Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

3 » Zalamegye, Zala vár na egyei Hirlapc 1809 februlr 28. párt. A kettő pedig nem ugyanaz. Legalább nem szabad ugyanannak lennie. A kath. népszövetség nem szolgálhat politikai célokat s ugy tudjuk mindnyájan, akik kath. népszövetségi tagok vagyunk, hogy ugy politizálunk, ahogyan nekünk tetszik, osak egyházellenes politikai irányhoz nem csatlakozhatunk. Azt pedig nem hiszi el senki, hogy például a függetlenségi párt egyházellenes politikát űz? És akkor mi köze a népszövetségnek Dobrorios lapjáhozT Mi köze a politikai célzathoz? Ebbe szóljon bele a néppárt és lapja, de az ellen tiltakozunk, hogy a katholikusok népszövetségi szervezkedéséből politikai eszközt faragjanak bármelyik párt javára. Ebbe legelső sorban a nem néppárti katholikusok nem egyeznek bele. Vagy követelni fogják, hogy tessék szint vallani és kijelenteni, hogy a népszövetség politizálni akar. Akkor tudni fogjuk, hogy mit cselekedjünk. Ám tessék azokat a füzeteket ügyes és népszerű közgazdasági, vallásos és erkölcsös közleményekkel, a nép szellemi és erkölcsi nívóját emelő cikkekkel megtölteni Sőt még a felekezeties felfogástól sem irtózunk. De a politikai gyűlölködésnek a népszövetség irataiban nincs helye. A kath. szervezkedésből szemfényvesztő politizálást ne engedjünk osinálni. Ézért joggal kérdezzük a népszövetség vezetőitől, akik a pártpolitikának teret adnak a szövetség hivatalos kiadmányaiban: »Mi ez ?€, ami alább következik : „Több helyi igazgatónk és tagunk a mult héten zöld, piros reklámiveket, sőt valóságos füzeteket és gyüjtőiveket küldött be hozzánk. Az egyik gyüjtő-ívnek a száma felül van az ezeren. Tehát sok lehet forgalomban. Ezeken a papirosokon nagy csomó névnek a felhasználásával Dobrovics Milán egy mandátum-biztosító társaságot akar alapítani és egy halom pénzt örszegyüjteni egy majd kiadandó újságra. A mandátum-biztosító társaságnak is, meg a születendő lapra adakozóknak is a zalai polgárságból kellene kikerülni. így akarja ezt Dobrovics Milán, aki jelenleg még országgyűlési képviselő. Az alapítandó vállalat neve Országos Néplap. A szerkesztősége állítólag Budapesten van, de a pénzeket Dobrovics Milánnak szabad, azaz hogy kell küldeni, ő tudja, hogy miért. Mi nem tudjuk, hogy egy budapesti szerkesztőség pénzét miért kell Nagykanizsára küldeni. Azt is csak ő tudja, hogy miért kell olyan tarka cégért kiakasztani a portékájának ajánlására. Hiszen a jó bornak nem kell cégér. Az Országos Néplap szerkesztősége több emberből fog állani, mint a hány előfizetője lesz a lapnak. Lesz ennek az újságnak lapvezére persze Dobrovics Milán személyében. Alkalmasabb dehogy akadt volna Zalavármegyében. Főszerkesztője Kalmár Antal néven ismeretes. Valamikor radikális darabont lapot szerkesztett Budapesten, de hamar beleTatár lelkiismeret. Nemrég egy nagyobb társaságban voltam, hol sokat beszéltek Keletről, kelet népeiről s erköloséről. Egy a jelen voltak közül anekdotát mondott el az életéből, melyet most — megtartani igyekezvén az elbeszélő tájszavait — önöknek beszélek el. Orientálistának nevezni magamat semmiképp sincs jogom, mivel az orosz-keletet csak a kazani kormányzóságból ismerem. De a kazani kormányzóságban teljesen ismerős vagyok, mivel ott születtem, sokáig éltem s azonfelül mostan is gyakran ellátogatok kedves szülőföldemre. Ezért a kazani tatárokat is jól ismerem s különös vonzalommal viseltetem irányukban. És midőn egy az udvar belsejéből érkező s chalat-chalat kiáltozó tatárnak vastag basszus hangja üti meg lakásom ablakát, szivem örvend, s örömmel gondolok szülőföldemre. Amint összehalmozódik házamban a már semmire sem alkalmas sok ruha lim-lom, tatárért küldök, kinek majd ingyen adom az egészet, csakhogy néhány még el nem felejtett tatár szóval a kazanról beszéljünk. Fájdalom, a szentpétervári „chalatok" közt egy kazani tatárt sem láttam, ezek nagyobbára az alsónovgorodi és szibiriai kormányzóságokból valók, de ha legnagyobb csodálkozásomra bukott a hazamentésbe. Közbe az ügyészséggel is megismerkedett s keservesen emlékszik vissza azokra a hónapokra, melyeket a biróság jóvoltából nem a szabad levegőn töltött. A szerb kiadás szerkesztője Markovics Miklós. Hm ! Hiszen ez is ismerős ember. Barát volt valamikor Szerbiában. Onnan megugrott sa zalaiakat jött boldogítani. A feleségétől elvált, bizonyosan azért, hogy többet dolgozhasson a népért. Okirnthamisításért hosszú pöre volt s két biróság Ítélete után a Kúria fölmentette. El van azonban ítélve most is egyéb viselt dolgai miatt három hónapra és csak barátainak köszönheti, hogy még nem ülte le. A szerb Országos Néplap szerkesztése bizonyosan jó unaloműző lesz a négy fal között. A horvát kiadás szerkesztője egyelőre osak N. N. Ugy látszik nem találtak magukhoz méltó horvátot. No, hanem a vezérkar alatt hatalmas gárda szolgál. Összesen tizenhét függetlenségi képviselő, köztük Hoitsy Pál, Holló Lajos, Batthyány Tivadar gróf, a függetlenségi párt alelnökei. Nekik természetesen nincs más dolguk, mint Dobrovios Milánnak segíteni egy hetilap szerkesztésében. Batthyány Tivadar gróf bizonyosan lemond a bankbizottság elnökségéről is, Holló pedig beszünteti saját lapját a Magyarországot, csakhogy Dobroviesnak írhassanak cikkeket. Ez különben még korántsem minden. Az összes zalai lapok szerkesztői és tulajdonosai tagjai az Országos Néplap szerkesztőségének. Persze, mert a legfőbb érdekük nekik, hogy saját lapjukat a Dobrovicsé megbuktassa. Munkatársai azután a lapnak az összes jegyzők. Még továbbra is van az igéret. Ingyenes népiroda is lesz. Nagykanizsán és Zalaegerszegen. Az előbbinek vezetője persze Dobrovios, a volt boltos legény. Ő minden esetre hivatva van arra, hogy jogi tanácsot adjon. Oklevele is van hozzá, tudománya is van hozzá rengeteg. Rőffel fogja mérni a tanáosot és az igazságot . . . S ha ez még mind nem elég, van tovább is. Zalamegye összes ügyvédei, a Weiss Lajosok, Freyler Adolfok, Gross Dezsők, Wollák Adolfok, Schwarcz Lajosok, Schwarcz Zsigmondok, Grünwald Samuk, Obersohn Mórok, Berger Sándorok ingyen adnak a lap olvasóinak jogi tanácsot. Mig nem volt Népszövetség, persze nem Toltak ilyen nagylelkűek. Ezért a töméntelen jóért négy koronái kell csak elküldeni Dobrovios Milán címére. De szabad 10 koronát is küldeni, sőt Dobrovios el is várja, hogy a vagyonosabb emberek 10 koronát küldjenek. Azt azután megint csak ő tudja, hogy hogyan lehet ugyanazt a lapot egyiknek 10, másiknak 4 koronáért küldeni. Mindezek tetejébe még azt is halljuk, hogy a községekkel hivatalos pénzzel fizettetnek elő erre a lapra. Ez törvénytelenség. Nem kell és nem szabad fizetni. Ha valahol akárki erőszakolja a dolgot, iiják meg rögtön nekünk. Ha még nem „achosabár"-ral szólítom meg őket — ők igen szívesen „rachmet"-tel felelnek. Van Szentpéterváron is kazani tatár, de csak az udvari koosisok közt, kik lóhajtásban legyőzhetetlenek. De az orosz tatárok közt mindig a kazani volt nekem a legszimpatikusabb ; azért-e, hogy szülőföldemre emlékeztetnek, avagy azért-e, hogy feltűnőbben jobbak a többieknél — minderről most nem beszélek! Tatárainkról az a véleményünk, hogy ha becsületes — akkor ideálisan becsületes, ha tolvaj — akkor a legügyessebb tolvaj, ha gyilkos, akkor nincs menekvés előle. De én e véleménnyel nem osztozom, mivel mint a hogy más nemzetiség közt, ugy a tatárok köt is van mindenféle, a rablónak is van valami lelkiismerete. A tolvaj sem lop szakadatlanul, a becsületesek pedig az egész világon egyformák. A rossz különböző, a jó pedig egyforma s ugyanaz. De az én tatáraimnál van egy önjellemző lelkiismeret, melynek határait sohasem lépik át ! íme példaképpen egyet felhozok az életemből. Birtokunk, mely már régen el van adva, tizenöt versztnyire feküdt Kazántól, a várostól, amint látjátok, nem is oly messze. Rossz trojkán jó időben három óráig tettük meg az utat, de az apámnak rendesen igen jó lovai voltak. íme \ egyezer, amikor tanuló voltam még, karácsony előtt apám utánam küldte vasderes kirgiz lovait vágtak az ilyen pénzgyűjtőnek a körmére, bizonyosan megkapja tőlünk. Közpénz neui arra való, hogy Dobrovios Milán vállalatát tömjiik vele. Most pedig feleljünk a felvetett kérdésre. Mi ez? Humbug. Mi ez? Roszhiseemü utánzása a Népszövetségnek s a jóhiszeműek félrevezetése.

u Ezt mondja a oikk. Mi pedig azt hisszük, hogy ez az oktalan harag a humbug. A hangot ismerjük, ámbár a kezet nem látjuk. * » * (A kivándorlási törvény.) A kivándorlásról szóló törvény szentesítés alatt áll. Széles körbeu várják «z uj törvény életbeléptetését s a kivándorlásra való csábítás szigorításától, a tervezett társadalmi irányítás jótékony és állandó akoiójától osak a legjobb eredményt várhatjuk. Felettébb szükség van az uj törvényre. Az ügynökök, mintha vésztőkét éreznék, ugy nyüzsögnek. Pedig hogy Amerika sem földig tejföl, a hazajövő magyarok beszélik. Gróf Somsioh Imre, aki a kereseti viszonyokat Amerikában tanulmányozta, érdekes adatokat tár fel. Azt a magyar munkást, aki kivándorol, uaskilled labourer-nek nevezi az amerikai ember. Angol szó ez, aminek magyar értelme: nem tanult munkás Ennek a mankásnak kezdő fizetése egy dollár. Sohse kápráztassson el ez az összeg senkit, mert ez a legkisebb pénz Amerikában, ahol minden drága. És mit kell ezért dolgoznia? Vasgyárakban: egészen közönséges munkát kap, taligát tol, szenet hord, fűt, tisztogat 10 órán keresztül. Pár hónap múlva már jártasabb lévén a gyári munkákban és miután a munkavezetők az erős és értelmes legényeket jól kiszemelték, kezdődik osak a mulatság, a pokoli mulatság ! Jön a vas és aoélkészítés és öntéshez, ahol 10 percenként fel lesznek váltva a munkások, hogy meg ne vakuljanak és el ne égjenek a fehéren izzó, folyékony érc munkálásánál. Ezt a munkát 2—3 évnél tovább senki sem birja, de a legtöbb, ha osak teheti, sokkal előbb hagyja ott azt a türhetetleu kínszenvedést, akármit fizetnek is, mert mi haszna a fizetésnek, ha a munka megöli. De nem mindenki teheti azt, hogy a neki nem tetsző munkát ottüagyja. Aki előleget kapott, adóssága van Amerikában, vagy nem jó barátságban van a »boss«-al, munkafelvigyázóval, az nem szabadul meg hamar ettől a rettentő munkától. De van még a vas és acélmunkában más munka, az óriási kalapácsnál, sínek készítésénél, a gépeknél, ahol apró részek lesznek készítve. Ott tűrhető télen a levegő, könnyűnek latszik az első félórában n munka, de hamar rájön ám a szegény atyafi, mire vállalkozott ; ha nem vigyáz ugy a munkájára, hogy egész figyelme, szeme, keze ott legyen a munkánál; vagy elrontja a gépet, vas vagy aoélrészt, amit Kazanba. E trojka mellett még a koosis is kirgiz volt. Szayfuldnak hivták, apró, vastag, de erőg mint egy medve, s ügyes, akár csak a macska. Vele igen szerettem utazni. Szánunk az elébe libasorba fogott kis kirgizek után himbálózva csúszott, akárcsak a hullámzó tengeren a yacht. Már esteledni kezdett, a mint Szayfulával Kazanból kiindultunk, lassanként felszált már a hold is s halavány holdvilágtól esillámlott szánunk mellett a hó; melegnek is látszott, örültünk, hogy legalább kellemes Usz az utazásunk. Időnk már előrehaladt. — Szayfula egyszercsak hátrafordul s ekkép szól: Rosszul állunk! — Miért? Zivatar jön. Én tudtam, mi a zivatar téli időben, ennélfogva magam is rossznak találtam helyzetünket. S valóban néhány pero után apró hópihék kezdtek szálni a magasból s majd szél is támadt, a hold hol a hópihék sűrű sora mögé bujt, hol ismét ránk szerencsétlenekre mosolygott s mintegy biztatott: siessetek mert beáll az éj, s hová lesztek? Lovaink a hirtelen támadt hóviharban álldogálni kezdtek, utunk elveszett. Szayfula lement a szánról s apró kis szemeivel ut után fürkészett az éj komorságában. Hogy állunk? kérdeztem. — Nem vesztink-í itt?