Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

4 »Za!araegye, Zalavérmegyei Hirlapc 1909 augusztus 8. no, most ez a helyes kis apparátus átröpül egész Európán. Pedig dehogy röpül. Alig hogy sok órai várakozás után nagy nehezen megindul, már mégis áll, mert eljutottunk a »viei« egyik legszorgalmasabb állomására: Kisfalud-szentivánra. A vioi prüszköl, nagyokat fuj és megáll. Mert elfáradt. Mert Szentivántól hosszú ut vezet idáig. Csaknem 800 méter. Kisfaludon aztán gyakorlatot végez e vonat. Ismét fütyöl, trombitál, prüszköl, vizet vesz; megy előre, hátra, főkép azonban áll, áll és nem akár megindulni. S mikor megindul, már Egerszegen is vagyunk. Közben eltelt két óra s mi borzalommal gondolunk rá, hogy ugyanezen az uton kell majd visszajönnünk. Soha vidéki városban oly általános tökéletes közönyt, beevődött apáthiát városi dolgok iránt nem tapasztaltam, mint Egerszegen. Ott mindenki tisztában van vele, hogy a csendes hivatalnokvárosra zavartalan, biztos tönkremanés vár, ha csak valami osoda vagy legalább is egy uj, célszerű vasútvonal nem segit rajta. Egész Du nántul Zalaegerszegen fizetik az emberek a legmagasabb városi pótadót ós képzelhető, mi mindent kapnak érte, ha odaát Nagykanizsáról oly leplezetlen irigységgel beszélnek, mint a többi világvárosról. Egerszegi felfogás szerint elsőrendű megyei érdek lenne, ha a vármegye székhelye Nagykanizsán lenne, vagy ha Nagykanizsa lenne Egerszegen. Felfogásunk szerint ezen alternatív kivánság első része a könnyebben teljesíthető. Egerszegen most a zalalövői vasuttervvei foglalkoznak. A dolog ugy áll, hogy bár Zalalövő közel van Egerszeghez, mégis könnyebb Nagykanizsát megközelíteni, mint Egerszeget. Valószínű, hogy a vasút nem sokat segít Egerszegen. A városon többet lendítene ennél, lm Keszthelyig épülne vasutj-i. Szóval vasút kell Egerszegnek, most már azt sem bánnák, ha a vasút megdrágítaná is a osizmákat. Jaj, de népszerű Egerszegen annak a bírónak az emléke, aki a esizmaárakra való hivatkozással megakadályozta, hogy a Déli vasutat Egerszegnél vezessék. (Hiszen még ha osizmadia lett volna, meg lehetne neki bocsátani, hogy a maga zsebére beszélt és nem látott tovább az orránál. De azt mondják, hogy diplomás ur volt a bölcs férfiú.) Szerk.) A kenyér ára. Kint a falun, a tanyákon búg a gép és csurog az élet a zsákba. Hol több, hol kevesebb, a mint azt az egek ura megengedte. Mert ma még szép Magyarországon mintha csakugyan az idő volna a gazda, a szerint terem, amiat jobb vagy rosszabb az időjárás. Pedig de másként lehetne, ha a föld urai megfognák a dolog végét I Különösen azok, akiknek van min gazdálkodni, az ezer holdak urai, tehát akiknek telhetne az intenzivebb, a jó gazdálkodásra. Ám mit látunk? Nem-e azt, hogy a nagybirtok ósdi gazdálkodása ma sem vett ujabb beruházások folytán lendületet, hogy a közép birtok a legtöbb helyen dívó külterjes gazdálkodás miatt pusztul s hogy a rosz példa után megy akisbirtokosság iséaugy gazdálkodik, miut nagyapáink. Ez utóbbiak azonban, sőt a középbirtokosok sem okolhatók, hogy a földet rábízzák a jó időre. Szegények és szegényednek, a megélhetéssel járó terhek rájuk nehezedvén, alig jut valami csekélyke pénz földjeik belterjesebb mívelésére w kisebb területű birtokuk jobban ki lévén téve a megpróbáltatásnak, jobb gazdálkodás esotéu is több csapás érheti. Az országos termésátlagok csökkenése tehát csak nagy ritkán irható a kis és középbirtok rovására. Igenis okolhatók azonban ezért azok a tiz és ötvenezer holdak, amelyek a külterjes művélés és rosz gazdálkodás folytán számottevő mínusszal zárják évről-évre terméser dményeiket. A magyar föld valamikor Európa éléskamarája volt. Ez a tisztsége azonban már lejárt s ma már ott állunk, hogy a népesség szaporodásával nem tud a mi mezőgazdálkodásunk elegendő kenyeret produkálni s a kivitelnek eleget téve, rászorulunk még a silány román és szerb búzára is. Azt mondják a tőzsde tudósok, hogy ez az idegen buza osak arra jó, hogy a mi búzánk I árát egy bizonyos magas nívón tartsa. Ezt azon• ban mi nem tudjuk magunkba belebeszélni, i mert látjuk, hogy mihelyt idegen gabonával J kereskednek itthon, alig kap valamit a maga : csekélyke terméséért a kisbirtokos gazda. A kenyér ára ennek daoára szinte megfizethetetlen, aminek a munkásnép érzi a rettentő súlyát. Mennyivel másként alakulna a helyzet, ha a magunk erejéből évről-évre többet tudnánk termelni, hogy igy ne kelljen idegen termékhez nyulnunk. Tudjuk azután azt, hogy intenzív munka, belterjesebb művelés mellett a rosszul kihassnált nagy területek belterjesebb mivelésével és főleg befektetésekkel értékesebb volna a munka, nagyobb a kereset a munkásnép számára, akik azután nem panaszkodnának a megfizethetetlen élet miatt. Mi a teendő tehát? A legelső a belterjesebb gazdálkodásra való törekvés minden vonalon, a második a nagybirtokoknak beruházások általi termés fokozása s a nagybirtokon mezőgazdasági ipari telepek létesítése, hogy a m igyar munkásság mindenkor keresethez jusson, végül a tőzsde megrendazabályozása, hogy a kenyér árát ne a kufárok, hanem a termelők, karöltve a frgyasztókkal állapíthassák meg. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. Régi dal, régi gyü!ö!ségrö9. Megszokott dolog immár, hogy valahány személyileg jelentékenynek tartható nyilatkozat történik a bud.ipeiti kereskedelmi és iparkamarában, annak kihegyezett éle van és ez mindenkor a magyar mezőgazdaság ellen '

rányul. Ez a kamara szereti magát ugy feltüntetni, miutha magában foglalná az egész ország kereskedelmét és iparát, ami egészen hamis felfogás, mert hiszen i.iinden kereskedelmi és ipari területnek meg vau a rnuga kamarája, mint szervezett érdekképviselet és ezek olyan körültekintő', szakavatott vezetéssel viszik a reájuk bízott terület ipari és kereskedelmi ügyeinek az intézését, hogy tanácsért, útbaigazításért bizony nem mennek a budapesti kamarához, ahol bőséges raktára csakis azoknak a mérges anyagoknak van, amelyeknek a szerte fecskendezésével számtalan kísérlet történt a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelemnek az ország gazdasági és társadalmi boldogulására szükséges harmóniájának az el mérgezésére. A legújabb kirontás a túlzó és a merkantilizmusnak e legkevésbé sem ostromolt, sőt inkább dédelgetett várából, az ötéves beszámoló alkalmával történt, mikor Lánczy Leó elnök szemlét tartott az utóbbi évek törvényhozási munkássága felett s megállapította, hogy ezen a törvényhozáson veres fonalként vonul végig a í kereskedelem ellenes irányzat! Kereskedelem ellenes irányzat ? Hát ez mi ? ; Kérdik egész jóhiszeműséggel azok, akik búvár- ! kodván az ország törvénykönyvében, arról győ- ! ződtek meg, hogy a magyar törvényhozás hosszú ! évtizedek során végzetes s éppen ezért nagyou nehezen jóvátehető hibát követett el. A parlament, amely csak hosszú éveken keresztül vetkezte le a táblabírói jelleget s ve

fte fel magába a gazdasági foglalkozások képvise őit, körülbástyázta tételes törvényekkel a kereskedelmet, ami nem volt, s védelem nélkül hagyta a mezőgazdaságot, amiből az ország, benne öszszes iparosával és kereskedőjével táplálkozott. Kezdve a hatvunaa évek egyik első törvényhozási intézkedésén, a börzebiróság törvényesítésén, keresztül az organikus kereskedelmi kódex megalkotásán, végig a kerekedelem javára szolgáló számtalan monopólium megteremtéséig, mindenkor volt idő a kereskedelem törvényhozási védelmére, de oly jónak, boldognak hitte a kormány és a törvényhozás a magy.tr földet, a belőle és vele élő milliók sorsát, hogy feleslegesnek tartották azzal a komoly fogla'kozást. És a kereskedelem javára, annak biztos fejlődésének az előkészítésére szolgáló ren- i dezkedések közepette — dscára annak, | hogy a jobbak folyton küzdöttek ellene s sze- 1 gényedtek is mellette, a visszaélések gyökereresedtek meg a magyar kereskedelemben. Az ex-lex kezdett már szabály lenni, ha abban a mozgalomban, amit az »agrár

1zmu3€-ban foglalnak össze, h italmas védelme nem támad a magyar földnek. Igen, az agrárizmus meg van és meg is lesz, még több erővel mint most, mert ennek van célja, van tartalma, bármennyire is ellenszenves abban a táborban, ahol nagyobb a becsülete a fedezetlen határidő üzlet milliárdos métermázsá'iak, mint a megtermett és learatott s az eladótól a fogyasztóhoz szállított acélos magyar búzának. A gazdasági élet tisztultabb korát érték el azzal, hogy a mezőgazdaság is a szervezett gazdasági ágak közé tartozik, azt oda emelte a maga ősi ereje, amely szunnyadt mindaddig, mig a mozgékoiiyabb elemek állandó szervezkedésének az eredményei rá nem kényszeriiették arra, hogy élete feltételeit szintén keresse meg. Nem kell ettől a szervezkedéstől senkinek sem tartani, aki termelő munkájának a gyümölcséből él. Hogy irtatnak a visszaélések, a kereskedelem elfajulásai már nem jelentkezhetnek a tisztes kereskedelem tiszteletet parauosoló tájában: az még nem a kereskedői -m pusztulása. HÍ az uzsorának némely eddig szabad válfajai egyik oldalon netn idézhetnek elő vészes pusztulást s a más oldalon nein termelhetnek szörnyü forrású vagyonokat: ez még nem kereskedelem e:leuen irányúit. Csak i gyengébb vedeLue az erőt-cbl , az ügyesebb ellenében s mii.or az állam ezt lec-ii uz ő törvényének az erejével: nem agrárius, csak igaz és beosületes. Mert ez a védelemre szorult gyengébb adja a vér- és pénzadó legnagyobb részét. Ha a föld a mostani értékviszonyok mellett is meghozza a tulajdonosnak a jövedelmét 8 megtéríti a már felcsigázott munkabéreket, az osak jogos eredmény, amelyet szült az, hogy a védővámos politika tőlünk is elűzhette a szabadkereskedelmi irányzat délibábjait, amelyek gyönyörűségére lehettek némelyeknek, de ártottak a nemzet osztatlan egészének. A régi dal a régi gyülölségről újra felcsendült ! Jól tudjuk, nem utoljára, de hihető, hogy ez a dal folytou kevesebbeket téveszt meg, mert nincs annak belső tartalma, nincs igazsága s nincs utja ahhoz a néphez, amely rátért a gazdasági igazságok megismerésinek az ösvényére. Hogyan védekezzünk a szőlő szürkerothadása elíen? A szőlő őszi rothadását a Botrytis oinerea néven ismert közönséges penész okozza, mely mindenfelé megterem a növényi hulladékokon, gyomokon, s ezekről aztán a szőlőfürtökre is rák^p, ha nagyon uedves az időjárás. Ezeukivül még a vermelőkben is felette veszedelmessé válik, mert a vesszőket s oltványokat megrontja. A szőlőben. A fürtökön szeptembertől szüretig du!, ha az idő nedves, esős és a tömött, vékonyhéju faj titkát rontji in'g legkönnyebben. Legelőször a sérült, jégveréstől bántott, valamint a sok esőtől felrepedt bogyókat kezdi ki, 8 pusztítása olyan rohamos, hogy néhány nap alatt a termés nagyré»ze elrotlmd. A beteg bogyók szine megváltozik, piszkos lesz, a héjj kissé ripacsos és szürke penész lepi el a bogyókat egészen. Később aztán barnás, egérazinü lesz a penész s ha ráfuvunk az ilyen fürtre, barnás por száll f :l róla. Ez a por a penész spóráitól van s a legkisebb szellő szárnyára kapja, ezért terjed a baj olyan gyorsan. A rothadás aztán a beteg szemekről át teljed a szomszéd bogyókr i s a tömött fürtök igy egy csapásra elpenészeduek s elrothadnak. Nagyon nedves esős nyákon már a zsendülő szemeket is me^dézsmája, ezt a gyors rothadást nálunk zöldbeni rothadásnak nevezik. Különben, mint mondtuk, rendesen csak ősszel jelentkezik a baj DÍ az időjárás szerint nem mindig egyforma a vége. Meleg s szár«zabb ősszel néha a szemek malozsává töppednek, a must édesebb lesz, de kevesebbet szűr a gpzda. Ellenben ha nagyon nedves az ősz, akkor a szőlő rohamosan rothad s aszuszőlőről szó sincsen. Ilyenkor a fürtöket szürke buodu gyanánt eltakaró p. nész mindent elrothuszt, a bor padig