Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-24 / 4. szám

s Fajnnk megmentésére egyesüljünk! Amióta a világ fenáll s emberiség uralja a mgy földtekét, amióta kialakultak e földön élő különféle népfajok, azt látjuk, hogy az erő volt az a hatalom, mely népeknek hazát s ezzel jogot adott, hogy más népeken uralkodjanak. Ezért minden nép, mely létét, más népektőli függetlenségét óhajtotta biztosítani, első és legnagyobb gondot fordított fajának tömörítésére. Mert ha az erő megoszlik, az őt összekötő lánc folyton lazul, mig végre tehetetlenül szétesik; megszűnt szolgálni egy célt s pályája véget ér a megsemmisülésben. E tömörülésnek nagy nemzeti fontosságát, egy nemzet egész életére kiható erejét akkor szoktuk leginkább érezni, midőn ellenséges hullámok kezdik osapkodni s alapjában megingatni azt a követ, melyre építtetett, őseink vérével megszentelve és megpecsételve, Szent István birodalma. Ha végig nézzük e földön élő nyelvcsaládokat, be kell vallanunk, hogy mi vagyunk a legárvábbak e földön, kik szük családi körben, rokonok, jó barátok nélkül, csupa idegenektől körülvéve küzdünk nemzeti fennmaradásunkért. Keressük tehát a rokonságot messze keleten, az őshazában; keressük az elmaradottakat s emellett elfeledkezünk azokról, nem tudjuk számát azoknak, kiket egy folyó víz választ el csak az édes anyaföldtől s küzdenek idegennyelvü népáradattal, fajuk fenntartásáért. Rövid négy esztendeje indult meg Juliáu barátként az első expedíció, melynek útját siker koronázta, feltalálta egy-egy faluoskában elrejtett és elfelejtett véreit. Az öröm mindkét részen leírhatatlan volt, a panaszokkal telt ajkak megnyíltak s esdve kérték sorsuk javítását a magyar szívtől, a magyar hazától, az elhagyott, de el nem felejtett jó anyától. S ez biztatta, buzdította őket, hogy az édes anyaföld továbbra is gyermekeinek fogadja. Ezt a munkát azonban csak egy kis lelkes csapat végezte anélkül, hogy a magyar társadalomnak tudomása lett volna róla. A szlavóniai magyarság ügye azonban csak rövid pár hónapja lett aktuálissá, midőn megindult nemes pályáján a Szlavóniai Magyar Újság. Most kezd csak a magyar társadalom akcióba lépni az itt élő magyarságért s jóvá tenni azt,mit— talán önhibáján kívül tenni elmulasztót. De hogy mily lojalitással, avagy mondjam közömbösséggel kezeljük mi, magyar társadalom ezt az ügyet, mely első nemzeti ügy kellene hogy legyen, azzal akarok e helyen foglalkozni. Ha tekintetbe vesszük a német szövetségek nagy sikereit, melyeket a külföldi németségért való küzdelemben elért, lehetetlen be nem ismernünk, hogy vétkes mulasztást követünk el, melyért unokáink tesznek egykor felelőssé bennünket, midőn saját véreink megcnentéseért nem hozzuk meg ama csekély áldozatot, melyet hazafiságunk, testvéri szeretetünk tőlünk mindnyájunktól megkövetel. Vájjon van-e miért pirulnunk Európa többi államai előtt, hogy fajunk megmentéseért saját koronánk országaiban mentő akciót indítottunk ? Hol egy nemzet fenntartása, megmentése függ kockán, van ott helye a lovagiasságnak, szerénykedésnek, mert hátha sovinizmussá' vádoltatunk ? Ha a nemetek is igy gondolkodtak volna, akkor a nagy Németország nem állana ma azon a helyen, amelyről büszkén érezteti supremáciáját Európa többi országai felett. Az alldeutsch szövetség nem elégszik meg azzal, hogy saját birodalmában terjeszti a német eszméket; nem elégszik meg a fenhatósága alá tartozó lengyelek, franciák és dánok germanizálásával, hanem jogtalanul bár, megbolygatja más országok belnyugalmát. Tanulhatnánk a német egyesületektől, amelyek mind nemzeti célt szolgáinak. Olyan egyesületet kellene nekünk is magyar >knak szervezni, amely »Zalaroegye, Zalavírroegyei Hir'apc meg tudná akadályozni, hogy ne jussanak hazánk szép búzatermő rónái mind idegen kezekre s a magyaroknak ne kelljen kivándorolni hazájukból idegenbe s küzdeni faji fenntartásukért. Elvesztjük tehát a kész anyagot s az idegenből, mely a magyar haza védő szárnyi alatt dúskál a haza kincseiben, magyart akarunk nevelni . . . Itt Horvát' rszágban, jóllehet megkésve, de megkeresték az idegenek sürü bevándorlása ellen az egyedüli üdvös eszközt. Megvásárolják az elköltözőtől fö'deit, házát a horvát „udrugák", a vételárt a zágrábi bank kifizeti és a földeket, a horvátság használja. így most még nehezebb is a letelepedés, földvásárlás, pedig a szép Szerem de sok munkás kéznek adhatna fehér kenyeret. Legnagyobb izgatást visznek véghez az alldeutsch urak röpirataikkal, fekete, vörös, arany, nagy német birodalmi sziliekkel tarkázó levelező-lapjaikkal, buzakalászos jelvényeikkel, gyufákkal stb. mind a Grossdeutschland nevében. Midőn az alldculsch szövetség megindul izgató körútjára, felkeresi az osztrák tartományokban élő fajrokonait, testvéreit, a Gotterhalte helyett megszólal az alldeutsohok ajakán a „Wacht am Rhein" német dal s a felizgatott tömeg II. József császár s/obrához vonul s arra gyászkoszorut helyez. Számtalan esetben a katonaság fegyvere állítja helyre a rendet a német birodalmi színezetű zászlók alatt tüntető tömegben. Történnek-e nálunk magyaroknál hasonló esetek? Mit szólnának horvát testvéreink, ha mi hasonló eszközöket használnánk az itt élő 200 ezer magyar t' stvérünk nemzeti érzelmének ébrentartására? Nem tehetuénk-e meg jogosabban koronánk alá tartozó társországunkban, mint teszik a u'metek, jogtalan beavatkozással idegen állam ügyeibe. De nem hogy ezt uem tesszük, hanem a lovagiasság köntösébe bújva, gyöngék vagyunk még arra is, hogy nemzeti, értelmi felsőbbsé ;ünket Magyarország határain belül, annak védőszárnyai alatt f.'jlődő más nemzetiségekkel éreztetni tudnánk. Hány és hány szász, oláh, szerb és tót elemi, felsőnépiskola 6s gimnázium van hazánkban, hol a tanítási nyelv minden, csak uiagyar nem. A hittan, az egyház szellemének megfelelően, a gyermek anyanyelvén taníttatik Magyarországon, még az állami iskolákban is. A papok és a tanítók megválaszt fsánál tekintettel varnak mindig a község anyanyelvére. Addig Németországban a népoktatás, tekintet nélkül a nép anyanyelvére, egyedül és kizárólag német. A dán és lengyel iskolákban a hittant tíz éven át a gyermek anyanyelvén tanították, de ennek elteltével németül. így vi>n ez sajnos Horvátországban is, hol -gyedül a Máv. iskolák tanulói részesülnek ama kedvezményben, hogy a hittant a báni és püspöki rendelet értelmében anyanyelvükön tanulhatják, de a Juliáu iskolákra ez a rendilet nem szól s így, ha az illető pap bírja is a magyar nyelvet, nem tanít magyarul, mert uem akar és nem kötelessége. P, d;ir Kri«ztus vallása nem azt kívánja fölszentelt papjától, hogy a vallásba politikát vigyen. V;in Szlavóniában több tiszta magyar község vagv melynek a/

3 része magyar s mint jómódú nép ő viseli a község terheit, de azért magyar prédikációt soha vagy ha évenkint egyszer hall. Azt mondják : tanulj meg horvátul, akkor megérted. Tehát a horvátság a németek nyomdokain jár s az itt élő magyarságot .1 pózeni lengyelekhez hasonlóan akarja horvátosítani ? Az a horvát nép, mely lapjaiban átkot szór a magyar iskolák ellen, melyek a a térvény megengedett határain belül mozognak. Kik tehát a soviniszták ? Midőn Berlinben 70 ezer lengyel saját anyanyelvén beszélő lelkészt mert kérni, az alldeutsch szövetség reátámadt a kormányra lapjában, hogy meg ne merje adni, mert megbontja a nemzeti békét, hanem ha a lengyelek élvezni akarják 1909 január 24. a német-birodalom jótéteményeit, akkor olvadjanak be a németségbe. A német szülők gyermekei még a lengyel lakta területen sem kötelezhetők a lengyel nyelv tanulására, sőt a lengyel nyelvet sem nyilvános sem magán iskolában tanítani nem szabad. Ezeket óhajtanák horvát testvéreink az itt élő magyarságra is életbe léptetni s kulturájukat reájuk oktrojálni. Hogy a németeknél mily határtalan szeretettel, lelkesedéssel karoltatik fel a német nemzeti ügy, ugy egyeseknél mint magánál a kormánynál, számtalan példa bizonyítja. így az alldeutsch szövetség megalakulása óta a kormány sok százezer márka segítséget ad a külföldön létesülő német iskolák fenntartására. Gyarmataikra, t.elepítvényeikre csupán németeket alkalmaznak, kik terjesztői, hódítói lesznek a német kulturának és törekvéseknek. Mi pedig, ha szomszédos társországunkban, Szent-István koronája alatt élő horvát-szlavonországi magyar^á^ részére pár iskolát akarunk felállítani, rémítő udvariassággal, tapintattal kell kopogtatnunk, hogy horvát testvéreink engedélyezzék. De nálunk Magyarországon tűrhetnek a nemzetiségi iskolák, melyek minden más céh szolgálnak, csak azt nom, ami mtigyar. Hogy bírnánk tehát az ország határain kivül vaskéz politikáját űzni, midőn még otthon sem tudjuk éreztetni feisőbbségüuket és reá oktrojálni kultúránkat más nemzetiségekre. Az itt élő magyarság Szent István koronájának védőszírnyai alatt van állítólag, de idegennek érzi magát, gyermekeit horvát iskoláb i kénytelen járatni, hol elfelejti ^des anyanyelvét, ha vasárnaponként istenhez szállva hallgatni akarja Isten igéit, oly nv-iven beszél a papja, amelyet nem ért. Egy ideig tűri, próbál beletörődni sorsába, de nern bír, megszállja a honvágy, fölszedi sátorfáját, eladja jó földjeit, szép portáját, melyet rendbe hozott nagy fáradsággal s visszaköltözik régi hazájába. Ez a vándorlás több szlavóniai községben észlelhető a magyarság között. A németek azt mondják a tni kulturpolitikáukra, hogy nekünk miut kisebb becsű népnek, nincs jogunkban a Magyarországban lakó németek, mint nemesebb fajnak elmagyarosításához. Vájjon a magyarországi németek nem a magyar kulturi szárnyai alatt virágoznak, gyarapodnak? Ha a német birodalomnak joga van hegemóniáját kiterjeczi"i:i birodalmának határain tul, miért ne tennénk meg mi is joggal, hivatkozva 1000 év viharában kijegecesedett kulturáakra, hogy azt Szen' István birodalmának határain belül fejlesszük, terjesszük s annak érvényt szerezzünk minden egyes esetben, hogy ott üldözést ne szeuvedhessen a magyar. — Az alldeutsohok nem tartják szégyennek, nem félnek a külföld kritikájától, hauem mennek amaz uton, melyen haladvi a nagy német nemzetnek örö'í hirt és hatalmat látnak biztosítva. Vegyünk példát, oku'junk némer szomszédainkon, hogy mily odaadó szeretettel, ragaszkodással kell csüngeni egy népnek hazáján, mint kell szivén viselni testvéreinek sorsát még akkor is, ha elváltak az ftles anyaföldtől. Akik tőle megválnak, nom kell reájuk sütni a hazafi itlansíg bélyeg-it, nem kell azokról örökre 1 "uoul inunk, hanem kísérjük őrködő sreme.kkel s gotd iljuak mindig arra, hogy kevesen v.'gyunk. Ha az a magyar testvér messzj tengereken túlra költözött, ott már kevés 1 remény, hogy őt viszont látjuk, de amig Szent István koronája alatt dolgozik léte fen tartásán, ott igenis kell annyi hatalmunknak lenni, hogy őt hazánk részére továbbra is megtartjuk. Ezt kivánja a haza érdeke a magyar társadalomtól, ezt a nemzeti becsület, melyet ha felad'unk, olárultuk a hazát B elvesztettük nemzeti létünket, becsületünket. Hild László. Juliáu egyesületi ig. tanító. m m M használják aJiölgyek előszeretettel a zsírtalan Sboíya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: