Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

2 • Zalamegye, Zala várra egyei Hírlap < 1909 december 25. Az ország tanáostalanul, tájékozatlanul szemlélte az eseményeket s úgyszólván mindenkinek az egyéni gusztusától, a temperamentumától függ, hogy mit reméljen és mit várjon a jövendőtől. De azért mégis azt hisszük, hogy többen vannak a pessimisták, akik nem mernek várni semmi jót, mert az eddigi tapasztalatok után Bécstől aligha lehet a nemzeti követelmények respektálását várni. Pedig hogy anélkül nem képzelhető el a békés kibontakozás, sőt még tartósabb provizórium sem, legjobban bizonyítja Justh Gyula pártjának fényes sikere. A kormány vereséget szenvedett, mert a képviselőház Holló Lajos azon indítványát, hogy Őfelségéhez az önálló bauk felállítása iránt felirat intéztessék, jelentékeny többséggel elfogadta. Ez a siker Justh Gyulának és pártjának annál nagyobb diadala, mert Kossuthék sem mertek Holló indítványával szemben állást foglalni, sőt sokan mellette szavaztak. Maga Kossuth is kivonult a szavazásnál a folyosóra. Ezzel pedig a pártbontók, az elalkuvók elismerték, hogy osak Justhék álláspontja jogosult és következetes, azzal ellentétbe nem helyezkedhetik senki, aki a függetlenségi programm alapján áll s a függetlenségi politikának bécsi recipe szerint való osüróse csavarása, lepáro lása, keverése olyan lehetetlen helyzeteket teremt, amelyekben a magyar politikus saját lelkiismeretével kerül ellentétbe. íme, Justhék és Kossuthók más táborokba kerültek s mégis kenytelenek voltak Kossuth hivei Holló indítványát támogatni, mert nem hazudtolhatták meg saját multjukat. és elveiket. A falirat azt fogja dukamentálni, hogy a sokszor kiosufolt bankosok, a törpe kisebbségnek hitt kisded bankcsoport ma az országgyűlés többsége. Hogy a háta mögött a nemzet többsége áll, ez nem is képezheti vita tárgyát. Hiszen még Wekerle is elismerte, hogy az önálló bankot meg lehetne csinálni s ahoz a nemzetnek joga is van, de most nem volna időszerű az önálló berendezkedés, mert annak a királyi vetőn kivül tárgyi akadályai is vannak. Hát hiszen ez az I Az akadályokat mindenki látja, mindenki ismeri. Csakhogy amig Wekerléék politikája az akadályok kerülgetéséből áll, addig az egyenes, önérzetes, a nemzettel szemben vállalt kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítő politikusok minden erejükkel igyekeznek ledönteni szokat a falakat, amelyeket jogaink érvényesítése elé az idegen érdekek állítottak. Wekerle nagyeszű államférfiú és nagy stilu^u finánokapacitás. El is hiszi neki mindenki, hogy a bankelkülönitésnek tárgyi akadalyai is vannak. Az ország azonban ugy véli ós a miniszterelnök, aki már nagyon sokszor szemtől szembe állott a császárral, bizonyosan maga is tudja, hogy a legnagyobb akadály mégis osak a voto ' s azok a bizonyos tárgyi nehézségek csak arra ; jók, hogy a vetőt indokolják. És mikor nem lesznek tárgyi akadályai Magyarország gazdasági megerősödésének? Hiszan azok mind Ausztria érdekköréből bukkannak fel s Ausztria sohasem fogja szívesen látni, ha Magyarország gazdaságilag kisiklik a körmei közül. Ha a vető nem állja utunkat, a tárgyi akadályokkal majd szembeszállunk. Csak azt a kérésünket teljesítse a király, amit a magyar huszár ütközet előtt intézett az Úristenhez: Ne segits se neki, se nekem; csak nézd, hogy mit osinálunk. De hát azon már csakugyan tul vagyunk, hogy naiv hittel jóindulatot várjunk. Egy megcsontosodott, ostoba felfogással állunk szsmben, amely „GrossÖ3terreich" bálványát még mindig szeretné felépíteni. Az agyagból, sárból Ö83zatapasztott tabpzat, amelynek minden része szét akar hullani, nem bírja meg az ércszobrot. Egymással gazdasági harcban álló, századokon keresztül gyűlölködő népekből nem lehet oentraüzált összbirodalmat csinálni, ha a fejetetejére ágaskodik is az osztrák bölcseség. Különösen nem lehet ma, amikor a naoionalismus az egész világon erősödik s az öntudatra ébredt népek mindig szélesebb rétegei megértik, hogy az államok önmagukért léteznek s a nemzetek nem azért alakultak ki az évszázadokra visszanyúló forrongásból, hogy mindent áldozatul vigyenek a dinasztikus érdekek, vagy perverz hatalmi vágyak oltárára. Élni, fejlődni, erőinkkel és javainkkal rendelkezni akarunk, mert ezt biztosi tja nekünk nemcsak a törvény, az alkotmány, hanem fejlődésünk mai állapota is. A kiegyezés óta 42 esztendő mult el. Az akkori gyenge Magyarország még belenyugodhatott, bele is kellett nyugodni,t sok olyan közös intézménybe, amalynek létesítéséhez ugyan joga lett volna, de talán hiányzott a szükséges anyagi ós szellemi tőkéje. Manapság másként áll a dolog. Négy évtized alatt nagyot haladt az élet; nem férünk bele a 67-ben szabott gúnyába. Mezítelenre padig nem engedhetjük magunkat vetkőztetni Luegerék dicsőségére és a magunk szégyenére. A bankkérdés nem dátum kérdése csupán. Súlyos elvi kérdéssé vált azzal, hogy törvényeink é3 nemzetünk erejéről bizonyságot kell tennünk. Minden mozzanat, amely ennek az ügynek diadilmas előbbrevitelét jelenti, diadala a nemzeti ügynek s veresége a bécsi akaratnak. Igaz, hogy még messze vagyunk a végleges megoldástól. Sőt — ha a jelek nem osaln:ik — I az abszolutizmus szele tujdogál. Ha valami | váratlan fordulat be nem következik, szinte | logikus folyománya a helyzetnek az abszolutizmus, amely ideig-óráig felvehet ugyan valamiféle alkotmányos álarcot, de végre mégis csak kinyúlik a palást alól az ökövbe szorított kéz. A helyzet annyira össze van kuszálva, a bécsi rövidlátás, a kicsinyes és elfogult, de az erőszak fegyvereitől vissza nem rettenő taktikázás nagyon nehézzé tették a megoldást. Nem akarunk párhuzamot vonni a béosi elszántság és az ezze' szemben várható nemzeti elszántság mérve között; azt sem kutatjuk, hogy az erőpróba kinek a javára billentheti a mérleget. Csak azt látjuk, hogy kusza összevisszaságban van minden s hogy ezt az állapotot, az alkotmány válságok hosszú sorozatát régre meg kell szüntetni, mert ennél jobb még az is, hogy szenvedésekkel teljes évek következnek ránk, amelyek után azonban végre be kell állania a végleges egyensúlynak a korona hatalma és a nemzet akarata között. És jöjjenek férfiak, akik erősebbek éa kitartóbbak, mint a nemzet mostani vezérei. Mert bár egy pillanatra sem vonjuk kétségbe Andráasy, Kossuth, Apponyi jóhiszeműségét és békességes szándékait, da azt látjuk, hogy hiányzik az alkotó képesség, a vezető ós szervező talentum, hiányzik az őszinteség az elvek hirdetése 8 végrehajtása között; nincs elég erő, elszántság és erély. Tojástánc az egész mesterségük. Felháborodás fogja el a gondolkodó embert erre a vajúdó, következetlen politikára. Hódolattal hajlik meg azok előtt, akik következetesek és tántoríthatatlanok maradtak. Ezek lesznek azok, akikkel szemben nem fog diadalt aratni Khuen-Héderváry darabonthada s a bécsi káröröm rövid életű lesz, mert utoljára mégis a nemzet igazsága fog győzni. A nemzet súlyos aggodalmai közben némi vigasztalás az, hogy a király Lukáos Lászlót dezignálta miniszterelnöknek. Lukác3 köztudomás szerint csak alkotmányos megoldásra hajlandó 8 a király elhatározása mégis Justh Gyula álláspontja felé való közeledést jelent. Lukács László tegnap mint dezignált miniszterelnök tért vissza Budapestre s talán az ünnepek után mégis dűlőre jut a hosszú idő óta huzodó válság. Egerszeg! krónika. Rovatvezető: Pubi. A nagylelkűség netovábbja. Egyik megyebeli városkában történt. Lakik benne egy teljes jómódban élő házaspár. Megvan nokik mindanük, amit osak a mai világban kivinni lehet. Gyönyörűen berendezett saját hízuk és bőven termő földjük, kertjük és szőlőjük. Azonkívül nem megvetendő mennyiségű készpénz összegük. Úgyannyira, hogy a családfő ueve — hj, u^yan lehat gyermekáldás nélkül létező házastársaknál a férfit családfőnek nevezni — a jómód és a szűz vagyon fogalmának teiel meg. Ugy látszik, ő is a hagyományos uton juthaKarácsony estén. A legszebb regéje a világnak, mely a legnagyobb isteni erényt, a szeretetet hordja méhében : varázsos karácsony este elérkezett. A nap leszáll az égről s mig a földet borító homályon áttör a csillagragyogásnak áradata, itt lenn meg nem fejthető dolgokról beszél a főidnek világa. Megzsong az erdő s a jégvirággal ékesített ágak összehajlanak s amint a szellő átsuhan közöttük : az árnyban, a féDyben mint hogyha valami hangja kelne a osodás titoknak. A vad lehajtja fejét, s mint keletnek ormán feltűnt a csillag, az őt hirdető kis jégosapocskák összecsendülnek, mintha, imára hivnák a mindenséget. S mint hogyha ég s föld közt a szellemszáruyak, szeráfok dala hangzanék a fagyos rögökre, szivekbe ható mennyei dallam, angyali ének 1 . . . Megszületett 1 Hallaluja! A kis Betlehem istállójában volt jászolbölcsője. Szelid állatok leholték rá a melegséget, angyalok tárták fölébe a királyi koronát, amely helyett — akikért meghalt, tövis koronát tettek a fejére. A szüzanyának ajka érinté dicsfénybe borult kisded homlokát, melyről később fönt a Golgothán véres verejték hullott alá. Oh szent karácsony, te legszebb ünnep, te a szeretet legnagyobb napja, midőn az ég, föld, angyal és ember örömmámorban glóriát zeng a ma született Isten fiának. Ezen az estén, amint megkordul a harangok érce, átzúg zengése egész világon, imára borul sok millió 1 Itt lent minálunk a kis faluban, a tanyaházban, a palotában, a fenyőágak zöld gallyai közt kigyúl világa a tz^retetnek s millió gyermek kicsiny szivéüek öröme olvad édes kacajba. Ünnep van ma mindenkinek. Éjfél ha eljő és üt az óra, az éj csendjében átzeng az ének : Dicsőség, dicsőség, Mennyben az Istennek . . . Karácsonynak szent estéjén Beihlehfm járás van a mi kis falánkban is. Jönnek a rögösök, a három pásztorok, meg az angyal, aki fehér ingben a bethlehomi jászolkápolnát hozza magával. Bemennek az öreg Gere Jánosék udvarába is. Megzörgetik a láueos botot, belefújnak a páaztorkürtbe, megcseDditik a oseegőt, azuíáo bekopogtatnak: — Krisztus urunk születéséről szép éneket mondanánk, ha meghallgattatnék. Meghallgatjuk, h»ng?.ik belülről és kinyilik az ajtó. A három pásztorok belépnek, az angyal leteszi a kis piros kápolnát az asztalra, megkezdődik versbe szedett krónikája szép karácsony éjnek. Az örsg Gere János, meg a felesége, meg az összegyűlt rokonsága meroagve hallgatják : Keljetek fel pásztorok, pásztorok! Keltek nagy örömre, Mert igen nagy vendég érkezett a földre. Bethlehemnek városában Istállóban, rossz pajtában Fekszik szabaditónk, Régen várt Megváltónk! Menjetek, lássátok, hozzátok, Az uraknak urát, A Messiás vezért, királyok királyát! Ott kint hull a fehér hópehely, szél támad s mintha annak zongása a karáesonyi krónikás éneke mellett az orgona méiy szava volna. A mezei pásztorok, pásztorok, Az elhagyott jámborok, jámborok. Vittek ajándékokat, dékokat Sajtot és bárányokat. . . . Meggörbítek hátukat, Ugy tisztelték urukat. Az öreg Gere János fiz áhítat közben egy ital borral kioálja meg a Bethlehernj frókat. Ugy járja már ez tisztességes keresztényi háznál. A szomszéd és rokon gyermeknép pedig alig várja az ének folytatását. Ger« Jánosáé asszony a kis ablakon át kinéz a nagy éjszakába. Ott kint világit a hold, s olyan kék az égboltozat, mint hogyha ezÜ6t szögekkel volna kiverve. Ragyog-