Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-27 / 26. szám

1909 május 30. • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 301 sok mi'gyar helyen hatvanezer ember választ — 3 képviselőt s van nemzetiségi vidék, hol 300 ember választ — egy képviselőt. Olyan városnak, mint Szeged — nem akarok nagyot mondani —, legalább is egy vármegye fog megfelelni a ritka népű nemzeti vidékeken. »S a magyarság a nemzetiségi vidékeken is sok helyen, ha nem is abszolút többség, hanem jelentékeny relativ többség, moly érvényesülni képos a nemzetiségiekkel szemben*, mondja a megtért Budapesti Hirlap. L"het gondolni, hogy a pluralitás ügye menynyire rosszul állhat, ha már ennyi érzék támadt föl az igazság iránt a Budapesti Hírlapban. Hanem természetesen a teljes megtérés olyan hirtelen lélektani lehetetlenség, hogy még most is elsütögeti a százszor elsütött patronok egy részét a pluralitás mellett. Meddig? Addig, mig Justh belflgyminiszterbége bizonyossá nem lesz, aki a nogy negyvennyolcas idők hagyományait hirdeti ebben a dologban : az egyenlőséget. Mik azok a vaktöltésü patronok, melyeket még most opportunusnak tart elsütögetni a Budapesti Hirlap? Természetesen a magyar intelligencia fölényét kell biztosítani a pluralitás által még most is, szerinte. S ennek a bizonyítására nem átall a negyvennyolcadiki törvényhozókra hivatkozni, éppen azokra a nagylelkű férfiakra, akik a szabadság, testvériség, egyenlőség elveit valósították meg. A pluralitás érdekében őrájuk hivatkozni annyi, mint mikor a lövöldöző szocialisták Kriszmsra hivatkoznak, hogy ő volt a legnagyobb ós legelső szooiaiista. Beleolvassa az ő törvényhozásukba, hogy már ők keresték az általánns választójog korrektivumát a magyarság érdekében. Hogyan ? A Budapesti Hirlap szerint úgy, hogy a nemzetiségi vidékeken aránylag sokkal több kerületet kerekítettek ki, mint a szinmagyar vidékeken. Az ember caak a szemeit me.v.3Bz*i iiyeu 1IMUmentes badarságra. TerrnJézeteaen abban a nagytekintélyű újságban nem ilyen meztelenül v>n ez mondva, nem is főst ilyen bolondul e<.-.ó tekintetre, mert úgy van az elénk tálaivá, mintha EZ intelligenoia iölényét akarták volna biztosítani így 48-bon, mert a felvidékeken és Erdélyben sokkal sűrűbben lakik a magyar uri nemehs'g. Kossuth Lajos már akkor félt az alföldi magyar parasztság többségétől, hogy a magyar állameszme és függetlenség iránt nem lévén érzéke, a nemzetközi izgatóktól félrevezetve elárulja a magyar ügyet — Bécsnek. Csak az csodálatos, hogy Kossuth Lajos mégis Cegléden kezdto a magyar hadsereget toborozni s nem Liptószeu*miklóson; Szegeden folytatta, nem Nagyszebenben vagy Balázsfalván. Még soha argumentáció nem vágta annyira maga alatt a fát, mint ez. Mert ezzel ráterelődik a figyelmünk olyan jelenségre, amire nem alvásra. Sohneidig óvatosan kinyitotta a szobája ajtaját 8 végighaladva a folyosón, kilépett a parkba. Álmadozva h.tladt a lombfaátoro3, egyenes allén, melynek mélyéből hüvány mécsvilág csillogott feléje. Izgatta az az imbolygó világosság s vonzotta, mint a lepkét a fény. Jó negyedóráig haladhatott, mire valami présházféléhez ért. Az egyik ablaka nyitva volt, onnan áradt a titokzatos világosság. A szobából pedig ezüstös kacagás hallatszott, mely megdermesztette benne a vért. Jela kacagása volt. Óvatosan közeledelt HZ abla! hoz. Benn egy kényelmes, széles bőrfoteilben ült a vézna, hajlott nyakú jószágizgató, az ölében pedig Jela ós kacagva csókolgatta a gzatirábrázatot. S/.inte kábultan támolygott tovább a főhadnagy. A présház mögött csakhamar kerítés következett, azontúl pedig a sik mező. Schneidig önkénytelenül átvetette magát a korláton s a közelben álló hatalmas szénaboglya tövében leheveredett. Pitymallott már. Schneidig összeku'caolta a feje alatt a két kezét, a láthatáron fölhuzódó tejfehér sávokat nézte s megelégedett sóhajtás szakadt fel a melléből: — Hát mégis osak jobb szegény katonának lenni, ha mindjárt a puszta föld is az ember fejpárnája. Halász Zsigmond. gondoltak a pluralitás rosszhiszemű vagy naiv lovagjai. Mert a Bécsnek mindénben meghódoló szabadelvű tábor, Tisza Kálmán mamelukserege honnan került ki ? Éppen a nemzetiségi vidékek magyar urainak ós a nemzetiségeknek szövetségéből. A függetlesógi párt biztos kerületei pedig hol voltak ? Az Alföld és Dunántúl ós Széklyország színmagyar vidékeiről, ahol az iparosság és a parasztság majorizálta az urakat: a hivatalnok sereget. A szabadelvű többség úgy került ki, hogy nemzetiségi vidéken mógegyszer annyi volt a kerület, mint a magyarlakta területeken. Megdöbbentő volt a magyar tisztviselő osztály szolgilelküsóge, az értelmiség romlottsága. Éppen az az osztály mutitta a magyar független államiság iránt a legkevesebb érzéket, melynek most hármas szavazatot akart adni Andrássy. Tisza Istvánt ugyan leszavazták, meglett a függetlenségi párt többsége egy váratlan napon, d" harminc esztendő kellett ahoz, hogy rájöjjenek arra, hogy ha mind a talpára áll a tisztviselő, tehetetlen velük szemben a központi haí.a'om. S mi történt azután? Ugyanaz a tisztviselőség, mely Tisza Istvánt megbuktatta, beadta a derekát — Kriitóffynak. Az összes hivataluk tisztelegtek a darabontbiztosoknak, n magyar ii''ak befizetett adójából tengette magát a Fejérváry-kormány, minden lemondani készülő tisztviselő helyét legalább három intelligens ember leste: ötezer kérvény volt Kristófty zsebében, mikor más emberek kellettek az erőszakos katonaszedésre. Még törvényszéki elnökök is folyamodtak főispánságórt. Miért? Mert talán néhány száz koronával több nyugdíjat reméltek, mint főispánok. Ennek az intelligenciának akart hármas szavazatot adni Andrássy. Ezért kellett a nemzet vezéreinek abbanhagyni a küzdelmet, mert az az intelligencia, meiy többséget szerzett nekik, csorbenhagyta őket — a kenyérért ? Dehogy ! Pár száz koronáért, sokszor egy kis áthelyezés kényelmetlensége miatt. De ha a kenyérért hagyták is cserben I Csak akkor volna erre mentség, ha milliók nem adták volna a hazáért az — életüket. S ez az intel!'genoia félti a magyar állameszmét a tömegtől ? Mivel két-háromezer facér iparossegéd és csavargó Weitner Jakab és Izrael Jakab vozórletc alatt >nemzetközi«-nek adta ki magát és Budapesten egypár kirakatot bevert, abban a fura meggyőződésben élnek, hogy az egész ipari ós mezőgazdasági munkásság az egész országban kész prédája lesz a nemzetközi izgatóknak. Azon kezdem, nem is lesz nemzetközi izgató, mert a mi jámbor cucilistáink még a gyermekbetegségeken most mennek keresztül: elméleti könyveikben a nemzetköziséget olvassák s naivul, értelmetlenül, még azon nyersen szajkó módra ismételgetik. De mihelyt lelkes, tanult emberek veszik kezükbe a tömeg vezetését — a tanult embereknek ez a faja most nevekedik —, egyszerre más lesz a helyzet. Mikor reális alkotások megvalósítására kerül a sor, a szooializmus épúgy nemzeti lesz nálunk is, mint Németországban, hol Bülöw nem sovinistább, mint Bebel ; éppenúgy a faji érdek dominál majd náluuk is, mint Ausztriában, ahol az általános egyenlő választójog után a nemzeti faji eszme hatalmasabb, mint valaha. Franciaországra szokás hivatkozni, mikor az általános egyenlő választójog istentelen következményeit emlegetik. Oda mutatnak, hogy mik az eredmények, ha az intelligenoia kezéből kiesik a vezetés. — Teljesen hamis a következtetés, mert hamis a kiinduló pont. Az az istentelen, romlott, felvilágosodott érzület Franciaországban éppon az intelligonci a érzülete. Minden destruktív irányzat ottan a legműveltebb elmékből indul ki. A legműveltebb elemek hódították meg a népet a saját felfogásuknak. Franciaország tudományos irodaim*, filozofiája, szépirodalma mind azt a szellemet tükrözteti, a mi a törvényhozásban érvényesül, tehát a helyzet a korlátolt választójog mellett is ugyanaz volna, éppon mint nálu. k, a korlátolt, cenzsos választójog idején olyan erkölcstelen, buta, hazafi itlan kormányzat harminc esztendeig tudta magát fönntartani, mint a szabadelvüpárt kormányzata. Kulcsár Gyula. A jövő nemzedék sorsa. Holnapután bezárják az iskolák kapuit s elszélednek a múzsafiak, hogy 10 hónapi munka fáradalmait kipiheujék. A nyár forró napjait édes semmittevései, játékkal ós szórakozással töltheti a diák. Pihenteti tsstét-Ielkét, amelyet úgyis korán igába fog az élet kényszere. Amikor a magyar ifjúság tele életkedvvel, gondtalan vidámsággal kiözönlik az iskolák kapuin, a tapasztalt, az élettel küzködő emberek aggodalommal nézik ezt a vidám sereget, mert az a nagy kérdés mered elénk az ismeretlen jövő kapujából : mi lesz az utánunk következő nemzedék sorsa, hogyan boldogul az életben, lesz-e mindegyik számára hely, hogy tisztes kenveret szerezhessen. Mert az a sok-sok ifjú, aki a középiskolák padjait elfoglalja, az mind az egyetem felé tör. És túlzsúfoltság van mindenütt, ahol a magasabb tudományokat mérik. Kevés a kereset, sok a diplomás koldus és sokan, nagyon sokan céltalanul, elégedetlenül járják az élet kálváriáj át. Hiába való minden jó tanács, minden felvilágosítás. Minden ember, akinek a fii caak félig meddig megüti a középiskolai mértéket, tudományos pályára erőszakolja gyermekeit. A legszegényebbek is megvonják maguktól a falatot, hogy fiaikat taníttathassák, úrnak neveljék. Sokan félig koplalva, félig koldulva kényszerítik ki maguknak a bizonyítványt. Ki veheti ezt rossz néven ? Hiszen a szülői szeretet szegénynél, gazdagnál egyforma s a kevésbbé tanult, kevésbbé tapasztalt szülőiét jobban megtéveszti az úgynevezett uri osztály látszólagos jóléte, mi.it a küzködő, nyomorgó uri koldusokat. Az is igaz, hogy rendszerint a szegénységből, alaosonyabb sorsból felemelkedő ifjak képezik a főiskolák értelmesebb elemét. A kényelemben, nagyúri hagyományokban nevelkedett úrfiak az iskolákban eltörpülnek mellettük. Az életben azonban föléjük kerekednek, mert a boldoguláshoz manapság egészen más tudományok kellenek, mint amelyeket az iskolában tanítanak. Többet ér egy hatalmas protektor minden tehetségnél. A jelen s a legközelebb jövő a diplomás pályákon a strébereké, a! ik protekcióval, összeköttetéssel, nagyhangú fellépéssel uralják a helyzetet. Az önerejére támaszkodó, tehetségében bizakodó ember sorsa a megfeszített munka 8 jatalma az ezért járó alamizsna. És azután mindent elveszít: hitét a munka értékében, reményét a jövendőben, bizalmát a saját erejében, tehetségében, mert ezeket nem veszik észre, míg a nálánál gyengébbek boldogulnak, úsznak a jólétben, elismerésben és tekintélyben. Ez a selt made man-ok sorsa. így néz ki közelről ez az uri élet, amely annyira csalogatja, osábítja a szülőket ós ifjakat a diplomás pályákra. Az állam pedig immár képtelen elhelyezni, a társadalom képtelen eltartani a sok uri proletárt, aki mind a feje ós oklevele után akar megélni. És pedig jól megélni. Amikor pedig az élet nem váltja be azt, amit igért, felüti a fejét uz elégedetlenség; a socialista ízü felfogás ős törekvések beleeszik magukat az értelmiségi osztályokba is; megkezdődik a haro az egyes társadalmi osztályok között, amely megsemmisíti a diploma egyetlen, utolsó értékét: a tekintélyt. A gyakorlati pályákon még rengeteg ember helyezkedhetnék el. Da ezeket szándékosan nem keresi senki. Csak a tehetség hiánya és a kényszerűség vezeti az ifjúságot az ipar, a kereskedelem terére. De a magyar iparosok egy része is hivatal felé tör s a kereskedő segéd emelkedésnek tekinti, ha „magánhivatalnok" cimre tehet szert. Már régi a panasz, hogy sok a jogász. Ezidén pedig az orvosi fakultás dékánja figyelmeztette a szülőket, hogy ne adják fiiikat az orvosi pálya'ra, mert annyian vannak már az orvosok, hogy sokan alig tudják megkeresni a száraz kenyeret. Pedig ez a műveltség terjedésével még erősbödő, emelkedő pálya I Túlprodukoió jellemez minden diplomás pályát. Minden téren több a termelés, mint amennyit hazánk anyagi viszonyai elbírnának. De mit osináljunk ? Az ifjúság kenyeret, elhelyezést követel. Nem vándorolhat ki, mint a munkás, mert diplomájával csak itthon tud kenyeret keresni. A munkáskéz mindenütt kamatozik, de a diploma az ország határain tul osak papiros. j Ideje volna ezt az égető problémát megoldani, mert a túltermelés veszedelemmel fenyegeti az