Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

2 * Zalamegye, Zalavánnegye Hirlap« 1909 szeptember 12. netán beálló változás őket készületlenül ne találja. A vezető bankok óriási mobil tőkéket halmoztak össze, amiből arra lehet következtetni, hogy az önálló bank ideje elkövetkezik. Szervezkedjünk s tartsuk ébren a kérdést. Mozduljon meg minden kerület, minden falu; küldjük az izenetet fel a kormánynak és parlamentnek : önálló bankot követelünk! A minister és a vizsgák. Ez a kérdés bizonyára nem ösmeretlen a közönség előtt, de sőt, akik az effélét nyilvántartják, azt is tudják róla, hogy a függőben levő ügyek közé tartozik, melyre nézve a tanügyi körök érdeklődéssel várták a kormányt döntését. Az utóbbi években kialakult közvélemény ugyanis mind általánosabban sürgette, hogy az elemi iskolákban az évvégi nyilvános, úgynevezett parádés viszgálatok töröltessenek el s helyettök évzáró ünnepélyek tartassanak, melyekben az iskolát és nevelést érdeklő előadások, felolvasások, szavalatok stb. adatnának elő tanitók és tanítónők közös részvételével. Arad város iskolaszéke a közigazgatási bizottság utján fólterjesztett ez irányú kérelmére most válasz jött a tanügyi kormánytól, mely ennek a kérelemnek teljesítését a leghatározottabban megtagadja. Először is hivatkozik a leirat az 1868. és 1876.óvi törvényekre, melyek a vizsgálatok tartását előírják, másodszor a tanügy és az iskola érdekében szükségesnek is tartja, hogy a növendékek a nyilvánosság előtti szerepléshez már korán hozzászokjanak, másrészt pedig hogy a szülők eme nyilvános vizsgálatok révén az iskolákat, melyekre gyermekeiket bizzák s melyek fentartására annyit áldoznak, ellenőrizhessék s az azokban folyó tanitás és nevelés mibenlétéről tudomást szerezzenek. Kétségtelen, hogy a ministernek, illetve a nevében intézkedő államtitkárnak bizonyos tekintetben igaza van, mert a mi törvény az törvény és azt — amig meg nem változtatják — meg kell tartani; a szülők ellenőrzési joga sem alap nélkül való, mert bizonyos, hogy az adófillérekből fontartott és a családot oly közelről érintő intézmény, mint a népiskola, szükségképen a legszélesebb körű nyilvánosság ellenőrzése alá helyezendő, melyben nemcsak a törvényhatóság választotta felügyelőnek és a tanitás megfigyelésére kiküldött iskolaszéki tagoknak, hanem a közvetlenül érdekelt szülőknek is kell, hogy részük legyen. De hát mindezek dacára is be kell A váradi véres virradat. Ibrahim basa épen akkor vonult be Nagyvárad falai közé, amikor a Kőrösparton piros pünkösd virágos napját ünnepelték. A főpiacon ütött tábort a váradi fehérnépsóg, éktelen lármát csapva. Már már hajbakaptak a kontyos emberek azon, hogy ki legyen a pünkösdi királynő, amikor megharsant a város kapui felől az Ibrahim héthatárt rengető kürtje. Egyszeribe elült a zaj, szétugrott az asszonyi tábor. Tudta mindenki, hogy amiüor Ibrahim ellátogat a Kőrös partjára, nem megyen el üres kézzel. Házról házra járnak a szpáhijai, hogy előkutassák a váradi szép asszonyokat, patyolatos leányokat, akikkel a kegyelmes nagyvezérnek akart kedveskedni. No meg a saját háremét is fel kellett frissíteni mindig néhány szép virágszállal, amilyen bővibcn termett a váradi sáncok alatt. Ibrahim bősz haraggal verte hétágú ostorával arabs ménjét, amikor látta, hogy az utcák néptelenek. A lakosság pincékbe, földalatti üregekbe bujt. Csupán az öregek ültek a házak előtt a lócákon, nagy alázattal köszöntve a kegyelmes urat, aki most minden élet parancsolója lett. — Te kutya gyaur, szólt egy gubbasztó ősz magyarhoz a rettenetes Ibrahim. Nem jön elém I látni, hogy a népiskolák évzáró nyilvános vizs- I I gája idejét mult, céltalan és visszás szokás, ! melyre a ministernek a törvényre támaszkodó rideg elutasítás helyett előbb-utóbb más álláspontra kell helyezkednie. Első sorban a törvényt — ha rossz, vagy túlélte magát, — meg lehet, sőt meg kell változtatni. Örök időkre nem hozzák a törvényt s ha eljött az ideje, föl kell azt oserélni jobbal, vagy egészen eltörülni. És addig is, mig a jelen esetben megtörténhetik, lehet annak a magyarázatában, végrehajtásában oly módozatokat találni, melyek a célszerűtlenné, sőt károssá vált törvény hatályát lényegesen enyhítik. Uram istenem, hány jó törvény végrehajtását mulasztják el részben, vagy egészen opportunitási, vagy politikai okokból l 8 az őszinteség bizonyos hiányára kell következtetnünk, valahányszor egy miniszter valami reform létesítésénél oly tüntetőleg hivatkozik a törvényre, mint akadályra. — Ami már a kérdéses leirat amaz indokolását illeti, hogy az évvégi vizsgálatok föntartása a nyilvánosság és a szülői ellenőrzés lehetővé tótelének szempontjából szükséges, erre nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy az ellenőrzésnek ez a módja nagyon is hiányos és foganat nélkül való. A szülők amúgy is nagyon jól tudják, mi történik az iskolában, hogyan bánnak a gyermekekkel, mit tanítanak és mennyi leckével, házi dolgozattal terhelik meg őket napról-napra, hétről-hétre. Bizony jobban tudja ezt a szülő, mint bármi más ellenőrző szerve az iskolának; osakhogy nem tehet ellene semmit, bár szomorú tapasztalata vagy alapos panasza is van ebben az irányban. Hát még a parádés vizsga eredményei után, ahol gondoskodva van, hogy a felhívott tanulók tudjanak is valamit s közmegelégedésre feleljenek, mert ennek ellenkezője botrány volna s épen nem felelne meg a mézes madzag szerepének, hivatásának. Igenis, — amint már érintettük — szükségesnek tartjuk a szülők ellenőrzési jogát a népiskolákban, de abban az értelemben, hogy közös értekezések vagy egyéb intézkedések révén módjukban legyen a szülőknek jogos panaszaikkal és móltányos óhajtásaikkal hivatalos uton előhozakodniok és azok orvoslása, illetőleg teljesítése érdekében befolyniok. Egy szó mint száz, az elemi iskolák évvégi parádés vizsgái eltörlésére indult mozgalomnak arra az elutasító leiratra nemcsak megszűnnie, de még megállapodnia sem szabad. — Meg kell szűnnie végre annak a visszás helyzetnek, hogy a tanitó az intenzív, instruktiv, lélekfejlesztő nevelés helyett az év második felét arra használja, hogy tanítványai az évzáró nyilvános vizsgán egyes kérdésekre a publikum szája-ize szerint felelni tudjanak. Patronage egyesület. E hó 10 én és 11-ikén tartották meg Budapesten az országos patronage kongresszust, a melynek eredménye lesz az, hogy a patronage egyesületek az ország minden jelentékenyebb városában megalakulnak s a társadalom magára vállalja azt a nagy szociális munkát, a mely a fiatalkorú bűnösök védelmét s a kriminalitás csökkentését oélozza. Az ujabb büntetőjogi törvény alkotások minden államban szakitottak a megtorlás merev alapelveivel s a büntetés kiszabásánál, valamint a büntető eljárásban is mindinkább érvényre jut a javitásra való törekvés. Ez az elv érvényesül a mi törvényhozásunkban is, amely most már a fiatalkorú bűnöst más elbánásban részesíti, hogy ezzel megóvja a teljes erkölcsi zülléstől. A büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908. évi XXXVI. t.-cikknek a fiatalkoruakra vonatkozó II. fejezete, amely ezt a nagy szociálpolitikai jelentőségű oélt szolgálja, 1910. óv január hó 1-óvel óletbe lép. Büntetőtörvénykönyvünknek a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a fiatalkorú bűntettest a felnőttel majdnem azonos elbánásban részesitik, e törvény hatályon kivül helyezi B azokat uj rendelkezésekkel váltja fel. E rendelkezések alapeszméje, hogy a biró első sorban ne a bűncselekményt, hanem a bűntettes fiatal korát, annak családi, társadalmi ós személyes viszonyait tartsa szem előtt s azok alapján oly intézkedéseket tegyen, amelyek nem a megtorlást, nem az elkövetett rosszal arányos büntetés kiszabását, hanem mindenek előtt a fiatalkorú jövő magatartásának helyes irányba terelését, a fiatalkorú erkölcsi megmentését célozzák és arra alkalmasak. E törvény a fiatalkorúak lelkületét tartotta irányadónak büntetési rendszerének megalkotásánál s a fiatalkorúak erköloji fokának különbözősége szerint különféle rendelkezésekre jogosítja fel a bíróságot. A jövőben a biró a fiatalkorút megdorgálhatja, a végett szülőinek vagy az iskolai hatóságnak adhatja át, szigorú szabályok s felügyelet alá helyezés mellett őt próbára bocsáthatja, súlyos esetekben azonban a fiatalkorút javitó nevelésre, sőt tíz évig terjedhető fogházbüntetésre is Ítélheti. A bíróság osak ugy választhatja ki a megfelelő rendelkezést, ha a fiatalkorú életviszonyairól pontosan értesült. A bíróságnak a fiatalkorú terhelt társadalmi, családi és személyes körülményeire vonatkozó adatok beszerzésénél, úgyszintén akkor is, ha a fiatalkorú terheltet próbára bocsátja, vagy a j senki a hitetlenek közül, hogy hódoljon a legszentségesebb szultán katonájának, hogy csókolja a lovam patáinak a porát ? — Kegyelmes, nagy uram 1 Nincsen ezen a tájékon emberfia. Csak az öregje botorkál még a felföld partján. Az ifja ott van a fejedelem seregében. Hadverő lett mind. Ami pedig vászoncseléd volt, rabláncra fűzte Ahmed basa még a húsvétkor. — Hazudsz kutya gyaur! Elbújtak előlem! De hiába ! Rabszíjra kerülnek mind ! Ha maguktól elő nem bújnak az egérlyukakból, majd kiöntöm őket ! Azzal nyomban parancsot adott, hogy a Kőrös vizét gátolják el a sánc alatt. Aztán, ha a zsilipek mögött már emeletnyi lett a viz, egyszerre törjék át a gátat. A rohanó áradat el- j önti a várost s majd — kibújnak az ürgék j az egérlyukakból. Ibrahim felkacagott s már előre kéjelgett, ha elgondolta, hogy egyszerre csak megnépesedik a Kőrös partj:i, amikor az ár áttöri a gátat és befurakodik a földalatti rejtekekbe. A rettenetes Ibrahim, akinek elvonulását a messze rónaságon elhamvadt falvak, újonnan lett temetők jelezték, kétezer lovassal körülkeritette a várost, hogy a meneküléskor senki ' emberfia el ne vonulhasson. Aztán kiadta a j parancsot. — A legszebb gyaur szüzet, aki létezuók a a hitetlenek között, hozzátok elém. Az ón szakállamat vakargassa, az én arcomat csiklandozza háremem legpuhább pávatollával. • Vakondok élete volt azokban a szomorú időkben a Váradi magyaroknak. A föld alatt vájtak a szerencsétlenek mentsvárat, ahová kincsüket, drágaságukat, gyermekeiket, jó magukat rejtették, amikor közeledett a vérszomjas, tarfejü pogány sarcolni, janicsárnak való ifjat elhurcolni, keresztény leányt rabszíjra fűzni. Ott a föld alatt tanyáznak most is. A templom alatt hatalmas négyszöget vájt a kétségbeesett emberkéz. Nagy veszedelem idején ide, a Szent László sírja köré gyűltek, hogy térdenállva menesszeuek buzgó imát az ur trónusának szent zsámolyahoz. Az istenes énekek, az epedő fohászok uj erőt, uj hitet varázsoltak az ellankadt reménységekbe és bizodalommal hallgatták a lelkészük szép szavát, hogy a Megváltó ellátogat a föld alá is a hivei segítségére, mert a keresztnek győzedelmeskednie kell a pogányok félholdján. Pünkösdi imára is a László sírja köré gyűltek a váradi emberek. Földesúr, nemes és jobbágy egyformán borult le a kereszt előtt. Nem szólitott itt senkit nagyúri gőg robotos munkára.