Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-07 / 6. szám

4 • Zalamegye, Zalavármegye Hírlap* 1909 február 7. — Szent Isteu, ha ez most magát maglátja, mit gondol ? Menjen be a másik szobába addig, mig itt lesz. A fiatal ur belátva a kritikus helyzetet, ugy is tesz, de még mielőtt beérne, visszaszól: — Dugják el a téli kabátomat, nehogy még arról is észre vegyen esetleg. Minden a rendes kerékvágásban történt. A doktor elment és a fiatal ur kijött a másik szobából. Először jót mulattak rajta, hogy a véletlen akaratlanul is milyen gyanús helyzetbe hozta őket, majd még egy kicsit másról beszélgetve, emberünk távozni készül. Hozzák be neki a még mindig eldugva levő téli kabátját. Hát osak leesik a szája. A téli kabát a doktor kabátja volt — szinre, kiállításra teljesen hasonló a fiatal emberéhez. Akkor sült ki, hogy a doktor hamarább bejövén, még mielőtt a fiatal ur téli kabátját eldughatták volna, a magáét is levetette az előszobában a szobaleány pedig sietségében nem a fiatal ur, hanem a doktor kabátját dugta el. Tableaux! De azért ninos semmi baj. A doktor is hivatásánál fogva diskrét és a férj igy nem tudhat semmit. Téli hasonlat. Téli szürke fellegekből Kristály pelyhek hullanak, S mig lehullnak, égi tinták, Mind oly tulvilágiak. S idelenn mi szörnyű sors vár, — Tudnátok csak pehelyek, Sár s pocsékká széttaposnak Ide lenn az emberek. Lelkemből is egyre seáldos Sok szép álom s gondolat S mind oly fényes, égi tiszta, Mikor szárnyat bontogat. S ide lenn csak egy a sorsuk Véletek ti pehelyek, Jámbor arccal mosolyognak Bajt' a józan emberek. A zalaeprsze&i Karácsonyfa Eplet estélye. Hetek óta készülődtek a Karácsonyfa-egylet hölgytagjai arra az estélyre, amely a mult héten zajlott le az »Arany Bárányt szálloda termeiben. A programm érdekes volt és vonzó. Élőképek, szoborosoportozatok, felolvasás ós magyar dalokból állott a műsor, amelynek összeállítása nem kis gondot és fáradságot okozott. Különösen a szobrok és élőképek 1 Aki valamikor rendezett már élőképet, az tudja osak igazán méltányolni hölgyeink áldozatkészségét és türelmét, amellyel a mesébe illő színpadot előállították. A közönség azonban ezidén hidegebben viselte magát a Karácsonyfa-egylet iránt, mint máskor. Az utolsó szóksorok üresen maradtak, holott más években az álló publikum is szorongani szokott az egylet estélyein. A mostani idényben minden mulatság néptelenebb. Nem olyan rózsás a farsang, mint valaha. De számoljunk be az estélyről részletesen. Miután pedig a beszámolót a legelején kell kezdenünk, a valósághoz híven kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a '/i9 órára jelzett műsor még VJO-kor sem kezdődött el. A közönség türel- I metlenül tapsolt, amire megijedt a kortinahuzó, félrerántotta a függönyt s előttünk állottak nemosak a félig beállított élőképek, hanem a rendező hölgybizottság, sőt a díszletek körül foglalatoskodó asztalos inas is. A közönség jól mulatott a véletlen epizódon, a gyorsan leeresztett függöny mögül azonban kihallatszott a haragos kifakadás a kortinahuzó ügyetlensége miatt. Az egyesület fáradhatatlan titkára, Czobor Mátyás vármegyei aljegyző ujabb utasításokat adott, összeszidta a duzzogó huszárt, hogy miért festeti magát olyau sokáig, — azután néhány perc múlva elkezdett működni a villamos reflektor s megjelent a pazarul beállított festői műterem. A tetszés pugó tapsokban nyilvánult meg s újra éi újra fel kellett húzni a függönyt, amig az élőképek bele nem fáradtak a mozdulatlanságba. A szinpad egy festő műtermét ábrázolta, tele délszaki növényekkel, oseosebeosével, ami a müvószember környezetéhez tartozik. Egy pamlagon ült a modell (Udvardy Jenőné úrasszony), akinek remek termete, gyönyörű toalettje kiválóan érvényesültek a művészi milieuban. A festő (Dr Kiss Dezső) volt az atelier másik főalakja. Talán legjobban kifejezi a h'itást, ha azt mondjuk, hogy néhány szempár a villamos reflektornál is erősebb sugarakat lövell a művész felé, akinek bársony zekéje, keresetlen tartása stílszerűen simult a környezethez. A műterem falán voltak az élőképek. Mind neves művészek alkotásainak utánzatai. Még pedig kiválóan sikerült utánzatai. A hátsó függöny mögötti emelvényeken voltak elhelyezve az alakok, Ízléses keretekben, híven betartva az eredeti képek formáját. Horváth Lajos asztalosmester állította össze ezt a komplikált szerkezetet, kiváló gonddal, Ízléssel és ügyességgel. Az elrendezés munkájának érdeme pedig Ságy Lajosné úrasszony érdeme, aki napokig vesződött, amig beállította a színpadot. Nézzük végig a képeket. A felső sarokban a „Pici piros alma" (Szabó Aranka urleány.) Egy bájos parasztmenyeoske mosolyogva kinálja a piros almát, amellyel tele van a kötője. Kedves, bájos, kaokiás menyecske mosolygott ki a keretből s hatásában ez a kép közvetlenebb volt, mint az eredeti festmény. Ezen kép alatt volt. elhelyezve „Cantileua" (Hertelendy Lala), Innocent csodaszép festményének reprodukoiója. A dalban való elmerülést, amit az eredeti kép kifejez; azt a haugulatot, amelyet a röpke dalocska kelt, megtestülve láttuk magunk előtt. A németalföldi nagy mesterek modorát adta vissza a „Vasárnap délután" oimü kép (Jakabffy Bözsike). A hollandiai asszonyok bájos főkötője, a távolba néző nyugodt tekintet megelevenítették a nagy mester vászonra festett alakját. Legfelül egy kedves geure kép mosolygott le ránk. A duzzogó huszár (Hajmásy Margit és Dr Vizkelety Árpád), Margitainak ez a napsugaras gondolata nem téveszthetett hatást. A mosolygó szép leány, aki a duzzogó huszárt akarja kiengesztelni, szinte hasonlított is az eredeti képhez. Mintha róla festették volna. A huszár azonban már nehezebben tudta magát beletalálni a szerepébe. Bajos dolog is egy szép leánytól sokáig elfordulni, a huszár tehát a második ujránál visszafordult és utasítás ellenére mosolygott. Rögtön felhangzott a közönség soraiból: „Duzzogj" — és ő — nehéz szívvel bár — duzzogott tovább. A fátyoltáncosnő (Balassa Anioa) pompás pózával és stílszerű toalettjével megkapó jelenség volt. Egy jelenet a keleti mesékből, az örök kék ég alól. A „férfi hűség" (Dr Rózler Kornólnó úrasszony) egyike volt a legjobban sikerült képeknek. Egy szép asszony lemondó melankóliával elfújja a hűséget, mint a pitypang bolyhát. A „Madrigal" (Briglevioa Milioa és Borbély Boriska) hangulatos kép volt. Kedves leányarc és egy ártatlan gyermek egym ás fölé hajolva : igazán megkapó jelenség. A középen volt elhelyezve egy kis rokoko képeoske. Két gyermek (Hagymásy Micike és Csák Kálmán) rokoko jelmezbe bujtatva. A fiu a leányka előtt térde), a leány pedig lorgnettjén keresztül nézi az apró lovagot. Hatásos kép volt a két kis rokoko figura; kűiönösen bájos volt a leányka nagy bóbitás parókájával. Az élőképek után Hantke Emil olvasott fel egy szép verses dolgot, amelynek költői szépségeit azonban osak az első sorokban ülők élvezhették, mert a színpadon zajos előkészületek folytak a szoborcsoportozat.okhoz. Hantke felolvasását az élő szobrok követték. Első volt „Mignon" (Kikaker Bözsike,) azután következett a „Könyörgés" (Bertalan Ilonka), majd „Sapho" (Balogh Margit), „Római nő" (Gráner Juiiska) és végül „a három Gráoia" (Balogh Margit, Gráner Juliska és Briglevics Milioa). A közönség minden szobrot újra látni akart. Gyönyörűen érvényesültek ezek a kedves élő szobrok lenge toalettjeikben, fehér parókáikban. Mignon oly üde, oly kedves volt, mint a távolba tekintő gyermek; a Könyörgés a mély áhitatot meghatóan adta vissza ; Sapho hangulata annyira tökéletes volt, hogy antik szobrot véltünk magunk előtt; a római nő Pompéji szobrait varázsolta elénk s a gráciák kedves csoportja mintha az Olympusról szált volna le a modern világba. Az utolsó pont itj. Czukelter Lajos száma volt. Kurucz János két gyönyörű dalát énekelte, a szerző zongorakisérete mellett. Mély érzéssel, művészi felfogással adta elő a hatásos dalokat, amelyeket közkívánatra meg kellett ismételnie. Végül még Kuruoz János énekelte el egy szép dalát. A műsor után szupő következett, majd nemsokára elkezdődött a tánc. Késő reggileg együtt maradt a közönség s a legjobb hangulatban virradt a mulató társaságra Gyertyaszentelő boldogasszony napja. Az estély alkalmával felülfizettek : Gróf Batthyányi Pál 18 K, Tosoh Károlyné, özv. Farkas Imréné, Bemard Vilmos, Gráner Adolfné 10—10 K, Skublios Zsigmondné 4 K, özv. Isoó Alajosnó, Sperlágh Gézánó, Kászonyi Mihályné, Reisinger és Eisner, Weisz N. mérnök, Gyarmati Vilmos, Halász Miksa dr., Havas Kristóf 3—3 K, Stern Farkas 8 K, Rozenberg Zsigmondné, Fangler Mihályné, dr Csák Károly, Puskás Kálmán, dr Fűrst Béla, Sehütz Frigyes, Part Sándorné 2—2 K, N. N., gróf Batthyány Tamás, Sohmidt Pál 1 — 1 K, ifj. Deutch Manó 40 f, N. N. 20 fillér. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A benzin-motorral dolgozó kisiparosok részére szükséges adómentes benzin mérsékelt eladási árát a kereskedelemügyi ni. kir. miniszter ur 1908 évi november hó 4-ikétől kezdődőleg hat hónapra, illetőleg további intézkedésig métermázsánként tizenöt koronában állapította meg, ezzel szemben az adómentes motorbenzin kedvezményes áru kiszolgáltatását kisgazdák részére fedezet hiánya miatt beszüntette. Az adómentes benzin mérsékelt eladási ára tárgyában a hazai kőolajfinomitógyárak és a kereskedelmi kormány közt létrejött ujabb megállapodás pontozatai hivatali helyiségünkben megtudhatók. II. Az 1909. évben való eladására bejelentett faanyagokról szóló kimutatását a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur kamaránknak megküldte. Erről az érdekelt kereskedőket ez uton értesítjük, megjegyezve, hogy a kimutatást rövid idejű hasznalatra meg is küldjük. Sopron, 1909 évi február hó 4-ikén. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. H irek. Kézimunka tanfolyam. A zalaegerszegi polgári leányiskola kézimunkatanfolyammal bővül ki. Az igazgatóság felhívását ezúttal közöljük. — Azt hisszük, felesleges bővebben fejtegetnünk ennek a tanfolyamnak hasznát s nem kell n szülőket buzdítanunk, hogy használják fel a kedvező alkalmat ós küldjék gyermekeiket a tanfolyamra. A munka korszakát éljük. Nem szabad tétlenül maradni egy kéznek sem ; nem szabad elveszni a legosekólyebb munkaerőnek sem. A női munkára különösen nagy jövő vár, mert Magyarországon o háziipar nincs kifejlesztve s kiaknázva. Milliókkal adózunk a külföldnek háziipari készítményekért, piperéért, holott itthon a szegényeb családok gyermekei nélkülöznek. De szüksége van a kézimunka fejlesztésére a középosztály leányának is, mert gazdasági életünk fejlődése a megélhetést mindig nehezebbé teszi s a jobb módúak is munkára vannak utalva. DJ miut ízlést nemesítő intézmény is figyelmet érdemel a kézimunkatanfolyam, amelyre hogy mennyire szükség van, legjobban bizonyítja a Tuiipánszövetség Magyar Védőegyesület által rendezett tanfolyam népes volta. Á polgári leányiskolának ezt a bővülését Kászonyi Mihály igizgatónak köszönhetjük, aki a tanfolyamot teljesen államköltségen eszközölte ki. Az igazgató ur a következő sorokat küldte hozzánk : A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miuisztérium a vezetésem alatt álló állami polgári leányiskolával kaposolatosan az 1908/9. tanévben kezdődő hatállyal női kézimunka tanfolyamot