Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. augusztus 1. 31. szám. Előfizetés! dljt Egész évre . 10 C — f. Fél évre . , 5 K - f Kegyed évre. 2 K 50 f tr-gves sí ám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Zalaegerszeg—zalalövői vasút. Még a mai generáció szemei előtt fejlődött Zalaegerszeg a világtól elmaradt, eldugott faluból várossá. Csak egy lassan döcögő és a mai kor követelményeihez képest primitiv vicinális vasutat kaptunk s már a forgalomnak ez az egy utja is képes volt arra, hogy kiemelje a várost ősi elmaradottságából. Eleinknek, a bölcs kupaktanácsnak sziikkeblüeége és korlátolt észjárása miatt a Délivasut, amelynek az eredeti trasz szerint Zalaegerszeg mellett kellett volna haladnia* csak 7 kilométerről fütyöl be a városba. Emiatt most már hiába rekriminálunk. A Délivasut már nem kanyarodik felénk s amit elmulasztottak a derék elődök, azt már jóvá tenni nem lehet. Nagykanizsa é« Szombathely között szép fejlődésre és közgazdasági szerepre lett volna hivatva Zalavármegye székvárosa, de a forgalomból ugy kizárta önmagát, hogy el kellett maradnia. Most már csak azon törhetjük a fejünket, hogy a jövőt is el ne puskázzuk s iparkodjunk valamikép kivergődni elszigetelt helyzetünkből. Hogy ezt csak a közlekedés modern eszközeivel érhetjük el, azt magyarázni nem kell. Manapság már csak a vasutak képesek felemelni egy várost vagy vidéket. Ezek a forgalom felszívó erei, ezeken keresztül áramlik a gazdasági és kulturális élet minden mozgalma a városok felé. A vidék a vidéki gócpontokkal s a vidéki városok az ország központjával keresik a minél gyorsabb és közvetlen öszszeköttetést. Hazánkban is sok példára tudnánk rámutatni annak az igazolására, hogy a vasúti összeköttetések létesítése minden áldozatot megér. Annak a bizonyítására pedig, hogy mennyire elmarad egy vidék, amelynek vasútja nincs, itt vagyunk szomorú példának mi magunk, az egész Göcsej és Zalavármegyének majdnem egész nyugati része. Szinte csodálkozik az ember azon a rövidlátáson, amellyel a vasúti kérdést nálunk kezellék. Amikor más vidékeken már keresztül-kasul járt a vasparipa, Zalavármegyének még csak egyetlen vasútja volt. Nem mozdultak meg sem a közélet vezetői, sem az érdekeltségek, hanem várták a jó szerencsét és később elnézték, hogy ránk nézve teljesen idegenek vigyék el a vasútépítés hasznát és dicsőségét. Amikor pedig mégis rákerült a sor a vasútépítésre, akkor azután minden tervszerűség és előrelátás nélkül csinálták a vasutipolitikát. A székváros és a legelmaradottabb vidékek érdekében alig történt valami, sőt mintha egyenesen mellőzni akarták volna Zalaegerszeget, amelyet pedig könnyen a helyiérdekű vasutak egyik gócpontjává lehetett volna tenni. A csatlakozások szinte képtelen helyzeteket teremtettek s a székváros vasúti összeköttetés dolgában nagyon sok apró falunál is kedvezőtlenebb helyzetben van. Az az óhajtás, hogy a Boba—csáktornyai vasút elsőosztályu pályává alakuljon át s erre keresse a kormány a második fiumei utat, talán megvalósul valamikor, de mindenesetre a messze jövő zenéje. Ezt tehát, ha folyton sürgetjük és hangoztatjuk is, egyelőre tegyük el a jámbor óhajtások közé. Van azonban egy közelebb fekvő, könynyebben is keresztülvihető s nem kevésbbé fontos vasutterv, amelynek megvalósítása Zalaegerszeg városra nézve uj korszakot jelentene. A városnak nyugat felé kell összeköttetést keresnie, hogy egyrészről egy nagy vidék forgalmát biztosítsa magának, másrészről pedig kiviteli piacokat kereshessen Stájerországban. Életbevágó érdek másodízben az, hogy az ország fővárosához közvetlenebb utat kapjunk. Csalódás. Petrov, a darék kishivatalnok, akinek szerény igényei hiába lépték volna tul évi ezer rubelnyi Síelését, boldogan s megelégedetten üldögélt öreg, de kopott bőrkaroasaékében, a újságját olvasgatta. Hűséges életpárja ott tett-vett körülötte s amint meglátta férje kezében a lapot, hirtelen megszólalt: — Most jut eszembe, hogy ma még nem néztem a sorsolási jegyzéket. Pedig . . . Oh Istenkém, Istenkém nem ia szeretsz te minket annyira . . . Petrov meglehetősen egykedvűen nézett el lapja fölött a feleségére. — Ja I a sorsjegy ? Hogjr talán kihúzták volna ? No lássuk. Mi ia a száma ? — 6888—12. Petrov sohasem gondolt arra, hogy valaha kihúzzák a sorsjegyét. Ilyesmire ő sohasem számított, 8 meg se nézte még eddig egyetlen egyszer sem a huzási eredményt. Most azonban, mivel nagyon ráért, kezdte tekintetével végigszántani a számokat. 8 egyszercsak mintha elborult volna előtte a világ . . . ! Szinte elszédült. Ott látta maga előtt a 6888-as számot. Megremegett a hirtelen jött izgatottságtól s a | betűk ölmagas óriásokként tánooltak szemei előtt. — Asszony! . . . Marja! . . . Gyere, olvasd te is . . . ! Én . . . Én . . . talán nem is látok jól . . . dadogta izgatottan. Kihúzták a számunkat. Az asszony kipirult arccal nézett férjére. — Kihúzták, igen kihúzták. Minden kétséget kizárólag kihúzták. Gyere olvasd hát és győződj meg róla magad is. Az asszony belepillantott a lapba s amikor meglátta a számot, ugy érezte, bogy a feje azonnal szétszakad. Szive hangosan dobogott, halántéka lüktetett. — És a sorszám ? — kérdezte, mikor már kissé magához tért. — Csak lassan, csak türelem — válaszolt Petrov, aki már szinte beleélte magát annak az embernek a szerepébe, aki maga sem tudja hogyan, de hirtelen, egyszerre csak meggazdagszik. Csalódni azonban még mindig ráérünk. A szám a második sorban áll, igy hát 75.000 rubelt nyert. Ez már mindenesetre pénz, sőt még vagyonnak is nevezhetjük. Hanem hát a sorszám . . . ? Megnézem azt is. Ej, ej, anyjuk, ha csakugyan nyernénk! És erre aztán, bár maguk sem tudták volna megmondani, hogy miért, elnevették magukat. Nevették, hahotáztak, tomboltak. Szinte lerészegedtek attól a gondolattól, hogy nyertek. Azaz, hogy nyerhetnének, mert a sorszámot még mindig nem nézte meg Petrov, hanem kezébe kapva az újságot, őrületes táncra kerekedett az asztal körül. Feje már zúgott a benne kavargó tervazgetésektől. — Ha valóban nyertünk volna — szólt nekihevülve — egészen uj életet kezdenénk. A pénz harmadrészén birtokot vásárolnánk, pár ezer rubelt felemésztenének a rögtönös kiadások, egy kicsit utaznánk, szórakoznánk, a többi pénzt pedig eltehetnénk valami jó helyre, ahol bőven gyümölcsözik. A birtokvásárlás eszméje csakhamar megnyerte az asszony tetszését is. — Valahol Orlov környékén vennénk földet — fűzte tovább gondolatait Petrov — ott ínég nyaralóról sem kellene gondoskodni s a befektetés is jövedelmezne. S e gondolatra olyan melege lett, hogy hűsítőt kórt. Kiosibe mult, hogy szót nem pattant a boldogságtól. A fantázia nagymester ezer meg ezer káprázatos, ragyogó képet festett pa'r pillanat alatt Petrov felizgatott agyába. Nem gondolt semmire, csak arra, hogy nem kell többé a pipaíüstös, romlott levegőjű hivatalba járnia s bucsut mondhat a porlepte iratosomóknak. Milyen élvezet lesz ott künn a mezőn, az erdőn, ha naplemente Mai számunk 10 oldal.