fokozatos leisoktatás. Ha pedig ezt elismerjük, el kell ismernünk azt is, hogy a fokozatos les^oktatásnak legsikerültebb módja a pálinka ivásról a boriváehoz való hozzászoktat**. Éppen azért a magunk részéről sokkal több sikert jósolunk az Országos Mértékletességi S»övetség jövőbeli aktiójánik, mint a divat szeszélyei szerint igazodó s inkább felfújt, mintsem konkrét eredményeket felmutatni tudó antialkoholista mozgalomnak. Az Országos Mértékletességi Szövetség már eítk azért is sok rokonszenvet fog maga mellett szerezni az országban, mert nem akarja tönkretenni a magyar bortermelést, nem akarja a szájából kivenni sok száz em'nrnek a mindennapi kenyeret. Hirdetni fo^ja a mérsékletet, teljes erővel hadakozni fog a pálinka ivás ellen, de nem fog máglyára Kélni minden seőiővesszőt. A Magyar Szőlősgazdák ! Országos Egyesülete tehát a köréje sorakozó bortermelőknek tesz hasznos szolgálatot, amikor a szövetség ügyeit felkarolja, és viszont a mértékletességi szövetségnek s°m árt, ha a szőlősgizdákkal karöltve kiván haladni, mert hiszen ez a két fogalom : bor és mértékletesség nagyon szépen megtérnek egy kalap alatt. A m. kir. földmlvelésiigyi minister értesítése jéggyárak felállítására vonat- j kozólag. Mivel egyrészt a természetes jég termelhetne iránti kilátások folytonos m csökkennek, másrészt a mesterséges jég előállítására szolgáló gépeket gyártó ipartelepek válható igénybevétele gyors cselekvésre késztet, m gbiztam a m. kir. országos vízépítési igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztályát oly adatok összeállítására, melyek községek és gazdisagok jéggzükséglefcének fedezésére alkalmas kisebb termelő képességű jéggyárak felállítására vonatkoznak. Ecekuek az adatoknak az összeállításánál feltételezietelt, hogy a jéggépek elhelyezésére szükséges épület, illetve helyiség, a gépeket hajtó inótor, valamint a szükséges hfí'.ővia rendelkezésre áll, miért is az erre vonatkozó követelmény mértéke ki van ugyan tüntetve, de a költség csakis tisztán mngára a jéggépre, annak szállítására és helyszíni felszerelésére vau előirányozva. A jéggyár elhelyezése községekben és gazdaságokban legcélszerűbben valcru ly gőzmalommal, vsgy más géperővel hajtott íizeram°l kapcsolatban történhetnék, ahol már gépész van és v. szükségesnek jelzett hűtővízben sincsen hiány. Véleményem szerint a jéggyár felállítás.* már a költségek miatt is csak ugy lesz cílszerüeu keresztül vihető, ha csupán a jéggépok beszerzéséről kell a községnek, illetve gazdaságnak gondoskodni, a szükséges épület, hajtó mótor és hütő-via pedig rendelkezésre áll. Ugyanis a három feltétel közül már csak egynek a hiánya is, költség és idő tekintetében, lényegesen megnehezíti a jéggyár felállítását. Különösen áll ez a hűtővízre nézve, mely ha már eleve ninosen jelen, annak beszerzése a jégszükséglet beálltáig a legtöbb esetben a oélial arányban nem álló költségeket és időt igényelne, miért is arra a figyelmet különösen fcihivom. A beszerzett adatok a következő táblázatban vanník feltűntetve: I. Jégtermaléi óránkint kgr. 8 | 15 25 60 Helyiség szükséglet négyzméter 5 10 15 30 Erő szükséglet 20 °C. Uőfoku hütő-viznél tényleges lóerő 3'/, 4 e to 20 °C. hőfokú hütóriz szükséglet óránkint liter 1 300 ! óOJ 1200 1500 Jéggép ára mrttor ás szivattyú í nélkül Budapesten K |3i00 4500 7200 9000 Helyszíni felszerelés, TÍZSZÍ- i vattyu hajtószijak, gép alapok stb. K Ö

W 1200 1800 2200 1 Megjegyzem, hogy a jéggépek készítésével értesülésem szerint főleg a következő hazai gyárak foglalkoznak: 1. Röok István Budape st I. Budafoki ut: 3. Nioholson részvénytársaság Budapest VI. Váczi ut 17. 3. Dr Wágner és Társai Budapest, IX. Tinódy utca 3. Schlik-féle részvénytársaság VI. Váczi ut 45. 5. Danubius-féle részvénytársaság. V. Váczi ut 1489. A 3 alatt említett oág főlog kisebb typusu gépeket gyárt és ezen gyárnak legnagyobb typusa óránkint 1UÜ kgr. jeget állít elő. Ez a «ég a kisebb typusu gépekből junius közepéig miutí-gy 50 darabot lenne képes szállítani. A gyáraknál az érdeklődők részletes költségvetéseket és közelebbi útmutatásokat szerezhetnek be. A gyári elgek és a megrendelők között felmerülhető vitás kérdések ben az utóbbiak díjtalan szaktanácsért a m. wir. országos vízépítési igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztályához fordulhatnak. Nyomatékosan figyelmeztetnem kell különösen a tejtermelő gazdaközönséget, hogy a mennyiben jéggel nem tudná magát ellátni, igyekezzék lehető hideg kutvizzel a tej egészséges minőségét ismételt lehűtéssel biztosítani. A nagyobb tfjasállító birtokosoknak pedig figyelmükbe ajánlom azt, hogy természetes jég hiányában mesterséges jégktszítís berendezésével, vonatkozással a fent előadottakra, sok kárnak és kellemetlenségnek vihetik elejét. Állatállomány- és trágyatermelés. Magyarország állatállománya az utóbbi évekbeu sajnos ismét jelentékenyen apadt. — Az elmúlt év üdítai szerint apadt a juh és sertés-állomány 5—10°/

0-el. Ennek a sajnos körülménynek nem osak az általános drágulás a következménye, h .nem főleg Í<Z is, hogy a learatott területhez viszonyítva a trágyatermelés folytonosan és jelenték nyen apad, ami pedig kétségen kivül a termésátlagok csökkenésére vezet. Az eimuit 40 esztendő alatt mezőgazdaságunk általában igen jelentékeny változásokon ment át. — Legelőterületeinknek éppen fVle feltöretett, rétterületeink több mint 10 /„-te

1 apadtak, u;-rartartásunk ieszállott 30°/

0-ről 10

0/

0-re, száutófö d területünk p?dig m>g

uzaporod >ct 4 millió hokj tárra!, körülbelül 8 millió m. holddal. j Világos dolog teh.í', hogy ma sokkalta több I tra'gyára volna szükség, miut volt pid. az 1870-es i években, h-t csupán olyan .

:.ráuyi>au akarnánk j trágyázni, mint trágyáztunk akkor, nem is szá- j ; mítvs az', hogy ma legalább kétszer annyi buíát | í aratunk, mint arattuak akkor. — Az 1870-es években az ország búzatermelése 15—16 millió 1 i ® ' métermázsa volt, ma rossz termés esetén is 1c ' n alább kétszer annyi, dj 1906-ban 52 millió métermázsa volt. Tehát kétszer-háromszor annyi foszfort veszünk ki talajunkból, holott annyit sem tudunk visszaadni, mint adttuk 1870-ben. Ha szántóföldeinket aránylag ugyanannyi istállótrágyával kivánnók ellátni, mint tettük azt 1870 ben, akkor jelenlegi állatállományunkon kivül mintegy 700.000 drb. jármosáll.üra volna szükségünk, s ha ezek évi trágyatermelőképességét 100 mm.-ra tesszük, akkor az 1870-ikivel szemben 70 millió mótermáza trágyahiány van, a melynek foszfortartalmát T6 */

0-e 1 számítva, 120000 mm. az a foszformennyiség, a mennyivel kevesebbet kap a mai learatott terület az 1870-ikinél, nem is számítva ast, hogy a holdankénti átlagtermés azóta mintegy 60 °/

0-el növekedett, az ugar érlelő hutása pedig egyharmadra csökkent. Igaz u^yan, hogy az istállótrágyában mutatkozó ezen hiányt kezdjük ma már műtrágyával pótolni s a mult évben is körülbelül egymillió hatszázezer métermázsa foszfortartalom műtrágyát használtunk fel. Ebben azonban alig van több 25.000 mm. foszfornál, tehát az ezutáni visszapótlás csaknem négyötöddel kevesebb, mint azon hiáuy, melyet az 1870-edikivel szemben kimutattunk. Hogy a gyengébb trágyázásnak silányabb termés a következménye, az köztudomásu dolog. — De ha a föld termőerejének osökkenése ma még nem mindenütt észlelhető, az ogyszerüen onnan van, mert egyrészt talajunk ős erejéből merítettünk, aminek azonban már végére is jártunk, másrészt pedig onnan, hogy a mai talajmivelő eszközeink sokkalta tökéletesebb, jobb munkát végeznek, mint végeztek a régiek. A talaj ősereje azonban nem kifogyhatatlan, a talaj megmunkálását sem lehet a végtelenségig tökéletesíteni, el fog következni tehát az az idő, amikor » tökéletesebb talajmunka dacára érethető országos term-íscsökkenéi fog beállani S ,zt pusztán állatállományunk segélyével elkrrülni nem fogjuk, mert mai belterjes gazdálkodási visxonyaink mellett kilátásunk van ugyan arra, hogy állal állományunk formailag és értéki'eg tökéleiesbülni fog, de annál kevesebb kilátásunk lehet arra, hogy számszerűleg is lényegesen, '.^yors I ban eiaporodjon. — Ez országot csapást elkerülnünk caak ugy lehet, hogy áll ii állom anyunk szám.' iák bár kisebb mérvbeni szaporítása mellett a mű rágyák használatát olyan mérvűre fokozzuk, taiot a milyen mérvű az a tőlünk nyugatra fekvő államokban. A zöldtrágyázás külföldön és hazánkban. Hazánkban még «lítr i?íLi< rt eljárás a zöldtrágyázás, boloí! kt'ili. d n i ;:'r nemcsak homok, de kötött taiajiKon is aus-lánosan használatos s a hol használják, ott mindenütt a legjobb eredményeket érik el vele. A homoktalajokon r. zöldtrágyázás által elért eredmények kétségielenek. Sohultz—Lupiz tanításai és utmutatásai nálunk is fényesen beváltak. A hazai homoktalajokon Szabolcsban, Pest megyében, főleg Coburg herceg tulajdonát képező Vac9Í pusztán, továbbá Somogyban és sok más helyt a legjobb eredménnyel hasinálják a zöld trágyázást, s sónak sikereiként óriási hasznot élveznek. Szóval homoktalajainkon már kezd lasgacskáu utat törni magának s mérhetetlen haszna volna az egyeseknek, de magának az országnak is, ha használata legalább a h >mo(ctalsjokon általánossá válna, mert semmivel sem lehet oly gyorsan, oly rövid idő alatt megkétszerezni a homoktalajok termását, mint éppen a zöldtrágyázással s annak múlhatatlan kiegészítőrészével, a célszerűen alkalmazott műtrágyázással. A zöldtrágyázás lehet közbeszúrt, va<y ugaros. Előbbi esetben valamely korán lekerülő növény után veíjiik el a zöldtrágyának való magot, s a kikelt növényzetet ugyanazon évben alászántva, utána őszit vetünk. Utóbbi esetben nem fekete, hanem zöld ugart tartunk. — Természetesen nyereségesebb eljárás volna a közbeszúrt zö dtrágyázás, ez azonban náluak nem mÍQtlen évben sikerül, mart épen azon időtájt, a mikor a zöldtrágya magjainak ki kellens kelni, nálunk rendesen szárazság vau, a mi a zöldtrn'gya fejlődését nagymértékben akadályozza. E/fért is nálunk ns ugaros zöldtrágyázás sokkalta biztosabb eredményű eljárás, s annyival kevésbbé ütközik akadályokba, mert homoki gazdáink amúgy is nagyrészt ugaros gazdálkodást űznek. A zöldtrágyázással azonban osak a talaj által szükségelt nitregén mennyiséget atljuk meg éi pedig egész bőven, ellenben nem adjuk meg a taiajuak »z általa szükségelt foszfor- és káli-