Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. augusztus 29 35. szám. Előfizetési dij: egész évre . 10 K — f. fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szára ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik HÍRLAP minden vasárnap. Vissza a — földhöz! Nyáron a városokban pang az élet, az ipari munka vontatottan folyik, a kereskedelmi tevékenység is szünetelni látszik s bizonyos mértékig figyelő állásponton van még pihenésében is a közélet minden tényezője, mert tudja, érzi minden, hogy ennek az országnak főütőere aratáskor vált uj életnedvet, mikor a fold gyümölcse alakul át értékké azzal, hogy a föld gyermeke, éppen akkor, mikor látszólag minden elpihen, megfeszített izmokkal, verejtékezve — dolgozik. Dolgozik és most nem is panaszkodik ! Nem ér rá ilyenkor a gazda a jajszóra sem, mintha csak tudná, érezné, hogy neki el kell némulnia minden panaszával akkor, mikor a nemzetet a magyar közgazdasági élet iránt tartozó kötelessége szóllítja a munkához, egy magasabb érdek biztosítása szempontjából. * Es a magyar gazda dolgozik ! Verejtéke hull a rögre; mely »életet« ad közvetlenül a családnak, közvetve pedig az államélet minden tényezőjének s csak ha elült a cséplőgép szomorú búgása, akkor jut hozzá, hogy számba vehesse fáradságos munkájának eredményeit. Ezek az eredmények pedig ma már tudva vannak. Silányan fizet a szem, kevés a hozam, a legközelebbi jövő képe éppen nem biztató! A terhek, a családfentartás, a jövő tél szükségletei tarkítják meg a számvető gazda képzeletét s mikor mindent szembevetve a verejtékes munka eredményeivel, arra az eredményre jut, hogy a tehertételek fedezésére a terményérték elégtelen, csoda-e, ha ott az éléskamra, a magtár küszöbén felbúg a panasz, az elnémult cséplőgép visszhangjaként. A panasz pedig talán nem is alaptalan ! Valahol valami baj lappang, mely a gazdát sújtja. Intézményekben-e, avagy a minden boldogulás gyökerében: a földben-e, — kutatja, vitatja, de az eltérő vélemények és felfogások között alig lehet kiigazodni. Ez a panasz aratás után válik leghangosabbá s figyelve a folyamatot, a mezőn fakadt elégedetlenség az ipari téren folytatódva nyer viszhangot, kiterjeszkedve az élet minden számottevő osztályaira, megerősítve azt a feltevést, hogy ebben az országban a mezőgazdaság és annak művelőinek létérdekein nyugszik magának az országnak, a nemzetnek egész existenciája, jövő boldogulása. A mezőgazdaság művelőinek létérdeke pedig a földben gyökerezik, aszerint amint abból több vagy kevesebb van birtokában. Tagadhatja-e bárki is hát, hogy ennek az országnak a lét vagy nem lét kérdése — a birtokpolitika. Akkor tehát, mikor a felhangzó panaszok kutforrásait kutatják, a természet okozta elháiíihatatlan csapások után a birtokpolitika terén tapasztalható hiányosságokra akad a kutató szem, melyeket törvényhozásilag gyógyítani évek és évtizedek óta sürget, a magyar gazdák leghivatottabb szervezetei élén, maga a legtekintélyesebb gazdatestület is, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Évtizedek mulasztásait iparkodott e téren gyógyítani az a korszak, mely a magyar mezőgazdaság ügyeinek irányításában Darányi nevéhez fűződik, mely korszak koronáját a magyar törvényhozás a telepítési törvényjavaslat mielőbbi törvényerőre emelésével tenné fel, megalkotván ezzel a kiindulási pontot ahhoz az évtizedekre terjedő nagy műhöz, mely Magyarország helyes és okszerű birtokpolitikája inaugurálásával a magyar föld és annak művelői részére van hivatva egy szebb, egy boldogabb jövőt biztosítani. Magyarországban mintegy 49 millió hold földterület van kultura alatt, melyből 20 millió hold föld van 100 holdon aluli kisgazdák kezében. Ez a 20 millió hold föld körülbelül 2 millió 600,000 kisgazda között oszlik meg, vagyis átlagban egy-egy kisgazdára 8 hold föld esik. Itt egy oly egészségtelen statisztikai képpel állunk szemben, mely megmagyarázza a panaszt és sürgős cselekvést sürget, a magyar törpebirtokosság megmentése és gyarapodhatása érdekében. Ha a közölt adatokhoz még figyelembe vesszük, hogy a mostani öröklési törvény még a nagyobb birtokoknak is ilyen elforgácsolódásához vezet, mely forgácsok azután elégtelenek a család fentartására, méltányolnunk kell a jelszót, mely a közel jövő minden törvényhozási intézkedésénél vezérelvül mondja ki, hogy: vissza a földhöz, vissza sürgőraen a helyes, az okos birtokpolitika megalkotása érdekében! Szervezkedés. A legvérmesebb reménykedés sem mer az őszre kedvező politikai fordulatot jósolni. Valószínűleg ott leszünk két hónap múlva is, ahol a parlament nyári szünete előtt voltunk s még hosszú ideig tartó küzdelmeken kell keresztül mennünk addig, amig az ország gazdasági függetlenségéhez közelebb jutunk. Az országgyűlés szünetének megkezdése óta a politika berkeiben csendes volt az élet. Legfeljebb a kulisszák mögött dolgoztak a nemzet vezérei, másrészről pedig a magyar álláspont ellenségei. Amik azonban nem a nyilt fórumon történtek, azokról az ország nem tud semmit, sőt a beavatottabbak sem mehetnek tul a találgatásokon. A legelső jelentőségteljesebb esemény a szegedi népgyűlés és a félegyházai menydörgés volt. Ezek már előre jelzik azt a megfeszített harcot, a mely nemsokára bekövetkezik s megcáfolják azokat a nyári kacsákat, amelyek a leszerelésről, megalkuvásról és a kemény derekak megroppanásáról mesélve szerteszét röpködtek az egész országban. Ezek csak a merész röptű fantázia kombinációi voltak, amelyeket megcáfolt a legelső politikai esemény. Akiket talán mégis a küzdelem komolyságába vetett hitükben a sokféle mendemonda megingatott volna, azoknak megnyugtatásul szolgálhatott a szegedi népgyűlés, amely az akció teljes erővel való folytatását jelzi. A szegedi állásfoglalás mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a tettre és harcra való készség nem lohadt le, a derekak nem roppantak meg, a nemzet ügyét nem adták fel és nem igaz az a mese, hogy már készen van az árulás terve, amely a nemzet óhajait és jogos törekvéseit kiszolgáltatja a bécsi akaratnak. A nyári csend után újra felhangzik a riadó s már csak néhány hét választ el bennünket attól az időtől, amikor teljes erejével kitörhet a vihar. Minden magyar ember azt óhajtja, hogy békesség következzék. De nem szabad gyáván megijedni a veszedelemtől sem. Aki meghátrál csak azért, hogy a békét biztosítsa s a küzdelmet elkerülje; aki a nemzet megalázása árán is alkuba áll, az árulója lesz a nemzeti ügynek. Lehet, hogy nagy megpróbáltatások várnak ránk; lehet, hogy alkotmányválságig fejlődik az ellentét, a mely az alkotmányos tényezők között fennáll ; lehet, hogy nyomor és szenvedés következik erre a szerencsétlen országra, amely erejének javát mindig meddő küzdelmekben volt kénytelen feláldozni: de mindezektől nem szabad visszarettennünk, ha biztosítani akarjuk Magyarország önállóságának alapjait. Mai számunk 14 oldal*