Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. augusztus 8 32. szám. Előfizetési dlj: Egész évre . 10 IC — f Fél évre . . 5K-I Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám áru 20 lillár Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk VÍMHZH ALAVARMEGYEI Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik IRLAP minden vasárnap. Meghivó. Z alavármegyei Gazdasá gi Egyesület, úgyis mint Zalavármegye Központi Mezőgazdasági Bizottsága f. évi augusztus hó 15-én délelőtt 9 órakor, illetve délelőtt 11 órakor KESZTHELYEN, a városháza nagytermében rendes közgyűlést tart, melyre a t. tag urak ezennel tisztelettel meghivatnak. Az augusztus hó 15-én délelőtt 9 órakor tartandó mezőgazdasági bizottsági Ülés TÁRGYSOROZATA : 1. Állatd ijüzások idejének és helyének meghatározása. 2. Muraközi löd Íjazás rendezése. 3. A vármegyei központi mezőgazdasági bizottság költségvetésének ügye. 4. Javaslattétel a gazdasági muukásházak épitéso tárgyában. Az augusztus hó 15-én d. e. 11 órakor tartandó gazdasági egyesületi rendes közgyűlés TÁRGYSOROZATA: 1. Állatdijazások idejének és helyének meghatározása. 2. Muraközi lódijazás rendezése. 3. Határozathozatal a Nován létesítendő népies miutagazdaság tárgyában. 4. Javaslattétel a gazdasági munkásházak épitése tárgyában. 5. Zalaegerszeg város megkeresése az egyesületi telek megvétole tárgyában. 6. Ag egyesület hivatalos lapjának kiadása feletti határozathozatal. 7. Folyó ügyek indítványok. A közgyűlést megelőzőleg — a szükséghez képest — igazgatóválasztmányi gyűlés fog tartatni, melyre a t. igazgatóválasztmányi tag uraknak minél nagyobb számban való megjelenését kérjük. Zalaegerszeg, 1909. évi augusztus hó 1-én. v Sárközy Viktor, g. e. titkár, m. biz. előadó. Hertelendy Ferenc, g. e. olnök, m. biz. elnök. Tulipán hervadás. Mintha tegnap lett volna, amikor a tulipánokat feltűztük a keblünkre s nagy és magasztos fogadalmat tettünk Magyarország gazdasági önállóságának kivivása érdekében. Nagy elhatározások születtek bennünk s a lelkesedés áldozatkészségre buzdított benünket. Százezrek gyűltek össze a tulipánok révén a nemzeti célok oltárára s megfogadtuk, hogy inkább darócban járunk, semhogy garasainkat annak az ellenségnek adjuk, amely évszázadokon keresztül következetesen kiszipolyozott bennünket a nemzetet gyengítő politikájával, iparának a mi rovásunkra való dédelgetésével, a mi erőink kifejlesztésének megakadályozásával. Ugy mondtuk akkor, hogy minden magyar ember a házának ajtója előtt állítja fel a vámsorompót, ha már az ország határán nem lehet azt felállítanunk. Nem kell a bécsi rongy, nem kell az osztrák vacak, inkább félredobjuk a hiúságot és büszkén viseljük a tulipánt. Emlékeztek még ennek az elhatározásnak a hatására ? A parlamenti harcoktól nem ijedt meg a reakció. A vármegyék ellenállására kihívó erőszakkal felelt. A nemzet zúgolódását fel sem vette s az osztrák politikai élet derék vezérei szánakozó gúnyolódással nézték a vergődésünket. A tulipántól azonban megijedtek, mert az legérzékenyebb részüket: a feneketlen zsebeket támadta meg s azzal fenyegette Ausztriát, hogy a leigázott gyarmat minden erőszak és császári parancs ellenére kisiklik hatalma alól. Abban a mélységes gyűlöletben, amelylyel a feketesárga bécsi nép a tulipán ellen viseltetett; abban a szatírában, amelylyel a nemzet gazdasági függetlenségének szimbólumává lett virágot csúfolták, benne volt a tehetetlen düh s a veszendőbe indult konc felett való kesergés. Visszaemlékeztek az osztrákok a védegyleti mozgalomra, amely milliósat tartott meg a magyar iparnak s tul a Lajthán jobban fájt, mint egy vesztett háború. Hiszen ha a magyar nemzet bezária az erszényét az osztrák ipar és kereskedelem előtt, azt milliók érzik meg. Mert belőlünk élt és zsirosodott meg Ausztria ipara, tőlünk gyűjtötték kincseiket s tőlönk függ száz és száz vállalat léte vagy nem léte. Hát igen 1 Ausztria megijedt, mi pedig ujongtunk. Pedig — amint a következmények megmutatták — kár volt az osztrákoknak annyira megijedni. Ismerhették volna a magyar lélek ősi tulajdonságait, hiszen századok óta elősegítette már céljaikat. Tudhatták volna, hogy a szalmaláng hamar az égbe tör, de gyorsan ki is alszik. És akkor ők mosolyoghatnak, sőt hangosan kacaghatnak a sikertelen kisérlet fölött; mi pedig szomorkodhatunk és szégyenkezhetünk s feladhatjuk a reményt mindörökre, hogy a nemzet lelkesedésének és kitartásának erejével felszabadulhassunk gazdasági elnyomottságunkból. Egy leverő tapasztalattal lettünk csak gazdagabbak s az elhervadt tulipánokat elhajigálhatjuk újra, mert a szimbólum hatalma megtörött a saját élhetetlenségünkön. Ugy látszik, Magyarországon hiábavaló a nemzeti eszmék diadaláért folytatott minden küzdelem, mert legelső sorban maga a nemzet lesz hőtelen azokhoz a jelszavakhoz, amelyekért felhevülésében kész volt mindent áldozni. Nem lehet kitartásra és következetes cselekvésre számítani. Tele vagyunk hangulattal, de amig lelkesedünk ós kiabálunk, megcsaljuk önmagunkat is. Még Törökországban is több következetességgel tudták szervezni a bojkottot, mint nálunk. A fehér fez ott nemcsak szimbólum, hanem nemzeti erőforrás lett. A mi tulipánunk pedig csak emlék már, amelynek gyakorlati értéke alig volt. Kinyílott, elhervadt, mint a tavaszi tulipán. Majd talán kihajt mégegyszer, hogy újra gyorsan elviruljon. Mert ilyenek vagyunk mi, könnyen lelkesedő magyarok. Hamar feledünk s minden cselekedetünkben következetesek maradni nem tudunk. Hiszen a tulipán jegyében az osztrák Mai számunk 12 oldal*
