Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-27 / 26. szám

1909. junius 27. »Zalamegye ZalavÉrmegyei Hírlap 5 (Társadalmi adók.) A nemzetgazdaságtan és a pénzügytan tudománya sorolja fel azon pénzbeli kötelezettségeket, melyeket az állampolgárok adó óimén megfizetni kötelesek. Egész külön tudomány szakot képez mindannak a tudása, hogy például adó óimén az állam szükségleteinek fedezéséhez, az állami célok megvalósítására igényelt költségekhez ki-ki, tiszta jövedelmének arányában mily összeggel köteles hozzájárulni. Az pedig már valóságos rejtély, melyből kilyukadni józan, természetes gondolkozású ember alig képes, hogy a tizenegy nemben felBorolt egyenes adó tételen kivül hány faja, neme, változata van az úgynevezett fogyasztási adóknak, emlitést sem téve a közigazgatási körben, avagy egyházi törvények szerint részletezett annyiféle megyei, községi és egyházi adókról. Hála a törvónycsináló uraknak, ebben a tekintetben nem panaszkodhatunk, hogy adónemekben szegények lennénk avagy szükiben volnánk. Sőt, tulon-tul is elég akad; nemcsak, hanem gyarapszik nemben, számban és összegben minden ujabb törvényalkotás, ministeri és közigazgatási rendelet által. Hiába, ez ellen tenni már nem lehet. Ezt kivánja az állam fennmaradása, a közigazgatás, a jogrend és annyi más szükséges intézmény akp.dálytalan működése, a személy, vagyonbiztonság, a helyi autonomia biztosítása, a jövedelmi források szaporítása, a hitélet békés gyakorlásának eszközei ós legfőképen a véderő fenntartása, mint amelyek mind-mind igen bölos, okos és helyén való követelmények. Egy azonban való igaz s ez az, hogy a telsorolt adócimek és tételek révén az állampolgárok tiszta jövedelméuek jelentékeny része folyik igy be :z állam, község és egyb.íz szükségletének a födözésére és még amaz elasztikus „polgári beo<ü!etszó

e-val megerődített bevallások dacára is összegezve cze-- küiÖLÍ-'" ad.ir <meket és e oiineu toljesiiett s--.<»lgáltatásokaf,, 2530 százaléka a jövedelemnek az, melyet az i nnVr azért fizet, hogy ezáltal a jogot a megé.'b-tésro megszerezze. Nem is szabatos, világos, amit mondok. Ugy talán érthetőbbé lesz, ha ugy állítom föl a tételt, hogy az állampolgár jövedelmének 25—30 százalékát a felsorolt intézmények fennállásának céljaira köteles fordítani s csak a megmaradt 70—75 százalék az, amit magáénak mondhat, amivel rendelkezhetik, ami megélhetésére marad. Marad ? Dehogy marad. Nem is szólva arról, vájjon elégséges-e? Bizony nem marad. Mert van egy beláthatatlan kiterjedésű végtelen tér még a társadalomban élő ember számára, amelyen az elszámlálhatatlan adózási nemek, fajok ugy hemzsegnek, hogy fölsorolásuk a lehetetlenséggel határos s csak összefoglalva gyűjtő névvel leh't azokat megjelölni e címen : társadalmi adó. Hogy mi ez? Meghatározni is nehéz, körülírni sem könnyű, egyenkint felsorolni lehetetlen. Csak egynehányat Ízelítőül, jellemzésül. A borbélynak adott borravaló, a fizető, kiszolgáló s piccoló pincérnek visszatolt, tálcán hagyott vagy markába csúsztatott pár fillér, postás, portás, bérszolga, cseléd, házmester, szolga s annyi elszámláihat.atlan házi ás üzleti alkalmazottnak esetenként juttatott „triukgeid" ; olvasó, társalgó, nyelv, játék, sport, regatta, jótékony, művelődési, szépművészeti, társadalmi egyesületek tagsági dija; felülfizetős, önkéntes felajánlás, jegymegváltás, meg emberfi i legyen, aki elszámolni tudja, miféle címen, niven beszedett pénz mir.d-mind társadalmi adó. Hogy mennyit tesz ki? Talán nem is volna jó megpróbálni s naponkint jegyezve, havonként összegezve az év végén egy summában tudni. Az a csipp-csupp, apró-cseprő fiilér, tiz-húsz fillér, egy koronás, melyet igy kiadunk, bizonyosan mondom, a legszerényebb igényű társadalmi ember háztartásában is jelentékeny összeg. Talán megdöbbennénk, ha ezt tudnánk, ismernénk. Vagy talán jó, hogy nem is tudjuk összeg szerint, sőt még hozzávetőlegesen sem. Csupán azon ritka, nagyon ritka emberpéldányok, kik minden fillér bevételről és kiadásról pontos jegyzéket vezetnek, azok adhatnának számot az ilynemű társadalmi adó összegéről. Már most két kérdés tolul előtérbe, melyre a felvetett tárgygyal kapcsolatban válaszolni kellene. Az egyik ;;.z, vajjön szükséges-e az ilynemű adózás; a másik az, vájjon helyesen, okszerűen összeegyeztethető-e a reális gondolkozással ? Észrehatóan, számadatokkal kimutathatólag nagyon nehéz mind a két kérdésre megnyugtató f és határozott választ, feleletet adni. Nagyon jól, alaposan, m

;nden részletekre kiterjeszkedve kellene ismerni kinek-kinek vagyoni állását, jövödelmét, egyéniségét, társadalmi helyzetét s azon körülményeket, melyek e helyzetet megalkotják. Sőt talán még ez sem elég. Egyénileg különkülön kellene ismerni az embereket, mert hiszen nagyon sok társadalmi adó kényszerű vagy kényszerűden teljesítésével egyéni gyarlóságokat, hiúságot, szereplési vágyat, érvényesülési ösztönt s annyi más subtilis gerjedelmeket is figyelembe keiJ venni, hogy a feltett kérdésekhez osak hozzá is szóljunk. Mert kétségtelen, hogy bizonyos ethifeai, társadalmi, emberbaráti és kulturális célokra pénzbeli áldozat készséget maga a társadalom is megkíván egy társadalmi embertől. Vaunak dolgok, eszmék, mozgalmak, melyekben anyagi hozzájárulás által résztvenni kötelessége a társadalomban élő embernek. Ezek elől kitérni talán a tisztesség rovására is esnék a méltán képezhetné megítélés t tárgyát. Ez a kellő fölismerés dönti el azután i a kérdés első részét, mikor alapként azt veszi i észre, vájjon e/. adózások szükségesek avagy | csak célszerűek, kényelmi, vagy taián fényűzési j szempontból tekintve indokoltak-o ? A szükséj ges, a megkívánt.: erkölosi kényszer jellegével ; bir, ezt tenni kötelesség. A célszerű adott ese| tenként bírálható el, míg a kényelmi és lucrativ j kiadás illetve adózás feltétlenül elitélendő, ha j megfelelő reális alapja nincs. És ezen a ponton j ; födi a választ a második kérdés, mely összefügt gésben áll az első kérdépsel. Ami helyes, okos j ós reális, az terjesztendő; de ami nem áll arányban az anyagi helyzettel s a vagyoni viszonyokkai, társadalmi felfogásokkal s különösen tetszelgésr", hiúságra és föltünésre van szánva: feltétlenül elítélendő. Példákkal is szolgálhatnék, bár a példa nem | sokat magyaráz. Dá csak egyet 1 Akinek fizej tése éppen osak a megélhetésre elég s mégis í kávéházban egy szivarért annyit ad, ameny| nyiért a boltban teljesen megfelelőt talán ket\ tőt, hármat is kapna, tul megy a reális gondolkozáson. Avsgy z, ki feltűnési vágyból, nyilvános adakozások során, mert tudja, hogy neve nyomtatásban megjelenik, viszonyaival arányban nem álló összeget ad: mindenesetre nem reális ember. Folytassam tovább? Miért? A morál kedvéért ? Kárbaveszett volna, hiszen erkölcsi oktatás számba menne s minden egyebet inkább, mint ezt. Nem is ez a lényeg. Hanem az, mely másra vonatkozik bár, a kényszerű adózások keretében : a társadalmi adó tekintetében sem volna szabad, hogy egy percre is szem elől tévesszük; csak addig nyujtózzunk, ameddig a takaró ér. Már tudniillik, akiknek takarójuk van. S akiknek nirios, annyival inkább. • * * (A seolferinói hős.) Az agg oaászár nagy pompával ünnepelte meg agg tábornokának, báró Fejérváry Gézának jubileumát, ötven évvel ; ezelőtt szerezte meg a vitéz katona a Mária ! Terézia rendet, rettenthetetlen bátorságával. I Most megkapta a rendhez a gyémántokat. Milyen szép volna, ha a bátor katona ünnep| lésében mi magyarok is részt vehettünk volna s buszkén emlegethettük volna : íme, a katonai erények igy vannak kifejlődve a magyar emberben s igy áll helyt az igaz magyar a csatatéren hazájáért, királyért. És ünnepelnénk a hadi virtust, amely minden magyar lelkében t.isztele- j • tet, lelkesedést gerjeszt, mert spáink ezzel véd- J 1 ték a haza vérrel áztatott földjót. DJ fájdalom, báró Fejérváry ünnepeltetése nem kelthet viszhangot Magyarországon. El kell ismernünk, hogy kiváló katona, daliás, bátor férfiú, de az ő katonai erényeihez soha sem volt köze a hazának, a fajszeretetnek, a nemzeti aspirációknak. Katona volt, bű a zászlójához, engedelmes hive a császárnak. Beleolvadt testestől lelkestől abba a nagy katonai szervezetbe, amely nem ismeri a nemzeti érzést. Kard volt lólek nélkül. Erényei nagyok és dicsők, do hidegek. Nem lelkesitenek, csak elismerésre késztetnek. És báró Fejérváryt, a nagy katonát nem lehet elválasztani a politikustól. Az ő politikája pedig ránk nézve veszedelmes, mert a vak engedelmességet követeli. Amint ő feltótlen engedelmeskedik, ugy követeli az engedelmességet mindenkitől, egyesektől éa ez egész nemzettől. Balerögződött a közvéleménybe, hogy Fejérváry politikája és a bécsi reakció ugyanaz. Igaz, hogy talán az összes darabontok közül lege'őször az ő szereplése felett tért napirendi' i a nemzet. D;' elfelejteni sohasem fogja akkori szereplését. És bár mint nagy katonát elismeri, de ünnepeltetése és kitüntetése hidegen hagyja. A osászár csillogö ajándékot adott egy kiváló hívének, a katonák pedig parádét csináltak egy jeles tábornagynak. A mi szemünkben ennyi az egész béosi ünnepély. Pedig sajnáljuk, hogy nem lehet több, mert Fejérváry magyar ember s dicsőségének vissza kellene szállnia nemzetére. De reánk nézve osak hideg fény az, amely a mi sziveinket nem melegíti fel. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A földmivelésügyi m. kir. miuisterium 64200/ 909. számú rendelete értelmében közhírré teszem, hogy a borhamisítás ellenőrizhetése céljából a borkereskedők és 4 kataszteri holdnál nagyobb azőiővel rendelkező termelők f. óvi juliu3 1-től kezdve tartoznak a IV. minta azerinti bornyilvántartáaokat vezetni. A bornyilvántartás erre a célra azolgáló megfelelő mennyiségű lapszámozott nyomtatványból fűzendő össze. A nyilvántartásokat tartoznak a bortulajdonosok a polgármesternél lebélyegeztetni. A nyilvántartásba az adatok mindig tintával, olvashatóan, a tótelek időszerinti sorrendjében történik. A nyilvántartásból lapot kitépni éa bejegyzéseket törölni vagy olvashatatlanná tenni nem szabad. Véletlen tett téves bejegyzés olvashatóan áthúzandó. Az adatok szeptember 15-től november 15-ig terjedő időben 8 nap alatt, máskor 3 nap alatt vezetendők a nyilvántartásba. A bornyilvántartások minden évben lezárandók és pedig a termelők ősszel a szüret megkezdése előtt, kereskedők pedig az ujbor vásárlásának megkezdése előtt, de legkésőbb december 31-én tartoznak a lezárást eszközölni. A 4 kat. holdnál kisebb szőlővel biró termelők csak akkor kötelesek a fentjelzett nyilvántartást vezetni, ha törköly bort készítenek, bor, must, szőlőcefre és borkészítésére szánt szőlő vagy hordóseprő adásvételéve', borméréssel ós kismértókbeni árusítással foglalkoznak. Zalaegerszeg, 1909. junius 24-én. Dr Korbai Károly polgármester. H i r e k. A por. Szerencse, hogy az idén az utoákat az ég osatornái öntözik, mert másként — ebben a szeles világban — alighanem belefulladnánk a porba. Igy mégis valahogy tűrhető a helyzet. Persze mikor nagy a por, a közönség szidja a városi hatóságot azért, hogy nem öntöztet eléggé. Igaz, hogy van valami komikum abban, amikor az arasznyi porréteget a város lajtjai fecskendezik. Mert az a kis öntözés annyit használ, mint a felhőszakadás ellen az esernyő. De az ia bizonyos, hogy a nagy porról talán legkevésbbé a városi hatóság tehet. Néhány ezer koronával, ami az utcák öntözésére szánhatuuk, nem lehet megkötni a port, különösen olyan helyen, ahol örökös a szél, amely a port a városba söpri. Csak a csatornázás segíthet véglegesen a por mizériákon s addig a lakosság jóakarata teheti tűrhetővé a helyzetet. Egy kis gondosság ós áldozatkészség kellene hozzá. Legelső sorban a járdákat kellene kiépíteni az egész városban, mert a pornak legjobb lerakodó helyei a gödör kaviccsal és az úgynevezett rostaaljával tentartott gyalogjárdák. Nem elégszünk meg azzal a porral, amit a szél szállít, hanem szekérszám hordjuk magunk is a pornak való aayagot a kavicsgödrökből és megelégszünk azzal, hogy a híréért naponként egyszer végigöntünk a háa előtt egy kanna vizet. Ezt is osak azért tesszü'í, mert a rjndőr esetleg feljelenthetné a mulasztókat, de nem mulasztjuk el soh* a jókivánatokat, amelyekkel a várost elhalmozzuk azért, hogy minden terhet és kelle-