Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

I » Zalam egye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 november 7. legalább is négy héttel a szállítás megkezdése előtt a földmivelésügyi minister utján, aki a kedvezményre való igényjogosultság tekintetében határoz, a kereskedelemügyi ministerhez külön kell folyamodni. Az erre vonatkozó folyamod­ványban megjelölendő, hogy mely épitési anyá­gok, illetve berendezési és felszerelési tárgyak, mely állomásokról, illetve állomásokra külön­külön mily hozzávetőleges mennyiségben és ki­nek a eime alatt f>gnak szállíttatni. A 22. §-ban felsorolt teheráruként szállítandó építési anyagokra, illetve berendezési ós felsze­relési tárgyakra a m. kir. államvasutak és az állami kamatbiztositást élvező vasutak vonalain legalább ötven kilométer távolságra történő szál­lítás esetén — a fuvardíjnak a dijszabás hatá­rozmányaihoz képest a tényleges súly, de leg­alább a használt ko«si raksúlyáért, illetve koesi s fuvarlevelenkint legalább 10000 kilo­grammért való fizetése mellett — amennyiben azok darabáru osztályokba vagy az A. osztályba tartoznak: kilométerenkint ós 100 kilogram­monkint 8 fillér kezelési illeték és a törvényes szállitási adó alapján esedékes viteldijak, ameny­nyiben pedig a kérdéses cikkek a többi rako­mányi osztály valamelyikébe tartoznak, kilo­méterenkint és 100 kilogrammonkint 0 20 fillér egységtétel, 100 kilogrammonkint 4 fillér keze­lési illeték és a törvényes szállitási adón ala­puló önköltségi díjtételek számíttatnak. Legcsekélyebb illeték gyanánt 100 kilogram­monkint 8 fillér, illetve koosinkint 8 K fizetendő. A szállítmányok be- és kirakásáról a kedvez­ményt igénybe vevő fél suját költségén tarto­zik gondoskodni. Egyebekben a szóban levő küldemények te­kintetében az illető vasút helyi árudijszabásában foglalt határozmányok mérvadók, mihez képest az esettag felmerülő mellékilletékek (mint pdl. hídvám, átrakodási, átszállítási, mérlegelési és pótilletékek stb.) ezen szállítmányok után is dijszabásszerüen fizetendők. A viteldíj-kedvezmények érvényeseégi tartama ama rendelet keltétől, mellyel az a jelen §. első bekezdése szerint benyújtandó folyamodvány alapján engedélyeztetett, de legkésőbb az ezen folyamodványnak a földmivelésügyi miniuterhez történt benyújtását követő négy hét lejártától az illető gazdasági építkezés, berendezés és fel­szerelés befejező napjáig teijed. Budapesten, 1909. évi október hó 6-án. Darányi 8. k. 1908. évi XL1II. törvénycikk az állat­tenyésztés fejlesztéséről. i. §• A*-ország szarvasmarha-, sertés- és juh-állo­mányának számszerű gyarapítására és minőség­beli javítására a következő állami kedvezmények, illetve segélyek szolgálnak: 1. a köztenyésztésre vagyis közös használatra szolgáló apaállatok beszerzésének költségmentes állami közvetítése; 2. vételárak egy évi kamatmentes előlegezése és annak különös méltánylást érdemlő esetekben legfeljebb husz százalékkal való leszállítása; 3. a köztenyésztés oéljaira állami közvetítés­sel elhelyezett apaállatoknak beszorzésük nap­jától számítandó egy év tartamára elhullás vagy kényszervágás esetére az állam költségén való biztosítása; 4. egyéb tenyé6zanyagnak költségmentes ál­lami közvetítéssel eszközölt bevásárlására fordított és legtovább öt óv alatt ugyanannyi egyeulő évi részletben törlesztendő kölownök esedékes kamatteher összegének feléig terjedhető állami segély; 5. tenyészállatok díjazása; 6. közös kasználatra szolgáló apaállatok gon­dozóinak jutalmazása; 7. Budapest székesfőváros területén vagy an­nak környékén tenyész- és haszonállat,vásárok, kiállítások, dijazáBok és árverezések tartására alkalmasan berendezett, állandó jellegő telep­nek létesítése; 8. oly törlesztéses kölcsönök kamatteíhónek könnyítése, melyek igénybevételével céloztatik: a) közös tulajdont képező és közösen használt legelők létesítése vagy karba helyezése, javítása és felszerelése (fűmagvetés, irtás, tisztítás, egyen­getés, árkolás, alagcsövezés, lecsapolás, delelők, védőhelyek, kutak, kerítések, félszerek, istállók felállitasa); b) ily legelőknek vagy ilyenek létesítésére használandó földbirtoknak örök áron való vá­sárlása ; e) kizárólag üszőborjak felnevelésére szolgáló zárt legelőterületek (kifutók) létesítése; d) közös tulajdont képező vagy legalább tizenöt évig tartó közös használatra bérelt havasi le­gelőkön szükséges istállók, itatók, kerítések, utak és hasonlók építése. 2- §• Az 1. §-ban felsorolt állami kedvezmények­ben, illetve segélyekben részesülhetnek, neve­zetesen : a) az 1., 2., 3. és 4. pont alattiakban ama községek és közbirtokosságok, melyek közös használatra szolgáló apaállatok beszerzésére a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. törvénycikk 25. §-ának rendelkezésé­vel köteleztetnek, valamint jóváhagyott alap­szabályaik értelmében ily apaállatok beszerzésére és tartására jogosított gazd.társadalmi testületek, egyesületek és szövetkezetek; b) az 5. pont alattiban a fentieken kivül mindama magyarországi tenyésztők, kik az állami díjazás feltételeiben közelebbről meghatározott minőségű tenyészanyaggal a kitűzött dijakra sza­bályszerűen pályáznak; c) a 6. pont alatti jutalmazásban azon cselé­dek (pásztorok), akiknek godozására bízott apa­állatok kiváló karban tartva hosszabb ideig használtatnak; d) a 8. pont alattiakban községek (városok), közbirtokosságok ós oly gazdatársadalmi tes­tületek, egyesületek és szövetkezetek, melyeknek tagjai túlnyomó részben kisgazdák. 3- §• A jelen törvény 1. §-ában megállapított ked­vezmények és segélyek engedélyezése fölött a földmivelésügyi minister határos. Ennélfogva felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister: a) hogy a szarvasmarhatenyésztés országos emelésére szolgáló, az 1895. évi XLVII. tör vényoikk szerint egy millió koronával létesített b az 1904. évi XIV. törvénycikk III. fejezet 13. §. 4. szakaszának i) pontja értelmében há­rom és félmillió koronával gyarapított alapot részben az 1. §. 7. pontjában emiitett vásár­telep létesítésére fordíthassa; b) hogy a jelen törvény 1. §-ának 4. és 8 pontjában foglalt esetekben igénybe vett tör­lesztéses kölosönök kamatterhéhez való hozzá­járulás fedezetére és tenyészállatok állami díja­zására az állami költségvetésbe évente összesen hatszázötvenezer koronát beállíthasson, és c) a legelők berendezése, felszerelése, ilyenek létesítése, javítása, örök áron való megvétele vagy bérbevétele és az ily oélra szolgáló köl­osönök felvétele körül szükséges felméréseket, vázlatokat, építkezési és üzemterveket, szerző­dések és egyéb okmányok terveit az államkincs­tár költségén díjtalanul elkészíttethesse. 4- §• A szarvasmarhatenyésztés országos emelésére szolgáló alap eientul >országos állattenyésztési alap«-nak neveztetik. A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy ezen alapot és kamatjövedalmét a 3. §. a) pontjában foglaltakon kivül az 1. §-ban felsorolt oélokra is fordíthassa, illetve felhasználhassa. A földmivelésügyi miuiater gondoskodik arról, hogy ezen alapnak tőkeálladéka csorbítatlan ma­radjon és az alapról, valamint annak ée az alap kamatjövedelmének mikénti felhasználásáról a törvényhozásnak évente jelentést tesz. 5. §. Azt, hogy a jelen törvény 1. § ának 4. és 8. pontjában foglalt esetekben felvett törlesztéses kölcsönök után ki, meddig és mily mértékben részesül a kamatteher viseléséhez való hozzájá­rulás állami kedvezményében, a 4. pont korlá­tozó rendelkezésének figyelembe vételével, eset­ről-esetre a földmivelésügyi minister állupitja meg. A kamatfizetéshez való hozzájárulást azonban ötven évnél hosszabb időre, valamint a kamat­teher felénél nagyobb mértékben nem engedé­lyezheti. Ezen kedvezmények engedélyezésénél községek előnyben részesít endők. Az engedélyezést követő egy éven belül igénybe nem vett ily kedvezményeket a föld­mivelésügyi minister visszavonhatja. 6. §. Tenyészállatok állami díjazásának szervezése, feltételei ós megejtése iránt a földmivelésügyi minister rendeletileg intézkedik. 7. §. A köztenyésztésre szolgáló apaállatoknak az államkincstár által előlegezett vételáráról kiállí­tott kötelezők, tenyészállatok után elnyert állami díjakról és az apaállatok gondozóinak kiosztott jutalmakról szóló nyugták bélyegmentesek. 8. §. Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a jelen törvény 1. §-ában jelzett építkezé­sekhez, illetve berendezésekhez szükséges anya­got és felszerelési tárgyakat teljes koosirakomá­nyokban legalább ötven kilométernyi és annál nagyobb távolságra a magyar királyi államvas­utakon és állami garanoiát élvező vasutakon az önköltaég megtérítése mellett szállíthassa, illetve szállíttathassa. 9. §. A jelen törvény 1. §-a 8-ik b) pontjában meg­batározott állami segéllyel szerzett ingatlan a vételárnak, vagy az ingatlan megszerzésére for­dított kölosönnek, avagy e kölcsön átváltoztatása (oonversiója) oéijára esetleg felvett uj kölcsönnek teljes törlesztéséig más, mint az ingatlan meg­vételéből, vagy a most emiitett kölcsönökből származó követelések érvényesítése végett vég­rehajtás alá nem vonható. Ily ingatlan a földmivelésügyi minister külön engedélye nélkül fel nem osztható, meg nem terhelhető, el nem idegeníthető és bérbe nem adható. Eien tilalmak a telekjegyzőkönyvi betét bir­toklapján feljegyzendők. Az első bekezdés rendelkezése nem akadá­lyozza oly jogok érvényesítését, amelyek az illető ingatlanon a tilalom hatálya előtt szereztettek és telekkönyvileg bejegyeztettek. A korlátozások hatálya a telekkönyvi feljegy­zéssel kezdődik. Ezen telekkönyvi feljegyzések és azok törlése tárgyában követendő eljárást az igazságügyi mi­nister rendeletileg szabályozza. 10. §. »A szarvésmarhatenyésztés országos emelésére szolgáló alapc-ról szóló 1865-ik évi XLVII. törvénycikk hatályát veszti. 11. §. A földmivelésügyi minister e törvény végre­hajtásával kapcsolatos teendőket közvetlenül alája rendelt kir. gazdasági felügyelőségekkel végezteti. 12. §. E törvény végrehajtásával a földmivelésügyi, a pénzügyi, a kereskedelemügyi és az igazság­ügyi minister bizatik meg. A középosztály megmentése. A magyar középbirtokos osztály egyre sulyo­sodó helyzete immár a legszélesebb köröket is élénken foglalkoztatja. Az ügy felszínre hozata­lának lelkes haroga, Majláth József gróf a nyár folyamán Palioson megtartott országos gazd t­gyülésen megrázó képet rajzolt a gazdák elé, különösen a magyar középbirtokos gazdatársa­dalom helyzetéről. Foglalkozott a pusztulás és hanyatlás okaival és ismertette azokat az intéz­kedéseket, amelyek e téren a legutóbbi évtized alatt történtek. Majláth József gróf előadásában megrajzolta ennek a nehéz problémának a képét s rámutatott arra, hogy tulajdonképen egyetlenegy társadalmi szervezet, a Magyar Gazdastövetség ismerte fel első izben a középosztá'yt pusztító bajokat s többszörösen is foglalkozván e kérdéssel, ennek a gftEdatárst'dúlmi intézménynek köszönhető, hogy e kérdéssel a legilletékesebb helyen is foglal­koznak. A középosztály hílyzeténak javítása ér-

Next

/
Thumbnails
Contents