Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

1909. szeptember 19. » Zalamegye Zalayármegyei Hirlap« 5 vatalból jelentendő betegségek elterjedése a következő volt, úgymint: lépfenével a hó elején 9 község volt fertőzve, a hó folyamán megállapittatott Í6 községben, megszűnt 17-ben, fertőzve maradt 8 község; ivarszervi hólyagos kiütéssel fertőzve volt 3 község, megszűnt 2 községben, fertőzve maradt 1 község; rühkórral fertőzve volt 8 község, megállapittatott és megszűnt 1—1 községben, fertőzve maradt 6 község; sertésorbánoeal fertőzve volt 56 község, a hó folyamán megállapittatott 17 községben, megszűnt 30-ban, fertőzve maradt 45 község; sertésvészszel fertőzve volt 31 község, megállapittatott 10 községben, megszűnt 9-ben, fertőzve maradt 32 község. Mindössze fertőzve volt tehát a hó elején 109 község, a hó folyamán 44 községben állapíttattak meg fertőző betegségek, vészmentessé nyilvániltátott 59 község, fertőzve maradt a hó végén 94 község. Azon betegségek közül, a melyek nem képezik hatósági intézkedés tárgyát, előfordult lovakon a mirigykór, szarvasmarhákon a sercegő üszök és a fertőző hüvelyhurut. Védojtások 3 községben kisgazdák állatain, továbbá 12 közép és nagyobb gazdaságban részint lépfene, részint seroegő üszök, részint sertésorbáno ellen eszközöltettek, végül 2 gazdaságban az uj sertósvész ellenes szérummal történtek ojtások. Az állatvásárok és a marharakodó állomások forgalma általában nagyon lanyha volt és osak néhány helyen volt gyenge közepes. A lefolyt nónapban Nagykanizsán megtartatott a IV. husvizsgálói tanfolyam, a melyen 10 halgató vett részt, a kik az augusztus 30-án elnökletem alatt megtartott vizsgálaton valamenynyien megfeleltek és igy elnyerték a husvizsgálói képesítést. '(Köegatdasdg.) A julius hóban a szokottnál későbben megkezdett aratási munkálatok augusztus hóban folytattattak, ugy hogy az aratás befejezésének időpontját augusztus hónap közepére tehetjük. A termés eredmények, melyekről most már biztosabb képet alkothatunk magunknak a következőkép alakulnak: Búzában a termés a mult évi mögött maradt s általában közepesnekmondható. A buza minősége kiváló, ugy hogy annak hektoliter súlya a 78—80 kilogramm között mozog. A szemtermés kiváló minősége mellett fel kell említeni a szalmatermés gyenge voltát. A rozs termése a búzáénál jobbra, körülbelül jó közepesre tehető. A minőség itt is kiváló. A tavasziak, az árpa és a zab a mult évinél nagyobb terméseredményt szolgáltattak s a termés sulyegységileg nem eshetik kifogás alá, azonban a minőség az aratás alatt és utáni nagyobb mennyiségű osapadék köv etkeztében sokat szenvedett. A tengeri és burgonya az augusztusi, csapadékban eléggé bő, időjárásban kellőleg fejlődött, ugy hogy főleg az előbbinél jó termésre tarthatunk számot. Sajnos a burgonya kedvező fejlődósét a burgonyánál fellépett gomba betegségek u. m. a levélfodrosodás és gyűrűs betegség lényegesen és hátrányosan befolyásolták. A termésmennyiségre amit a burgonya szolgáltatni fog ma még számitani egyáltalán nem lehet miután az emiitett gomba betegségek kártételeinek ma még meg nem állapitható. A takarmánynövények az augusztusi kedvező időjárásban jobb fejlődésnek indultak. A sarjú habár nem szolgáltat nagy termést, mégis oly tömeget ad, hogy a takarmányozásnál számottevő tényezőt fog képezni a learatott sarjú mennyiség. A vetett takarmányok, főleg a csalamádé szépen fejlődtek augusztus hó folyamán, ugy hogy ha kedvező őszi időjárás áll be s egy korai dér fejlődésükben ezeket meg nem akasztja, az eddigi gyenge takarmánytermés lényeges pótlásául fog szolgálni. A szőlő fejlődésére az esős s gyakrabban hűvös időjárás nem volt kedvező. Altalánosságban mintegy 3 hetet számithatunk mint amellyel a szőlő fejlődésében a mult évihez képest vissza van maradva. A termés mennyiség melyre a szőlő hozama kilátást nyújt eléggé kedvező, azonban a minőség, hacsak egy nagyon kedvező, meleg időjárás nem áll be szeptember hóban, nemcsak a tavalyinál, de a rendesnél is lényegesen gyengébb lesz. A kedvezőtlen fejlődési viszonyokhoz hozzájárult még a szőlőben fellépett peronospora és lisztbarmat betegség, amely a kellőkép nem gondozott szőlőkben lényeges károkat okozott. Augusztus hóban a gazdaságok az aratási munkálatokkal és a csóplóssel, részben a vetés előkészítő munkálataival voltak elfoglalva. A változó csapadékban eléggé bővelkedő időjárásban a vetés előkészítő munkálatai jól voltak elvégezhetők. Altalánosságban a mezőgazdasági munkálatok előrehaladottságát tekintve meg kell jegyeznem, hogy a megkésett aratást követte a másik munkálatok elmaradása, ugy hogy a vetés előkészítő munkálatai általánosságban vissza vannak maradva. Az állatállomány takarmányozása, tekintettel a nyári takarmánynövények kedvezőbb fejlődésére, e hóban minden nehézség nélkül megvolt oldható. Az állategészségügyi viszonyok a mult hóhoz képest lényeges változást nem tüntetnek elő. Az állatárak a jobb takarmány termési kilátásra némileg emelkedtek. Az állatvásárok forgalma is a mult hóban élénkebb volt. A gabonaárak, melyek a gyengébb termésre való tekintettel a mult hóban még elég magas szinvonalon állottak, az időközben külföldről nagyobb mennyiségben beözönlött idegen búzák árdeprimáló hatása következtében, lényegesen estek. Tekintettel azonban arra, hogy sem Magyarország sem Ausztria együttes termése nem elégséges a közös vámterület szükségletének fedezésére, remélhető, hogy a gabonaárak a legközelebbi hónapokban ismét azon szinvonalra fognak emelkedni, amelyen az aratást megelőző időszakban voltak. A külföldi gabona beözönlésének megszűntével — amelyre lényeges befolyást gyakorolhatna a készletek piaora hozása — valószinű, hogy a helyzet, illetve áralakulás a terméseredményekhez viszonyítva fog kifejlődni. Közgazdasági állapotunkra lényeges befolyást gyakoroló tényező gyanánt kell megemlitenem, hogy az okszerű gazdálkodás követelményeinek a kisgazdák nemcsak a jobb művelési mód, a tökéletesebb talajművelő eszközök alkalmazása által tesznek eleget, hanem a mesterséges trágyák mind nagyobb és nagyobb mérvű alkalmazása által közelednek a gazdálkodási rendszerben azon fokhoz, amely a kisgazda birtokát is mindjobban és jobban az intensiv kezelés felé hajtja. A feldarabolt Monarkia. A lapok néhány hónappal ezelőtt tele voltak egy kalandos osztrák idoa hirével. Valakinek eszébe jutott odaát Ausztriában, hogy a németek és szlávok közti ellentétet, amely örökös parlamenti válságokra vezet, ugy kellene megszüntetni, hogy a 67-ben megalapozott dualizmus helyébe a triálizmus lépjen. Ki is adtak egy triásztérkepet, amely a jövendő határokat tünteti fel. Ez a térkép egyelőre csak Ausztriában forgott közkézen s a magyar közvélemény joggal azt hitte, hogy csak holmi tüntető politikai magánvállalkozásról van szó. Ámbátor gyanús volt az, hogy a térkép egy béesi udvari térképező intézet kiadásában jelent meg. A triászmappák később eltűntek s már azt véltük, hogy ezzel vége a komédiának. Most azonban olyan jelenség merült fel, amely arra enged követkeítetni, hogy rendszeres akcióval állunk szemben s a triálizmus gondolatát bele akarják csempészni a magyar közéletbe is. Megjelent a triásztérkép magyar kiadása és pedig némi módosítással. Ezt a térképet a bécsi műintózet megküldi minden magyar lapnak és ingyen adják boldognak, boldogtalannak; mindenkinek, aki meg akarja szerezni. Vájjon kinek állhat érdekében, hogy ezt a sok ezer koronákba kerülő térképet elkészíthesse és osztogattassa ? Nekünk magyaroknak semmiesetre sem: sőt egyenesen ki kellene tiltani az országból ezt az ostoba mappát. De a délszlávok között természetesen nagy örömöt kelt a triász terve s ki tudja, nem akadnak-e hívek a legmagasabb helyekhez közel álló körökben is. A triász alapgondolata az, hogy az osztrákmagyar államszövetségben az osztrák és magyar nemzet mellé egy harmadik egyenjogú nemzet alakíttassák: a délszláv vagy illyr. E célból a mai Ausztriából a szlovén területek a tengerparttal és Dalmáciával kihasittatnának, Magyarországból pedig Horvát-Szlavonországok Fiúméval és mindezek Boszniával es Hercegovinával Illyriává, délszláv állammá egyesittetnének. (A történeti hűség kedvéért megemlítjük, hogy Magyarország az elvett Horvátszlavonországért megkapná Bukovinát, Galíciát és Morvaország egy részét.) Talán mondanunk sem kell, hogy a triálizmus magyar nemzeti szempontból elfogadhatatlan. Az osztrák-magyar szövetség csakis a dualizmus alapján tartható fenn Szt. István birodalmának államjogi és területi épségének sértetlen megtartásával, amint azt nekünk a koronázási hitlevél biztosítja. Ha a dualizmus megdől, annak a nyomán nem hármas monarkia, hanem osak független ós szabad Magyarország keletkezhet. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy e térkép és ország - szabdalás terve valamely délszláv agyban fogamzott meg. Itt a politikai elkorcsosultság tehetetlenségében sinylődő osztráknémet elmeszüleménnyel van dolgunk. Mutatja ezt az az áruló körülmény, hogy Illyria megalapitásán kívül a lengyelektől, morváktól ós ruthénektő! is megszabadítaná Ausztriát, mely igy túlnyomóan németekből állva, a győzelem biztos reményével vehetné fel a osehekkel a küzdelmet és a nemzetiségileg meggyöngített Magyarországgal is játszva elbánhatna. Mindezekből világos, hogy ez akció hátterében nem Illyria ós a hírhedt Dólszlávid megalapozása áll, hanem Ausztriában és Csehországban az osztrák-németek hegemóniájának biztosítása, Bosznia-Heroegovinának végleges elkaparintása, Magyarország meggyöngitése és az illírek segítségével leigázása és kizsákmányolása. Az a körülmény, hogy e térkép egy bécsi udvari térképező intézet kiadásában jelent meg, éppen nem mondható reánk nézve örvendetesnek ; megijedni azonban nem kell, hanem annál inkább összefognunk, mert az, ami odaát Ausztriában történik, már egyáltalában nem tréfadolog. A magyar politikát ki kell vezetni a folytonos válságok útvesztőjéből, rendes parlamentáris kormányzatot kell biztosítani, szigorúan megszabott programmal, mellyel állami fejlődésünk kívánalmainak lehetőleg eleget tehetünk : mindenek felett azonban szükséges, hogy a nemzeti politika és az uralkodó között igazi és tartós öszhang létesíttessék, mert ez az előfeltétele nem osak annak, hogy államiságunkat kifejleszthessük, hanem annak is, hogy az államiságunk ellen megnyilatkozó törekvésekkel elbánjunk. A dóls/lávoktól nem félünk, Illyria, ugy, amint most tervezik, nem volt soha és nem is fog lenni. De azért a legfőbb ideje, hogy a magyar politikusok megértsék egymást ós egyesült erővel keressék és megtalálják azokat az alapokat, melyen megvethessük lábunkat ós felvehessük a harcot államiságunk és fajunk nagyszámú ellenségei ellen. Társadalmi munka. A nyaralási idő bevégződött. Már szállingóztak a munka emberei, akiket pihenősökből a reájok váró kötelességek hivtak vissza. Legtöbbjét olyan kötelességek, amiknek elvégzése vagy mellőzése nemcsak egyéni, hanem kiváló közérdekeket érintenek. Ugy hisszük: szinte lehetetlen, hogy a nyári pihenés még erősebben meg nem érlelte legyen a közélet terén szereplő egyének lelkében azt a magasabb kötelessógtudást, melyet a régi latinos világban »nobile offioium* néven neveztek. Hát ez a »nobile oificiumt, vagy — amint a modern franoiás világban mondják — a »noblesse obiige« az a hatalmas erőforrás, mely nélkül igazán áldásosán, termékeny i tőén buzogó társadalmi életről, társadalmi haladásról föllendülésről nem is álmodhatunk. Ugy volt mindig, ugy van most is, hogy azoknak a kötelességeknek teljesitése, — melyek az egyéneknek legszigorúbban megszabott, elengedhetetlen feladata, — még nem meríti ki a társadalmi szereplésre is hivatottak, szinte kötelezettek munkaanyagát. Azok az egyének, akik tanulságuk értelmi színvonaluk, képzettségeik alapján az úgynevezett