Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1909 augusztus 15. A Körmend—muraszombati vasút kiépítésével szinte önmagától kinálkozik az a terv, hogy a Zalaegerszeg—zalalövői vonal is kiépíttessék s ezzel meglegyen a vasúti összeköttetésünk Grázzal. Igaz hogy lett volna ránk nézve kedvezőbb és egyenesebb ut is, de ma már kénytelenek vagyunk számolni az adott helyzettel s azt az utat kell keresnünk, amely legolcsóbban és legközelebb bekapcsol bennünket a világutakba. A Körmend—muraszombati vasút a vármegye jelentékeny vidékét elterelte a székvárostól s emellett amig példáál Zalalövő már közvetlen piacokat kap terményeire, Zalaegerszeg elszigetelten marad továbbra is és erőteljesebb forgalom ki sem fejlődhetik. Ennek az összeköttetésnek a létesítését elodázni nem szabad, esetleg csak azért, hogy valamikor, talán egy félszázad múlva, kedvezőbb irányt is kaphatnánk. Meg kell ragadnunk azt a lehetőséget, amelyet az élet kinál s utópiákért ne adjuk fel a megvalósítható tervet. De a Zalalövő—zalaegerszegi vonal kiépítése még nem teljes megoldás. Zalaegerszegnek Budapest felé is egyenes utat kell keresnie, amit legjobban ugy valósíthatna meg, ha Keszthellyel nyerne közvetlen összeköttetést. A Zalaegerszeg—keszthelyi vasutterv nem uj dolog. Már évekkel ezelőtt felmerült ez az eszme, csakhogy senki sem vette komolyan kézbe. A Balatonparti vasút megnyitásával azonban most már igazán aktuálissá vált ez a terv is. Tudjuk, hogy a Balatonparti vasút legnagyobb hibája az, hogy Keszthelyt elkerüli. Balatonparti vasutat szinte képtelenség volt ugy elképzelni, hogy a magyar tenger partjának egyetlen számottevő városát ne érintse. És mégis megtörtént. Az okát ne kutassuk. Nem szeretnénk feltételezni azt, hogy a protekció vezette más irányba a vasutat. Nem szeretnénk elhinni azt sem, hogy ezt a hibát minél előbb helyre ne hoznák. Keszthelynek közvetlen csatlakozást kell kapnia a Balatonparti vasúttal. Ugy Keszthelynek, mint Zalaegerszegnek közös érdeke, hogy a székváros és Keszthely között a vasút kiépüljön, mert ezt anélkül, hogy a Balatonparti vasutba ne kapcsolódnék, elképzelni sem lehet. Nem mondjuk, hogy mindez rövid időre szóló programm s máról holnapra megvalósulhat. De erős akcióval igenis keresztül vihető. Ugy tudjuk, hogy a Körmend—muraszombati vasút engedélyese a Zalalövő— zalaegerszegi vonal kiépítése iránt újból lépéseket tett. Folyamodása, amelyben segély megszavazását kéri, Zalaegerszeg város tanácsa előtt fekszik s legközelebb a képviselőtestület elé kerül. Nem feszegetjük ezúttal azt a kérdést, hogy a város képes lesz-e azt a 100.000 K segélyt megadni, amit az engedélyes kér, csak arra utalunk, hogy ha a vonal kiépítése biztosítható lesz, el ne mulassza a város megtenni a kezdeményező lépéseket a keszthelyi összeköttetés létesítése iránt. Azt hisszük, hogy ennek a tervnek a vármegye intéző körei is jobban megnyerhetők volnáuak, mint ha csak a zalalövői vonal építtetik ki, mert az ennek folytatását képező keszthelyi vonal már az egész vármegye érdekeit is érinti. A város képviselőtestülete foglalkozzék a kérdéssel alaposan és körültekintéssel, mert meglehet, hogy ha újból elszalasztjuk az alkalmat, ismét olyau helyrehozhatatlan hibát követünk el, mint amikor a Délivasutat kikergettük a határból. Beszámoló. A politika nem szünetel a nyári hőségben sem, sőt nagy szenzációja van. Szterérjyi József államtitkár beszámolót mondott Brassóban. Kőt óra hosszáig beszélt s nemcsak a kormány tevékenységéről számolt be, hanem kicsillanik beszédéttől a legközelebbi jövőre szóló terv is. Elismeri ugyan az államtitkár, hogy a koalíció immár tényleg felbomlott, de a választói reform megalkotásáig a fegyverbarátságot feltétlenül fenn szeretné tartani. A választójogi reform dolgában teljesen Andrássy álláspontján áll. Az általános titkos választói jogtól a nemzeti állam egységét félti. Békét és politikai pártegységet óhajt. Szterényinek a bankkérdésben elfoglalt álláspontja aligha talál viszhangra az országban. Az önálló bank felállítását kívánja u^yan, de nem tartja éi-demesnek, hogy a bank miatt az ország rázkódtatásoknak legyen kitéve. Az államtitkár beszámolója mindenesetre jelentős politikai esemény. Egyrészről tisztázza a koalíció kormányát a meddőség vádja alól s rámutat a fontos alkotásokra; másrészről — bár csak a sorok között — jelzi azt az irányt, amelyet a kormány a válság megoldásában követni fog. Ebben a tekintetben a beszámoló megnyugvást nem hozott. Ott vagyunk, ahol voltunk. A kormány — ugy látszik — mindenekelőtt a választói reformot óhajtaná tető alájuttatui s a bankkérdés maradna addig megoldatlanul. Szterényi beszédéből legalább így érthető. Azt pedig alig lehet feltenni, hogy ezt a megoldást a függetlenségi párt elfogadja. A békességet tehát hirdethette az államtitkár, de kilátásba nem helyezhette. Álláspontját hirdethette, de a kibontakozásra nézve nem tudott mondani semmi gyakorlati értékű dolgot. Az államtitkár az elmúlt három évet a komoly munka korszakának mondja. Ez a korszak kettős irányzatot képvisel; a nemzeti konszolidációt egyrészt; komoly gazdasági és szociális irányzatot másrészt. A törvényhozás gondoskodott eszközökről és módokról, amelyek a végrehajtó hatalom pártatlanságát biztosítják s a jogbiztonságot növelik. Ezt célozták a közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztéséről és a hatásköri bíróságról szóló törvények ; az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvény hatályának meghosszabbítása. A választójog reformjáról az államtitkár szószerint a következőket mondta: »Az alkotmányos garanciák sorozatának betetőzése kivánt lenni annak a nagy alkotásnak létrehozatala, amely a kormány legfontosabb feladatát volt hivatva megoldani: az általános után fürödhetik s gyönyörködhetik a halak kergetődzésében. Fürdő után egy csésze illatos tea, azután pedig elmegy sétálni, vagy a szomszédokkal szórakozik. — Bizony, legislegjobb lenne, ha birtokot vennénk 1 — ismételte még az asszony. A jó Petrov azonban nem is hallgatott rá. Beképzelte magát egy hűvös, e*ős, borongós őszi estbe, amikor séta után kétszeresen jól esik egy-két pohár vutki. Megindul az eső. Szomorú, egyhangú lesz az élet. Nem lehet sehová sem menni, otthon kell ülni s hallgatni meghúzódva a kályhasaiokban az esőcseppek eg) hangú kopogását. Szinte összerázkódott ettől a képtől. Már előre gyilkolta az nnalom. Hirtelen mást gondolt hát s igy szólt: — Te asszony, tudod mit? Elmegyünk külföldre . . . Arra gondolt, elutazik valahová Olaszországba, vagy még tovább, le délre, a tengeren tul Afrikába . . . Egyptomba . . . Marja, a hű hitves még meg is cirógatta érte a borotvás állát, s nem győzte dicsérni a tervet. — Nagyszerű eszme! Pompás! Oh mily régi álmom valósul meg. Olaszországot, Nápolyt látni és ... és ... és talán most már megnézheted azt a sorszámot is. j — Azonnal, drágám, azonnal! Csak még egy pillanat! Fel s alá sétált a szobában s a képzelete szabadjára eresztett madárként csapongott. Most már arra gondolt, hogy ha a feleségé is vele utazik, hogyan, mint lenne akkor? Jaj csak azt ne! Inkább egyedül, vagy valami cjicsergő, vidám nővel kelne útra, csak olyan asszonynyal nem, aki mindig a gyerekekre gondol s kitörik a foga, amint a kopekeket hozzáverdesi. Borzadva gondolta el feleségét a rengeteg sok utipodgyász között, amikre mind neki kell gondolnia, neki kell gorombáskodnia hordárral, kocsissal, vasutassal, hajóslegénynyel, az egész világgal a felesége zsémbeskédései miatt. Miért is van hát EZ az ostoba sorsjegy ! . . . Egyszerro megváltozott. O'yan üdének, elevennek, duzzadónak és fiatalnak érezte magát, mint ezelőtt harminc évvel s jól szemügyre véve a felesége aroít, mindig több ráncot és foltot vélt azon fölfedezni. Mit is csinálna külföldön a felesége, unatkoznék és tönkre lenne téve minden szórakozása. Inkább azon a pénzen segiti a felesége rokonait, mert ugy is egészen 1 bizonyos, hogy megrohannák. Pedig de gyűlöli valamennyit. Még a felesége arcát is kiálhatatlannak találja. És amint igy évődött magában, arcárói eltűnt J a mosoly. Szinte ellenszenvvel tekintett feleségére, aki nemkülönben hasonló pillauLásokat vetett most már rá. Az ő gondolatai is azon jártak, hogy miként lehetne a pénzt kellemesen felhasználni. Férje gondolatait leolvasta az arcáról. — .Hogyisne ! — szólt heveseD^ Talán elköltenéd a pénzemet haszontalanságra. Azt ugyan nem fogod olyan könnyen a karmaid közé kaparintani. Petrov erre a szóra belemerült az újságba s szinte felragyogott az arca. — Jól van, jól. Neked adom a pénzedet! Viheted már . . . Szét is oszthatod a testvéreid és rokonaid között. A 6888—22 -őt húzták ki, nem a 12 őt! Egyszerre eloszlott a remény is, harag is s a szobában sötét lett. Szűknek, alacsonynak találták a megszokott lakást s napjaik végtelen unalmasak lettek. Hát még a dohányfüstös iroda s a poros akták l — Ördög tudja, — tört ki egyszerre Petrov idegességében, — ahová csak lépek, mindenütt valami rongy, vagy papírdarab kerül a lábam alá. N>'m söpörsz te ebben a szobában? Azt akarod, hogy végkép kiszökjem a világból?. .. Jó . . . Elmegyek! Elmegyek és felakasztom magamat a legelső fára. Csehov Antal.