Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-14 / 7. szám

e *ZnlKiaegye, ZalaYána egyei Hir'ap* 1909 február 14. több tanulságot is vontak le mindegyikből a jövő számára. Kétségtelenül egyik legérdekesebb vá'ság volt a hollandiai tulipán-szédelgés. Valamikor a 16-ik század elején épen olyan tulipán láz ütött ki ott, mint nálunk egy pár évvel ezelőtt. Mindenki tulipánt ültetett, mindenkinek ez lett a kedvelt virága. Oly nagy volt a tulipán iránt a kereslet, hogy az élelmes kereskedők alig tudták kellő mennyiségben szállítani. Aki osak tehette, felcsapott tulipán kereskedőnek, hisz rövid idő múlva meglehetett általa gazdagodni, A szenvedély rövidesen vakká vált. Akinek pénze nem volt, az odaadta a tulipán gumóért ruháját, házát, földjét, marháját, sőt még anyósát is. (Kérem ez nem tréfa, történeti tény.) E betegség a 3-ik év végén őrjöngéssé változott. Most már mindenki, kofák, szolgák, cselédek, urak és parasztok, szegények és gazdagok egyaránt tulipánt adtak-vettek. Egy hagyma ára sokszor 4000 K volt. Amikor e szinte hihetetlen szenvedély elérte tetőpontját, bekövetkezett a kijózanodás. A gumó ára rohamosan owkkenni kezdett s rövid idő múlva sok százezer ember tördelte jajgatva kezeit, hogy miért is teremtette Isten a tulipánt oly kedves virágnak. Egy méreteiben nagyobb, hatásában sokkal rombolóbb válság volt Franciaországbau 1715—20 között. Ebben az időben XV. Lajos uralma alatt az ország kincstára bizony nagyon csehül állott; már már attól tartott a szegény király, hogy az ország csődbe jut. Ekkor előállott egy addig ismeretlen ember, Law János s azt mondotta a királynak, hogy ő orvosolni tudná az ország pénzügyeit. A király két kézzel kapott az ajánlaton s Law megkezdette működését. Először is egy bankot alapított hatalmas tőkével. Minthogy a király pártfogása alatt állott a bank, a közönség bizalma igen nagy volt iránta. Majd méreteiben páratlan társulatot alapított miudonféie üzletek folytatására. A Missziszipi mentére egy egész hajórajt küldött földterületek foglalására. A hajók talán még oda sem érkeztek, Law óriási reklámot csapott, kápráztató színekkel ecsetelte az ottani gazdagságot. A kábító leírásoknak roppant hatása volt. A társulat részvényeit kapkodni kezdték s a vásárlók tolongása oly nagy volt, hogy nem egy részvényest agyonnyomtak. A részvények ára 36-szorosra emelkedett. Az emberek itt is őrjöngeni kezdtek. A szemök előtt lebegő milliók elvették ai eszüket. És tényleg sokan milliókat váglak zsebre a spekulációból. S egyszerre csak kisült, hogy a hajóraj 10 hajóból állott, hogy útközben az is elpusztult, hogy az Eldorádóról egy szó sem igaz. Nosza eszeveszetten igyekezett mindenki túladni részvényein s bizony a 16 000 frankért vasárolt részvény alig 40 frankkal volt értékesíthető. Az elpusztult vagyon értékét 2500 millió frankra becsülték. Egész Franciaország évekig nyögte e csapást; sok ezer család az anyagi és erkölcsi bukás örvényeibe jutott. Lawt agyon akarták verni, de ő jó előre megszökött Olaszországba. XV. Lijos pedig tovább búsulhatott az ország még siralmasabb állapotán. Ugyan ezen időben Angliában szintén igen érdekes és tanulságos válság pusztított. Az embereknek az a mániája támadt, hogy mindenáron vállalatot alapítottak. A Déli Tengeri Társulat mesésen jövöde!mo/.ő üzletei ingerelték őket. Könnyen, gyorsan pénzhez jutni lett a jelszó. Rengeteg vállalat keletkezett még több részvénynyel. Ezeket buborék-vállalatoknak nevezi a krónika. Még a trónnak örököse is résztvett ily vállalkozásban. A részvények árai örökösen hullámzottak. Egy jó kedvű kortárs érdekes vállalkozásokról számolt be az utókornak. Ilyenek: A perpetuum mobile, az életelixir, a fürészpor olvasztás, a repedés nélküli légmentes deszkagyártás, az iskolai feladat készítő gyár, az asszonyoknak való szájlakat készítés vállalatai. Sokszor érdekes és ostoba hirdetések osalogatták a népet, pld. ilyen: Aláírást nyitok 2 millió erejéig egy sokat igérő vállalatra, melynek célját később fogom ismertetni. És kérem, egy óra alatt lu'j^gyezték az összeget. Egy titokzatos valaki pedig semmit sem jelzett, csak aláírásokat gyűjtött és igen tekintélyes summa gyűlt össze rövid egy n:.p alatt ; másnap aztán egy ujabb hird-tés látott napvilágot, melyben a titokzatrs idegen felszólította az aláírókat, hogy vegyék vissza pénzüket, mert ő csak azt akurta megtudni, hogy hány bolondot lehet e^y nap alatt fogni. A részvények száma oly irtózatos sokra szaporodott, hogy egész Angliát belehetett volna vele fedni. A Kraoh itt is bekövetkezett. A részvények értéküket vesztették ; a hiszékeny polgárok pedig kesereghettek nehezen szerzett vagyonuk elvesztésén. Egy hatásában nem kisebb válság, mint a Liw-féle, jutott ki Franciaországnak a forradalmi idők elején. H"ogy a kormány pénzhez jusson, lefoglalta az egyházi testületek és az emigránsok roppant birtokait s ezek értékesítésére kötelezvényeket bocsátott ki. Célját el is érte volna, ha a papírok kibocsátásában mérséklettel él; ámde a pénzhez való jutás e könnyű módja elvette a kormány eszét s nyakra főre temérdek mennyiségben boosátott ki assignátákat. Közben kitört a rémuralom s mint ilyenkor szokás, mindenki csak csengő ércpénzt fogad el, a papírok kezdték értéküket veszteni és 1796-ban bekövetkezott a papírok teljes elértéktelenedése. 45 ezer millió papír vesztette értékét és általa sok százezer millió frank pusztult el, magával rántva a népek millióit, a kormányt, egész Franciaországot, mert ugyancsak ez óv végén az áilam csődbe jutott. A francia nép humora az első alkalommal kibocsátott papírokat elnevezte apa-részvényeknek, az ujabb kibocsátásokat pedig sorban leány, unoka és dédunoka részvényeknek, Ma már praktikusabbak a kormányok, mindjárt a dédunokán kezdik. Az assignáták emlékét nagyon sokáig megőrözték a Rajnapart lakói, mert házaik falát tapéta helyett assignátákkal ékesítették. (Folyt, köv.) Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. Glenn György vagy a női bájak. Tekintve azt a sok stép édes asszonyt és nem kevésbbé édes lányt, akikkel városunk méltán büszkélkedik, ennek a derék angolnak ideája, melyről alant lesz szó, joggal foglalhat e rovatban helyet. Tudják-s ki az a Glenn György ? A tisztelt férfiú egy amerikai képviselő és törvényjavaslatot készített: a mesterséges női bájak üldözésére. A ki valaha osak egy pillanatra is bekukkanhatott egy bájos hölgy öltöző^zobájába, amelyet bátran lehetne laboratóriumnak nevezni, az tisztában lehet azzal, hogy milyen vakmerő és elszánt ember lehet Glenn György. Mert az ember merészsége már sok mindent produkált. Egyesek most vívják elkeseredett harcukat a légi elemekkel, mások a viz alatt akarnak utat teremteni, sőt némelyik cserepező legény hat emelet magasságban oly nyugodtan sétál a tető szélen, mintha csak a Dunaparton sétálna. Szóval ezer és húrom példája van annak, hogy bátorság, elszántság és vakmerőség jóoskán akad az emberben. Da hogy akadjon valaki, aki törvényt merjen irni arról, hogy a nők ne mesterségesen legyenek bájosak, hanem elégedjenek meg azzal, arait a természet adott, — ez a legnagyobb vakmerőség, sőt kész öngyilkosság. Önnek Mister Glenn jobb lett volna egyenest egy villamos székre ülni. Mert biztos, h<>gy el fogják pusztítani. És ez a villany szék végre is egy jó, rövid, do biztos halálmód; do hogy elpusztuljon rózsás körmöoskék karmolásai közt, elpusztuljon millió keuőcsös és festékes tégely zuhatagában, elpusztuljon lángostorokká font oopfok és hnjkötegek suhintásai alatt, avagy drága aranyfogak harapásai és megmérhetetlen métermázsa »női báj* nyomása alatt, bizony er szomorú halál. L-gilább is nem illik egy törvén} hozóhoz. Nem ! Mister Glenn 1 Ön azt nem fogja megérni soha, hogy a női bájak millió kis skatulyáit, vegyszereit, lombikjait a törvény megsemmisítse. És nem is kívánatos, hogy ön ezt megérje. Mert azokból a megszámlálhatatlan kis dobozokból, kazettákból, tégelyekből és fe3tékes rudakból, melyeket ön meg akar semmisíttetni, nem is annyira a női bájakat kenik fel hölgyeink, hanem az »illuzióf.« Erre p'dig nagy szükség van! Tu Íja hogy járt egy barátom ? Udvarolt egy kis bírna asszonykának. Csudaszép asszonyka volt. Es ezt észrevette egy másik asszonyka, aki szintén csudaszép tíremtős volt, de szőke. A csudaszőke nem nézhette a csudabarna hódítását és egy alkalmas találkozásuál jóakarattal avatkoeott bele az ón azerenoséi barátom legi privátabb ügyébe. | — Tetszik magának az a kis barna asszony ? — kérdezte gúnyos és kacér mosolyával. — Tetsíik — felelte •őszintén a férfi. Itt egy hullámos, osongő éa ingerlő kacagás következett. — Hiszen annak ninos is . . . szemöldöke 1 — Nincí . . . szemöldöke ? osodálkoeott az én barátom é» a legközelebbi félórában ott volt a megsaólt menyecskénél, hogy megnézze : csakugyan ninos-e szemöldöke. — Mit vizsgálgat olyan furosán ? — idegeskedett a barna asszony. És a barátom meggyónta a saőke asszony lelketlen árulását. — Mit ? 1 Még az beszél 1 — tört ki egy tigris haragjával a leleplezett asszonyka. — Hiszen neki nemcsak hogy szemöldöke nincs, de még a haját is festi . . . Lássa mister Glenn, az én barátom minderről nem tudott és ép oly boldog volt, mikor a barna gyönyörű ivü szemöldökét o-íókolhatta, mint amikor a szőke iliatos hajzuhatagába kábulhatott. Hát ilyen és ezer oknál fogva szamárság az ön törvénye Glenn György, a miből bizony semmi sem lesz. Mert nincsen annyi fegyvere az államhatalomnak, mint a hány »báj tégely« rejtőzik egy modern asszony pipere ísztalán. Éa nincs az a reális törvény, a mely felérne egy kis illúzióval. Korhely hymnusz. Átittuk az éjt dévaj kedvvel S im már pitymallik odakinn, Beküldi sugarát a reggel A korcsma szük ablakain. Bort, újra bort! Ua hajnal ébred, Ha éj közéig, mindegy nekünk! Bort újra, bort! Mi napot, éjét, órát, percet nem ismerünk! Mi a mi időnket beosztja, A poharunk az egyedül, A mint kezünkben váltakozva, Hol megtelik, hol kiürül. Igyunk! Busák vagyunk s szegények, De gazdagok s vigak vagyunk, Mig zeng ajkunkon a borének S mámorba ful lelkünk, agyunk I Hajrá igyunk! Éljen a mámor! Hajrá igyunk ! Éljen bor ! Körülöttünk már a kocsma táncol S a föld kifut a lábunk alól! . . . Borozva, danolászva együtt, Lelkünk mámor zsibongja át. Bort, újra bort! — Nem irigyeljük A biboros királyt magát! Mért irigyeljük ? — Hogy ruhája Csak ugy sugározza a fényt ? Kifényesedve a kopásba Hej jobban csillog a miénk! S oly hatalmas, 'mint egy Isten ; Szolgálja kényét egy sereg? Van seregünk nekünk is itten: A hosszú boros üvegek. E nagynyaku, szikár vitézek Értünk ontják ki véröket! . . . Hajrá! . . . Boldog az, aki részeg S but, bánatot borba temet. Biz ugy király! Hiába nyomja Ékes korona a fejed S ragyog körül királyi pompa. Mi nem e ser élnénk teveled! Lehet a ruhád cifra, selymes, Mi azért nem irigyelünk, Bársonyos trónuson pihenhetsz; Az asztal alatt jobb nekünk! Borzalmas gyilkosság. Agyonvert kéményseprő inas. Vasárnap este hét óra körül Stefaneoz Gyula, Stefaneoz Jóirsef E'»laegf

,rszegi kéményseprőmusit r 21 éves fi i Dr Halász Vilmos orvost azzal a riasztó hírrel hívta atyja lakásár.--, hogy a kéményseprő inas vérben fetrjng a segédek szobájában. Dr Halász Vilmos sietett u íi .talemberr- I Siefanecz Józsefnek a Btivsenyí-utoiban levő