Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-20 / 25. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1909 junius 20. ami pedig megint csuk a szegénység terjedését jelenti. Az adósságcsinálók és a nagylábon élők teszik ki a sikkasztók és csalók nagy százalékát. A sikkasztók és csalók teszik tönkre a bennök bizó ekzisztenciákat. íme, egyik ok szüli a másikat. Olyan ez, mint a kör, amelyben csak keringeni lehet, vagy megállani és más, egészségesebb, becsületesebb irányban előre törni nem. Azért várjuk mi oly epedve, hogy népünk gazdasági kérdésekre vesse magát, mert ott van a jólét. * * * (A tábornok ur haragszik.) Mult vasárnap reggel kinos és városszerte feltűnést keltő incidens < történt a zalaegerszegi „Arany Bárány" szálloda ' kávéházában. Elmondjuk az esetet teljesen szára- i zan, ugy, ahogy közszájra került. Gyurics Belizár tábornok ur, a pécsi honvéd lov»sdandár parancsnoka az itteni huszárosztály megszemlélése végett Zalaegerszegen időzött. Vasárnap reggel korán kelt, miután falusi ismerőseit akarta meglátogatni. A tábornok ur ugyanis éveken keresztül volt Zalaegerszegen osztályparancsnok, tehát ismerős ugy a városban, mint a vidéken. Lement a kávéházba reggelizni s a törzsvendégek asztala felé tartott. Minthogy a hivatalos órák nyáron 7-kor kezdődnek, a törzsvendégek is korán szoktak reggelizni; egy pincér tehát Gyurics tábornok urat arra kérte, hogy méltóztassék a kegyelmes urnák másik asztalhoz ülni, mert az, amelyet kiszemelt, el van foglalva. A tábornok ur efelett annyira felboszankodott, hogy sztentori hangon kergette el a pincért, ezekkel a szavakkal: 'Marsch, du ungarischer Vagabund. Ahoz, hogy a tábornok ur a pincért leszidta, nekünk semmi közünk. Ez elvégre teljesen a vendég, a kávés és a pincér dolga. Az is lehet, hogy a pincér fellépésében volt valami, ami a tábornok urat bántotta. De ez szintén közömbös dolog. Ami ebben az esetben a közvéleményt ! érinti, az a bizonyos jelző, amit a Vagabund • mellé ragasztott. Miért volt az a pinoér épen ungarischer ' Vagabund? Talán megalázó dolog magyarnak lenni és a saját pátriánkban szégyelnünk kell magunkat azért, mert magyarok vagyunk ? Igaz, hogy nem valami nagy az eset és nem is alkalmas arra, hogy nemzeti sérelmet kovácsoljunk belőle. Még feljegyezni sem volna érdemes, ha nem volna annyira jellemző arra a felfogásra, ; amely magasabb katonai körökben már régidők . óta uralkodik. Azt ugyan elismerik, hogy a magyar j jó katona, csakhogy született csavargónak, betyár- I nak, olyan alacsonyabbrendü embernek tartják, aki lenézésre, lekicsinylésre méltó. A mélységes lenézés nyilvánul meg abban, hogy a Vagabund, a Hund és egyéb kraftaudruokokhoz hozzá szokás ragasztani a magyar jelzőt. Mert csak igy fejezi ki azt a felfogást, amelyet felőlünk az osztrák közvélemény táplál. Sohasem hallottam még, hogy a' német legényt a magyar katonatiszt, vagy tisztviselő sváb ökörnek titulálta volna; azt azonban tudom, hogy a magyar huszárnak sokszor volt már része az »ungarisches Mistviech* cimben. Teljesen mellékes volna, ha egy talán izgékonyabb, könnyebben haragra gerjedő katona véletlenül eiszólja magát. Hiszen ettől még dűl össze Magyarország. De mikor lépten nyomon találkozunk a lekicsinyléssel, mégis c3ak elfogja az embert a keserűség. A helyzetünk is olyan, hogy az érzékenykedés kétszeresen kifejlődik s a sovinizmus jogos és érthető. Nemzeti hadseregünk nincs; minden büszkeségünk, jövendő reményünk a honvédség, amelyet magyarnak tudunk. És dagad a keblünk az önérzettől, amikor a magyar fiúban azzal ébresztik fel az öntudatot, az. ősi katonai erénye- j ket, hogy: magyar fiu vagy ós erre büszkének kell lenned; magyar vagy, tehát bátornak kell lenned. És meg vagyunk arról győződve, hogy ezzel neki lehet vinni a magyar katonát a poklok ! kapujának is. Fájdalom, a magas helyről való lekicsinylések j egész sora pedig azt mondja: a magyarságot szégyelni kell, mert a magyar osavargó; betyár. Akár igaza van a közvéleménynek, akár nincs, ezeket a tanulságokat szokta levonni mindig, valaháryszor elhangzik az: ungarischer Vagabund, ungarisches Mistviech. Több lap szóvá tette ezt a kis incidenst, amelyről ezeket irják. „A Nap". A tábornok ur haragszik. Zalaegerszegen egy kávéházi afférről beszélnek most, melynek hőse Gyurics Boldizsár pécsi vezérőrnagy. Gyurics valamikor honvédhuszárőrnagy volt Zalaegerszegen s egykori ezredének, a hetes huszároknak megvizsgálására érkezett a városba. Tegnap reggel az „Arany Bárány" szálló kávéházában reggelihez akart ülni a tábornok s véletlenül a törzsvendégek asztala felé indult. A pincér udvariasan figyelmeztette Gyuricsot, hogy az asztal le van foglalva, sőt nagy tisztelettudásában egyenesen kegyelmes urnák nevezte a tábornokot. A tábor iok iszonyú dühbe gurult a figyelmeztetésre s toporzékolva kiáltott a pincérre: — Was? . . . Marsch! Du ungarischer Vagabund ! A pincér mentegetőzni próbált, amire a vezérőrnagy folytatta a gyalázkodást s kardját rángatva szidta a magyar betyárokat. Az esetnek hamar hire terjedt s felháborodással beszéltek a honvédtábornokról, aki hangosan gyalázza a magyarokat, ha véletlenül a törzsvendégek asztalához telepszik. A „Zala". Magyar gyalázó honvéd generális. Zalaegersteg kinos szenzációja. Csodálatos a magyar természete. Közmondásos jószívűsége már sokszor kényes helyzetbe sodorta. Lemond minden jogáról, odaadja az utolsó falat kenyerét egy jó szóért. Még csodálatosabb bárány türelme. Türi, hogy élősködnek rajta, vérét szívják évszázadokon keresztül s még ráadásai gorombáskodnak vele. Jószívűségünket az osztrák kapzsiság alaposan kihasználja. Egy tapodtat sem tudunk tenni anélkül, hogy ebből az osztrák sógor hasznot ne húzna. Jó, ezt még csak megtudjuk érteni, mert természetünk az, hogy az élelmesebb osztrák előtt, fájdalom, térdet hajtuuk, hanem azt, hogy egy osztrák szivü katona, aki még hozzá honvéd ruhát hord, lepiszkitsa, legyalázza azt a nemzetet, amelyet ők ország-világ előtt a legvadabb sovinizmussal vádolnak, amelyet a nemzeti türelmetlenség élő példájául hoznak fel, ezt már józan ésszel nem tudjuk felfogni. Napirenden van az, hogy az osztrák tisztek Magyarország területén lepiszkolaak, legyaláznak bennünket. Jól emlékezhetünk rá, hogy tavaly a hadgyakorlatok alkalmával egy kanizsai kereskedőt gazemberezett le egy tábornok. A gazemberezés mellől természetesen a Kossuth-Hund, »kutya magyar* sem hiányzott. Most ismét egy gyalázatos eset előtt állunk. Zalaegerszegen a Bál-Íny szálló kávéházban a helybeli fiatal embereknek van egy reggeliző törzsasztala, ahol az abonensek évek óta ülnek. Ehhez az asztalhoz tegnap leült Gyurits Belizár honvéd-huszár tábornok akkor, midőn az abonensek még nem voltak ott. A pincér — Szabó Lajos — alázatosan odament a tábornokhoz, s azt mondta: — Kegyelmes uram, ez az abonensek asztala, akik mindjárt jönnek, kegyeskedjék másik asztalhoz átülni. Gyurits Belizár m. kir. honvéd huszár tábornok erre iszonyú dühvel, ordítva rákiáltott a pincérre: — Mars, du ungarischer Betyár, ungarischer Wagabund, takarodj, coki, mert leváglak! A pincér természetesen visszavonult a kedves nyájaskodásra. íme, ez a száraz tényállás, kommentárt nem füzünk sokat hozzá, csak megjegyezzük, hogy a honvéd huszárságot a magyar kincstár, az átkozott ungarische betyaren, wagabundan pénzéből, keserves izzadságából fizeti. A honvéd huszár tábornok, ha mint tábornok a közös törzstisztek közé, a közös vezérkarba van is sorozva, első sorban honvéd huszár tiszt, akiről pedig országvilág tudja, hogy a gavallérok leggavalérabbja, aki a pincérrel, még ha be is vao rúgva, per édes fiam szokott beszólni. Micsoda gavalléria az, hogy a tábornok ur, ki mint magyar honvéd a magyar nemzet szolgálatában emelkedett a tábornoki rangra, a magyar fiút, — legyen az bárki — »ungarischer Wagabund«-nak titulálja? Mit várjunk akkor a magyar nemzet, elleni gyűlölettől lihegő osztrák zsoldosoktól, ha a magyar alkotmányra felesküdött magyar honvéd, mint — durva sértést vágja oda egy másik magyar arcába — a magyarságot ? ! Harmadszor azt füszük eddigi megjegyzéseinkhez, hogy kár olyan diszes rahát, mint a magyar tábornoki egyenruha, a meiyet a király Í3 legtöbbször visel és igy az még a legfőbb hadúr szemében is a logbccsesebbnek tűnik fel, ilyen minősíthetetlen eljárással illetni. A „Magyar Paizs*. Pár napig itt időzvén katonavizsgálaton Gyurits Belizár ur, különben a név itt teljesen mellékes — egy honvéd tábornok ur, s bizonyára kelletlen hangulatában katonásan rá dördült a pinoére: »Du ungarischer Betyár!* »Du Ungarischer Vagabund!* Csakhogy ez a rádörrentés, amint az előbb említém, a pincér helyett a közfogalmu magyart érinti. Nyelvi filozófia szempontjából előra megjegyzem, hogy netaláni vita esetén kerékvágásomból ki nem forgatnak som a bírák, sem a filologusok, sem a bölcs nyelvész tanárok; ki nem forgathatnak abból a meggyőződésemből, hogy a Du ungarischer Vagabund itt nem azt teszi, hogy te magyar csavargó, hanem azt teszi, kogy te csavargó magyar. Egyébiránt végződjék akárhogy a vitatkozás, ellenfeleim is c'ismerik azt, hogy itt a magyar fogalmat a tábornok úr összekötötte a csavargó fogalommal és a csavargó fogalmat a magyar fogalommal. Sőt egy közös guzszsal egybepakkolta a betyárt, pincért, csavargót s ezt elnevezte magyarnak. Eppenúgy, mint mikor a bakancsos egybecsomagolja a kravatlit, a kefét, az überschhwung kenőcsöt, a faggyút, a pucpomádet, a tűt, a cérnát, a bakanosszeget s azt beleteszi a torniszterbe ós az egészet elnevezi proprietének. Apróság. A keleti katona despota. Mindenekfölötti hatalmas úr. Övé az erő s a hatalom. Urasága jogos. Van még néhány pap s ketten teszik az emberiséget. A pap a lélek, a katona a test. A többi semmi. Még a »propriótéuól« is kisebb. Még az állatnál is kisebb tekintélyű. Szelleme nincs, teste nyomorék. Különben vagy pap, vagy katona volna. E fölött a miserábilis tömeg fölött méltán hatalmaskodhatik vala az ázsiai pap és katona. Ennek a két rendnek a fölónyi önérzete ma is megvan s itt is megvan, nálunk Európában és Magyarországon is. Van is alap rá. Hiszen a kiválóságuk is megvan. Háth.i még hozzáveszszük a magasztos oált, a melyért élnek. Hogy tovább ae menjünk, magamról veszek példát : büszke valók, nem csupán a testi épségre ói erőre, hanem arra is méginkább, hogy fönséges célra vagyok rendelve: a nemzeti élet védelmére s a reglamából olvasott »erhabener Berufc mozgatta mellemeu a frájteri úgynevezett »armen lájbit*. Csakhogy tisztelt uraim ! és Méltóságos tábornok ur ! a büszkeség nem arra való, hogy másnak az önórzetót tagadjuk. Legkevésbé annak Emeli az étvágyat és a ttxtsilyt, megszünteti a i^liSgfisf, vá'adákr!. éjjeli Izzadást ... . R «! ? »• » (3 Timobsteg 'SS yíek, szanr&rgés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által Eaponía ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Í9 kínálnak, kérjen mindenkor „Roake" evedefi csomagolást. F. 8Sö0fcsataSloclie <& C®. S?.aset ÍS?ijc) Kaphart crvosl renddetn « gyöeyi2írtiiak« bon. — Ara GvegeAklDf 4.— korona.