Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-24 / 4. szám
XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. Január 24. i I MI LM HM MJJWW Ji^——>-4 UHJ— .'I UI .1 IWV^ M 1 W 4. szám Előfizetési díj: Kgé« évre lü K — f. Fél évre . . 5 K — f Nefryed évre 2 K 50 ( KgyOí szám Ara 20 tiJli'r Hirdetések : Megállapodán szerini Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat oem küldüDk vistii/.a ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A közigazgatás és adóbehajtás. Az adóreform keresztülment a sokféle szaktanácskozmányok, ankétek és bizottságok retortáin s immár a képviselőház foglalkozik vele. Kétségtelen, hogy nemsokára uj alapokra fog feketettetni Magyarország adózási rendszere, habár a mostani reform nem is jelent gyökeres rendszerváltozást, csak haladást és javítást. Bajos volna tisztába jönni azzal a kérdéssel, hogy a reform milyen hatással lesz az ország pénzügyi viszonyaira, közgazdasági életünkre s egyes osztályok adóterheinek megoszlására. Mert bármilyen pontosak és előrelátók is a törvényalkotók előzetes számításai, az élet, a gyakorlat keresztülhúzhatja a numerusokat s gyakran más eredmenyeket hoz ki, mint a statisztika és a pénzügyi tudomány. Sokkal körültekintőbb, alaposabb tanulmány és szakismeret szükséges ennek a nagy kérdésnek a tárgyalásához, semhogy bele mernénk kontárkodni az adóreform gyökeres bírálatába. A tárgyilagos kritika egyébként is bajos. Mert mindenki adóalany és adót fizetni senki sem szeret. Még Sándor Pál sem, aki az ipari és kereskedelmi érdekek nevében ugyancsak tüzel a reform ellen.' Egy hiánya azonban kétségtelenül van javaslatnak, amit mi vidékiek sokkal jobban látunk, mint a minisztérium kodifikáló osztálya s az elméleti pénzügyi kapacitások, akik valóságos adóbehajtást soha Bem láttak és nem ismerik az adószedésnek a gyakorlati módját. Ez a sarkalatos hiba az, hogy a reform nem változtatja meg az adóbehajtás eddigi rendjét s a jövőre is csak a jegyzőket terheli meg ezzel a feladattal, mely sehogysem fér össze a modern közigazgatás céljaival és lényegével. ; Ezzel nem mondunk ujat. Hiszen a közigazgatás hivatott vezetői százszor hangoztatták már, hogy az adminisztráció fejlődését az adószedés és behajtás rendszere akadályozza. Maguk a jegyzők számtalanszor kijelentették, memorandumokban és határozatokban kifejtették, hogy az adóexekucio nem egyeztethető össze egyéb munkakörükkel s a nép bizalmát és szeretetét gyakran azért nem tudják megszerezni, mert a törvény végrehajtókká teszi őket. A városok rámutattak arra, hogy közigazgatási kiadásaik azért emelkednek oly rohamosan, mert az állami adók kezelése és behajtása folytonosan fokozódó tételként szerepel költségvetéseikben. És dacára annak, hogy illetékes, sőt legilletékesebb helyen elismerték a felszólalások igazságát, mégsem sikerült kieszközölni azt, hogy az adóbehajtást az állam aközségi közegek vállairól levegye s a pénzügyi igazgatás hatáskörébe utalja. Kétségtelenül bizonyos, hogy a jegyzőket közigazgatási feladataik teljesítésében az adóbehajtással j;l.u leendők akadályozzák. A rengeteg munkahalmaz mellett a jegyző nagyon meg lehet magával elégedve, ha az aktáit ugy ahogy elintézi, arra azonban, hogy a nép életére befolyást szerez| zen, hogy azt vezesse, oktassa, nevelje, közgazdasági és kulturális célok érdekében szervezze, ideje sincs. A magyar paraszt pszichológiáját kell ismerni ahoz, hogy belássuk : milyen tekintélyromboló és bizalmatlanságot keltő hatása van annak, amikor a jegyző végigházalja a falut az adóhátralékért s azzal fenyegeti a népet, hogy adóvégrehajtót hoz a nyakára. Az egyik napon összeadja a jegyeseket az állam hatalmának tekintélyével, a másik napon lefoglalja a tehenet, vagy elhajtatja a kisborjut. Egyszer gazdakört alakít, máskor tejszövetkezetet szervez, háziipari tanfolyamra buzdít, az árvákat védi, tűzoltókat toboroz, — azután pedig megjelenik mint adóvégrehajtó. Ha az adóvégrehajtásra ráfekszik, egyéb dolga marad el s a nép szemében rideg finánc lesz. Ha nem jó exekutor, a pénzügyigazgatóságnál gyűlik meg a baja s csak egy kis malicia kell a pénzügyigazgatóság részéről, el bírságolhatják a fele fizetését. Könnyen megmagyarázható, hogy a legtöbb igazán jó, emberies gondolkodású jegyző, aki ugy fogja fel a hivatását, ahogy azt a modern közigazgatás szelleme előszabja, miért rosz adóbehajtó közeg. A hivatása magaslatán álló jegyző együtt érez, együtt él a néppel; ismeri azokat az okokat, amelyek az adóbehajtást, a közterhek lerovását nehézzé teszik, sőt sokszor még a nép indolenciáján is kénytelen magát túltenni, mert a szigorral általános igazgatási érdekeket sértene. Az adóhátralék azután szaporodik s a kincstár látja a kárát annak, hogy az állam nem gondoskodik az adóknak más uton való behajtásáról. A legtöbb baj fegyelmi kérdés, ellentét az adóbehajtásból, az adókezelésből sarjad ki. A községi közigazgatás hibáinak gyökere az adóbehajtás mai rendszerében van. A jegyző helyzetét ez nehezíti meg s leköti nemcsak idejét és munkaerejét, hanem akcióképességét is. Legutóbb a jegyzők országos egyesülete foglalkozott ezzel az áldatlan helyzettel; fel is irt a kormányhoz és képviselőházhoz az adóbehajtás mai rendszerének az adóreformmal együttesen leendő megváltoztatása iránt, de hogy a kérelem kormánykörökben nem talál kedvező fogadtatásra, legjobban bizonyítja az, hogy a pénzügyi bizottságban csak egy balpárti képviselő szólalt fel ilyen értelemben, már pedig a balpárt aligha lesz képes ilyeu lényeges újítást keresztülvinni. Minden modern államban közreműködik ugyan az általános közigazgatás az adók kivetésében, de csak a Balkánon és Oroszországban divik az, hogy az adóbehajtást a helyi közigazgatás közegei teljesítik. Nekünk is sürgetnünk kell tehát azt, hogy a jegyzőt mentse fel az állam legalább a végrehajtói teendők alól, mert amig adóexecutor marad, addig nem tudja betölteni azt a helyet, amelyet számára az önkormányzaton alapuló közigazgatás kijelöl. \/pnrlónln monni/ítác A Baross-ligeti vendéglő - ujonan berenV Ol lUoy lü I I loy I ly l lao. dezve - megnyílt. — Utalunk a mai száL2HHHH1 mmm. műnkhöz csatolt mellékletre. Mai ftzápunk 12 oldal
