Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-21 / 8. szám

1909 február 21. > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* tém : i emlékeknek és ezek révéi h hazufias szellem pozitív ápolásai;ak tért nyisson ; hogy az állami nyelv tauitásában elérje azt a minimális eredményi, mely nz 1879: XVIII. t.-o. száudékáuak megfelel és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja; és hogy a tanító a magyar király, magyar haza és magyar alkotmány iránti hűséget esküvel megerősítse. A tanítói fizetés kiegészítésére nyújtott állami segély feltételéül pedig még azt kívánja a törvény, hogy minden államsegélyes iskolában a magyar nyelv, szamtan, a magyar, földrajz, magyar történelem és alkotmánytan a miniszter által kiadott tanterv szerint és az általa jóváhagyott tankönyvek segítségével tanittassék. A törvény végrehajtása érdekében gondoskodott Apponyi miniszt«r az állami felügyelet hatékony kiterjesztése felől és nincs kétség az iránt, hogy ezen törvény által a magyar haaafias irányú népnevelés terjesztésében n-hány év múlva igen örvendetes eredményeket fogunk tapasztalni. Itt megemlítjük, hogy a községi és felekezeti néptanítók fizetésének kiegészítésére az álltm az 1909-ik évben már 8 ós fél millió koronát fordít. Másik nagy alkotása Apponyi miniszternek az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról szóló 1907 évi XXVI. t.-oikk. Az áilami népoktatás hazánkban elsőrangú kultúrpolitikai jelentőséggel bír, mert az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésében az állami népoktatás egyike a leghathatósabb eszközöknek. A közoktntási kormányzatnál tradicionális elv, hogy sehol sem erőszakolja az állami népoktatást, amely önmagától is oly népszerű és vonzó erővel bir, hogy községeink vetélkedve kérelmezik népoktatásuknak állami kezelésbe való vételét. Az állami népoktatásnak nagyarányú fejlődését mi sem igazolja nyomatékosabban, mint az az adat, hogy ezelőtt 13 évvel 1895. évben csupán 1500 állami tanítónk volt és akkor az állami oktatásra csupán 4 millió korona költség fordíttatott, míg az 19U9. évi állami költségvetésben, az az év őszén m'gnyiló uj állami iskolákkal együtt 7 ezer állítni tanító illetménye v.in felvéve és az állami oktatás összes költségei 15,834.515 koronára rúgnak. Meg kell említenem, hogy ezen rendkívül nagy emelkedés legnagyobb aránya éppen Apponyi gróf k'iltuszmiuiszter kormányzásának idejére esik. EÍ az egy körülmény igizoljs, mennyire szivén viseli Apponyi gróf az állami nép iktatást, azon egyedül helyes ertelemben, hogy mindenütt, ahol a községi, vagy más felekezeti iskolafentsrtók összerejükbő! nein képesek, vagy más okokból nem akernak a magyar áltara ériiekeiuek megtelelő népoktatást 'létesíteni <*s feltartani, oly heiyeken az allaui vonul be mint iskolafentartó és az állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelést. Megemlítem, hogy az állami elemi népiskolákban immár félmilló tanköteles részesül oktatásban. Azt osak futólag említem, hogy az 1907. XXVI. tc. nz állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette ós számukra a mi anyagi viszonyainkhoz mérten olyan javadalmazást biztosított, amely a művelt nyugat nem egy uemzetével kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bir Apponyi minisr.ter harmadik népoktatási törvénye, az elemi uépiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember elején lép életbe, az a -jólja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes legyen, vagyis a tankötelesek semmiféle címen tanítási díjat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 óv előtt kimondta, •négis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek osak 79.5 százaléka jár iskolába és igy hatszázezernél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandíjszedésbeu is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehát azon elvből kiiudulva, hogy az általános tankötelezettséggel egyáltalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülétől az iskola tanítási díjat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövödelmet, amely összesen 3,400.000 koronát tesz, ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az iskolafentartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingyenes oktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesítését. Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől és e tekintetben a külföldi államok népoktatási rendezését felülmulta. Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat, melyet Apponyi miniszter a mult nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőház elé terjesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági népiskolának az a célja, hugy a 13—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismereteikben megerősítse ós továbbképzésük me'lett a gazdaság egyps ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő foldmivesek, okszerüleg kezelhessék birtokukat, vagy mint gazdasági munkások keresetképességüket fokozzák ; a leányok pedig mint jöveudő gazdasszonyok és osaládanyák a munkakörükbe eső gazdasági ágakban és háztartásban megkívántató tudnivalókkal megismerkedjenek s a főbb teendőket elsajátítsák. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szóló törvény, amelyhez hasonló törvény még ninoá a civilizált államokban, éppen hazánkban, ahol a nép túlnyomó zöme földmíveléssel foglalkozik, ugy közgazdasági, mint szociális és népmüvelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bir. íme az Apponyi gróf harmadfólévi ministerkedósének törvényhozási eredménye. Ezeknek ; jeleutőségét még az is fokozza, hogy nemzetünk i az általános választói jog behozatalával korsza1 kos átalakulás előtt áll. Mennél inkább kiterjeszthetjük népoktatási törvényeink végrehajtásával a hazafias szellemű ós a közéletre is kiható népművelődést, annál biztosabban haladhatunk elő a legkiterjedtebb választói jog mellett is a magyar nemzeti állam konszolidációjában. A nemzeti iránvu hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron tul is biztosítani ós terjeszteni kivánja az iskolán kívüli oktatás rendezésével. Az erre vonatkozó munkálatok folyamatban vannak. Ha még azt megemlítem, hogy Apponyi minisztersége alatt a kultusztároa költsége több mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi minister rövid kormányzási ideje alatt többet tett, mint amennyit a legvérmesebb reménnyel is várhattunk. Az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére a népkultura biztosan meg van alapozva. Ez uton haladva s ha még a többi tényezők is harmónikusan közremunkálnak, — a második ezer óv dicsősége biztosítva van. Aktualitások. (Hosszú tél.) (F. É.) Idestova négy hónapja már, hogy a dermesztő, szigorú kemény tél csontos karjaival átölelve tartja a természetet s még mindig késik a melegítő napfény, hogy megtörje kegyetlen keménységét. Ilyen hosszú, zord télre már emberemlékezet óta ninosen példa s bizony-bizony a mostani áldatlan anyagi helyzetünkben, keményen érezteti hatását nemcsak a szegényebb népo3ztályon, hanem még a közepes, egyébként tűrhető viszonyok között élő középosztályon is. Utóvégre senki sem készülhetett el egy majd öthónapos dermesztő téli időre s a még oly dúsan 1 felszerelt fűtőanyag raktár is, ily hosszú s kemény tél alatt ki kellett, hogy merüljön. S a jövedelem a huzamosabb ideig tartó tél következtében nem gyarapodott, az maradt továbbra is a kiszámított csekély, vagy a mi még rosszabb, esetleg kevesebb is. A jótékony egyesületeknek nagy munkájuk akadt, s fog akadni ezután is, mert azok tőkéi is bizony eleddig már régen kimerültek s most, i mikor pártfogoltjaik a legnagyobb nyomornak, a I szenvedésnak néznek elébe, most kell üres kézzel elbocsájtani azokat, kik saját hibájukon kivül, tisztán a természet kellemetlen szeszélye következtében jutottak sajnálatos helyzetükbe. Évek óta a legkülönbözőbb időjárásokban volt részünk. A tél szinte ismeretlen fogalommá kezdett előttünk válni, oly annyira enyhe s szokatlan időjárás örvendeztette meg hazánk lakosait. „Mégegyszer Samukám" ! . . . felkiáltásoktól. Elemér ur különösen elemében van. A soupó csárdást hatszor újrázza meg s Aliz szívesen mosolyog neki a szemébe, hogy „Soh' se halunk meg" ! A gardedámok összenéznek, suttognak is valamit egymásnak a legyező mögött, a leányok táncosaik vállán keresztül nézik ezt az igazi táncot, a hivatalos tánoos párok illő lassú mellett gyönyörködnek benne. Aliz mamája mosolyog, az öreg urak a kvaterka és osendes mellől az ajtó közé gyűlnek s ugy nézik a nyüzsgő ifjú életet s különösen azt a lelkes táuoot. — Aliz ! elég lesz, szól a mama aggódva. — Csak még egy két fordulót mamám. — Csak, csak .... mondja Elemér is. Aztán bekacsint a téli hajnal az ablakon. A tánoverte por a napsugár irányában játszi felhőt képez. A frizurák szétbomlottak, gallér leizzadt s a leányfejekről s gomblyukakból a virágok sajátos helycserét rendeztek. Egy-egy csipkekendő elveszett, néhol a legyező is. No majd megkerülnek ! Lenn fogatok elrobogása hallik. A téli hideg közelébb vonja egymáshoz Elemért ós Alizt, amint karonfogva fogatukhoz kiséri. A mamának egy kézosók, a leánnyal még j egy kézszorítás, a szemeknek még egy villanása . . . j — Jó reggelt 1 . . . . Szép álmokat 1 . . . . ! szép álmokat j A hajnali cognak mellett pedig elvonul az | éj képe. ' Ez a leány szép volt, szebb volt mint a többi. Fiuk 1 Jó éjszakát 1 .... A szikra gyújtott. Tüz van I * Megtörtónt az első feszes vizit is. A salonban fogadták. Mikorra a bál élményei, a tél mulatságai, színház és mindennapos történet letárgyalva lett, megjött a papa is. Távoztában aztán kap Elemér ur illatos havanna cigarettát és egy szabad jegyet oda hozzá — Legyen szerencsénk máskor is ! — Ha megengedik T . . . . S Alizra néz. A mama könnyedén biccent. Aliz nem szól, osak a szeme beszól. — Magának — igen I — És aztán a ma, holnap és mindennap között oly rövid lesz az időköz, mint az ut a feszes szalon zsölléjétől a osaládi ozsonnázó asztalig és a bizalmas kottaforgatásig. Nem kell hozzá osak a ma, holnap és mindennap Aztán elcsattan az első csók és hibásan lett fogva az első acoord. — Szeretem . . . suttogja Elemér. Szeret? . . A szomszéd szobában ozsonnához terítenek. — Aliz az utolsó acoord nem volt jó. — Jó volt, jó volt kedves mamám 1 S elosattan a második osók is s hibás lesz a második aocord is. — Szeretlek, Elemér 1 . . . — Megint hibás volt, Aliz! Gyertek ozsonnához, sötét van már a játékhoz. S elcsattan a harmadik csók is, hogy nem igaz, hogy nincs sötét, hogy hajnalhasádás van. A tüz lángot vetett. * A 300 db aranyszegélyű meghívó szétküldetett, rokon, ismerős és jóbarátnak széles e hazában. Jutott belőle a fővárosi és helyi lapoknak is, tudja már mindenki, akit illet és nem illet, hogy Aliz és Elemér X. hó 15-ón esküsznek. A közönség fényes, az örömszülők boldogok és a fiatal pár (amint dukál is) megilletődött boldogságban úszott. Elemér ur hat heti szabadságot kapott s a kaszinói szöglet asztalnál székelő tarokk-parti