Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-27 / 26. szám

4 » Zalamegye, Zalayárm egyei Hírlap* 1909 junius 27. egész értelmiségi osztályt, amelyet a nemzet nem tud eltartani. Amig a fiuk élvezik a gondtalan vakációt, a szülők gondolkozzanak afelett, milyen sorsot és jövendőt készítenek fiaik számára ? A nyár. (Ásványvizek.) A nyári szezoncikkek sorra kerülnek. A fürdőkről irtunk már s elsírtuk, ki tudja hányadszor, azt a régi panaszt, hogy a magyar ember külföldön költi a pénzét, amikor itthon is élvezhetne rajta. De hiába veszik elő a lapok évről évre ezt az örök témát, azért a legrongyosabb külföldi fürdőkben is sok lesz a magyar ember. Azt is sokszor hallottuk már, hogy Magyarország dúsan el van látva ásványvízzel. És mégis az ásványvíz behozatala évről évre emelkedik. Mert a magyar ember veszedelmes előítélet rabja. Mihelyt valami külföldi, azt kritika nélkül szebbnek, jobbnak tartja, mint a hazait. Temérdek ásványvizünk dacára körülbelül két millió korona értékű ásványvizet hozunk be, természetesen Ausztriából. Leginkább olyan vizeket, amelyekkel szemben gyógyító hatásra, kezelésre egyenlő értékű magyar vizeknek egész sorát állíthatjuk. Ez a sok pénz, ha visszatartanánk, ugy folyna szét az országban, mint az avar réten az eső áldása. Nyáron az ásványvíz fogyasztása emelkedik. Mert hogy a magyar ember nagyon szereti a »kevertet«, amit nemzeti nyelven spriccernek neveznek. A bor árának esése szintén emeli az ásványvízfogyasztást. Ne igyunk tehát egy osepp külföldi vizet sem a becsületes magyar borhoz. Külföldi gyógyvízre sincs szükségünk, mert van itthon gyógyforrás is bőven. A magyar közönség épen ugy nem tudja, mit adott nekünk ásványvizeinkben a természet, amint nem akarják tudni a magyar orvosok. Akárhány egyetemi tanár ma is külföldi vizeket rendel betegeinek, nem tudva, hogy legalább ötvenféle vizünk van, amelyek a külföldi gyógyvizekkel kiállják a versenyt. Ásványvíz forrásaink között több mint 200 van olyan, amelyet jól ismerünk. A kétszázból körülbelül hatvan forrás vize elsőrendű kereskedelmi cikk. A hatvan viz évi forgalma megközelítőleg 25 millió palack. A földes savanyuvizeknek klassikus képviselői a mohai, a borszéki, a borhegyi, az árkosi »Glóriac, a csikhavasi, a korondi vizek. Ezek a vizek elsőrendű élvezeti italok s emellett gyógyvizek. Csehország lúgos savanyuvizei közül a giesshüblit, a krondorfit és a bilinit nagy előszeretettel fogyasztják hazánkban, úgyis n.int élvezeti vizeket, úgyis mint hurutos betegségek orvosságát. Pedig van Magyarországon is lúgos savanyúvíz elég. Ott vannak a répáti, kászoni, bodoki, polenai, luhi, csikszentmártoni források vizei. A luhi Margitviz a legtisztább és legértékesebb lúgos bikarbonát vizek közé tartozik. Csehországban a legimpertinensebb agitáció folyik a magyar liszt ellen; mi pedig a magyarországi vizek mellőzésével százezer palackszám hozatjuk a cseh vizeket. A vértelen asszonyok és sápadt arcú leányok a franzensbadi, spaai, schwalbachi vizek helyett egyenlő értékű orvosságot találnak a kitűnő élőpatak), borszéki, bártfai, buziási, tárcsái, felsőrákosi, korondi vizekben. A lúgos savanyuvizek tipikus képviselői: a seltersi, gleichenbergi vizek, de a málnási Mária forrásnak, a Hunnia forrásnak, a sztojkai, bikszádi, máriavölgyi, kovásznai, bártfai, málnási Siculia, az olábszentgyörgyi források gyógyító ereje sem kisebb. A lithiumtartalmu ásványvizek sorában a Salvator-forrás az első. A fachingeni, franzensbadi, wildungeni vizek eltörpülnek mellett'?. Ausztriában, Németországban, Svájcban, Olaszországban, Hollandiában, Angolországban, Oroszországban az orvosok a Silvator vizet mint specifikumot rendelik vese és hólyaghajoknál. A keserüvizek között a budaiak vezetnek a világpiacon. A szulfátos vizek között a rohitschi típusának vannak még nálunk hasonmásai: a koritnicai, baldóci, balatotoniüredi vizek. A jód és bróiutartalmú vizeknek legkiválóbb képviselője Európában a csízi viz és orvosaink mégis inkább a halli vizet rendelik. A modern élet mindent forgalomba hoz és értékesít, ami kelendő. Hogy a kornak ez az irányzata épen nálunk nem tud sok tekintetben, igy az ásványvizekre vonatkozólag is érvényesülni, annak jórészben a tulajdonosok az okai, akik ugyancsak keveset tesznek aziránt, hogy vizeik jó tulajdonságai a hír szárnyára kerüljenek. Ha a közjnség folytonosan hallja a figyelmeztetést, hogy csak magyarországi vizeinket igya, mert a legtöbb drága külföldi vizzel szemben van elég olcsó hazai vizünk; ha az orvosokat lépten nyomon figyelmeztetik és kérik, hogy csak magyar vizeket rendeljenek : a hatás nem fog elmaradni. Egyetlen vízcsepp nyom nélkül lesiklik a szikláról, a cseppek kitartó munkája azonban kivájja a legkeményebb követ is. Csak rajtunk á'l, hogy a magyar ásványvizek Magyarország gazdasági fellendülésének tényezőivé váljanak. Aktualitások. (A Balatonon.) Holnap és holnapután Magyarország újságíróinak nagy része gyűlésre sereglik össze a Balaton partján. És betelve a magyar tenger szépségének varázsával, apostolai lesznek a Balaton kultusznak, amely az utolsó évtized alatt örvendetesen kezd fellendülni. Ezt a hatalmas vizet, ezt a nagy nemzeti tőkét két évtized óta erősen ápolják. A fürdőhelyek emelkednek s a közönség évről évre több kényelmet és szépet talál a tündéri partokon. Fájdalom azonban azoknak a szemei előtt, akik ismerik a Nyugat nagy nyaraló telepeit is, az elmaradottság, egyik másik helyen az elhanyagoltság rögtön szembetűnik. A szebb telepek ma még csak oázisok, holott az egész partnak tündérkertnek kellene lennie. A Balaton igazi kifejlődésének nagy akadálya a kötött birtok. Siófok egy része a veszprémi káptalan, Szamárdi és Tihany a Szt. Benedek-rendi apátság, Akaii a Kegyestanitó-rend, Balaton-Udvari a veszprémi püspökség, Kövesd, Paloznak, VörösBerény a veszprémi székeskáptalan, Kenese a tanulmányi alap, Fokszabadi a veszprémi székeskáptalan tulajdona. Balaton-Szt.-György, Keszthelytől Edericsig a Festetich-féle hitbizomány tartja kezében a partot. Ahol ezek az urodalmak terjeszkednek, ott nem keletkezhettek fürdőtelepek, vagy a terjeszkedés erősen korlátozva vau. A holt kéz és a kötött birtok nyomát pusztaság, a kultura hiánya jelzi a Balaton mentén. Ha a siófoki fürdőtelepet elhagytuk, utána 8—10 kilométer hosszúságban valóságoB sivatag következik, puszta legelő, melyen egyetlen fának nyoma sincs. Holott utána Földvár valamikor ugyanilyen volt s a tervszerű munka elsőrangú üdülőhellyé varázsolta. De amint a Balatonklubtól áttekintünk a tihanyi hegyre, a félsziget egész területén kipusztult erdőséget látunk. Ha ez a pusztaság fenyővel lenne beültetve, miosoda kilátás nyílnék Földvárról, naponkint hemzsegne az elhagyott történelmi hely turistáktól. így azonban szinte borzadva tekint az ember a nap melegében izzó romokra. így vagyunk a Keszlhely mellett elterülő hegyekkel is. Az erdőség letarolva, senki sem gondoskodik további ültetésről. Amig a Balatonpart rendezésének ügyét az állam kezébe nem veszi, alig lehet kilátás arra, hogy a magyar tengerben rejlő nagy nemzeti kincs kihasználtassák. Addig a tavon végig futó hajóról az elhanyagolt pirtokat, a libalegelőket, a letarolt kopár hegyoldalakat is meglátja az utas — az emelkedő, modern fürdőhelyek szomszédságában. A Balaton vasútja talán uj fejlődést nyit a vidék előtt. De ha az állam kizárólag a magánvállalkozásnak engedi át a fejlesztést, még egy évszázad sem lesz elég ahoz, hogy a part képe teljesen megváltozzék. Mert lépésről lépésre, nagy küzdelemmel lehet csak elhódítani a legszebb pontokat a megkötött latifundiumokból. Erélyes kézzel uj gazdasági irányok alapját kell ezen a vidéken lerakni, hogy benépesüljön nyaralókkal a part egész hossza. * * * (A sovinizmus.) Erős disputa folyt egy társadalmi oszlopokból álló társaságban afölött, hogy a sovinizmus nemzeti erény-e vagy hiba A kérdés eldöntetlen jmaradt először azért, mert nem tudtak megállapodni abban, hogy mit jelent tulajdonképen a sovinizmus és mert mind a két fél jó argumentumokkal tudta a maga álláspontját védeni. így azután a sovinizmus erény és hiba lett egyszerre. Amint hogy így is van. Nagy általánosságban azonban a magam részéről inkább erénynek tartom, mint hibának. Még a túlzástól is kevésbbé félek, mint attól a langymeleg kulturmodortól, amely az erélyesebb nemzeti iránytól irtózik s az európai mázért mindent kész feláldozni; amely betyárosnak, bárdolatlannak tart minden ősi szokást 8 úgy a politikában, mint a társadalmi életben feltétlen híve a poshadt békességnek. A* antisuvinisták rendesen azok közül kerülnek ki, akik a magasabb nyugati kultúra rajongói s azt képzelik magukról, hogy ha kiküszöbölik magukból az elfogult nemzeti érzést, magasabb rendű lényekké válnak, mint a környezetük, amely egyebet aem tud, mint a nemzeti célokért — lelkesedni. De persze a sovinizmust ezek a kiemelkedő nagyságok ostoba nemzeti türelmetlenségnek, jogosulatlan gőgnek tartják. Pedig nem az. A sovinizmus a nemzeti érzület túltengése, a fajszeretetnek minden téren való megnyilvánulása, az ősi szokásokhoz és hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás, szóval mindaz, amihez egy életképes nemzet szívósan tapad. Ilyen értelemben azután az angol a legnagyobb sovinista. És ki vitatuá el, hogy ehez a nagy angol nemzetnek joga van ? Mennyivel inkább jogosult a sovinizmus oly nemzetnél, amely történelmének véres lapjairól tudja, hogy bizonyos irányzatok létalapját veszélyeztetik. Ha az ilyeD nemzet a fennmaradását veszélyeztető áramlatok ellen minden megengedhető, sőt meg nem engedhető eszközzel küzd, ha tűrelmetlenés elfogult: vájjon jogosan illethető-e a túlhajtott sovinizmus vádjával ? Nem ! Ez csak a létért való küzdelem; a legnemesebb, a legemberibb harc az erős, a támadó ellen. Az emberi törvények legelemibb szabályai megengedik, hogy az, akit életveszedelem fenyeget, magát e helyzetből minden áron, még a támadó elpusztítása árán is megszabadítsa. Nos, ha a magyar nemzetet bármely oldalról imminens veszély fenyegeti, ez ellen minden erejével védekeznie jogában áll. Már pedig az önfentartás kiválá fegyvere a türelmetlenségig fejlesztett nemzeti érzés, a merevségig való ragaszkodás mindenhez, ami magyar. Nevezzék ezt sovinizmusnak, vagy a kultúra hiányának, a gúny éle a nagy nemzeti célokon kicsorbul. Természetesen azok között, akik sovinizmussal vádolnak bennünket, legelői járnak az osztrákok, azután pedig következnek a langyos érzelmű kultúr magyarok. Az osztrák befolyás, a német kultúra mindenkor a beolvasztás, az elnyelés veszedelemével fenyegette nemzetünket. Szerenosétlen politikai viszonyaink mindenkor rettegtettek bennünket a birodalmi központosítás szörnyű veszedelmével. Uralkodóink az egységesítésre törekedtek s igy mindenkor szívósan kellett védekeznünk a fenyegető rém ellen s még ma is sok oly törekvéssel kell szembeszállanunk, amolyek a német, különösen osztrák kultúra bő leberDyege alá rejtőzve, a magyarság, nemzeti érzület s fajsieretet csorbítására törnek. Talán ezzel a törekvéssel szemben kellene feladnunk a türelmetlen sovinizmust ? Avagy azok előtt a fajmagyaros előtt hátráljunk meg, akik a magyar kultura rovására imádnak mindent, ami külföldi, akik lekicsinylik nemzeti szokásainkat, kultúránkat, művészetünket 8 amint a ruhájukat külföldről hozatják, szeretnék a magyar lelket is külföldről importált áruval kicserélni. Ne hallgassunk a méltatlan vádakra és csak maradjunk sovinisták. Mit használna a modernizmus, a nügy elismerés, ha elvesztenénk nemzeti karakterünket. Inkább legyünk betyárok, mint meghunyászkodó, kalucsnis nemzedék. Mert jogunk van magyaroknak lenni. Éa ha a nyugati kultúra veszélyeztetné létünket, ha az anynyit dicsőített korszellem akar bennünket megsemmisíteni, azzal is szembe kell szállani. Akinek azután jól esik, osak hadd szidja a magyar sovinizmust.