Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. január 31. 5. szám, El«tlseté«l dl); Kgéwt évre 10 IC * ML évi* 5 K ( Negyed évre . 2 K 50 [ Kgye* i*áui ára ÜO liílf'r Hirdetések : Megállapodás wzpririt Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat ui-ui küldünk viaíza ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. p legjefenik minden vasárnap. Az adóreform. A legaktuálisabb kérdés mauap az adóreform, amely mindenkit közelről érint, mindenkinek a zsebébe vág, akár foglalkozik politikával, akár nem. A mult héten a miniszterelnök nagy beszédében rácáfolt az elégedetlenekre, akik hangosan tiltakoznak az újítás, d« különösen az adó alap bevallására és kinyomozására vonatkozó intézkedések ellen. A mostani adózási rendszerrel polgártársaink egy része rettenetesen meg van elégedve. Sehogyse akarja, hogy valami újítással megbolygassák azt a jó, régi, kényelmes rendet. Azok az urak ezek, akik nem resteltek néhány száz koronákat évi jövödelem gyanánt bevallani. Olyan urak, akik hetenkéot többet költöttek ennél az összegnél, mégis büszkén és emelt fővel mondták el az adókivető bizottságok előtt, hogy annyi jövödelmük sincs, mint az utolsó zsellérembernek. Hazudtak, csaltak, mert valótlant állítottak, csak azért, hogy az adóteher alól kibújjanak. A haladásnak, a fejlődésnek lelkes szóvivői voltak, de csak addig, amig ennek előnyeit élvezhették. A terhek viselése, a kötelességek teljesítése alól a rókánál is ravaszabb módon bújtak ki. Wekerle adómorálról beszélt a mult héten a képviselőházban. Nos hát adómorál nálunk nincs. Nálunk az adózás alól való kibúvásig terjed az adómorál s a társadalom még kedvez ennek a felfogásnak, mert az adóeltitkolást nem tartja bűnnek és megbélyegzőnek. Sőt! Ez hozzátartozik az ügyességhez. Ezt az adó erkölcstelenséget akarja egy kissé megleckéztetni a reform, amelyért ugyan nem lelkesülünk valami nagyon, de ezt a tendenciáját helyesnek, üdvösnek és jogosnak tartjuk. Elhisszük, hogy az adóeltitkoló urak most üléseznek, ankéteznek és tiltakoznak. Elhisszük, hogy maradinak, konzervatívnak és agráriusnak hirdetik a kormányt, mert nem hajlaudó többé tétlenül nézni azt a nagy igazságtalanságot, amelyet ezek az eddig kiváltságos osztályok a többiek rovására, a maguk hasznára kiélveztek. A földmives, a kisgazda telke után adózik. Az egyenes adóterhe talán nem is nagy, de annyi bizonyos, hogy az adóalapot eltagadni nem tudja. Kataszter, telekkönyv mindenkinek megmutatja, mennyi után kell tallózni az államnak. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, pénzintézetek sem tudnak eltagadni semmit; a hivatalnok is fizet egész jövedelme után, sokszor többet, mint tiz^zerannyi jövededelemmel biró, szabad kereseti pályán levő dzsentelmén. Furcsa, hogy épen azok — a legnagyobb demokraták, — aLik félő gonddal aggódnak afelett, hogy Lm J iuents. Magyarország társadalma még képes lesz arra, hogy rendek, osztályok,foglalkozások szerint csoportosul, azok ragaszkodnak legjobban az eddigi adórendszer által teremtett kiváltságokhoz; azok hintik el a viszály magvait, amikor továbbra is ragaszkodnak a szembeszökő igazságtalanságokhoz. Mert csak nem hiszik, hogy az a nép, amely akarva, nem akarva kénytelen véres verejtékkel szerzett filléreit az állami háztartás oltárára vetni, azért mert foglalkozásánál fogva a fizetés alól ki nem bujhatik, az a nép jó szemmel nézné az urak praktikáját, amellyel a terheket vállaikról elhárítani akarják. Azok után, amiket az adójavaslatok előadója s a miniszterelnök a képviselőházban elmondottak, csak azon csodálkozunk, hogy miért nem reformálták már régpn az adózási, de főleg az adókivetési eljárást ? Milliókkal károsították meg eddig az államot azok, akik most sehogy sem akarnak beletörődni abba, hogy ezután jövödelmük tetemes része csak ugy nem lesz adómentes, mint a bugris paraszté. Természetesen elvárhatja s el is várja az adózó közönség, hogy az uj adózási rendszer zaklatássá ne fajuljon és existenciákat tönkre ne tegyen. Ennek meglesz a garanciája az önadóztatás elvének érvényesítésében s az adókivető bizottságok működésében. De ez nem jelenti azt, hogy a százezeres jővödelmek ne viseljenek nagyobb terhet, mint eddig. Nekünk vidékieknek, akik csupa kisjövödelmü existenciák vagyunk, az uj adózási rendszer érdekünkben áll már azért is, mert ezideig az adóprés rendszerint az apró emberek rovására dolgozott s amig a szatócs, a kiskereskedő, a falusi orvos jövödulmét majdnem mindig elérte, a nagy jövödelmeket, a nagyvállalkozókat, a százezreket kereső nagyvárosi ügyvédet, közjegyzőt, operatőrt, börziánert alig érintette. Lehet, hogy a kormány ezzel a reformjával csak jobban a konzervativizmus, az agrárizmus gyanújába keveredik. De ha az olyan reform, amely az igazságosság és méltányosság érvényesülését, a nemzetfenntartó elemek védelmét célozza, amely azon van, hogy egyes osztályok ne legyenek védtelen martaléka a lelkiismeretlen adóztatásnak, mondom, ha az ilyen reform konzervatív, akkor inkább legyünk konzervatívek, maradiak, de igazságosak. A kiváltságok kora lejárt s azokat istápolni senki javára sem szabad. Közigazgatás. A vármegye alispánja a közigazgatás menetéről s a törvényhatóság állapotáról, 1908 évi november—december havára vonatkozólag, jelentést terjeszt a februári közgyűlés elé, amelynek főbb adatai a következők : A hegyközségek működése. Az utolsó közgyűlés alkalmával Csertán Károly felhívta az alispán figyelmét arra, hogy a vármegye területén a szüretet korán kezdik s e^zel a gazdák a minőséget rontják. Felkérte az alispánt, hogy a korai szüretek tartását akadályozza meg s a hegyközségek működését ellenőrizze. Az alispán erre az interpellációra következőket jelenti : A járásokból és a r. t. városokból beérkezett jelentések szerint a hegyközségek működése — az alább felsorolandó kivételekkel — általában gSSSTO' íSSracft t

használják a hölgyek előszeretettel a zsirtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást gj és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuha Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. m m Mai $zámi!K!k 12 oldíl