Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-23 / 21. szám

XXVIII, évfolyam 21. szám. Előfizetési cSij: Kgési évre . 10 í£ — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Kgyes szára ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Közös ügyek, ellentétes érdekek. Aki azt hiszi, hogy az osztrákok és különösen Bécs magasabb politikai szempontokból vagy állami érdekekből ellenzik az önálló magyar bank felállítását, az nagyon csalódik. Bécs a gazdagságát félti. Nem szeretné látni, hogy a Monarkiában mellette még egy erős, hatalmas gazdasági gócpont keletkezzék. Félti a pénzt, nem akarja kiereszteni a markából a magyarországi ipart és kereskedelmet, amelyet eddig ő dirigált. Amióta a Habsburgok ülnek a magyar trónon, Bécsnek a praerogatíyái sohasem homályosultak el. Bécs csupa gazdagság, csupa ragyogás, csupa erő. Mindezt első sorban császárjának, a mi királyunknak, a császári háznak, a mi királyi házunknak, az udvarnak, amelynek költségeihez a magyar állam ugyanannyi költséggel járul, mint Ausztria — köszönheti. A sok császári és főhercegi palota, a császári és főhercegi udvartartások, a császári muzeumok, képtárak és szinházak, a külügyi képviselet, a diplomáciai kar, a katonai főhatóságok mind Bécs városának adnak dí*zt, tekintélyt és gazdagságot. Azt mondják, hogy királyunk életkora, egészségi állapota, szokásai, hagyományai miatt nem töltheti nálunk az esztendő egy részét. De hát a trónörökös miért nem jöu hozzánk ? Nem elszomorító gondolat-e az, hogy a magyar trónörökös, a leendő magyar király idegen az országban s még nem töltött egyfolytában nyolc napot a magyar fő és székvárosban s környezetében nagyító üveggel sem lehet magyar embert találni. Honnan ismerje meg a magyar nép vágyait, szokásait, nemzeti életünk megnyilvánulását, aspirációinkat és eszményeinket, ha magyarok között nem él, velünk nem érintkezik. Négyszáz év óta van ez így és mi békében, türelemmel, opportunus felfogással nyugodtunk bele a megváltozhatatlanba. A józan ész és a magyar lovagiasság kerülték mindig az élesebb összeütközést és a felforgató tendenciákat. Helyes, hogy így volt. Béccsel, Ausztriával és az uralkodó házzal szemben támasztott igényeinkkel sohasem léptünk intrazigens álláspontra, mert — idehaza bármennyire összekaptunk is — a magasabb állami raison vezette mindig az ország nagyjait, amikor fontos kérdés megoldása előtt állottunk. Sohasem támasztottunk túlhajtott igényeket és mindenkor beértük a minimummal. Ez az engedékeny és lojális magatartásunk megnövesztette osztrák szomszédaink szarvait és étvágyát. Szemeikben a legkisebb vívmány is vörös posztó és minden csekélységből viharos lármát csapnak. Itt volt például a bosnyák agrárbank esete, amely a mult hetekben akkora vihart vert fel. Bosznia Herczegovina okkupációjának tengernyi költségeiből Magyarország is viselte a rá eső részt; a pénznél értékesebb véráldozatban pedig Ausztria előtt járt. Harminc évig Boszniában kizárólag az osztrák tőke uralkodott s az osztrák vállalkozás és kereskedelem mind elszedte a Boszniából kiaknázható gazdasági előnyöket. Es amikor a dicsőséges annexió több száz milliót kitevő költségeiből Magyarország is viseli az állam háztartásának egyensúlyát fenyegető részt, az osztrákok pokoli lármában törtek ki azért, hogy a közös pénzügyminiszter engedélyt adott egy magyar pénzintézetnek egy bosnyák bank megalapítására. Akárhogyan gondolkodunk is a bosnyák bank felől; akár előnyösnek látjuk a magunk szempontjából, akár nem, mindenesetre jellemző tüuet, hogy Ausztria a meghódított tartományokat közgazdaságilag is magáénak tekinti. És mikor anyagi érdekekről van szó, az egész osztrák közvélemény kíméletlen dühvel fordul ellenünk. De a mi béketürésiinknek is határt kell szabni. Egyrészt államszövetségben élni Ausztriával, másrészt tűrni azt, hogy rajtunk táncoljon az osztrák perfidia: ez nem önérzetes nemzetnek való sors. Mihelyt arról van szó, hogy a magyar érdek is érvényesülni kiván, nem lépve tul a paritás kereteit, az osztrák vad gyűlölet el akarja tiporni szerzett jogainkat, ez olyan eljárás, amely méltán kihívja az ellentállást. Ha Ausztria nem hagy fel a folytonos provokálással, Magyarország sem tűrheti jogainak csorbítását. A komédiának egyszer végét kell szakítani. És ezt nem lehet másként elképzelni, mint ha valamennyien a nemzeti követelések mellé állunk és szakítunk az opportunizmussal, amely vakká tett bennünket. Keressük a békét, de ne féljünk a küzdelemtől. Nekünk jogaink vannak, amelyeket sem osztrák erőszakoskodással, sem császári akarattal elkobozni nem lehet. A mai politikai helyzetből sem képzelhető tisztességes kibontakozás a magyar állásponthoz való közeledés nélkül. A teljes vereség annyira visszavetne bennünket s oly örömöt keltene Ausztriában, hogy egy századra újra meghódítottnak tekintenék Magyarországot. Ellentétes érdekek mellett közösügyes politikát csinálni nem lehet. A közösségből egy kicsit tágítani kell, akár örül neki Lueger, akár nem. Koldus városok. Zalaegerszeg város polgármestere mult héteu részt vett a városok kongressusán és járta a minisztériumokat. Mert annyi bajunk van, amiket a magns kormány jóakarata nélkül elintézni nem tudunk, hogy sok minisztériumot, sok illeI

tékes tényezőt végig kell kilincselni. Egészen bizonyos, hogy a mi polgármesterünk , találkozott ott fenn kollégákkal és deputáoiókkal, amelyek szintén egy kis segítségért jártak a minisztereknél. Mert hát Magyarországon majdnem minden város egész a koldusságig szegény Hornyoszsindely, hódfarkú cserépzsindely, alagcsö, burkolótégla, I • keményre égetett buroktégia • ' (Klincker) istállók, folyosók és ' átjárók részére. Bérmentve minden állomásra. Első szombathelyi gőztéglagyár m Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. — Mai számunk 10 oldala