Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-06 / 23. szám
XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. junius 6. Előfizetési tíij: F.gész évre . 10 K — t. Fél évre . . 5 K — f Negyed évvé . 2 X 50 f. ^gyes szám Ara 20 fillér 23. szám. j J'IM iaiKJ mU B WH — WBW Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Késiratokat nem küldünk vimiza Politikai és egjelenik minden vasárnap. Átalakulás. A közvélemény évekkel ezelőtt abban a hibában leiedzett, hogy a szabadelvüséget magát összetévesztette a szabadelvű párt politikai irányzatával. Pedig a szabadelvüség nem mindenkor volt a párt vezéreszméje s maga a szabadelvüség már sokkal korábban kezdett gyengülni és pusztulni Magyarországon, mint a hatalmas liberális tábor. Tévednek azok is, akik azt hirdetik, hogy a szabadelvüség diadalmasan uralkodik a politikai pártok, kormányok és irányzatok változása dacára. Hasztalan hirdetik, hogy közéletünket ma is ugyauaz a liberális közszellem lengi át, mint évekkel ezelőtt. Nem ! A szabadelvű szellemet a mai irányzat vezérei és hivei már nem kaphatták örökségül, mert annak foszladozása már előbbi időbe esik s magának a társadalomnak felfogása, szelleme sem szabadelvű abban az értelemben, ahogyan a szabadéivüséget valamikor magyarázták. Akik még nsa is a liberálizmus diadaláról irnak, maguk sem hisznek abban, amit a türelmes papirra vetettek. Es akármit beszélnek, hanyatlóban van ma már annak a ezabadelviiséguek a napja, amely a kötelező polgári házasságot is törvénybe tudta iktattatni s megérlelte a közvéleményt, átalakította a társadalmat és nivellálta az ellentéteket. Nem beszélek a felekezeti kérdés kiélesedéséről, a klerikalizmusról, az ultramonatinizmusról és egyéb csodabogarakról, amelyek tulajdonképen Magyarországon nem léteznek, tehát nem követhették nyomon a szabadelvű szellem hanyatlását, mint ahogyan a letörött politikusok hirdetik. Nálunk a türelmetlenségig vitt felekezetieskedés, a bigottságig ment k]erikáiizmus nem gyökeresedhetik meg. Ezek lehetnek sporadikus je^nségek, tehát nem árthatnak az egyetemes közszellemnek. A magyar nép és a felekezeiileg erősen megoszlott intelligencia türelmes és lojális. Ezért nem fog nálunk sohasem diadalra vergődni az olyan irányzat, amely a felekezeti gyülölségre akarja lerakni népszerűségének fundamentumát. Ezekről a túlzásokról tehát nem szólok, mert ezek nem jellemzők a korszellem átalakulására. Hanem beszélek arról a megváltozott közszellemről, az uj társadalmi problémákról, amelyek mostanában a magyar értelmiség zömét mozgatják. És ez a korszellem nem kedvez annak a szabadelvüségnek, amely a rohamos szellemi és materiális haladásnak és az egyén feltétlen érvényesülésének diadala volt, A korszellem megváltozását sem politikai okok, sem izgatás nem idézték elő, hanem egyesegyedül gazdásági okok azok, amelyek a liberális felfogást és irányzatot meggyengítették. A gazdasági okok élén áll a birtokos osztály és a földmivelő nép pusztulása, erőtlenedése, amelynek kezdete és kulminációja a liberálizmus megerősödésének és diadalának idejére esik. Még a mai generáció szemei előtt történt, hogy a birtokos osztály, amely néhány évtizeddel ezelőtt még a magyar középosztály zömét képezte, mindegyre pusztult, fogyott. Ez az osztály a föld felszabadulása idején és még igen sokáig azután is, nem ismerte fel megváltozott helyzetét s annak a hivatásnak élt, amelynek apái. És ez már tévesztett hivatás volt; a világ megváltozott, a pénz lett az ur és a magyar földbirtokos ősei birtokának árán tudott csak pénzt szerezni. Miután nálunk a dúsgazdag mágnások és főpapok pénze annak idején még nem szerepelt a közforgalomban, a gazdasági élet előterébe egy uj osztály lépett: a vállalkozók, kereskedők, gyárosok osztálya, amely birtokában van a világ mozgató erejének, a pénznek. S az uralkodó irányzat vezérei látván, hogy a korszellemet ez az osztály érti meg leghamarább : természetes szövetségesüket látták benne. Nem elfogultság az az állítás, hogy a liberális rendszer ennek az osztálynak vált legjobban hasznára s ennek a kedvéért magára hagyták a pusztuló földbirtokost és az individualismus erőfeszítő létküzdelmeire gyenge népet. Magyarországon azonban egy eredendő bűne volt a liberális rendszernek. Tele volt hamis demokratiával, ellenben hiányzott belőle a valódi demokrata szellem. Hasztalan a szabadság-törvények egész légiója, ha nem a demokratizmus forrasztja össze a népet az ő vezéreivel. Igaz, hogy Magyarország soha sem lesz demokrata ország abban az értelemben, ahogyan a bankettek frázisában szokták hangoztatni. A politikai demokrácia iránt hiányzik az érzék. A gazdasági demokráciát, amely Angliában oly gyönyörűen kifejlődört, megcsinálhatták volna, de nem csinálták meg. Csak törvényeket csináltak; a társadalmát, a népet magára hagyták. Eltekintve attól, hogy óriási terheket raktak a nép vállaira, a népet választói jogának gyakorlása közben demoralizálták s lusták és nagy urak voltak ahoz, hogy rokonszenvét megnyerjék. Keztyü volt a kezüköu, mikor paroláztak a paraszttal. Igaz, adtak neki iskolát, vasutat és még sok egyebet, de nem férkőztek a lelkéhez, nem emelték fel magukhoz, szóval nem voltak demokraták. Demokrácia nélkül pedig szabadelvű rendszer nem állhat meg. Azután jöttek rosz évek, gazdasági válságok. Általános lett a panasz s az öntudatra ébredt földbirtokos osztály erélyesen emeli fel a szavát ugy a saját, mint a föld népe érdekében. A szó viszhangra talált a társadalom minden osztályában. A kereskedő a nyakára zúdított külföldi konkurrenciában, az iparos a szabad versenyben, a dédelgetett gyárakban keresi bajainak okát; a hivatalnok a kis fizetés * keményre égetet t buroktégla * (Klincker) istállók, íoi yosók és átjárók részére, Bérmentve minden állomásra. Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. Mai számunk IO oleSteL
