Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-07 / 6. szám

f • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 február 7. A gazdasági válságokról. A „Szabad lyceum'-ban felolvasta: Elek Márton, felső keresk. isk. tanár. Egy téli csöndes délután barátságos meleg szobában együtt ülnek anya és leánya. Beszélgetésükből kivehető, hogy jólétben élhetnek. Épen most is arról tárgyalnak, hogy mily báli toaletteket fognak csináltatni, hogy januárban a Tátrába menuek szórakozni s hogy a legközelebbi nyarat most már okvetlenül Ostendóben fogják eltölteni; Abbázia és a Riviéra nagyon közönséges lett. Az élénk beszélgetést ajtó nyilása zavarja meg. A férj lép be rajta. A máskor vidám ember feltűnően csendes, arca fakószinü. Neje rögtön észreveszi, hogy nem mindennapi dolog bánthatja lelkét; azért hát izgatottan kérdi tőle, hogy mi történt vele. A férj leereszkedik karosszékébe, keserű hangon mondja: ,Végünk van, az uj osztrák kormány, hogy tönkre tegye az országot, az összes kölcsönöket felmondatta s most én is a bukás szélén állok, ha csak valami különös csoda segítségemre nem jön". Anya és leánya összenéznek s egy gondolat járja át mindkettőjük agyát: a báli ruhák, a Tátra és Ostende. A leány apjához simul s hízelegve kérdezi, hogy „ugy-e azért minden ugy lesz, ahogy megbeszélték ?" Látszik, hogy küzd az apa, de azért kimondja a lesújtó választ, hogy semmire se számítsanak. Most az anyán van a sor. Rimánkodik férjének, hogy ne hozzon rájuk ilyen szégyent, bármily áron is, de küldje el őket a Tátrába, meg a tengerpartra. A hosszas rábeszélésnek végre sikere van, a Tátra megmarad a programmban. A telefon csilingelése szakítja félbe a vidámabbá vált beszélgetést. Halotthalaványan támolyog el a férfi a kagyló mellől. „Szent Isten, mi történt veled ?" kiáltja a megrémült asszony. Csak percek múlva tér magához a férfi s remegő hangon mondja: Szerbia megüzente a háborút, összes szerb értékpapírjaink értéköket vesztették. Vagyoni romlásunk most már bizonyos. Az izgatott asszony vigasztalni próbálja, sohse busuljon, ott van még az ő hozománya és még valamit csak örökölni is fognak. A kétségbeesett ember látszólag megnyugszik, de a mikor az asszony — valószínűleg számításból — újra előhozakodik, hogy a Tátrában már meg kellene rendelni a szobákat, idegesen odaszól, hogy erről a kívánságáról ne merjen többé előtte beszélni. Az asszonyt a hiúság azonban nem hagyja nyugodni. Igen, mi egész télen itthon csücsüljünk, hogy Földesék kinevessenek, kigúnyoljanak bennünket. ők ott legyenek mindenütt, mi pedig lemondjunk mindenről. Ez lehetetlen ! — »Semmi se lehetetlen ! Ti is itthon maradtok, Földesék se látják az idén a Tátrát.* „Hogy-hogy?" kérdi az asszony kárörvendő arcoal. „Földesék miért nem mehetnek telelni?" A legutolsó jelentések szerint az argentiniai termés rendkívül gazdag lett ugy, hogy az európai gabonaárakat teljesen leszorította. Földesék termése tehát nem sokat ér, Földesné tehát nem fog menni se a Tátrába, se Ostendébe. Míg az asszonyt ez a kijelentés jól eső érzéssel töltötte el s lányával együtt megnyugodtak a Földesnével való közös sorsban; addig a férj tovább is nyugtalanul járkált a szobában. Szörnyen bántották az utóbbi időben egymást ért csapások; egészen reménytvesztetten tekintett a jövőbe. Ha a család tudná, hogy rövid idő múlva dob szólal meg a ház előtt. Tépelődéséből a levélhordó rázta föl egy nagy pecsétes levéllel. Izgatottan bontotta fel, de annál nagyobb örömmel olvasta fel a bámuló családtagok előtt: „a kormány tiz millió K értékű telket akar vásárolni; hajlandó-e részt venni egy erre a célra alakuló társaság telek-spekulációjában ? A férj jó kedve egyre nagyobb lett. L

asz bál, lesz Tátra, Ostende, minden lesz, osak sikerüljeuek terveink. Az assaony pedig e percben titokzatos mosolygás közben nem arra gondolt, hogy milyen jó lesz a Tátrában, hanem arra, hogy fogja Földesnét enni a boszuság idehaza, az uualmas poros kis városban. A nagy családi örömre ae eddig osendben ülő Pista, a Vl-ik gimnazista is megszólalt. Bámulva látta és hallgatta a történteket és iíju fejébe sehogy se fért bele, hogy mi összefüggés is van a bál, a Tátra, Ostendá meg a hitel, a a háború, a rósz termés, az ő anyagi romlásuk és a telekvásárlás között. Kiakarta elégíteni gyermeki kivánosiságát és az ifjú tudásvágyát; apjához fordult tehát s megkérte, mondaná el neki mindazt, ami a ma történteket előtte érthető módon megvilágítaná. Tetszett az apának fi» kérése, selymes fejét megsimogatta s igy kezdé meg a figyelő fiúnak a magyarázatot: Képzeld el fiacskám, hogy a város, melyben lakunk, teljesen el van zárva a világtól. Mindazt, amire szüksége van, maga állítja elő és maga fogyasztja el. A városban van több gyár és két bank. Akinek felesleges tőkéje van, az a bankba viszi pénzét, a bank pedig a vállalatoknak, a gyáraknak adja ki gyümölcsöztetés céljából. Ameddig a gyárak annyit állítanak elő, amennyire a város polgárságáuak szüksége van, addig rendben megy minden, mert a gyárak tartozásaikat a bevételekből fedezni tudják. Ámde a gyárak mindig többet termelnek s igy rendszeresen áru feleslegük származik. És itt kezdődik a baj. A gyárnak kiadása sokkal nagyobb lesz, mint a bevétele; hogy kötelezettségeinek megfelelhessen, a bankhoz fordul pénzért. Ez kénytelen támogatni a gyárat saját érdekében, hisz sok pénze fekszik benne. Végre ő is kimerül. Ekkor segítségért a másik bankhoz fordul, ezt megtudja azonban a közönség és bajt sejt; megrohanja a bankot s követeli betétjét. Sokan megkapják, sokan nem és a bank osődbe jut. A gyár most már minden támasz nélkül marad, ameddig tudja, fenntartja az üzemet, majd korlátozza, végül kénytelen lesz egészen beszüntetni. Munkásait elbocsátja, fizetéseit nem teljesítheti. Az egyik bank bukása magával rántja a másikat, az egyik gyár bezárását követi a többi is. A közönségben t. i. bizalmatlanság üti fel tanyáját B aki osak teheti, •Ivonja tőkéjét a banktól. A bankok s vele a gyárak tehát megbuknak, sok ezer embernek teljes romlását okozva ; pangás áll be iparban, forgalomban, kereskedelemben, pusztulás az egyének, osaládok s az egész város vagyonában s ez tart mindaddig, míg fogyasztás ós termelés újra a rendes kerékvágásba nem jön, míg a vállalkozó kedv és a bizalom helyre nem áll. És amily zavar állhat be egy város forgalmában, épen olyan fordulhat elő országok, földrészek, sőt az egész világ gazdasági egyensúlyában is. Ezt nevezik fiacskám a gazdasági életben válságnak, vagy egy igen jellemző idegen szóval „Kraoh"-nak. Hát látod fiacskám, az egész válságnak oka az volt, hogy a gyárak többet állítottak elő, mint kellett volna. Megbontották az egyensúlyt a termelés és fogyasztás között. Dd mond apus, miért termeltek a gyárak többet ? — Okosan kérdezed fiacskám. De figyelj osak ide. Nagyon, nagyon régen, amikor még nem volt oly müveit az emberiség, nem voltak oly tökéletes, gyors gépek, nem is tudtak és nem is akartak többet előállítani semmiből, csak amennyi épen kellett. Ma azouban a tökéletes gépekkel rendkívül gyorsan rengeteg mennyiségű terméket lehet előállítani, szünetelni soha sem szabad a gyárnak, mert a munkásokat fizetni kell s lehet, hogy áruhiány állana be, haosak egy napig is tétlenek volnának. Dolgozik tehát folyton, roppant mennyiségben állít elő mindent s ha ez nem talál mind vevőre, illetve fogyasztásra, bekövetkezik először az üzeni mérsékelése, később az üzem pihenése, .végül a bukás. Az egyensúly megbomlása azouban más okokból is származhatik. Pld. ha a fogyasztás hírtelen csökken, ha háború vagy járvány dul nt országban. Némelykor egy találmány oly hihetetlen mennyiségű termelést idézhet elő, hogy a termékeket elhelyezni képtelenség. Ezeket a válságokat gyűjtő néven termelési válságoknak szoktuk nevezni. Ezekkel a válságokkal kapcsolatban, sokszor pedig függetlenül lépnek fel a népben hitelválságok. A bankok túlságos mértékben nyújtják a hitelt pénzbőség idején; mikor aztán a bankoknak fizetni kellene, nem í tudnak eleget tenni kötelezettségüknek ; a betevők megrohanják a pénztárt, a bank elveszíti hírnevét, a közönség bizalmát, bekövetkezik a bukás. Egy nagy bank bukása magával ráüt sok kisebbet, együttvéve pedig a takarékos polgárság ezreit. A legtöbb emberben, aki gazdasági pályán keresi kenyerét, benne van a jogos meggazdágodási vagy. Gyorsan és könnyen szeretnéuek nagy tőkéhez jutni. Belemennek tehát a legképtelenebb, a legkétesebb vállalkozásba. Az ily embereket a bizalom és hiszékenység jellemzi, odaadják pénzüket, sokszor egésa vagyonukat siédelgő lovagoknak, kik arany várakat Ígérnek, kecsegtető ajánlatokat teiznek, élénk színekkel lefestik az Eldarádót, mely rájuk vár s a szegény balga bele lép a csapdába, ahonnan a legjobb esetben is csak lábainak otthagyásával tud kiszabadulni. Mikor aztán a sok millió már együtt van, kisül, hogy a vállalatról szó sincs, az Eldorádó csak a mesékben van, da az ébredés már késő. A szédelgő eltüut, a sok ember hiába siratja keservesen szerzett kis pénzeoskéjét. Más esetben értékpapírok értékét emelik mestérséges módon, hazugsággal, ámítással, vagy pedig oly nagy mennyiségben boosátják ki, hogy végre is elvész iránta a közönség bizalma; s a papír értékét veszti, vagy mint mondini szokás, devalválódik. Az ily válságokat általában tőzsdeválságnak nevezik. Az ifjú érdeklődéssel hallgatta atyja fejtegetéseit, itt azonban megakasztotta egy kérdéssel : hogy eső lesz, ugy-e apám, tudjuk előre a felhők tornyosulásából; a betegségeket rendesen láz előzi meg; hát nem lehet e bizonyos jelekből a válság kitörésére is következtetni ós ha azt előre meg lehet állapítani, nem lehetne-e óvintézkedésekkel a zavaroknak elejét venni ? Igen, fiam. Mindennek a nagymestere : a tapasztalás, itt is segítségére van az embereknek. És eszerint nagy veszély közeledését jelenti, valahányszor a vállalkozói kedv merész túlzásokba csap. Ha a társadalom egyes rétegeiben a gyors meggazdagodás ördöge fészkeli be magát. Ha a fényűzés mórtéktelen arányokat ölt, ha az erkölostelen, léha, könnyelmű élet megmételyezi az ország lakósságát, ha a játékszenvedély elvonja az embereket a komoly munkától, ha az áruk, a földek értéke rohamosan emelkedik vagy csökken, mindezen esetekben a romlás bekövetkezik, sok ezer és százezer beosiüetes embert megfosztva a becsületes munka áldásaitól. A hosszú éveken át szorgalommal gyűjtött tőkék ilyenkor pillanatok alatt elpusztulnak. A becsületes ártatlannak kell szenvedni a becstelen gazember bűnössége miatt. (Folyt, köv.) Aktualitások. (Jó hírnév.) A tengerparton jártam. Olyan helyen, ahol kevés a magyar. Már hetek óta nem hallottam magyar szót s hiába kerestem magyar nevet a hotelek névsorában. (A név egyébként nem jelent sokat, mert nálunk még annyira ragaszkodnak az idegen nevekhez, hogy minden második jó magyar embernek német neve van.) ÜT" yríiiek, ÜBidi XI étvágyat ÍJ a •fAísílyt, megszűnteti a küh&jés!. váladékot, étjei! Izzadás! Tüdőbetegségek, köhögés, skrofylozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos áltaí naponta ajánlva. .Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe" eredeti csomagolást. W. H«ffmaBD-La Reche & fo. (S?Í.Je) © 99 Roehe fé Kapható orvosi rendeletre • gydgysi ertárftk* ban. — Ára OvegeokJot 4.— korona.