Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

1909. augusztus 8. » Zalamegye Zalayármegyei Hírlapé ő a mi még akad, rosz, könnyen megbetegszik s a vörös bor pedig keserű lesz. Az aszusitó penészedést hívták eddigelé nemes rothadásnak. Ez azonban, mint mondtuk, nagyon ritkán sikerül; a szürke penész munkájában ritkán van köszönet, legtöbbször elpusztítja bizony az a termés nagy ré3zét s ezért a szürkerothadás veszedelmes baj, mely ellen küzdeni kell. A vermelökben. A túlságos nedves vermelőkben szintén nagy károkat idézhet elő. A vesszőkön konkolyszem vagy lencse nagyságú — sőt még jóval nagyobb kemény, fénylő fekete göbök törnek elő a vesszők héjjá alul, elszórtan az izeken, vagy a osomókból is, meg a vesszők végén a metszési lapokon. Az ilyen vesszők mind betegek, mert már bennük van a szürke penész a héjjukban meg a fájukban. Az oltványokon főleg a forradás helyéről bújnak elő ezek a fekete göbök s gyakran szétfeszítik az oltványt egészen. Az ilyen beteg vesszőből vagy oltványból, ha fejlődik is tőke, ae egy pár év múlva visszaesik s mire termésbe jutna, elpusztul. A vermelőkben a vesszőkről lehuiló göbök (sklerociumok) még tovább is bajt okoznak, mert kikél belőlük a szürke penész, vagyis a göbök egészen elpenészednek s igy aztán a vermelő homokja megtertőződik, megtelik a penésszel. Ha pedig az ilyen homokba megint vermelünk, akkor a vesszők megromlanak, főleg ha túlságosan nedves a homok, vagy az esőviz, hólé beszivárog a vermelőbe. Megjegyezzük még, hogy a leveleken is fejlődhetnek ilyen apró kemény fekete göbök. Ezért ősszel a kerítések alá a szél által odahajtott leveleket nem felesleges elégetni. A levelek elégetésével még a peronospora téli spóráit is gyéritjük. Védekezés. Hogy a szürkerothadás ellen megóvhassuk szőlőnket, tartsuk lazán a tőke lombozatát, hogy a nap fénye jól érhesse s a levegő szabadon járhassa. A kapálásokat végezzük mindig gondosan, hogy ne gyonosodjék el a szőlő; a csonkázáskor levágott hajtásokat hordassuk ki azonnal a szőlőből s égessük el. A csemegefajtákon a fürtök kiollózása is nagyon ajánlatos, mert a ritkább fürtök szebben fejlődnek s nem terjed rajtuk a szürke penész olyan könnyen, meg a permetezés és porozás is könnyebben hozzájuk jut. Míg a túlságosan tömött fürtökben a nedvesség meggyül s az ilyenek hamarább elrothadnak, s a védekezőszerek sem hatolhatnak belsejükbe. A vermelök gondozása. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a szürke penész meg ne fertőztesse a vermelőket. Ez okból a vesszőket, illetőleg az oltványokat vermelés előtt s utána is gondosan kell megválogatni s az olyanokat, melyeken fekete göbök (sklerociumok) vannak, el kell égetni. Legcélszerűbb minden vermelésre friss, tiszta homokot venni, s fontos az is, hogy a vermelőben a homok csak épen annyira legyen nedves, mint a mennyi a vesszőknek, oltványoknak életben tartására okvetlen megkívántatik. Gondoskodni kell arról is, hogy az esőviz, hólé ne szivároghasson be a vermelőbe. A védekezés végrehajtása. Hogy a szürkerothadást távol tarthassuk, minden, még oly osekély jégverés után is mindig azonnal porozni kell a fürtöket a legsürgősebben rézkénporral. Ez a védekezés egyben a peronospora ellen is védi a fürtöket. Juliusban meg augusztusban a rendes permetezések után két héttel mindig porozzunk rézkénporral, mint ez a peronospora elleni védekezésben is meg van írva. Permetezés. A szürkerothadás ősszel válik igazán veszedelmessé. Ezért szeptember elején permetezünk ellene 2 percentes bordói lével, de előbb a leveleket a fürtök körül megritkítjuk, hogy a por könnyebben oda juthasson a bogyókhoz. Porozás. A permetezés után pedig néhány napra porozni szükséges, s ha a szürke penész, vagyis a. rothadás mégis terjedne, a porozás és permetezés megismétlendő. Ha azonban már szüret felé jár az idő, akkor nem szabad többet porozni, hanem a korai leszüretelés a teendő, mert általában óvakodni kell attól, hogy kénpor kerüljön a mustba. A szürkerothadástól pusztított táblák termését külön szűrjük s legjobb mindig külön is kezelni a bort. A mint láttuk, a szürkerothadás ellen a megelőző védekezés, tehát a szeptember elején végzett permetezés, meg porozás a leghasznosab. Hogyan védekezzünk a szőlő fakórothadása ellen. A fakórothadás szőlőinknek veszedelmes betegsége, s a Coniothyrium diplodiella nevii élősdi penész okozza, mely a szőlő összes földfeletti részeit megtámadhatja. A fakórothadás az amerikai fajtákon a hajtásokat, a hazai bor- és osemegefajtákon pedig legkivált a fürtöket pusztítja s érés idejére esik legnagyobb dúlása. Hazánkban 1891 óta ismeretes s több évben járványszerüeu pusztított. Szórványosan fellép minden évben, a nedves, nagyon meleg időjárást kedveli 8 ilyenkor óriási károkat okozhat. A hajtásokon. Az amerikai tőkéken a beteg izek olyanok, mintha megperzselődtek volna. Sötétbarna, később kékesfekete foltok jelentkeznek a héjjon; az elszáradó héjj a foltok mentén besüpped, megrepedez ós sötétebb szinü apró szemölcsökkel vau sűrűn behintve. A foltok karimája többnyire lökete. Igen feltűnő, hogy a hajtásoknak a beteg izek feletti része többnyire felette megvastagszik, meg hogy a beteg izeken köröskörül a héjj repedéseiből hatalmas kallusz-daganatok törnek elő. Valósággal olyan a beteg iz, mintha meggyürüzték volna, vagy egy nagyon rosszul forradt, óriási kallusszal hegedt oltvány volna szemünk előtt. Hasonló kalluszos gyürüzés a hazai szőlők fásodó vesszőin is található némelykor, sőt az is'kolázott vesszők vékony hajtásain is mutatkozhat. Megemlítjük még, hogy nagyon aedves fekvésű szőlőkben a fakórothadás még a hazai szőlők fiatal zsenge zöld hajtásait is bántalmazza s olfonnyasztja meg ekzáritja. Az ilyen elszáradt hajtások homokszemekhez hasonló apró szemölcsöktől érdessé válnak. A fürtökön. A fakórothadás, mint terméspusztitó, a legveszedelmesebb. S az éredő, tehát már színüket változtató bogyókat támadja meg. A bogyók ezine többféle változáson esik át. A legfeltűnőbb a szivárványos bogyó. A bogyó koosány felőli részén, vagyis a tövén több színes ősik lép fel, a legalján sárgásfakó, aztán hamvas zöld, megint piros csíkot látunk. Később aztán a romló bogyó egész mezejében piszkos fakószinüre vagy teljes kávészinüre változik. (Sokszor a szivárványos sávolat elmarad s mindjárt ez a fakulás jelentkezik.) Innen kezdve aztán a romlás nagyon gyorsan halad. A beteg bogyó színe megpirkad, héjjá nagyon apró, sürü szemölcsöktől ripaosossá válik, majd pedig deresbe csap át, végül hamuszínű lesz. A sötótszinü fajtáknál a szivárványosság elmarad, a héjj piszkos, földes vörösbarna lesz, de itt is mindig sűrűn ripacsos az apró szemölcsöktől. A betegség lefolyásának módja az időjárástól függ leginkább. Ha ugyanis az idő egyszerre szárazra fordul, akkor a beteg-szemek elszáradnak, összezsugorodnak. Az ilyen gyorsan megaszotl szemek sokszor piszkos fehérek, csillámló fényűek, a sötétszinü fajtákon pedig rozsdaszinüek a szemek s a fürtről nem hullanak le. Ha pedig az időjárás nedves marad, a zöldes fakószinü bogyók szétfolynak, elrothadnak. A fakórothadásos szőlő bora hasonlít a peronosporás szőlő borához, igen Bavanyu és könnyen romlik. A beteg szőlő borát célszerűbb külön szűrni s fajélesztővel erjeszteni s derítésére nagy gondot kell fordítani. A fakórothadás a fürtökön felette gyorsan terjed, ha nagyon meleg 8 nedves az időjárás. Legnagyobb a romlás jégverés után, mert a jégszemek okozta zúzódások utat nyitnak a fertőzésnek. Csirái, eporái azokban az apró szemölcsökben teremnek, melyek a beteg bogyók héjját ripaosossá tették. Egy közepes nagyságú fürtön több millió ilyen spóra teremhet, több tehát mint a peronospora vagy pedig a szürkerothadás esetében. Azonfelül ezek a spórák erősebbek, mint & többi betegség okozó élősdiek spórái. S ez megmagyarázza a betegség gyors terjedését egyrészt, s a védekezés nehézségét másrészt. Védekezés. I A hajtások bántalma. A hazai szőlők fiatal, ; zöld hajtásainak fonnyadáea, elszáradása többi nyire foltokban, kisebb-nagyobb számú szomj szédos tőkéken mutatkozik. Hogy a bajt, mely I igy foltokban lépett fel — korlátozhassuk, a beteg fonnyadó hajtásokat lecsonkázzuk az egészséges részekig, a hulladékot azonnal elégetjük. Erre aztán a megtisztított tőkéket és szomszédjaikat 2—3 peroantea bordói lével megpermetezzük s néhány nap múlva rózkénporral alaposan megporozzuk. Az amerikai anyatelepeken, mihelyt észrevettük a fásodó hajtások foltosodását, levágjuk a beteg hajtásokat s elégetjük. Mert ha tovább hagyjuk őket a tőkén, a gyürüzés is kifejlődik s a foltok héjján a szemölcsökben a spórák megteremnek. Ezután permetezünk s porozunk, mint előbb elmondottuk. A fürtök kezelése. Miután, mint láttuk, az érés idejére esik a fürtök legveszedelmesebb megtámadása, azért nyár derekától kezdve elővigyázatból — ott, a hol a fakórothadás rendes vendég — több ízben kell permetezni 2—3 percentee bordói lével. S minden permetezés után néhány nappal porozni szükséges rézkénporral. A fürtök megóvására a legfontosabb tennivaló az, hogy minden, még oly csekély jégverés után is, azonnal porozzuk meg a legalaposabban a szőlőt. Sőt ha az idő ugy áll, hogy jeges zivatar várható, akkor még a zivatar előtt is, ha csak lehetséges, poroztassuk meg gyorsan a fürtöket. A fakórothadás azért hatalmasodik el a legtöbbször, mert a jégverés alkalmából a védekezést elmulasztják. Pedig tudjuk, hogy a legkártékonyabb fertőzések ilyenkor keletkeznek. Nedves ősszel pedig, ha azlán mind ennek ellenére mégis nagyon rohamosan terjed a baj, nem marad más hátra, mint a korai gyors leszüretelés, de a fakórothadásos táblák mustját külön kell szűrni s külön is kell kezelni. Az idei bortermés és a borárak. Vidékünk bortermelő gazdái részéről több helyről különös hírekről értesitik lapunkat. Arról van ugyanis szó, hogy a borvásárló ügynökök az idén is, már most jókor megkezdették ismert manővereiket. Ez pedig abból áll, hogy mesés országos bortermés hirét terjesztik. Olyan termésről regélnek, aminő régen nem volt, amely még a tavalyit is lényegesen felül fogja múlni. Célzatuk nyilvánvalói A borárakat akarják lenyomni, rá akarnak ijeszteni a gazdákra, hogy azután annál busásabb szüretük legyen ő nekik maguknak. Bár a szőlősgazdák megszokhatták már az efajta trükköket, félő, hogy az idén is fel fognak ülni, mert az olyan gazda, akinek igazán jól mutatkozik a termés, az ilyen állítást a saját kilátásaival is bizonyítva látja, aki pedig nem számithat valami jó termésre, azt hiszi, hogy csak ő van sújtva s irigykedve veszi a más vidékek jó terméskilátásait tudomásul. Ennek a híresztelésnek a következménye pedig az, hogy igen 6ok szőlősgazda fel ül a hamis híreszteléseknek és potom áron kótyavetyélik el a jó minőségűnek ígérkező termést. Sajnos, hogy a gazdáknak nincs oly szervezett orgánumuk, amely a kellő nyomatékkal fel tudná őket világosítani arról, hogy ezúttal már egyenesen szédelgéssel állunk szemben, a mely ellen teljes éberséggel és eréllyel keil védekezni. A valóság ugyanis az, hogy ugy az őszi, mint a májusi fagy, nemkülönben a jégverés az ország legtöbb vidékein számottevő kárt tett a szőlőkben, amely helyenkint 30—40 százalékra becsülhető, továbbá a peronoszpóra is kezd már igen sok helyen pusztítani, nemkülönben a legilletékesebb helyre, a földmivelésügyi miniszterhez a lisztharmat kártételéről is érkeznek hirek és indokolt panaszok, igy tehát országos szempontból kezelve a kérdést, a legjobb esetben is csak közepes termés várható. Az általában kitűnő bortermésről terjesztett hír e szerint nyilvánvalóan megtévesztésre irányul, melynek pedig sem vidékünkön, sem sehol az ország bortermelő vidékein a szőlőbirtokos gazdatársadalomnak, a bortermelő gazdáknak felülnie nem szabad.