Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-25 / 30. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1909 augusztus 15. létben kell állaniok, mert egy pillanatra sem bizonyos, hogy mikor dől fel a béke szekere s mikor repülnek szerte szét a háborús veszedelmek miazmái. Á német, perzsa és spanyol események, Franciaország politikai válsága lekötve tartják a diplomácia figyelmét s a nyári pihenő az idén nem Ígérkezik a diplomaták számára valami nyugalmasnak. (Munka nélkül.) A munkanélküliség aratás idején valamikor ismeretlen volt Magyarországon. Az idén azonban már az is megtörtént, hogy ezer és ezer ember volt munka nélkül. Közvetlenül az aratás előtt 5425 munkást jelentettek be a földművelési minisztériumban. Ennyi munkás nem tudta, hogy mitévő legyen a legszorgosabb munka napjaiban. A földművelési minisztérium munkásközvetitő osztálya nagy részüket ugyan elhelyezte, de mégis sokan maradtak kereset nélkül s félő, hogy a munkanélküliség a jövőben még nagyobb arányokat fog ölteni. Ennek az áldatlan állapotnak sokféle oka van, amelyek között nem a legutolsó a szociáldemokrácia izgatása. A szociáldemokrata párt tavaszi kongresszusán kiadta a jelszót, hogy: ki a falvakba. A népet fel akarta izgatni munkaadói ellen. Ez a vállalkozás csütörtököt mondott. A dolgozó népben — egy-két szerződésszegést, kisebb sztrájkszerű mozgalmat leszámitva — győzőtt a jobb belátás. A mezőgazdasági munkásság dolgozni akart és dolgozik is. Azt azonban minden józan gondolkodású ember beláthatta, hogy a gazdaközönség a régóta tartó izgatást nem nézhette tétlenül, összetett kezekkel, hanem elő kellett készülnie a rosz eshetőségekre. Biztosítania kellett magát az esetleges aratósztrájk ellen; elejét kellett annak a szomorú eshetőségnek venni, hogy a gabona meg ne semmisüljön a lábán. S ezért sokan, különösen a nagyobb uradalmak, aratógépeket vásároltak és nagy latifundiumokon, az óriási kiterjedésű alföldi nagy gazdaságokban, amelyek ezernyi munkásnépet foglalkoztattak, már dolgoznak az aratógépek. S ezért a mezei munkásság egy töredéke munka nélkül maradt. Az idáig nagy hanggal tartott munkások most szomorúan keresik a békés munkát, majd meg azt követelik, hogy tiltsák meg az aratógépek használatát. Végül kérésre fogták a dolgot. A cserben hagyott szegény nép az izgatók által meggyülöltetett kormányhoz fordult segítségért. A szociáldemokrata párt ilyenkor a kezét mossa és természetesen a munkanélküliségért is a gazdasági és kormányzati rendszer hibáit okozza. Vagy pedig kivándorlásra csábit, amint hogy ezidén is megtette. Az uj kivándorlási törvényt okozta, pedig az még életbe sem lépett, mikor a foldmivelésügyi minisztérium már munkát szerzett a munka nélkülieknek. Mivel az aratás már javában folyt, nagy nehézségekbe ütközött a sok ezer ember elhelyezése. Ha pedig a munkanélküliség nagyobb arányokat ölt, egyáltalában nem lesz lehetséges. Véget kell tehát vetni a fészkelődéseknek, nehogy a lelkiismeretlen vezérek a népet nyomorba dönthessék. (A divat.) Egy gyógyíthatatlan betegségről beszélek. Nem testi nyavalyákról és ezek gyógyításáról szólok. Nem. Nem kenyerem, nem értek hozzá. Hanem arról, a mely névvel illette 1 egyik országos nem antifeministánk a divatot. A divat tehát az a gyógyíthatatlan betegség. Ugy vélem, nem idejét mult, korántsem elcsépelt, unalmas tárgy, sőt inkább nagyon is alkalomszerű. A legpuritánabb gondolkozású egyszerű családban épen ugy, mint a felső tízezrek exclnsiv körében ; komoly társadalmi kérdések sorozatában nem kevésbbé, mint torzított eroquis keretben ha nem is vezet, irányít és befolyásol, minden esetre számot tesz, foglalkoztat. De nem akarnék túlzásba sem esni, annál kevésbbé morálprédikátornak felcsapni; ugy is hiába való lenne. Az aroanum, a gyógyszer igen egyszerű, közismert, tudva tudjuk, unalmas, nevetséges lennék, ha ezt meg is említeném. Egy pár megjegyzés, észrevétel csupán az, amit elmondandó vagyok ugy ötletszerűen, hevenyészetten, amint a tollam alá kerül, a divatról. Elöljáróban határozzuk csak meg, mi is az a divat. Ne törjük nagyon a fejünket, ugy sem sül ki valami patentirozott tizenhárom próbás találó meghatározás. A divat az, amit a kiválasztottak hordanak általánosítva és divat az, ami nekem tetszik, egyénesítve. Tudom, nagyon jól tudom, hogy ezzel még édes keveset mondtam. De hát jobbat, megfelelőbbet hamarjában nem tudok. Menjünk tehát tovább. Van-e létjogosultsága, kötelező ereje a divatnak? Erre már miharabb megtelelünk. Hát már hogyne volna? Hiszen a divat nemcsak él, uralkodik, hanem mindnyájunkat kötelez is. S ha nem is futóbolond, de mindenesetre txcentrikus színbe feltűnni akarni látszó volna az az ember, aki a divat ellenében szóval, tettel próbálna érvelni vagy oselekedni. Nem ajánlom, hogy bárki is megkísérelje. Egyhamar annak tenné ki magát, hogy nyilvános helyen megjelenve csoportosulást, csődületet okozna s talán meg is indítanák ellene a rendőri eljárást, valamelyes kihágás miatt. És ha most már azt a kérdést tesszük föl magunknak, vájjon van e a divatnak, mint ilyennek valamely komoly, elfogadható alapja, ugy habozunk, kertelünk, nekünk tetsző, sokszor másoktól hallott nyilatkozatokhoz, frázisok használatához fordulunk ahelyett, hogy némi kis önbeismeréssel bevallanánk, hogy bizony a divat maga, használata és a divatnak való hódolás korántsem komoly dolog, nem is emberi erény, hanem gyarlóság, merő könnyelműség, megkülönböztetésre irányuló feltűnési viszketeg s valójában magunkba szállva, el kell ismernünk, hogy különbnek akarunk látszani embertársunknál. Az orvosi szaktudomány már megállapította, hogy egyes betegségeket a levegővel szivünk magunkba. Az éltető, fenntartó levegőben mozgó, nyüzsgő bacillusok révén kerül szervezetünkbe a betegség, a ragály. így vagyunk a divattal is. Természeti szükségleteink lakásban, élelemben és öltözködésben első rendű szükségletek, több a „kelt"-nél, muszáj ezeket kielégíteni. E/.en szükségletek megszerzésében nemcsak anyagi viszonyaink, kényelmi követelményeink, hanem Ízlésünk és szépérzésünk is irányítanak. A kultura fejlettebb fokán álló ember nem fogja szem elől téveszteni azt, hogy szükségletei kielégítésénél része legyen a test követelményei mellett az szépérzéknek, az iziésnek és választékosságnak. Eddig rendben volna. Ugy de a baoillus elmélet tap isz talata meghazudtolja e tételt, mást bizonyít. Szükségleteink beszerzésénél nem egyéni viszonyainkat, egyéni ízlésünket követjük, hanem azután iudulunk, amit látunk, ami megtetszik, amit hordanak, egyszóval ami a divat. így szívjuk magunkba a betegség csiráit Ízlésünk, érzésünk rovására. E-i nem is kanalanként, rendelés után, óra számra, hanem mértéktelenül, minden irányban és minden téren. Nem csoda ezután, hogy a divat baoillusok betöltik egyszer bensőnket, kiszorítanak agyunkból minden helyes gondolkozást, az iziésnek minden választékosságát, át van itatva általuk lelkünk, agyunk, mint vizzel telt spongya s észre sem vesszük, hogy betegek, gyógyíthatatlan betegek vagyunk, a divat betegei. De mit érne, ha mások rajtunk észre is vennék és jóakarattal figyelmeztetnének reá ? Meggyőznének, a gyógyulásra vinnének ? Aligha. Egyszerűen nem hinnők el nekik. Irigyeknek mondanánk, kajánoknak tartanók s reájuk sütnénk a bélyeget, hogy azért mondják, mert nem akarják, hogy különbnek látszhassunk, mint ők, ők a sárga irigységgel elteltek. Hogy hiszékeny gyermek módjára ki fognak rajtunk s talán olyat dicsérjenek tettetéssel, álnoksággal, amiről meg vannak győződve, hogy nekünk nem jól áll, nem illik egyéniségünkhöz, viszonyainknak nem megfelelő, azt el sem hisszük s ha bennünk a gyanú és az erkölosi elégtétel osztó ereje halvány mécsként dereng agyunkban : ugy adjuk vissza a kölcsönt, hogy mi is szembe dicsérünk, elragadtatással szólunk, mikor magunkban annál nagyobbat kacagunk a jámbor hiszékenyek fölött, akik felültek a mi bevált ravaszságunknak. Másokat igyekezünk megtéveszteni s tulajdonképen magunkat tévesztjük meg. Meggyőződésből talán? Oh nem! Csak merő szokásból, mert igy láttuk, így tapasztaltuk s mert ez igy divat. Divat ebben, divat a pénz, becsület, erkölos és tisztesség kérdésében. Hogy pedig ez a betegség gyógyíthatatlan, az is kézen fekvő. Az utánzás euggesztiv erpje folytán elhatalmasodott, hatalmába ejtett. Akkor éreznők magunkat valóban betegeknek, ha nem alkalmazkodnánk. Beleéljük magunkat, elválaszthatatlan kiegészítő részévé válik megszokás által egész életfolyamatunknak. Emberi módon, emberi felfogás szerint c<ak igy cselekedhetünk s nem jut eszünkbe a Darvin-féle elmélet, a fujkiválasztás theoriája, álmainkban sem kisért közös ősanyánk alakja, kitől a majmolás utánzó sajátságát örököltük. Sőt inkább ugy vagyunk meggyőződve, hogy emberi fejlődést, haladást és tökéletesedést jelent az, mikor a kiválasztottak szokásához, életmódjához és körülményeihez igyekezünk alkalmazkodni és azt ugy teszszük, amint és a hogy ők cselekedtek. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. Zalavármegye alispánja a csáktornyai, letenyei és perlaki járásbeli tvh. közutakon több farnűtár«cy helyreállítását, összesen 3524'99 K összeg erejéig engedélyezte. A munkák elvállalására vonatkozó ajánlatok beadási határideje 1909. évi augusztus hó 16-ának d. e. 11 órája. Ugyancsak Zalavármegye alispánja az alsólendvai járásban levő törvényhatósági közutakon 8 db faműtárgy és két korlát-szakasz javítását összesen 3276-94 K összeg erejéig engedélyezte. A pályázatok beadásának határideje folyó évi augusztus hó 5-ének délelőtt lO'/j órája. Mindezen munkálatokra vonatkozó műszaki művelet és részletes feltételek a zalaegerszegi m. kir. államépítészeti hivatalnál megtekinthetők. Sopron, 1909. évi julius hó 14-én. A kerületi kereskedelmi és Iparkamara. H irek. Terjed a perenospóra. Az ország egyes bortermelő vidékein a peronospóra olyan veszedelmes mérvben fellépett, hogy a termésnek 50—80°/

0 át tönkretette. Tokajhegyalján, az Érmeiléken ós Aradhegyalján megdöbbentő nagy a kár. A földművelési miniszter a folytonosan terjedő szőlőbetegség elleni védekezés előmozdítás! céljából szükségesnek látta, hogy szakközegei t kiküldje az egyes borvidékekre; egyrészről abból a célból, hogy meggyőződjenek arról : mely vidékeken lépett fel az infekció, másrészről hogy a birtokosságot a védekezésre buzdítsák. A betegség ezidén különösen a fürtöket támadja meg, ami annak tulajdonítható, hogy a permem m zur. m m gffi m lill használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. m ki 1 ffl m