Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-19 / 38. szám
6 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1909 szeptember 19. hivatali élet terén az uralkodó társadalmi felfogás szerint előkelő állást foglalnak el: éppen az őket körülvevő bizonyos nimbuszból folyólag arra is hivatottak, sőt a nobile offioium alapján egyenesen kötelezettek arra, hogy a társadalmi élet terén is elvégezzenek egyes dolgokat, amiket talán mások a legőszintébb igyekezettel sem végezhetnek el eredményesen. Egyes helyeken ezt a nobile offioiumot az arra hivatottak oly odaadó buzgalommal és önzetlen lelkesedéssel végezik, hogy munkájokból igazán a valódi haladás, az értelmi világosság, a közgazdasági föllendülés áldása árad az egész társadalomra. Csak el kell rándulni egyes nagyobb helyiségekbe; még a teljes idegen egyén is azonnal meggyőződhetik arról, hogy a társadalmi munkára hivatott egyének ott mily mértékben teljesitik vagy egyáltalán teljesitik-e a reájuk váró úgynevezett nobile offioiumot. Egyik-másik helyen kétségtelenül szép eredménnyel találkozik a szemlélődő; de vannak olyan helyek is ahol elszomorító közönnyel, önző nemtörődéssel találkozik az ember. Vannak olyan helyek, ahol a társadalmi vezetőszerepre és nemes, önzetlen munkára hivatott egyének a maguk szoros hivatali vagy magán-foglalkozásukon kivül minden egyéb munkától teljesen elzárkóznak; és osakis olyan munkát végeznek, amely reájok nézve valami anyagi haszonnal jár. Mondjuk ki világosan: osak megfizetett munkákat végeznek. Az ilyen helyeknek azután az úgynevezett társadalmi közéletén meg is látszik ennek az elszomorító önzésnek hatása. Minden olyan alkotáson, intézményen, melyek a vezetésre hivatott egyének önzetlen munka-buzgalmától várhatják, remélhetik föllendülésüket. Szinte lehetetlennek tartjuk, hogy az idei nyaralás alatt is ne foglalkoztak volna a városok társadalmi, kulturális és közgazdasági tevékenység kérdésével azok, akik tudják, érzik, hogy ebben az irányban kiktől, minő tényezőktől várható haladás. És ha csakugyan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, — ugy reméljük, hogy ennek az elméleti érdeklődésnek majd a gyakorlati élet terén is mutatkozni fognak áldásos eredményei. Majd önzetlen odaadással osatlakoznak a nobile offioium munkájához azok is, akik eddig — fájdalom 1 — a társadalmi intézményekre nézve nagyon káros önzéssel zárkóztak el a meg nem fizetett munka elől. A mellékkereset. Nemrégiben ugy az országgyűlésen, miot Budapest székesfővárosnál szóba került, hogy a köztisztviselők óriási hányada, különösen az alaosonyabb rangúak, de azért elég nagy számmal az előkelőbbek is, mellékfoglalkozást űznek. A fővárosban éppen ugy, mint az utolsó faluban a fizetése után élő ember nem találja mog a megélhetését mellékfoglalkozás nélkül s akinek nincs ilyen, az keresve keresi a „privát munkát". De osalódik az, aki azt hiszi, hogy osak a szerényebb anyagi viszonyok között élő intenlligencia üzi a mellékfoglalkozást. Iparosok, hivatalszolgák is hajszolják a mellékkeresetet. Két munkát kell végezni minden második embernek, mert két munka egy embernek ad kenyeret. Jól megnyomjuk a <gzót: nem pecsenyét, nem kalácsot, kenyeret. Mert azzal ugy-e tisztában vagyuuk valamennyien, hogy az a lázas vadászat a mellékfoglalkozás után nem a munka hajszolását jelenti, hanem a keresetét. Nem oly csáb tó a munka annak az embernek, aki n:iphos8í,.;v görnyed testet-lelket ölő robotolásban, hogy ezután még csak egy vágyat érezzen: hogy ez a robot éjjel is folytatódjék. És volna csak egy mód, volna csak egy lehetőség arra, hogy egy munka elt;;rtsa a családot, dehogy őrölné magát a család eltartója még egy másikkal is. Ezt azért kellett mondani, hogy rámutathassunk ennek az országnak egy nagy nyavalyájára. Ebben az országban ninc3 értéke a munkának. Vagy legfeljebb félértéke van. Máskülönben lehetetlen, képtelen dolog volna, hogy két emberért kelljen dolgoznom, amikor egy gazdasági kötelességet teljesítek, egy gazdasági célt szolgálok, egy családot akarok eltartani. Amikor megvan az a mellékfoglalkozásom, amikor megvan a kettős keresetem, ugye nem takarítok ? Tiszta sor, hogy ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy erre a második keresetre rászorultam, erre a második munkára kénytelenségből ráfanyalodtam. Hogy mit tennék, ha nem volna az a második kereset? Ezt azok mondják, akik a mellékkereset szükségessége ellen akarnak érvelni. Nem vitatkozunk velük. Csak éppen figyelmeztetjük őket, hány fejletlen gyerek, hány szoptatós anya, hány várandós asszony görnyed munkában, sokszor nehéz munkábaű, műhelyekben, ipartelepeken, mezei munkában és mindenütt, ahol kereset kínálkozik. Ez mindmegannyi pótolója a mellékkeresetnek, megannyi segítője a családfőnek a kenyérért való verejtékes munkában. Ismételjük, nincs a munkának ára. Nincs olyan ára, hogy felérne az öröklött kapitális erejével. Ezért rabszolgája a munkás ember a munkának, sőt igavonója a kettős munkának. Minden munkásember. A tisztviselő, aki otthon is dolgozik, a tanár, aki magánórákra is vállalkozik, vagy egyébként görnyed éjjel is munkában mindenki, a kétfelé leköti magát, mindenki rabja a munkának és áldozata annak, hogy nem munkásország és nem munkaország ez az ország, hanem földbirtokosság és földbirtokosország. S ezt sinyli mindenki, vagy ugy, hogy duplán dolgozik, vagy ugy, hogy — prostituálja magát. Mert ez is egyik faja a mellékkeresetnek. Nem a testi prostituoióra gondolunk itt osak. De amikor például a tanár a diákjait kosztosoknak veszi vagy tankönyvet ir, akkor az lehet derék és kifogástalan dolog is, de vájjon mindig az? És amikor nem az, nem prostituoió? És az ilyen prostituoiónak ezer faja nem kisért-e itt is, ott is? Faja ez is a mellékkeresetnek, rákfenéje, kóranyaga ennek az országnak, ahol csak ur van és rabszolga, a föld urai és a munka rabszolgái. Egerszegi krónika. Rovatvezető : Publ. Körséta a városban. Van egy igen jó barátom itt a megyébeD, akivel együtt jogászkodtunk a váradi akadémián. Az apja előkelő vezető szerepet tölt be ugy, hogy örültem neki, mikor alkalmam nyilt a famíliájával is, arra felé lévén dolgom, megismerkedni. Mikor a kellemesen eltöltött napok.iák vége lett, búcsúzásnál lelkére kötöm a barátomnak, hogy okvetlen látogasson meg, ha bejön Egerszegre. — Okvetlen pajtás — mondja ő — annál is inkább, mert még Egerszegen ugy sem voltam. Mekkorát bámultam én akkor! Gyüttment létemre el nem tudtam gocdnlni, hogy létezzék megyei szü'etésü, idevaló ember, aki a megye fővárosában ne lett volna. Azóta aztán rájöttem, hogy ebben a tekintetben nem az én pajtásom az egyedüli. A hélen levelet kapok a cimborától, amelyben írja, hogy jön. Ki megyek hát elébe az á.lomáshoz. Alig esünk keresztül a viszontlátás örömein elkezd dühösen átkozódni és szidja még a ragyogó üdvösségit is annak, aki a vicinálist kitalálta. — Miféle község az a Kisfalud-Szt-Iván ? — Nincs ott semmiféle község, csak jó messze egy urasági lakás 1 — És azért áll ott egy óra hosszat éppen Egerszeg előtt egy hajitásnyira az a nyomorult vasút ? — Dehogy azért! — Hát miért? — A fene tudja. Azt mondják ott itat a mozdony. — Hát azt nem tudja itt Egerszegen elvégezni ? Most aztán kezdjem el neki magyarázni, a mit még magam sem tudok, hogy egyáltalában miféle létjogosultsága van annak a kisfaludi állomásnak, — hallgattam; mire ő leadja a következő históriát. — Utazik velem egy ur is, ki ugy látszik ismerős a viszonyokkal. Mikor megérkezünk Kisfaludra, nyög egy nagyot, hogy na Ur Isten most áldj meg türelemmel ós dühömben meg ne pukkassz. — Miért — kérdem tőle félénken. — Hát maga még nem utazott erre ? — Nem 1 — Akkor értem a nyugodtságát. Tudja fiatal barátom, hogy őzen a rongy helyen 17 peroig kell az időt poosékolnunk. Végre is a vonat megindult. Az ón emberem megrezzen, rám néz, órájához kap, az ablakhoz fut, majd kétségbeesve fordul hozzám : — Uram jó! jár az órája? — Jól 1 — és megmutatom neki. Összehasonlítja a magáéval és szinte halálsápadtan dadogja: — Fiatal barátom legyen elkészülve a legrosszabbra. Itt valami rettenetes katasztrófa előtt állunk. Mert ez a vasút a 17 percen felül még egy-két percet is késik és most megindult 12 perc után. — De hát nem értem, folytatja ő, hogy egy megye központnak ilyen nyomorúságos vasútja legyen. Talán a kormányok nyomták el. — Ezt! Kell is ezt a kormányoknak nyomni. Elnyomja ez maga magát. Hiszen a déli vasutat itt akarták keresztül vezetni ós az akkori suszterek meg a többi bölos politikusok, kik akkor vezették a várost, kézzel lábbal tiltakoztak ellene, nehogy a vasúttal majd Bécsbe vigyék a csizmát meg a tojást. — De hát az utódok osak igyekeznek ezt a borzasztó mulasztást és szégyenletes elhatározást reparálni ? — De mennyire. Már vagy 4-ik esztendeje hallom, hogy Lövő felől akar egy vállalkozó Egerszegnek vasutat hozni. Hát azt hiszed, hogy megszavazzák a hozzájárulást? — Na hisz ez jeles egy fészek ?! Mintha csak tüzzel-vassal őrizné a maga elmaradottságát, hogy egy kis modern szellem bele ne keveredjék. Egy város, nmely valósággal borzong a vasúttól. Most, mikor már léghajók járnak ! Hát ninos itt intelligenoia, amely vezessen ? Igazán sajnállak benneteket. Remélem most már érted, hogy roppant nagy okának kell lenni annak a megyei embernek, ki rászánja magát, hogy Göcsejuek és sajnos a megyének is ebbe a tipikus fővárosába jöjjön. — Te — szól hozzám — légy szives hozass nekem egy 39-es kráglit, mert az enyém az uton bepiszkolódott. — Kérlek — és már akarok szólni a cselédnek, ám hirtelen csüggedten visszafordulok. — Engedj meg pajtás, de nem lehet. Tudod ma a zsidóknak ünnepük van és igy Egerszegen semmiféle férfi vagy divatnemüt a világ minden kincséért som kapsz. Szívesen kisegítenélek a magaméból, de az enyém neked bő lenue. A cimborám c.-iak éktelen kacajra fakadt. — Ugyan ne rpéskedj már annyit! Gyere nézzük m<-g a várost. Mondhatom, hogy ilyeu tiszta fészket nem igen találsz. Elkezdtünk hát sétálni. Hát mi a fenét mutassak neki valami szépet, látni valót? Kivittem a Baross-ligetbe. Az tényleg tetszett is neki. — De mért olyan elhagyatott ez a hely ? Hisz ennek nyüzsögni kellene a sétálóktól. Mit Azo n körülménynél fogva, hogy üzletemben a cipők eladását teljesen fenn hag yom, raktáromon levő össze s gyermek-, női- és férfi-C pőket teljesen bevásárlási á ron ho zom forgalomba. — Erről mindenki meggyőződhetik, aki üzletemben e cikk iránt érdeklődik. vevők figyelmébe! w* Kiváló tisztelettel Fo IB ák Ede a Versenyáruház bizományosa.
