Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

1909. szeptember 19. » Zalamegye Zalayármegyei Hirlap« 5 vatalból jelentendő betegségek elterjedése a következő volt, úgymint: lépfenével a hó elején 9 község volt fertőzve, a hó folyamán megállapittatott Í6 községben, megszűnt 17-ben, fertőzve maradt 8 község; ivarszervi hólyagos kiütéssel fertőzve volt 3 község, megszűnt 2 községben, fertőzve maradt 1 község; rühkórral fertőzve volt 8 község, megállapit­tatott és megszűnt 1—1 községben, fertőzve maradt 6 község; sertésorbánoeal fertőzve volt 56 község, a hó folyamán megállapittatott 17 községben, meg­szűnt 30-ban, fertőzve maradt 45 község; sertésvészszel fertőzve volt 31 község, meg­állapittatott 10 községben, megszűnt 9-ben, fer­tőzve maradt 32 község. Mindössze fertőzve volt tehát a hó elején 109 község, a hó folyamán 44 községben állapít­tattak meg fertőző betegségek, vészmentessé nyilvániltátott 59 község, fertőzve maradt a hó végén 94 község. Azon betegségek közül, a melyek nem képe­zik hatósági intézkedés tárgyát, előfordult lova­kon a mirigykór, szarvasmarhákon a sercegő üszök és a fertőző hüvelyhurut. Védojtások 3 községben kisgazdák állatain, továbbá 12 közép és nagyobb gazdaságban ré­szint lépfene, részint seroegő üszök, részint ser­tésorbáno ellen eszközöltettek, végül 2 gazda­ságban az uj sertósvész ellenes szérummal tör­téntek ojtások. Az állatvásárok és a marharakodó állomások forgalma általában nagyon lanyha volt és osak néhány helyen volt gyenge közepes. A lefolyt nónapban Nagykanizsán megtartatott a IV. husvizsgálói tanfolyam, a melyen 10 hal­gató vett részt, a kik az augusztus 30-án el­nökletem alatt megtartott vizsgálaton valameny­nyien megfeleltek és igy elnyerték a husvizsgálói képesítést. '(Köegatdasdg.) A julius hóban a szokottnál későbben megkezdett aratási munkálatok augusz­tus hóban folytattattak, ugy hogy az aratás befejezésének időpontját augusztus hónap köze­pére tehetjük. A termés eredmények, melyekről most már biztosabb képet alkothatunk magunknak a kö­vetkezőkép alakulnak: Búzában a termés a mult évi mögött maradt s általában közepesnek­mondható. A buza minősége kiváló, ugy hogy annak hektoliter súlya a 78—80 kilogramm kö­zött mozog. A szemtermés kiváló minősége mel­lett fel kell említeni a szalmatermés gyenge voltát. A rozs termése a búzáénál jobbra, körülbelül jó közepesre tehető. A minőség itt is kiváló. A tavasziak, az árpa és a zab a mult évinél nagyobb terméseredményt szolgáltattak s a ter­més sulyegységileg nem eshetik kifogás alá, azonban a minőség az aratás alatt és utáni na­gyobb mennyiségű osapadék köv etkeztében sokat szenvedett. A tengeri és burgonya az augusztusi, csapa­dékban eléggé bő, időjárásban kellőleg fejlődött, ugy hogy főleg az előbbinél jó termésre tart­hatunk számot. Sajnos a burgonya kedvező fej­lődósét a burgonyánál fellépett gomba beteg­ségek u. m. a levélfodrosodás és gyűrűs betegség lényegesen és hátrányosan befolyásolták. A ter­mésmennyiségre amit a burgonya szolgáltatni fog ma még számitani egyáltalán nem lehet miután az emiitett gomba betegségek kártételei­nek ma még meg nem állapitható. A takarmánynövények az augusztusi kedvező időjárásban jobb fejlődésnek indultak. A sarjú habár nem szolgáltat nagy termést, mégis oly tömeget ad, hogy a takarmányozásnál számot­tevő tényezőt fog képezni a learatott sarjú mennyiség. A vetett takarmányok, főleg a csalamádé szé­pen fejlődtek augusztus hó folyamán, ugy hogy ha kedvező őszi időjárás áll be s egy korai dér fejlődésükben ezeket meg nem akasztja, az ed­digi gyenge takarmánytermés lényeges pótlásául fog szolgálni. A szőlő fejlődésére az esős s gyakrabban hű­vös időjárás nem volt kedvező. Altalánosságban mintegy 3 hetet számithatunk mint amellyel a szőlő fejlődésében a mult évihez képest vissza van maradva. A termés mennyiség melyre a szőlő hozama kilátást nyújt eléggé kedvező, azonban a minőség, hacsak egy nagyon kedvező, meleg időjárás nem áll be szeptember hóban, nemcsak a tavalyinál, de a rendesnél is lényegesen gyengébb lesz. A kedvezőtlen fejlődési viszonyokhoz hozzá­járult még a szőlőben fellépett peronospora és lisztbarmat betegség, amely a kellőkép nem gondozott szőlőkben lényeges károkat okozott. Augusztus hóban a gazdaságok az aratási munkálatokkal és a csóplóssel, részben a vetés előkészítő munkálataival voltak elfoglalva. A változó csapadékban eléggé bővelkedő időjárás­ban a vetés előkészítő munkálatai jól voltak elvégezhetők. Altalánosságban a mezőgazdasági munkálatok előrehaladottságát tekintve meg kell jegyeznem, hogy a megkésett aratást követte a másik mun­kálatok elmaradása, ugy hogy a vetés előkészítő munkálatai általánosságban vissza vannak maradva. Az állatállomány takarmányozása, tekintettel a nyári takarmánynövények kedvezőbb fejlődé­sére, e hóban minden nehézség nélkül megvolt oldható. Az állategészségügyi viszonyok a mult hóhoz képest lényeges változást nem tüntetnek elő. Az állatárak a jobb takarmány termési kilá­tásra némileg emelkedtek. Az állatvásárok for­galma is a mult hóban élénkebb volt. A gabonaárak, melyek a gyengébb termésre való tekintettel a mult hóban még elég magas szinvonalon állottak, az időközben külföldről nagyobb mennyiségben beözönlött idegen búzák árdeprimáló hatása következtében, lényegesen es­tek. Tekintettel azonban arra, hogy sem Ma­gyarország sem Ausztria együttes termése nem elégséges a közös vámterület szükségletének fe­dezésére, remélhető, hogy a gabonaárak a leg­közelebbi hónapokban ismét azon szinvonalra fognak emelkedni, amelyen az aratást megelőző időszakban voltak. A külföldi gabona beözön­lésének megszűntével — amelyre lényeges be­folyást gyakorolhatna a készletek piaora hozása — valószinű, hogy a helyzet, illetve áralakulás a terméseredményekhez viszonyítva fog kifejlődni. Közgazdasági állapotunkra lényeges befolyást gyakoroló tényező gyanánt kell megemlitenem, hogy az okszerű gazdálkodás követelményeinek a kisgazdák nemcsak a jobb művelési mód, a tökéletesebb talajművelő eszközök alkalmazása által tesznek eleget, hanem a mesterséges trágyák mind nagyobb és nagyobb mérvű alkalmazása által közelednek a gazdálkodási rendszerben azon fokhoz, amely a kisgazda birtokát is mind­jobban és jobban az intensiv kezelés felé hajtja. A feldarabolt Monarkia. A lapok néhány hónappal ezelőtt tele voltak egy kalandos osztrák idoa hirével. Valakinek eszébe jutott odaát Ausztriában, hogy a néme­tek és szlávok közti ellentétet, amely örökös parlamenti válságokra vezet, ugy kellene meg­szüntetni, hogy a 67-ben megalapozott dualiz­mus helyébe a triálizmus lépjen. Ki is adtak egy triásztérkepet, amely a jö­vendő határokat tünteti fel. Ez a térkép egy­előre csak Ausztriában forgott közkézen s a magyar közvélemény joggal azt hitte, hogy csak holmi tüntető politikai magánvállalkozásról van szó. Ámbátor gyanús volt az, hogy a térkép egy béesi udvari térképező intézet kiadásában jelent meg. A triászmappák később eltűntek s már azt véltük, hogy ezzel vége a komédiának. Most azonban olyan jelenség merült fel, amely arra enged követkeítetni, hogy rendszeres akcióval állunk szemben s a triálizmus gondolatát bele akarják csempészni a magyar közéletbe is. Megjelent a triásztérkép magyar kiadása és pedig némi módosítással. Ezt a térképet a bécsi műintózet megküldi minden magyar lapnak és ingyen adják boldognak, boldogtalannak; min­denkinek, aki meg akarja szerezni. Vájjon kinek állhat érdekében, hogy ezt a sok ezer koronákba kerülő térképet elkészíthesse és osztogattassa ? Nekünk magyaroknak semmi­esetre sem: sőt egyenesen ki kellene tiltani az országból ezt az ostoba mappát. De a délszlá­vok között természetesen nagy örömöt kelt a triász terve s ki tudja, nem akadnak-e hívek a legmagasabb helyekhez közel álló körökben is. A triász alapgondolata az, hogy az osztrák­magyar államszövetségben az osztrák és magyar nemzet mellé egy harmadik egyenjogú nemzet alakíttassák: a délszláv vagy illyr. E célból a mai Ausztriából a szlovén terü­letek a tengerparttal és Dalmáciával kihasittat­nának, Magyarországból pedig Horvát-Szlavon­országok Fiúméval és mindezek Boszniával es Hercegovinával Illyriává, délszláv állammá egye­sittetnének. (A történeti hűség kedvéért meg­említjük, hogy Magyarország az elvett Horvát­szlavonországért megkapná Bukovinát, Galíciát és Morvaország egy részét.) Talán mondanunk sem kell, hogy a triáliz­mus magyar nemzeti szempontból elfogadhatat­lan. Az osztrák-magyar szövetség csakis a dua­lizmus alapján tartható fenn Szt. István biro­dalmának államjogi és területi épségének sértet­len megtartásával, amint azt nekünk a koro­názási hitlevél biztosítja. Ha a dualizmus meg­dől, annak a nyomán nem hármas monarkia, hanem osak független ós szabad Magyarország keletkezhet. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy e térkép és ország - szabdalás terve valamely délszláv agyban fogamzott meg. Itt a politikai elkor­csosultság tehetetlenségében sinylődő osztrák­német elmeszüleménnyel van dolgunk. Mutatja ezt az az áruló körülmény, hogy Illyria megalapitásán kívül a lengyelektől, mor­váktól ós ruthénektő! is megszabadítaná Ausz­triát, mely igy túlnyomóan németekből állva, a győzelem biztos reményével vehetné fel a osehekkel a küzdelmet és a nemzetiségileg meg­gyöngített Magyarországgal is játszva elbán­hatna. Mindezekből világos, hogy ez akció hát­terében nem Illyria ós a hírhedt Dólszlávid megalapozása áll, hanem Ausztriában és Cseh­országban az osztrák-németek hegemóniájának biztosítása, Bosznia-Heroegovinának végleges el­kaparintása, Magyarország meggyöngitése és az illírek segítségével leigázása és kizsákmányolása. Az a körülmény, hogy e térkép egy bécsi udvari térképező intézet kiadásában jelent meg, éppen nem mondható reánk nézve örvendetes­nek ; megijedni azonban nem kell, hanem annál inkább összefognunk, mert az, ami odaát Ausz­triában történik, már egyáltalában nem tréfa­dolog. A magyar politikát ki kell vezetni a folytonos válságok útvesztőjéből, rendes parla­mentáris kormányzatot kell biztosítani, szigo­rúan megszabott programmal, mellyel állami fejlődésünk kívánalmainak lehetőleg eleget tehe­tünk : mindenek felett azonban szükséges, hogy a nemzeti politika és az uralkodó között igazi és tartós öszhang létesíttessék, mert ez az elő­feltétele nem osak annak, hogy államiságunkat kifejleszthessük, hanem annak is, hogy az állami­ságunk ellen megnyilatkozó törekvésekkel elbán­junk. A dóls/lávoktól nem félünk, Illyria, ugy, amint most tervezik, nem volt soha és nem is fog lenni. De azért a legfőbb ideje, hogy a magyar politikusok megértsék egymást ós egye­sült erővel keressék és megtalálják azokat az alapokat, melyen megvethessük lábunkat ós fel­vehessük a harcot államiságunk és fajunk nagy­számú ellenségei ellen. Társadalmi munka. A nyaralási idő bevégződött. Már szállingóz­tak a munka emberei, akiket pihenősökből a reájok váró kötelességek hivtak vissza. Legtöbb­jét olyan kötelességek, amiknek elvégzése vagy mellőzése nemcsak egyéni, hanem kiváló köz­érdekeket érintenek. Ugy hisszük: szinte lehetetlen, hogy a nyári pihenés még erősebben meg nem érlelte legyen a közélet terén szereplő egyének lelkében azt a magasabb kötelessógtudást, melyet a régi latinos világban »nobile offioium* néven neveztek. Hát ez a »nobile oificiumt, vagy — amint a modern franoiás világban mondják — a »nob­lesse obiige« az a hatalmas erőforrás, mely nél­kül igazán áldásosán, termékeny i tőén buzogó társadalmi életről, társadalmi haladásról föllen­dülésről nem is álmodhatunk. Ugy volt mindig, ugy van most is, hogy azoknak a kötelességeknek teljesitése, — melyek az egyéneknek legszigorúbban megszabott, el­engedhetetlen feladata, — még nem meríti ki a társadalmi szereplésre is hivatottak, szinte kötelezettek munkaanyagát. Azok az egyének, akik tanulságuk értelmi színvonaluk, képzettségeik alapján az úgynevezett

Next

/
Thumbnails
Contents