Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. november 7 45. szám. Előfizetési díj: ínész évre . 10 K — I. Kél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f (•'gyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vísbzh Z A L A V Politikai és társadalmi hetilap. EI HÍRLAP iegjelensk minden vasárnap. Meghívó. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület, ugvis mint Zalavárme^ye Központi Mezőgazdasági Bizottsága folyó évi november hó 27-én á a. 9 órakor, illetve délelőtt 10 órakor, ZALAEGERSZEGEN, saját házában rendes közgyűlést tart, melyre a t. tag urak ezennel tisztelettel meghívatnak. A november hó 27-én délelőtt 9 órakor tartandó mezőgazdasági bizottsági Ülés TÁRGYSOROZATA: 1. Az 1910. évi költségvetés megállapítása. 2. Az 1910. évi működési tervezet megállapítása. 3. Znlavármegye tűzrendészééi szabályrendeletének véleményezése. 4. Folyó ügyek, indítványok. A november hó 27-én d. e. 10 órakor tarlandó gazdasági egyesületi rendes TÁRGYSOROZATA: 1. Jelentés a téli háziipari tanfolyamok, gazdasági tanfolyamok és népies előadásokról. 2. Az egyesület millenníris ösztöndijának odaitélése. 3. Az Országos Gazdasági Bink Részvénytársaság ajánlata a katonai szállítások vállalása tárgyában. 4. Ligetvár községnek a lóalkusz-ipar ügyében előterjesztett javaslata. 5. Zalaegerszeg város megkeresése az egyesületi telek megvétele tárgyában. 6. A Csáktornyavidóki Gazdakör alapszabályain ik jóríhigyása. 7. Törvényjavaslat az állattenyésztésről véleményezése. 8. Folyó ügyek, indítványok. A közgyűlést megelőzőleg — szükséghez képest — igazgatóválasztmányi gyűlés fog tartatni, melyre a t. igazgatóválasztmányi tag uraknak minél nagyobb számban való megjelenését kérjük. Zalaegerszeg, 1.909. évi november hó 2-án. Sárközy Viktor, g. e. titkár, m. b. előadó. Hertelendy Ferenc, g. e. elnök, m. biz. elnök, Tódulás a városok felé. Magyarország egyes vidékeinek gazdasági ós társadalmi erőit nemcsak a tengeren túlra és nyugat felé irányuló kivándorlás sorvasztja, hanem az a feltűnő és a mi gazdasági viszonyaink között feltétlenül egészségtelen jelenség is, hogy a falvak népe valósággal tódul a városokba, különösen a fővárosba. A fővárost olyan Eldorádónak tekinti a vidéki munkás ember, ahol érvényesülésének tág tere nyílik, megtalálhatja a vagyonosodás forrásait s mindazt, amit a vidék ma még nem adhat. Ez a népmozgalom nem uj keletű. A kiegyezést közvetlenül követő időben kezdődik, tehát négy évtizedet meghalad. Az alkotmányos élet folytonosságát visszaszerzett nemzet parlamentje és kormánya a hetvenes évek elején már kezdte megalapozui a nagy, erős és hatalmas központot. Ez a törekvés nagy anyagi áldozatokkal volt megalapozva s elsősorban az intelligens középosztály mozdult meg, hogy a maga számára az életnek uj forrásait tárja fel s a maga erejét az uj intézményekben gyümölcsöztesse. Később kezdődött a munkáselem tömeges vándorlása a főváros felé, majd mikor a főváros fejlődése amerikai arányokat öltött, a hajótöröttek, a kalandorok, a veszedelmes elemek egész raja lepte el a fővárost. Megszületett népességre, külső ragyogásra, belső romlottságra nézve ebből a mechanikus, nem természetes népszaporodásból a magyar metropolis, amely még mindig vonzza s felemészti a vidék népességét s mindeddig sem a törvényhozás nem | tudta, nem akarta észrevenni, hogy a fő; város természetellenes és igy nem egészj séges gyarapodása s a vidéknek munkaerőben való csökkenése a merev központosíj tásból származik. j A főváros a maga óriási emberhullámzásával, a benne öszpontosított mérhetetlen mozgótoké érvényesülésének minden csalfa ösvényével leginkább azért vonzza magába a vidék lakosságát, mert évtizedes mulasztások a vidéken a megélhetésnek sokkal kevesebb lehetőségét tudták ! megteremteni, mint a fővárosban s általá! ban a nagyobb gócpontokban. A falvak vagyontalan népe húzódik a városok felé, mert ott több munkaalkalmat remél, másik része pedig folytonosan áramlik a fővárosba, mert a vidéki váro! sokban nem tudta megtalálni azt, amit keresett. Az egymást követő kormányok politikája, amely a vidéki városokat és községeket úgyszólván belekényszerítette a nyomasztó pótadókba, szintén ok volt arra, hogy pangott a vidéki élet s feltünedeztek a főváros felett azok a délibábok, amelyek a metropolisba való tódulásra csábították nemcsak a reményt vesztetteket, a modern kalandorokat, hanem a jobb sorsra érdemes elemeket is. Pedig éppen ezekre várt keserű csalódás. Az egyszerűbb, könnyebb anyagi feltételekkel beérő vidéki ember, aki a főváros ban boldogulást keres, a kontinens legdrágább fővárosát kapja otthonául. El sem képzelt akadályokkal kell megküzdenie s ugy érzi magát, mint a regék népe, amely vándorutjában minden lépést rémekkel, ismeretlen szörnyekkel kénytelen kiküzdeni. Az uj otthont kereső magyar szemben találja magát azokkal, akiket a nyomor, az életért való küzdelem, a végső kétségbeesés kergetett el a falvakból, a vidéki városokból. A jóravaló magyar munkások pedig ezekkel nem igen tudnak versenyezni, hanem kiapadván a hazai segélyforrrás, kimerülvén testük és lelkük ereje, megtörnek, elzüllenek s jelentékeny tömegét teszik ki a pusztuló magyarságnak. Az élet, a cinikus élet pedig halad tovább s kimondja a szentenciát a pusztulok sirjai felett: a magyar ember nem élelmes. Mai számunk 12 oldal