Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-10 / 41. szám

1909 október 10. »ZalaiBegye, Zalavármegyei Hirla^« 3 Önök azt állítják, liogy az én kategóriámba larii zó családok közt voltak olyanok, akik napokig sírtak, mikor itt kellett hagyniok ezt a váivst és örültek, mikor vissza kerülhettek. Megengedem, de ezeket vagy anyagi, vagy más magánérdek köthette ide, amely érdekek előtt a város kifogásolt hiányai tényleg nem számottevők. Ha ezeken kivül önök mutatnak egyet, ki érdek nélkül siratta m«g a várost, én matatok ezen egy ellen tiz olyan családot, amelyik bármelyik percben szívesen elmenne innen. Azt kérdik önök : Ki tarlja a Pubit erőnek erejével körünkben ? ! És mindjárt válaszolnak is rá: Mi, nem . . . Tudom, édes lelkeim, hisz én magam is erőnek-erejével azon vagyok, (de a világért se gondolják azt, hogy maguk miatt) miszerint mielőbb elkerüljek innen, még pedig haza, szűkebb hazámba: Nagyváradra (Notabene 1 Ha zsidó ünnepeken találnának önök Nagyváradra lekerülni, szívesen szolgálok egy pár céggel, hol gallért vehetnek 1) Önök erőszakolták ki, hát nem vádolhatnak hízelkedéssel, vau aki ruég ennek dacára is visszatart Egerszegeu : a hivatali főnököm. Ebből valószínűleg nihiszik, hogy nekem is csak egy vasárnapom van. Hanem — engedjeuek meg, de máskép nem minősiihetetn — qualifikálhatatlan gorombáskodásuk dacára én hálával tartozom önöknek. Egy jó eszmét nyújtottak. Most van bent a minisztériumban egy kérvényem, melyben Váradra áthelyezést kér:k. Óhajuknak tehát eleget tettem. H^gy azonban óhajuk teljesedésbe is menjen, tudják mii ? Menjenek fel deputáeióba a miniszterhez, ez az önök nyomós érvei alatt okvetlen áí fog helyezni. Higyjék el, míg élek, örökké hálás emlékezettel leszek önökkel szemben. Mert azt, amit ennek uein teljesülése es tén következtetnek, hogy leköszönök hivatalomról, nem hét, de ölezá?hét aláíró kedvéért sem teszem meg. Kiszúrni;

h-.itiitltiL.ok az isteni gondviselés u'j d, hogy nécuely embereket, h >l>ár nincs is rá szükségük, rávisz arra, hogy bölcselkedjenek. És akkor kisütnek ilyen okoskodást, hogy ha nem sikerül az áthelyezésem, ugy leköszönök hivatalomról. Hát még mi a fészkes fülemilót 1 Nem, mélyen tisztelt hét aláirók I A filozófia az nem kenyérpály*, de a keuyérp lya az egyetlen filozcfia. És legytk az önök szemében megcsontosodott egoista, éu ezt a fiiozofiít követem. E lenkrónikájuk többi részére, ne haragudjanak, de lapunk olvasóira való tekintettel nem érdemes válaszolni. Meglátszik a sorokon általábau az aláíróknak az elégedetlensége, boszszusága, sőt mondjuk ki nyiltan, a tehetetlen dühe. Becsületemet, jellememet nem tudhatták megbántani, de ezt már nem is ajánlottam volna, e helyett a gorombaságoknak, sértegetéseknek valóságos válogatott gyűjteményét, mondhatnám anthologiáját zúdítják rám. Képzelem, nehéz munkájuk lehetett 1 De hát, én Istenem, hol van az megírva, hogy manapság muszáj mindenkinek irni!? Síkkal könnyebben megoldhatták volna a kérdést, ha este, mikor megyek hazafelé, egyszerűen leütnek. Ha ügyesen csinálják, akkor is titokban maradhatott volna a kilétük. Aztán hogy tudnak olyan telhetetlenek lenni? Ha már nem voltam én magam teljesen elég, ütöttek a többi tisztviselőtársaimon is, hát mire való volt akkor, hogy még a szegény, teljesoa ártatlan napi kosztos diákokat is ledorongolják? Mit tehetnek ők arról, hogy Egerszegnek nincs vezető intelligenciája és hogy hodályokkal meg tarka épületekkel van tele. Pedig látják, a megelégedést, a boldogságot, amire önöknek szükségük van, könnyen megszerezhetik maguknak. Nem kell hozzá más, C3ak egy kis igénytelenség. Lássák, sehogy se akartam, de önök kényszerítenek iá, hát elmondom, hogy igenis álltam elő megvalósítható eszmékkel. Az egyik az, hogy a pénzügyigazgatóság elhelyezésére szolgáló épületét a város ne adja ki tovább bérbe az államnak. Ezáltal nyer egy uj diszes középületet, lényegesen javítja a lakásmizériát és magának meg hasznot biztosit. A második az, hogy alakítsák meg a szinpártoló egyesülete!, bár tisztában voltam vele, mikor móg csak írtam cikkemet, hogy hiábavaló munkát végzek. Aminthogy sejtésem be is vált. De mindezek dacára szívesen lemondok, sőt kérem is önöket, hogy a világért se állítsanak nekem se életemben, se halálomban semmiféle szobrot, mert még arra is azt a felírást vésetnék rá, ami a S?ívhegy felé vivő útnál elhelyezett kőkeresztre van vésve : j „Hálából emeltették jótevői." Méltóztattak önök hol mi erkölcsi alapról is \ említést tenni, vagyis hogy csak az es"tben jogosult a kritika, ha a lakosság egy bizonyos ; hányadának a véleményével van födözve. Hát önök, tisztelt polgártársaim, azt hitték, hogy a j város ellen emelt kifogásaimmal csak egyedül ! állok? Hogy azokat a cikkeket direkt az önök i bosszantására irtam ? Dehogy ! Régen kesergünk ! mi már egypáran, valamivel többen mint heten, [ ezeken a lehetetlen állapotokon és higyjék el, i nem beképzeléssel mondom, de ha seregszemlét ! tartanánk, sokkal többen állnának az ón hátam mögé. Kíváncsiak vagyunk rá sokan, vájjon a hét aláírón kivül ki akarja még magát a cikkükben foglaltakkal azonosítani? Ha az ujabb jeleutkezők tényleg olyan tekintélyes számot tesznek ki, hogy joggal nevezhetők a lakosság bizonyos hányadának, ugy ünnepélyes mea culpát mondok; addig azonban cikküket, főleg ezt a részét, nem minősíthetem másnak, mint az önök gyűjteményéből kölcsönkért kifejezéssel : „Illetéktelen okvetetlenkedés, hóbort és nagyképűségnek !" Hogy a jövőben pedig hiába való munkát maguknak ne okozzanak, tudomásukra hozom, természetesen illő tisztelettel, hogy ezután ellenkrónikájukat, hacsak addig az ironizálást el nem sajátítják és a gorombáskodással fel nem hagynak, figyelemre sem méltatom. Nem 1udom, hallották-e Balzacnak hírét? Van neki egy mondása: „Ha az egész világ púpos hátú, szörnynek nézik az egyenes termetűt." (Találják el, h >gy mért éppen ezt a mondását idézem ? 1) Tisztelt B >dóué tésasszony, kit ed lig azzil | gyanúsítottak, hogy mindig oiást beszélt, mikor a bor árát kérték, most már nyugodom pihenhet sírjában. Az egerszegi hét aláíró önt telj son rehabilitálta. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. A vármegyei gazdasági egyesületek jövö feladatai. A gazdatársadalmi életben országszerte valami forrongás észlelhető. Az agráreszméknek tíztizenöt évvel ezelőtt elültetett csemetéi, a gondos ápolá3 mellett szilárd gyökereket vertek s a megerősödött fácska immár lombkoronáján virágokat ringat, melyek már-már gyümölcsöt Ígérnek az ültetőknek, a magyar gazdáknak. A gyümölcsre ugyan még várni kell, de a kertész mégis megelégedéssel tekinthet már mest is végzett mánkájí eredményeire, mart minden jel arra mutat, hogy az agrár-eszmék elhintett magvaiból fakadt felbuzdulás tája mindinkább terebélyesedik s maholnap lombkoronája alá fogja az egész közéletet. Negyven ötven évvel ezelőtt, amikor a magyar gazdáknak hazafias sóhajtásaikat is magukba kellett fojtani, a gazdasági érdekek megbeszélésének céljából hozták létre első társulásaikat vármegyénként: a vármegyei gazdasági egyesületek cime alatt. Itt ezekben az egyesületekben folytak a bizalmas tanácskozások a mezőgazdaság megmentése felől és nagyon sokszor ezekben az egyesületekben születtek meg azok az eszmék és azok a határozatok, melyek annak a kornak vezéregyéniségeit irányították. Magyarország vármegyéinek gazdasági egyesületei hivalkodás nélkül, büszkén hivatkozhatnak arra a becsületes munkásságra, melyből az ' ország újjászületése érdekében bőven kivették : részüket. Akkor tehát, mikor az agráreszmék diadalához közeledünk, lehetetlen meg nem emlékezni azokról, akik a magvetőnek a talajt előkészítették, nemesik akkor már, mikor arra a a talaj is alkalmassá vált, de híven őrizték a határt akkor is, mikor a dúvadak garázdálkodásaitól kellett azt megoltalmazni. I Becsületes, de igen nehéz munkát végeztek a ! vármegyei gazdasági egyesületek a régmúltban ; csendesebb, de annál eredményesebb tevékenységet fejtettek ki a közelmúltban, főleg mióta Darányi földmivelésügyi miniszter is számottevő munkakörben tette lehetővé tevékenységüket, de a feladat legsúlyosabb, ós egyúttal legfontosabb része a közeljövőben jut ki a magyar gazdák társadalmi érdekképviseleteinek, amidőn a'koronát kell feltenni arra a műre, mely az ő közreműködésükkel jött létre. Par < xcellence mezőgazdasági állam volnánk 1 De mezőgazdasági érdekképviseletünk szervezve nincs! Társadalmi téren pótolják a rendszeres érdekképviseletet a vármegyei gazdasági egyesületek, amelyek önként, igazán önfeláldozással és sokszor anyagi erőik megfeszítésével teljesítenek nemes ambícióval olyan ténykedéseket, melyek sokszor a társadalmi kötelezettségeket jóval felülhaladják s inkább az államérdek és kormányzat kötelességei közé volnának sorozhatók. D i ez az önkéntes tevékenység a mai keretek között sokáig már nem tarthat, mert ismét uj eszmék, uj gondolatok kerülhetnek felszínre, melyek ismét uj irányokban vehetik és veszik is igénybe gazdatársadalrai szervezeteink erejét és munkabírását. Az uj eszmék uj működési kört is igényelnek. Maholnap a gazdasági előadások rendezés?, háziipari tanfolyamok és állatdíjazások sikeres eszközlése sablónos munkakörré zsugorodnak, melyek felett magasabb feladat jut ki a vármegyei gazdasági egyesületeknek, melyek tényleg akkor érik el az uj eszmeáramlatok (légvonalát, ha a korszellemhez alkalmazkodva a széleskörű szervezkedés terére lépnek s maguk részére biztosítani tudják működési terük gazdatársadalmi közvéleményének irányítását. Igen nehéz ós fontos feladat ez, pedig ennek a feladatnak sikeres megoldásától függ, hogy az agráiesztrék diadalának gyümölcseit élvezhosse Magyarország. Az őszi időszak beköszönésével uj munkaidény köszöntött a vármegyék g izdasági egyesületeire is ; legyen szabad remélni, hogy ez a munkaidény néhány uj barázdát jelent azon a szántáson, mely a mult vetéseinek tarlóján a jövő gazdag termését van hivatva előmozdítani. A magasabb szempontból szükséges hivatalos jellegű mezőgazdasági érdekképviselet kérdése, a mezőgazdasági kamarák ügye egyelőre a jövő zenéje, — továbbra is hát a társadalmi érdekképviseletekre, a vármegyei mezőgazdasági egyesületekre hárul a jövő megalapozásának nehéz munkája, melynél legelső és legfontosabb feladatként mutatkozik az, hogy önönmaguk részére erősitsék meg gyökereiket a népben, a működésük területén élő gazdatársadalomban, kisebbrendü szervezeteik kiépítése által, hogy a közeljövő fenyegető viharjait ne csak kibírhassák, de immár elismert és nagyrabecsült lombkoronájuk alatt menedéket is nyújthassanak az alája menekülő gazdatársadalomnak, s a gazdatársadalom egyedei mezőgazdasági érdekeinek. Gazdasági tanácsadó bizottságok. A m. kir. gazdasági akadémiák tanári testületeiből alakított gazdasági tanácsadó bizottságok szervezeti szabálya. A tanácsadó bizottság tagjai: Az akadémia igazgatój >, mint a tanácsadó bizottság elnöke és a tanári testület tagjai. 1. A szakvó'teményadás vonatkozhat minden a mezőgazdaság körébe vágó kérdésre. 2. Nem tartoznak a tanácsadó bizottság elé a laboratóriumi vizsgálatot igénylő kérdések, melyek az illetékes kisérletügyi állomásokhoz utasitandók. Peres ügyekben szakvélemények a tanácsadó bizottság részéről nem adhatók. 3. Aki a tanácsadó bizottság véleményét ós működését igénybe venni óhajtja, ez iránt az illetékes gazd. akadémia igazgatóságához fordul, beadványában részletesen előadja kivánatát, s amennyiben az ügy elintézése helyszíni vizsgálatot tesz szükségessé, megjel ili a megszemlélés óhajtott idejét, valamint az utazás módozatait. 4. Ha a folyamodó valamely szaktanárt névleg megjelöl, akkor az küldetik ki, ellenkezőleg a tanácsadó bizottság bizza meg egy tagját a kiküldéssel. 5. Megkereső beadványát a tanácsadó bizottság tárgyalván, értesíti a megkereső felet, bogy óhajtása egyáltalan teljesíthető-e ; igenlő esetben tudatja vele a kiküldendő szakerő nevét és a kiszállás idejét, ha pedig a véleményadás külön í kiszállás nélkül is megtörténhet, az illető fél; uek az irásbelileg adatik meg. j 6. Miuden ilyen Írásban foglalt tanács vagy vélemény, úgyszintén a kiküldöttek által készí-