Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-16 / 20. szám

20. szám, Előfizetést dl]: i évre tO K — f. F.'l évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f Kgyes szám ftra 2C fiHi

5r Hirdetések : i Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk VÍHUJSIÍ ZALAVA és társadalmi hetilap. El HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Tartsunk össze. Őfelsége a király kegyesen meghallgatta a magyar államférfiak előterjesztéseit, azután visszautazott Bécsbe anélkül, hogy a válságból csak egy lépéssel is kifelé mentünk volna. A királyi látogatás nem hozott semmi vigasztalói s amikor újra bezárták a vár ajtóit, ő felsége nem hagyott hátra semmi pozitív határozatot. Vagyis ott vágjunk, ahol voltunk: nyakig válságban, amelyből a kivezető utat senki sem láija. Még a király maga sem. Mert egyelőre sejteni sem lehet, hogy hová fejlődnek a dolgok. Wir könneo warten, — mondják az osztrák politikusok, a beati possidentes. Ők a birtokban levő alperesek és mi már perelünk vagy négyszáz esztendeje, extra patrimonium. Amíg mi perelünk, küzdünk, kérünk, követelünk, addig ők szedik a hasznot, élvezik a hatalmat s boldog önteltséggel mosolyognak a mi erőlködésünk felett. A király újra hozzájuk tért vissza, hogy kizárólag császár legyen és ebben a minőségében fogadta a németek hatalmas császárját. Két hatalmas állam uralkodója persze más témákról beszélgethet egymással, mint mikor a göcseji ember meglátogatja a sógorát. Az uralkodók nagyon fegyelmezett emberek, akik ritkán árulják el a gondolataikat és amiről aem célszerű, arról avatatlan fülek előtt nem beszélnek. Azt azonban bajos feltenni, hogy Ferencz József és Vilmos hatalmas császárok egy kicsit szóba ne hozzák maguk között a politikát éri ennek keretében a magyarországi viszonyokat. És tessék elhinni mindenkinek, hogy sokkal több függ attól : mit mondott légyen a zseniális császár a magyar királynak, mint ha az újságírók ezer mázsa vezércikket írnak és a képviselőink egy jottányit sem tágítanak a progratnmtól. Ez mindenesetre szomorú, de így van. A milliók érdekeivel, akaratával még mindig az uralkodók játszanak. Persze az már a németek szerencséje, hogy az ő császárjuk is német é3 hogy nem érdeke sem neki, sem egyik-másik országának a nemzetek akaratával való szembe helyezkedés. Tehát az bizonyos, hogy Vilmos császár nem adott olyan tanácsot és nem kötött olyan titkos egyezséget Bécsben, amely az ő népeinek árthat. De már a mi rovásunkra könnyen mehet a császári találkozás és konferencia. Mert hát a császárok is emberek és politikusok ; tévedhetnek és elfogultak lehetnek. Jogunk és okunk van pedig feltenni, hogy ha már elfogultak, nem mi leszünk azok, akiknek kedveznek. Ezért szinte aggodalommal várjuk: mi következik a császári találkozás után, mert abból szeretnénk megtudni : mi történt a titkos termekben. Csak hadseregről, katonai dolgokról, hadihajókról beszélt-e a németek császárja, avagy belső politikáról is, amelyhez ugyan nincs köze, de meglehet, hogy megkérdezik. Vilmos császár pedig nem az az ember, aki a kérdésre nem válaszol. Azonközben pedig, amíg lassan, de biztosan érik a válság; amíg a gutgesinnt bécsi nép nagy lelkesedéssel és parádéval ünnepelte a germánok császárjait, mi itthon veszekedtünk tovább. Politikai körökből özönével hallatszik a vádaskodás és a helyzet — amint a lapokból látszik — olyan feszült, mint a hegedű legvékonyabb túlfeszített húrja, amely már hamis hangokat ad. A jó Isten tudja így messziről, hogy hány csoportba tartoznak odafenn a képviselő urak. A 67-es és 48-as megkülönböztetés már nagyon általános. Vaunak ó hatvanhetesek, néppárti hatvanhetesek, önálló bankosok, kartellbankosok és közös bankosok. Vannak, akik arra törekedtek, hogy saját koalíciós fegyvertársaikat befeketítsék ; vannak vádaskodók és uralomra törők, akik a nemzeti követelmények harcosait csak mint »csoportot« kezelik s felelőssé szeretnék tenni & válságért, a. király rosz kedvéért és a koalíció bomlásáért. Szóval van nálunk mindenféle árnyalat, de egyetértés az nincs. Mit szóljon már most a helyzethez az osztrák politika? Azt mondja, hogy nincs, nem lehet nemzeti követelményekről szó, araikor csak pártok és csoportok kívánalmai akarnak érvényesülni. És minő véleménnyel lehet a helyzetről a király, amikor ugyanazon pártkeretbe tartozó, ugyanazon kormányt támogató államférfiak közül az egyik önálló bankról, a másik a közösség fentartásáról beszél és amikor látja az uralkodó azt a keserves vajúdást, amely nem tud egy határozott politikai irányt szülni. Lám az osztrákok másként cselekesznek minden olyan alkalommal, amikora magyar követelményekkel szembe kell állani. Van ugyan nekik hetvenhétféle pártjuk; az ellentétek verekedésig fajulnak, mihelyt azonban közös érdekekről van szó, együtt van az egész társaság. Parlament, sajtó, társadalom egymást támogatják. Fogjunk össze mi is, az utolsó kézig. Utoljára ránk, a választó tömegre fognak appellálni. Tehát tartsuk magunkat keményen a nemzeti irány mellett. Zalavármegye közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának múlt héten tartott közgyűlése nem volt nagyon népes. A távolabbi vidékekről nagyon kevesen jöttek be. A tárgysorozatba felvett választások iránt nem volt érdeklődés, mert sz eredményt előre lehetett látni. Ellenjelöltek nem voltak s a választások minden előzetes korteskedés nélkül, szép csendben estek meg. Nagyobb vitát a községi és körorvosok látogatási és fuvardíjainak megállapítása keltett s több felszólalás történt a földidókataszter kiigazításáról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendelethez is. Hornyoszsindely, hódfarkú cserépzsindely, alagcső, burkolótégla, • keményre égetett buroktégla • W • (Klincker) istállók, folyosók és • m átjárók részére. Bérmentve minden állomásra. Első szombathelyi gőztéglagyár Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. ^saBsmmsmi^BmBaB^^ Mai tfámtünk 12