Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-25 / 30. szám

1S09 július 25. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 mint egy támpontjai lehessenek a oikkem végén felsorolt kívánalmaknak. X községben kiütött a tüz. Szép, osendes vasarnap délután. A faluban van mindenki. Szaladnak a fecskendőért. A tűzhöz érve felszerelik ugy a szivó, mint a nyomó oldalt. Húzzák a fecskendőt, várják működését. De hiába, a mi legjobban kellene : a viz, az nem jön sehol! Véletlenül ott voltam én is, egy jó barátommal látogatóban. Megyek a fecskendőhöz, s a máipár lépésre hallható bugyborékolás nyomra vezetett. Ugyanis a nyomó lömlőket a szivó és a szivókat a nyomó oldalra szerelték, igy a szivás helyeit belefujattak a kútba. De hát ki okolhatja őket ezért? A fecskendőt köteles a község beszerezni. A tűzoltóságot köteles felállítani, de nincs gondoskodva egyénről, ki azokat szakszerűen ki is képezze. Egy szomszéd községben óriási szélvész közepette ütött ki a tüz, a falu felső szélén. A szél söpörte a (üstöt, a pernyét, a parazsat, gyújtva, rombolva, mindig tovább és tovább! A helybeli tűzoltóság elég gyorsan érkezik. A füstöt, pernyét kikerülendő, hátulról hatalmas sugárral támadják a tüzet, hogy szinte tépi az a tetőt, szaggatja az égő zsarátnokot egyenesen a vihar ölébe, hogy az repíthesse tovább a 10-ik s 20-ik tetőre. Mire a szomszéd községek megérkeztek, fél falu lángban állt, s 5—6 fecskendővel elég volt útját állni a bősz elemnek, mit a helybeliek segítettek a szélvész karján hajtani tovább és tovább. De hát dobhat-e valaki reájuk követ ? Szólt e valaha valaki nekik arról, hogy a tűznek elébe kell állni s nem kergetni 3zt! Tanitotta-e valaki őket arra, hogy mig láng vau, addig a szórt sugarat alkalmazzák ? Nem ! Hisz niucs gor.doakodva oktatók kiképzéséről. Egy harmadik községen, vasárnap délután utazva keresztül a községi tűzoltóság gyakorlatozott, a falu apraja-nagyja jelenlétében. Harsány vezényszavak mellett fordulnak jobbra-balra, előre-hátra, katonai pontossággal. Érdekelt a dolog H leszálva kocsimról, gyönyörködtem én is a rend s menet gyakorlatokban. Majd oda menve a vezénylőhöz, kértem őt, hogy egy kis fecakendő gyakorlatot is szíveskedjék a kedvemért rendezni, nem sajnálom az időmet, hisz a szabályos rend gyakorlatból csak annál kiválóbb szergyakorlatra következtettek. — Azt kérem nem tudunk, még azt nem gyakoroltuk ! volt a válasz. — Hisz cz a tő, a másik csak a parádéhoz tartozik 1 feieltem én. — Igen ám ! — mondá ő — de közülünk senki sem tudja, hogy hogyan kell azzal gyakorlatozni 1 És kérem meggyőződhetik arról mindenki, ki érdeklődik a dolog iránt, hogy ez igy van, nem három községben, de legalább minden harmadikban. Ily tűzoltással s ily tűzoltósággal pedig nincs elérve az a szép, nagy és nemes cél, mi a nemzeti vagyonnak a tűzzel szembeni megvédésére van irányítva. A gyakorlat terére kell lépnünk. Áldozattal jár biz az, de az áldozat bőven megtermi a maga gyümölcsét! Hisz az egyéni vagyon megvédése a nemzeti vagyon szaporodása, és sokkal kisebb az áldozati peroent a gyümölcsözés peroen tjénél 1 A megyének elmulaszthatatlan kötelessége tehát a szabályrendeletében lerakott alapra a falat s a tetőzetet is reárakni, hogy fáradsága, kitűzött szép és nemes célja szappanbuborékká ne váljon. És hogyan ? E kérdésre azt hiszem, nem felelhetek észszerűbben, mint: A szövetség minden évben tartana 2—3 hetes tanfolyamot, hova minden járásból beküldendő volna 1 — 2 egyén, olyanok, kik majdan járásukban e téren a vezető szerepet is képesek vinni. Ezek kiképzése után járásonként és évenként rendezendő volna a járási tanfolyam 1—7 napi időtartammal, hova a járás minden községéből, nagyobb pusztájából berendelendő 1—1 egyén, a község költségére, kik azután otthon a község tűzoltóságát oktathatnák ki a tűzoltás elemeire, taktikájára, a feoskendő és a szerek kezelésére. Igy rövid egy év alatt az egész vármegye összes községeiben lenne tűzoltóság, nemcsak névleg, de tényleg is. A megyei tanfolyam költségeit viselné a megye. A járási tanfolyamokon a tanfolyam vezetőinek tiszteletdíját a járás, a hallgatókét az egyes községek viselnék. Nem oly nagy áldozat, mit meghozni — az ellenértéket tekintve — ne lehetne. Ezzel azonban csak a falak vannak az alapra felépitve. A tetőről is gondoskodni kell, hogy a felemelt falak szét ne ázzanak. A tető pedig: a felügyelet: 16 éves tapasztalatom az, hogy ott, hol akár önkéntes, akár kötelező tűzoltóság alakult, az első pár év után a legtöbb helyen meg is semmisült. Az első évben kedvelt gyakorlatok a másodikban már lanyhán folytak, a harmadikban sehogy. Okát abban látom, hogy nincs egyáltalán fe'ügyelet s ha vau, az is nem szakszerű felügyelet. Mert különbség van a kettő között: az — Hát akkor anélkül még egyet. — Most nem, előbb beszeljen, mi történt, mi van a faluban. — Mióta nem volt ott? — Másfél éve ; a mióta Mihályé vagyok. — Hogy lehet megállani ? — Nem vágyom rá, csak azt szeretném, ha ide többen jönnének, beszélgetnének, a mig Mihály hazajön, akkor pedig menjenek el, inert nekünk, ha ketten vagyunk, más nem kell. Na beszéljen. Elmondott erre minden igaz és nem igazat a kis dászkál s aztán kérte a csókot. — Itt van, de a keze ne járjon. Ugy is lehetett. Ugy is jól esett. De ekkor bőszült kiáltás hallatszott az erdő felől s vad ugrásokban közeledett Mihály. A kis Marica mintha misem történt volna, felvillanyozva ugrott fel s futott Mihály elé. A kis dászkál pedig halálsápadtan nézett a gyorsan közeledő felé s gondolta, hogy mégis furcsa kis asszonyka lehet az, aki csókot is enged, de mihelyt a férje jön, mást nem is lát, még a csókra sem emlékszik. Mihály dühödten lépett a kis emberhez s megragadta ugy, hogy az fájdalmában felsikoltott. — Te kis kotnyeles — dörmögé Mihály — s aztán felemelte, hogy elhajítsa. De midőn meglátta annak fájdalomtól s halál| félelemtől eltorzult arcát, lassan letette. — Te, te, többé meg ne lássalak s azután jobb kezével ellökte magától. De a lökés oly nagy volt a gyenge embernek, hogy tiz lépésre röpült B aztán sántítva kelt fel s nyögve, egyik lábát csak ugy húzva vánszorgott tovább. Mihály megfordult s nézte, hol van Marica. Az ott volt mellette, sápadt volt s remegett, de irégis ő szólalt meg: — Miért bántottad Mihály? Mihály csak elbámult. — Marica — kiáltott — még kérded, láttam, hogy megcsókolt. — Azt a virágot hozta, azért. Mihály, édes Mihály, ne haragudjál, inkább többet nem kell semmi, nem akarok látni senkit, csak téged édes Mihály. S ekkor zokogva vetette magát Mihály keblére. Mihály egy ideig csak lenézett a mellén zokogó kis asszonyra, majd lassan megsimogatta szőke haját, aztán felemelte mint szokta, ölébe vette, s vitte hazafelé. Az asszonyka pedig lassan-lassan elcsendesült s ahol érte, nyakát, arcát, haját csókolgatta, majd ölelte, magához szoritotta a Mihály göndör fürtös fejét, miközben suttogta : Mihály, édes Mihályom. egyik birál, esetleg tévesen is bírálhat s ebből kifolyólag dicsér vagy dorgál; a másik buzdit és oktat. Legalább egy szakavatott felügyelőtől csak is ez várható ! És ha tudja az a tűzoltóság, hogy őt évenként egyszer vagy többször felülvizsgálják; ha tudja azt, hogy e vizsgálat alkalmával őket, ln kell, oktatják, de minden esetben buzdítják; ha a nemes verseny ösztöne leikeikbe beplántáltatik: akkor a tizedik és a többi években is csak oly örömmel és fokozottab ügybuzgósággal gyakorlatoznak, hallgatják az elméleti előadásokat, mint az előzőkben, mint az elsőben. Kell tehát járásonként felügyelőkről, még pedig szakszerű felügyeletről gondoskodni. A felügyelők vizsgálati eredményükről a főbírónak és a szövetségnek jelentéssel tartoznak, ezek a megyére terjesztik fel csoportositott jelentésüket. Ama kérdésemro tehát, hogy hol tan-ilják meg a szakszerű oltás teknikáját a tűzoltók és azok vezetői, megadtam a feleletet. Nem uj dologról szóltam, de olyanról, mi vármegyénkben ézideig nincs meg. E hiány pedig megfullasztója a bizonnyal eredmény és teljes eredmény kecsegtetésével irott szabályrendeletnek. Azért tehát cikkem végén legyen szibad ismételnem, hogy : 1-ször. Tartassanak megyei tanfolyamok. 2-szor. Tartassanak járási tanfolyamok. 3-szor. Alkottassák szakszerű felügyelet. Ez óhajok nem csak az enyéimek ! A közérdek és a nemzeti vagyon érdeke apellál itt vármegyénk agilis alispánja és a megyei intéző körökhöz, várva, óhajtva és kérve azok mielőbbi végrehajtását, még ha áldozatok árán is ! Ezek volnának a legfontosabbak, a siker érdekében. Mindent azonban e cikkem keretében nem mondhattam el. A Tekintetes Szerkesztőség engedelmével leszek bátor a többi hiányokra is rámutatni, mik szintén orvoslásra várnak. Teszem ezt, nem hirnévi viszketegségbó'l, hanem a köz- és nemzeti vagyon minél sikeresebb megvédése és a tűzoltás, tűzoltóság nemes céljának elérhetésén buzgón fáradozó, belső érzésemből. Nemespécsely. Fejes Aladár, a aemespőcselyi ós a nagypécselyi 8. tűzoltó egyletek parancsnoka. Aktualitások. (Szenzációk.) Az uborkaszezon, ugy látszik, kiment a divatból. A külpolitika, amely máskor nyaranta csendesen szuunyadozik, ezidén különleges szenzációkkal szolgál s nem engedi pihenni a diplomatákat, hanem leköti teljes figyelmüket, éberségüket. Kezdődött a német kancellár válsággal, folytatódott a perzsa forradalommal, majd a francia kormány bukásával. A spanyoloknak is megvan a maguk izgalma, mert az uj trónkövetelő ehhez igyekszik tápot nyújtani. A német kancellár változás egész Európát érdeklő nagyfontosságú esemény. A közelmúltban érezhettük mi is a távozott német kancellár hatalmát. Neki köszönhettük, hogy egész Európa békéjét a háború fel nem dúlta. Ha akkor a kancellári székben nem Bülovv ül, akkor ma már fegyverben állhatna egymás ellen egész Európa. Bülov nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy bukása diadalmenetté alakult a ugyanaz a parlament, amelynek többsége bizalmatlansággal sújtotta, impozáns bucsut vett tőle s mint egy ember ünnepelte. Egész Európára s különösen a mi monarkiánkra nézve fontos kérdés: milyen gondolkodású, milyen irányú férfiú az, aki Bülov székébe ul. A diplomaták nem ok nélkül tekintenek szorongó szivvel a jövevény felé, mert az ő kezében futnak össze azok a szálak, amelyek Európa békéjét biztositják. A perzsa forradalom bombaszerűleg hatott az európai diplomáciára. Szinte észrevétlenül, minden előzetes jelenség nélkül tört ki az egész forrongás, amely átalakította Perzsia alkotmányát. Amig a diplomácia várakozással teljes figyelemmel nézte a keleten lejátszódó eseményeket, addig a perzsák már uj fejezetet irtak hazájuk történetének könyvébe. A nagyhatalmak folytonos féltékenykedése nem pihen soha. A kánikulai csendben, a béke köpönyege alatt uj és uj bonyodalmak, keletkeznek. S ebben rejlik az a nagy veszedelem, amely miatt az eHrópai diplomatáknak készen-