Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-13 / 11. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. március 13. II. szám. Előfizetési dlj: Eujéüi évre 10 K — t. fél évre . . 5 K — f Negyed évre 2 K 50 í Kgyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás Hzeriut Nyilttér sorúnként 1 K Kéziratokat nem küldünk via*7.» ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. YE Megjelenik HÍRLAP minden vasárnap. Márczius. Hatvankét évvel ezelőtt dicső napra virradt a nemzet. Megszületett a gondolat szabadsága s felragyogott Magyarország tgén egy szebb jövendőt igérő fényes reggel. A magyar nemzetnek minden ünnepe, minden emlékezése gyásszal, könnyel, vérrel van tele. Csak ez az egy nap fényes, ragyogó, mert, nem fürdött vérben, nem született gyászban, hanem tiszta, gyémántfényű örömkönnyek villogása, mámoros elragadtatás, a szabadság iránti rajongás tették dicsővé és örökéletüvé. Március 15-ike az egyetlen nap, melynek emlékezete boldog örömmel, biztató reménykedéssel tölti meg a nemzet szivét. Ez az ünnep a nemzet vágyai, reménységei teljesülésének büszke apotheozisa. Amiért ezer évig szenvedett, küzdött, vérzett a nemzet : a függetlenség, szabadság, önállóság 1848 március 15-én fegyverek csörgése, haldoklók hörgése nélkül megvalósulni látszott. Méltó hát ez a nap arra, hogy a nemzet évfordulóján örömtüzeket gyújtson hegyeken, völgyekben és a magyar szivekben. De miért vegyül mégis keserűség egyetlen gyönyörűséges ünnepünk örömei közé? Hiszen az 1848 évi március 15-ikének eszméi megizmosodva élnek a nemzet lelkében, gondolatvilágában. Ám a nemzeti szabadság halhatatlan eszméi ma is ádáz tusát vivnak a zsarnoksággal, s hiába vannak lefektetve élő törvényekben, gyakorlati megvalósításuknak útját állja a császári hatalom. Örömünnepünk ezért nem lehet zavartalan, s ezért támad lelkünkben az ünneplés közepette olthatatlan boszuvágy jogaink elkobzása, nemzeti önállóságunk tagadása miatt. Ünneplésre, diadalujjongásra ma kevésbbé van okunk, mint valaha. A nemzeti függetlenség, önállóság ellen irtó háborut hirdetnek a császár nevében. Hangzatos jelszavak leple alatt harcot indítanak a márciusi eszmékkel telitett lelkek ellen. Erőszakkal és vesztegetéssel szándékoznak a nemzeti igazságokat kiirtani. Hazug Ígéretekkel akarják eltéríteni a nemzetet az eszmék harcától az eszmék elleni munkára. Táborba száll a nemzet minden ellensége, hogy ha kell, testével is torlaszt emeljen a függetlenségi eszme diadalmas utján az előre törekvő nemzet előtt. Meddig tart még ez az erőket megosztó, idegbénító küzdelem ? Mikor lesz már ez a nemzet egy akaraton jogaiért: a márciusi eszmékért folytatott harcban ? Mikor ihleti meg a nemzet minden gyermekét a márciusi eszmék szent lelke, hogy a más nyelven beszélők is csak egy igét hirdessenek, egy célra egyesülve küzdjenek : a nemzet függetlenségeért, jóléteért, boldogságáért ? Ennek a nemzetnek még az ünnepe is szomorú. Zavartalan ünnepet nem ülhet, mint ahogyan egyöntetű küzdelmet sem folytathat. Ünnepét és küzdelmeit az efialtesek megszentségtelenítik. A hazafiságot áruvá és alku tárgyává teszik. Jókai, Petőfi, Vasvári és a többi márciusi ifjak, ha ma állanának ki a márciusi tizenkét ponttal és a talpramagyarral : nemes fellángolásukatéretlen gyermekcsinynek minősítené a nemzeti muukára szervezkedő hatalom. Éppeuugy, amint az önnállóságért csatára hivó harci riadót demagógiának hirdeti, s az önzetlen harcosokat hatalmi vágytól elkábultaknak, érdekhajhászoknak nevezi. Bizony szükségünk vau némi önámitásra, hogy a márciusi ünnepeket legalább külsőségeiben méltónak lássuk a 48-iki március jelentőségéhez. És mégis örülünk március 15-ike évfordulójának. Az eszmével együtt örökké élő reménység növeli, erősíti, izmositja azt a hitet bennünk, amely a nemzetet egy évezreden át fentartotta. Hiszünk a nép, a nemzet lelkének szeplőtlenségében, s ezt tekintjük a nemzet jövendő nagysága zálogának; gondolatvilágunkban halljuk az egész világot megrázó Kossuth nótát, lelki szemeinkkel látjuk Rákóczi kurucainak, Kossuth Lajos regimentjének diadalmas száguldását a szabad, független Magyarország kivivására. Hisszük és fogadalmat teszünk a nagy március eljövetelére, mikor az ige testet ölt. Ezért élünk, erre esküszünk : Isten minket ugy segélyen ! Mezőgazdasági termények értékesítése. Irta : Szllassy Zoltán, orsz. képv. a G. E. O. Sz. titkára. A mezőgazdasági termények értékesítésének helyes szervezése, az egész gazdatársadalmat érdeklő legégetőbb kérdések egyike. Nem szükséges külön hangsúlyoznom azt, amit mindnyájan egyformán érzünk és tudunk, hogy a gazda munkájának eredménye nemesak attól függ, hogy szakértelmével, szorgalmával, munkájával és tőkéjével minél nagyobb mennyiségű és minél jobb minőségű terményeket állítson elő, a föld termőerejét minél nagyobb hozadék előállítására kényszerítse, hanem főképpen attól függ, hogy az előállított terményeket a termelési költséghez képest minél nagyobb árban értékesíteni is tudja. A mezőgazdasági termények értékesítése helyes szervezetének azon alapelven kell felépülnie, hogy az értékesítő szervezet a termelőt a fogyasztóval minél kevesebb közvetítő kéz igénybevételével, lehető közvetlenül hozza összeköttetésbe. A termények értékesítésének helyes szervezése tehát nem pusztán a termelő érdeke, hanem ugyanolyan fontosságú az a fogyasztóra nézve is. És ha a mai értékesítési módozatokat és rendszert vizsgálat alá vesszük, úgy azt kell tapasztalnunk, hogy a termények értékesítésének irányításába se a termelőnek, se a fogyasztónak elhatározó befolyása ninos, a legközvetlenebbül érdekelt ennek a két osztálynak az érdeke teljesen ki van szolgáltatva a termények forgalombahozatalát a termelőtől a fogyasztóhoz mozgósító, közvetítő kereskedelem érdekeinek. Ennek előidézésében pedig a legfőbb tényező a termelőknek állandó hiteligénye, amelynek még részleges kielégítése is nagy csalétket képez arra, hogy azért oserébe terményeit olcsóbb áron adja el a hitelt nyújtó kereskedőnek. Ez az állandó hiteligény a szülője annak az óriási terményuzsorának, amelynek súlya alatt kivált a kisgazda-közönség országszerte sínylődik. A mezőgazdasági termények értékesítésének helyes szervezésénél tehát legfőképpen arra kell törekedni, hogy a szervezet módot nyújtson arra, hogy a termelők hiteligényeit legalább addig a mértékig kielégítse, hogy a termelők ne legyenek kénytelenek terményeiket szorult helyzetükben elvesztegetni, vagy épen az értékesítést közvetítő kereskedelemiek hitelnyújtási szívesség fejében átadni. A termények értékesítését tehát szoros kapcsolatba kell hozni a termelő gazdaközönség hiteligényei egy részének kielégítésével. i f i ós hutorkelméket bármily szinre fest és j , , . •, j- i'i mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztitó legszebben vegyileg tisztit Zalaegerszeg, Rákóczi-utca 9 sz. Toriszay József Mai számunk 12 oldal