Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

XXVfll. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. szeptember 12 37. szám Előfizetési di]: Egérz évre . fél évre . . Negyed évre . 10 K — f. 5 K — f 2 R 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk VÍHMZU ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. E Megjelenik HÍRLAP minden vasárnap. Az önálló bankért. Az egész országban folyik a szervezkedés ; egyik népgyűlés a másikat követi s különösen mozgalmas lesz a két őszi hónap, amely alatt amig egyrészről kenyértörésre kerül a politikai válság, másrészről az ország egyik szélétől a másikig megmozdulnak a választókerületek, hogy az önálló bank felállítását követeljék. Ezzel az egyöntetű fellépéssel szemben hiába való azt állítani, amit az osztrák szócsövek kürtölnek bele a világba, hogy nem a nemzet óriási többsége, hanem csak egy hatalomra vágyó kisebbség akarja az önálló bankot. Vannak ugyan még Magyarországon gyökeres hívei a bankközösségnek, de ha közelebbről megnézzük, hogy ezek a hívek honnét toborozzák a csapataikat, rögtön tisztában leszünk az indokokkal is, amelyek őket vezetik. Nagyon kevés azoknak a száma, akik az önálló bank felállításában akkora veszedelmet látnak, hogy attól tönkre megy az ország. Néhány fekete szemüvegen keresztül néző közgazda és elméleteken nyargaló szobatudós aggodalmaskodik. Ezekhez csatlakozik egy két pénzember, valamint az agraristák közül azok, akik az önálló bank folyományát képező gazdasági függetlenségtől a nyerstermények kivileli piacainak elvesztését féltik. Ezek a jóhiszemű ellenfelek, akikkel lehet vitatkozni és küzdeni, mert a maguk álláspontja szerint ők is a nemzet javát akarják. A másik csoportot azonban, amely nyilvánvalóan önérdekből védi a közös bankot és roszhiszemüen, a nemzeti érdekek rovására szolgálja a saját zsebét, egyszerűen le kell törni Ezek a nagytőkék urai, akik a nemzet egyetemes érdekeivel ezideig sem sokat törődtek; a részvénylovagok, akik kevés kockázattal nagy jövödelmet biztosítottak magunknak; továbbá az osztrák járszalagra fogott úgynevezett magyar kereskedelem oszlopai, akik a börzén harácsolják a milliókat és tulajdonképen alig mások, mint az osztrák kereskedelem csatlósai, zsoldosai, vagy rabszolgái. Egész közgazdasági életünk bécsi irányítás szerint rendezkedett be. Különösen a kereskedelmi és spekulatív téren dolgozó osztályok annyira megszokták már az igát, hogy sokan el sem tudják képzelni: miként élnénk meg nélküle. Nemzedékeken keresztül belegyötörték magukat abba a gondolatba, hogy Magyarországon osztrák támasz nélkül nem lehet kultura, gazdasági fejlődés, anyagi jólét. Ennek a tudatnak behódolt egy időben az egész magyar kereskedelem. Ebben a tudatban nevelték fel a mai generációt, amely retteg a rendszerváltozástól, mert a hiteléért, tehát existenciájáért remeg. Kishitüvé lett s azt hiszi, hogy az osztráknak csak be kell csuknia a markát és éhen hal egész Magyarország. A nemzet zöme azonban igenis kivánja az önálló bankot, mert nem hisz az ijesztgetésekben s látja azt, hogy Ausztriában mennyire ragaszkodnak a bankközösséghez. Az pedig már csak bizonyos, hogy Ausztria nem a magyar érdekekért védelmezi a közös bankot s önzetlenül nem járt el Magyarországgal szemben soha, amióta a történelmi kényszer a szerencsétlen közösséget létrehozta. Látjuk azt is, hogy a nemzetnek az a rétege, amelyet nem lehet sem önzéssel sem osztrák befolyássai meggyanúsítani, a gazdasági függetlenség liive. Látjuk azt, hogy még azok is, akik politikai opportunitásból meg tudnak alkudni a fenálló viszonyokkal, örömmel üdvözölnék az önálló bankot, csak a parázshoz félnek nyúlni, vagy azt hangoztatják, hogy annak megvalósítása ezidőszerint lehetetlen, tehát kár ezzel a kérdéssel felforgatni az ország békéjét. Már ez az álláspont maga azt igazolja, hogy az önálló bank a nemzet gazdasági életére előnyös, a függetlenség kivivásához pedig elengedhetetlen feltétel s hogy az eddigi állapotot csak kényszerűségből, a békesség kedvéért tűrtük. DJ elvégre örökké nem alkudhatjuk el minden jogunkat s nem tehetjük Ausztriától függővé azt, hogy önálló gazdálkodást folytathassunk-e, vagy nem? A politikai opportunitás kérdéseit bírálgassa a kormány, mérlegeljék az országgyűlési pártok. Mi itt a kerületekben ezekkel ne foglalkozzunk. A mi hazafias kötelességünk az, hogy állást foglaljunk az önállóság mellett s kijelentsük, hogy a bank felállítását követeljük s aki ennek az álláspontnak a hive, azt támogatjuk. Lássák odafenn, hogy a nemzet a bécsi fenyegetésektől nem ijedt meg, jogait fel nem adja s ha újra elodázzák is a kérdést, gazda nélkül csinálják a számadást, sőt még erősebb és fokozottabb lesz a küzdelem a gazdasági függetlenség iránt. Az önálló bank és a külön vámterület a politikai élet legexponáltabb előterében maradnak mindaddig, amig jogos törekvéseink nem érvényesülhetnek. Ez a két ütközőpont fogja uralni a parlamenti életet ; ezen törik vagy hiúsul meg minden kísérlet, amely a nemzet és uralkodó közötti ellentétet kiegyenlíteni, a Monarkia két állama közti békességes megegyezést biztosítani akarja. Egyelőre természetesen az önálló bank aktuálisabb, mert 1911-ben már felállítható, mig a közös vámterület 1917-ig feltétlenül fenmarad. Ezért a bankkérdés az, amely a politikus világot s vele egész Magyarországot legközelebbről érinti. Nem állitja senki, hogy az önálló bank lenne elsősorban az a hatalmas erő, amely minden gazdasági bajunkon segitene. Annyi azonban bizonyos, hogy a közös bank nem szolgálja a magyar érdekeket s ha ezidőszerint nem is lehet működése ellen kifogás, mégis ki vagyunk szolgáltatva idegen, sőt ellenséges osztrák érdekek érvényesülésének. Hiszen arra is volt már példa, hogy az osztrák érdek nem riadt vissza gazdasági helyzetünk ferde szinben való feltüntetésétől, tőkéinek visszavételétől, gazdasági életünk alapjainak megtámadásától. Ki biztosit bennünket arról, hogy ezek az irányok sohasem érvényesülnének az osztrák befolyás és vezetés alatt álló bankban ? Ki olyan dőre, hogy saját védelmére szolgáló fegyverét az ellenségére bizza ? Az önálló bank ha egy csapásra nem is gazdagítaná az országot, de mindig csak a magyar érdekeket védelmezné. Magyarország Ausztriával szemben gazdasági téren már régóta harcban áll; a banközösség indoka ezzel az állapottal megszűnt s még ha az átalakulás nehézségekkel és zökkenéssel jár is, Ausztriával a jövendő gazdasági függetlenség szempontjából bankközösségben nem maradhatunk. És nem kell azt hinni, hogy az önálló bank felállítása annyira lehetetlen, amint azt egyes érdekkörök állítják. Sőt — amint a jelek mutatják — vezető körökben hisznek a közös bank megszűnésében. Ugy hirlik, hogy a nagy bankok is fedezik készpénzkészlettel szükségleteiket, hogy a Mai számunk 12 oldal