Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-06 / 10. szám

XXIX. évfolyam. Előfizetési dij: Etfítiz évre 10 K p'íl évre . 5 K — f Vegyed ívre. 2 K 50 f Ktryes szára ára 20 fillér Z AL Zalaegerszeg, 1910. március 6. 10. szám. Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldtünk vixszn Politikai és társadalmi hetilap, HÍRLAP minden vasárnap. Harc előtt. A vihar előtti szélcsend uralkodik. A politikai ellenfelek farkasszemet néznek, csendben szervezkednek, hogy fegyvereiket összemérhessék a bekövetkezendő választásokon. Azaz, hogyha jobban megfigyeljük az eseményeket, tulajdonképen csak a munkapárt szervezkedik lázasan. A választókerületekből minden nap uj munkapárti jelöltekről hoznak hirt a lapok. A kormányelnök nyilatkozata szerint már untig elég jelölt vau; főispánokban sincs hiány, a születendő parlamenti párt győzelmében tehát feltétlenül biznak A munkapárt felé való tódulás és a kormánykörökben megnyilatkozó önteltség sok kishitű embert elcsüggeszt. Másrészről pedig elbizakodott mosolygással szemlélik a szervezkedést s uem hisznek annak a sikerében. Bűn a csüggedés, de ennél is nagyobb baj a tétlen elbizakodottság. Gyönyörű igazságok sorvadtak el ennek a hibának súlya alatt. Szent eszméknek lett ez a hiba vesztőhelyévé. Erős lélekkel kell biznunk a függetlenségi eszme diadalában, de nem elég a hit és bizalom, hanem tettekben kell annak megnyilatkoznia. A kormány a választásokra kettős hadi felszereléssel indul : pénzzel és szuronnyal. A választásokon nem pártok fognak mérkőzni egymással, hanem a nemzeti akarat a császári önkénnyel. A kormány diadala a nemzeti ügy bukását jelentené. A függetlenségi eszmének leáldozó napja után az abszolutizmus éjszakája következik. A terror emberei nem politikai ellenfelek, akik tiszta fegyverekkel virják meg az elvek harcát, hanem ellenségek, akik a nemzeti akarat megfojtására törnek. A politikai ellenfeleket csak az ut és az eszköz választja el egymástól, az ellenségnek a célja is külömböző. Mig a függetlenségi törekvések célja az, hogy Magyarország gazdaságilag önálló, közjogilag független legyen, addig a császár emberei a függetlenségi vágyak kiirtására törekszenek. A századokon át vérrel szentelt, könnyel áztatott vágyak hiveit le akarják szorítani a fórumról, hogy a császári akaratnak érvényt szerezzenek. / Es embereket kap a kormány céljai keresztülvitelére. Van jelölt elég s a főispáni székekre akad jelentkező túlon túl sok. A miniszterelnök ugy mondta egy újságírónak a mult héten, hogy még csak két főispáni állás betöltése körül vannak nehézségek. Az "egyik bizonyosan a mi vármegyénk. Mert a kormány idejekorán értesült arról, hogy a kiküldendő bizalmi férfiúnak nálunk nem volna rózsás utja, nem volna zavartalan a bevonulása. Zalavármegye közönsége megértette, hogy a császári hadjárat sorsa attól függ: miként fogadják a vármegyék az uj főispánokat. Ezért sietett kijelenteni, hogy gróf Khuen-Héderváry által kinevezendő főispán iránt eleve bizalmatlan s azt a szokásos ünnepélyes formák között nem iktatja be s ha bevonul is a vármegye házába, egyenesen tudtára adja a bizalmatlanságot. A főispánnak a vármegyeházán lakása nincs, embere nem lesz, hiveket alig talál az egész vármegyében. Nem csoda, ha a zalai főispáni szék betöltése körül nehézségek merültek fel. Nem csoda, ha a főispán jelöltek nem kapkodnak a Zalába való kinevezés után s azt még a kormány hívei, régi hatvanhetesek sem fogadják el. Fájdalom, más vármegyékben nem ilyen szilárd a hangulat. A főispánokat ünnepélyesen fogadják, beiktatják s a függetlenségi tábor messziről nézi: hogyan erősödik meg a munkapárt azokkal, akik minden körülmények között a hatalommal tartanak. És a kormány emberei vérszemet kapnak, neki bátorodnak, a vármegyékben csakhamar uraknak fogják maguFredy nősül. Most a mama hangja hallatszott át az ebédlőből : — Ne lígy gyerek éd«s fiam, os»k menj el hozzájuk, vidd el azt a kottát Sárikának és majd meglátod, railyau simán fog menni. Majd egy gyöngébb hang beszélt. Bizonyára az »édes fiam* hangja. Aztán hevesen belecsapódott ismét a mama hangja. — De Fredy, legyen eszed, hiszen te a Bariáthy Gyalog ügyvédnek a fia vagy. És egy Banátby Gyalog Rezsőnek a fia nem ereszkedik le egy kis zsidóleányhoz . . . Mit? Hogy a házassághoz szerelem is kell? Hát ki mondta neked ezeket a hazugságokat? Az Isten szerelmére kérlek, ki nősül a huszadik században szerelemből ? Ma pénz beszél és nem a szerelem. Most csend lett. Léptek nesze és ruhasuhogás hallatszott, majd a mama szelid, kérlelő hangja szólalt meg újra : — No édes fiam, nem akarod anyádat boldognak látni ? No tedd meg, menj fel Sárikáékhoz. Nézd itt van a kalapod, meg a sétapál cád, no menj. Ne tétovázz már, verd ki a fejedből azt a kislányt. Hát mit is akarsz tőle ? Hiszen annak komoly választottja van. No menj, édes szép fiam. Ai ebédlőn át kituszkolta a mama Fredyt a* előszobába. Itt megigazította a nyakkendőjét, felsegítette a kabátját, fejébe nyomta a finom párisi kslapot ée Frsdy ment. A puha, energiátlan Fredy elindult házttítnézőbe. Mikor az utoára ért, már gyújtogatni kezdték a lámpákat. Fredy lassan bandukolt előre a belváros szűk utcáin. Egy nagyon elegáns virágüzlet előtt megállt. Itt volt az a >kia zsidólsány «, akit a mama olyan megvetéssel emlegetett. Fredy gondolkodott, bemenjen-e vagy se? Ne vegyen egy pár szál szegfűt a Sárikának ? Ott állt tétlenül, tehetetlenül az ibolya és gyöngyvirágokkal teletömött kirakat előtt. És egy oldalon elhelyezett tükörben a saját arcmását nézegette. Végre meglátta benn az üzletben a leányt. Ma román hintzésü nagyon bő ruha volt rajta. S a csillagos szőke haj á lá Cleó de Merode volt fésülve. Olyan finom, halovány arca volt, mint a mesebeli tündérlányoknak. Fredy nézte és az álmos, fáradt szeme felcsillant és betegszinü, sápadt aroa kipirult. A háta mögött pedig sötétedett a téli délután és egyenkint gyúltak ki a kirakatok lámpái. É9 Fredy csak nézte a leányt, aki keskeny, fehér ujjaival egyenkint érintette meg a hosszúszárú sápadt chrisantinokat b az égő szinű buja szegfűket. Fredy mellett egy kis inas gyerek ment el. Szemtelen bizalmassággal kacsintott a szeme közé Fredy megismerte. A virágárus kifutó gyereke volt. Elszégyelte magát és nekiindult lassan baktatva a Váci-körut felé. Talán sohasem volt ilysn elkeseredett a fiatal ügyvéd ur, mint ma. A szülei ugy nevelték, hogy sohase legyen neki ideje önmagára gondolni. Mikor minden iskolát elvégzett és a tanulmányútjáról visszatért, apja bevette az irodába és ettől kezdve a belvároB egy szűk, sötét bérházának egyik ablakából nézhette esak az utcát. Ott fütyörészett naphosszatt az ablaknál zsebredugott kezekkel s olyan életunt kedvetlen arccal, amilyennel csak a nagyon gazdag szülők egyetlen gyermekei nézhetnek a megunt főváros utcáira. Fredy osak akkor volt boldog, ha a kis zsidólányt láthatta. Ez a lány nem volt szép, de volt benne valami, amit nem birt elfelejteni az, aki egyszer látta. Csupa titokzatos bűbáj volt az egész leány, csupa kifejezhetetlen, leírhatatlan vonzóerő. Fredy a maga kurta eszével csak annyiban tudott tisztába jönni magával, hogy ő szereti ezt a leányt és ő el fogja venni. No, de szerencsére ott vannak a jó apák, anyák, akik nem engedik, hogy fiacskájuk, egyetlen fiacskájuk ilyen baklövést kövessen el. Nem keserítették el szegénykét, de jó taktikájukkal többet elértek. — íme Fredy leánynézőbe ment. Már a Váoi-köruton ment és sorra nézte a Mai számunk 10 oldal'