Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-27 / 26. szám
2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 májas 50.' azonban — habár ritkábbak, mint más években — jó aratást Ígérnek. Soha anynyira szembetűnő nem volt a jól és roszszabbul művelt földek termése közt a külömbség, mint az idén. Ahol még a nép ősi szokás szerint gazdálkodik, nem eléggé intenzív műveli a földjét, a parasztmezők szánalmasan silányak, mig alig egy határral odább szép vetések találhatók. Az eső is szeszélyesen járt, itt ott a viharok is tettek kárt. Szakértők véleménye azonban az, hogy Zalavármegye a legtöbb dunántuli megyénél jobban áll. És ezt elmondhattuk már több silány esztendőben is. Áldott föld ez, amely megérdemli a verejtékes munkát, mert a biztos fekete kenyeret megadja. A válság. Kétség és remény között vajúdott a válság a mult hét elején. A kormány íelmentését sürgette, Lukács kudaroot vallott, a koalicio haldoklott tovább, a függetlenségi pártból pedig még mindig olyan hangok hallatszottak, amelyek problematikussá tették a párt egységét. Lassanként Budapestre gyülekeztek a régi szabadelvűek vezető emberei. Khuan Héderváry, Hieronymi megjelentek a láthatáron. Az egyik Szlavóniába utazott, a másik Karlsbadból tért vissza, a harmadik a sógorát látogatta meg. Egyik se akart semmit, csak ugy véletlenül toppant be a nemzeti társaskörbe. A gyanú azonban nyomon követte őket. Elvégre Budapest közelebb van Bécshez. Hátha oda készülnek. Ugy látszott, hogy az ellentétek áthidalhatatlanok ós erkerülhetetlen lesz a kisebbségi, vagy parlamenten kivüli kormány kinevezése. Senki sem hitte már, hogy a koalíciót meg lehetne még egyszer fejelni. A pártok — habár csak a sajtóban csatároztak — nem kimélték egymást. Vádak röpködtek a levegőben, amelyeknek éle az önálló bank hivei ellen irányult s más részről nem egyszer hangzott el az a kijelentés, hogy a függetlenségi párt a 67-esekkel nem működhetik tovább egy táborban. Hiába mondta Ugrón Gábor, hogy a koalíció csak megbomlott, de még fel nem bomlott. Igaz hogy formálisan még nem jelentették ki a l felbomlást, de tényleg a pártok már nem mint fegyvertársak, hanem mint ellenfelek álltak egymással szemben. Ugy hallatszott azonban, hogy Kossuth Ferencnek van valami kibontakozási terve. Ezért hagyta abba Lukács is a további lépéseket és várta az események fejlődését. Hogy azonban ez a terv a koalioió további fentartását, vagy a függetlenségi párt kormányra jutását célozza-e, senki sem tudta megmondani. Kedden és szerdán feltűnt a vidéken, hogy a főispánokat s képviselőket egymás után sör^önyileg hivják Budapestre. Kétségtelen jele annak, hogy a válságban fordulat készül. Már akkor kéz alatt híre járt, hogy Kossuth meghívást kap Ő feliégéhez. Lestük vártuk a fővárosi híreket és értesítéseket, amelyek nyomon követték ugyan egymást, de annyi volt bennük az ellentmondás, hogy a legsötétebb pessimíamus épugy indokoltnak látszott, mint a vérmes reménykedés. Pénteken nagy örömöt keltett Zalaegerszegen az az értesülés, hogy Kossuth Ferenc miniszterelnöksége bizonyos. A hirből azt következtették, hogy tiszta függetlenségi kormány lesz. A tegnapi értesülések azonban némi csalódást hoztak. Szóval a helyzet olyan, hogy a kombinációra bőven van mód. Az bizonyos, hogy a függetlenségi párt maga akarj* átvenni a kormányt, a koalíciót megfoltozni nem akarja. Ami a parlamenti többségnek legelemibb joga. Azon fordul most már meg a helyzet alkotmányos megoldása : milyen áldozatokat követel ennek fejében a korona s a függetlenségi párt programmjának sérelme s egységének megbontása nélkül ezeket az áldozatokat meg lehet-e hozni ? Ezekre a kérdésekre már ma talán megkapjuk a választ s lehet, hogy néhány nap múlva más képe IOBZ Magyarország politikai életének. A „Magyarország" tegnapi száma azt jelentette, hogy több függetlenségi főispán, köztük gróf Batthyány Pál, Zalavármegye főispánja is, lemondott s a lemondási kérvényeket a következő kabinet belügyminisztere fogja elintézni. A hir ebben a formában nem fedi a tényeket. A függetlenségi főispánok lemondási kérvényüket nem adták be s Kossuth Ferenc maga jelentette ki, hogy a lemondásra a dolgok mai állásában szükség nincs. A főispánok tdhát helyükön maradnak mindaddig, amíg ujabb fordulat nem áll be. Tegnap este azonban ugy gróf Batthyány Pál, mint a többi függetlenségi párti főispán beadta a lemondását, ami arra enged következtetni, hogy a válság ujabb fordulóponthoz jutott. Lapunk zártakor telefonon értesültünk, hogy Kossuth Ferenc tegnap nem volt Bécsben. A lapok közölték ugyan, hogy a meghívást pénteken eite megkapta, de hogy mikorra, arról nem tudtunk értesülést szerezni. Kétségtelen, hogy a helyzet éles és a legközelebbi napok, talán órák uj fordulatot hoznak. Nincs kizárva, hogy a parlamenti többségen kivül álló kormánnyal kísérleteznek, ami faltátlenül kudarccal végződik. Az alkotmányos kibontakozásnak csak egy módja lehet : függetlenségi kormány kinevezése. Minden más út d.irabontvil ághoz vezet. A pluralitás sorsa.*) A Budapesti Hírlap tavaly nyáron elkezdte a pluralitás mellett a oagy dobot verni s félesztendőn keresztül elképzelhetetlen változatokban ismételte, bizonyítgatta, hogy az általános egyenlő választójog lenne a magyarság halála. Mindenki megérezte ezeken a cikkeken a megrendsltség szagát, akinek csak egy kissé politikailag iskolázott orra volt. Érezte mindenki, hogy a pluralitást, tervezi a kormány. Miért? Mert a Budapesti Hírlap cikkezik mellette. Annak idején, midőn Polonyi bukófélben volt, érdekes fogadást nyertem meg. Bukása előtt három nappal fogadást ajánlottam, hogy Polonyi két, legfeljebb három nap múlva beadja lemondását. Barátaim nem hitték, fogadtunk. S a fogadást megnyertem. Honnan tudtad oly biztosan ? — kérdezték. S bevallottam akkor, hogy a Budapesti Hírlapból tudtam meg. Eddig mindig mellette volt, támadta Vázsonyiókat, Lengyeléket, aztán egy szép napon minden átmenet nélkül nekifordult Polonyinak. Rögtön éreztem, hogy Polonyi bukott ember. A statisztikai adatoknak rettenetes csoportosításával meredeztette tavaly rémüldöző szemei elé a naiv olvasónak, hogy a nemzetiségiek az egyenlő választójog kiterjesztése után úgy elnyomják a törpe magyarságot nagy Magyarországon, mint a pinty. S mit ir ma, június 22-én ? Bevallja, hogy a válasatókerületeknek a mainál igazságosabb beosztásával a nemzetiségiek még annyi mandátumra aem számíthatnak, mint most, bármennyire kiterjeaztik is az egyenlő választási jogot. Mikor mondott igazat a Budapesti Hírlap? Bizonyos, hogy most mond igazat. Tudjuk, hogy ha a lelkek számaránya fog dönteni, a magyar városoknak egyszerre milyen óriási jelentősége lesz választások idején. Ma *) A cikk minden részével nem értünk egyet 8 fenntartjuk a hozzászólás jogát. Szerk. A boldogság. A piros szerpentin uton lassan kígyózott alá az ezred. Eiől a főtisztek vitatkozva a nap eseményeiről, utánuk az ágyuk a füsttől 8 egész napi ágyutüztó'l csatakosan. Végül a Szent Háromság következett, ahogy az ezredben nevezték őket. Balról a kadét, jobbról a pelyhes állu hadnagy, középütt az ezred Don Jüanja, főhadnagy Schneidig. A kadét fáradtan bóbiskolt, a hadnagy taktusra hortyogott a lován, főhadnagy Schneidig álmadozó szemekkel merengett az alattuk elterülő messziségen. Talán az esti harangszót figyelte, m9ly mint egy távoli zene elhaló akkordja hallatszott föl a sikon pihenő falu tornyából. Bizony jól eső érzés futotta át fáradt tagjait, amint az alkony télhomályából kiemelkedő házak körvonalai mindjobban kidomborodtak előtte. Már harmadnapja futnak az ellenség elől, bizony ez idő alatt alig hat órát aludt összesen, azt is csak ugy felöltözve a lova mellett. A nyereg pedig kemény fej alá való párnának, belebénul az ember nyaka, ha mindjárt olyan kemény is a legény, mint Schneidig főhadnagy. Aztán arra gondolt, hogy nemsokára oda ient lesz a Magyerszky Dusán kastélyában s néhány napig jó borban, puha párnákban lesz része s megittasodhat a gyönyörű szép asszony kék csillagjainak a ragyogásától. Igen az a Megyerszky Dusán, az a boldog kópé, akinek a rengeteg pénzéhez még olyan szépséges, hü asszonykát is adott a jó végzete, mint a Jela. — Ein Mordskerl das, dörmögte irigységgel vegyes jóakarattal. Még nyolc évvel ezelőtt együtt szolgált a daliás Megyerszky Dusánnal. Elválhatatlan jó barátok voltak, bár a Duaán gazdag volt, akár valami kaukázusi nábob, ő meg a templom egerénél is szegényebb. Együtt jártak mindenüvé, együtt is udvaroltak a szép kóristalánynak, a Jelának, de hát . . . Egy szép napon Megyerszky Dusán, se szó, se beszéd, ott hagyta a katonaságot. Feleségül vette a szép Jelát és hazament gazdálkodni. Azóta csak a leveleiből tudta, mily boldog a kis galambocskájával. Amikor pedig megtudta, hogy az ezrednek manőver közben erre is akad dolga, egyszerűen azt irta a főhadnagy Schueidignek, hogy szimpliciter leüti a derekát, ha nem náluk száll meg. így hát egy fél óra múlva lesz végre jó bor is, puha párna s gyönyörködhetik is két ember felhőtlen boldogságában. » • * A falu bejáratánál együtt várta Megyerszky Dusán meg a felesége. A fiúnak csak ugy ragyogott az aroa a boldog büszkeségtől, mig Schneidig leplezetlen ámulattal gyönyörködött az asszonyban. De szép is lett az a kis fruska, boldogok is lehetnek ezek az emberek. Nem ugy, mint a szegény katona, akinek a tisztességes menázsin kivül nem telik egyébre s néha napokon át a lova nyergét használja íejpárnának. — Ein Mordeskerl bist, dörmögte Schneidig a boldog Dusán fülébe, miközben lassan, csevegve haladtak a kastély felé. A lovát egy kanonier vezette mögöttük, a bagázsiát pedig a legénye oipelte utánuk a trónkocsiról. Hárman voltak a lukullusi vacsorához, Duaán, Schneidig, meg a ezép asszony, aki nem került ki a pajzán jókedvéből. Igas, volt még egy negyedik személy is az asztalnál, a vézna, savanyu arcú jószágizgató, de az nem számított. Ugy ült hallgatagon ott, oldalra hajtott fejével, mintha szüntelenül bocsánatot kérne, hogy jelen van, Pompásan tellett az idő s már éjfélre járt, amikor a szép asszony beszüntette az ülést, mert amint mondta, Sohneidignek alighanem ki kell rukkolnia reggel s kevés már az idő pitymallatig. Főhadnagy Sohneidig visszavonult a szobájába. Valóságos lelkesedéssel gondolt a ezép asszonyra s a daliás Dusán mérhetetlen boldogságára. Hiába csalogatta a ruganyos, kényelme? ágy, eszébe se jutott a lefekvés. Odaült a nyitott ablakhoz s gyönyörködött a szép éjjeli tájképben, melyet valósággal ezüstbe fűrösztöttek a hold sugarai. A sikról meleg léghullámok hömpölyögtek a kaBtély felé. Sétára való idő ; nem
