Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-16 / 20. szám

4 •Zalaraegye, Zalavármegyei Hírlap« 1909 május 16. lérrel, január—április hónapokban pedig 5183 K 49 fillérrel emelkedett. Fogyasztási és italadóban mult hóban 160.573 K 56 fillért, 1908. áprilisban 205.795 K 98 f fizettek be, tehát a bevétel 45.222 K 42 fillérrel esett. 1908. év április végóig e cimnél 817.918 K 05 f, 1909. év április végéig 73!.153 K 89 f volt a befizetés, ami a mult évhez viszonyítva 86.764 K 16 f esést jelent. Italmérési illeték cimén mult hóban 7818 K 89 f, 1909. április végéig 29.686 K 55 f folyt be. A befizetés 705 K 64 fillérrel csökkent. Dohányjövedékben az 1909. áprilisi bevétel 249.702 K 26 f, az 1908. áprilisi bevétel pedig 242.859 K 73 f volt. A többlet 6842 K 43 f. Április végéig az idei bevétel 29.856 K 61 fillérrel kedvezőbb. Sójtvedékben 1909. áprilisban 4911 K 93 fillért, mult év hasonló időszakában 8573 K 50 fillért vettek be. A bevétel áprilisban 3661 K 57 fillérrel, 1909. év április végéig — a mult évhez viszonyítva — 1061 K 89 fillérrel esett. Leirtak a mult hó folyamán 10040 K 40 f egyenes adót, 8662 K 70 f hadmentességi díjat. Fizetési halasztást 28, ideiglenes házadó mentességet 5 esetben engedélyeztek. Állategészségügy. A haszonállatok egészségi viszonyai a fertőző betegségek elterjedése szempontjából rosszabbodtak. Feltűnő ezúttal különösen a sertésorbáncnak nagyobbmérvü elterjedése, mig a sertésvész jóval kisebb térre szorítkozott. Legerősebben volt fertőzve a nevezett betegséggel a zalaegerszegi, azután pedig a letenyei járás. Az ivarszervi hólyagos kiütés más évek hasonló időszakához viszonyítva ezidén elég gyéren fordult elő. A hivatalból jelentendő betegségek elterjedése egyébként a következő volt: lépfenével a hó elején 4 község volt fertőzve, ?. hó folyamán megállapíttatott 7 községben, megszűnt 6-ban, fertőzve maradt 5 község; veszettséggel fertőzve volt 1 község, maradt 1 község; az ivarszervi hólyagos kiütéssel fertőzve volt 4 község, megállapíttatott 7 községben, megszűnt 5-ben, fertőzve maradt 6 község; rühkórral fertőzve volt 10 község, megállapíttatott 1 községben, fertőzve maradt 11 község; sertésorbánccal fertőzve volt 12 község, megállapíttatott 27 községben, megszűnt 9-ben, fertőzve maradt 30 község; sertésvésszel fertőzve volt 15 község, megállapíttatott 2 községben, megszűnt 8-ban, fertőzve maradt 9 község. Mindössze tehát fertőzve volt a hó elején 46 község, a hó folyamán fertőző betegség megállapíttatott 44 községben, viszont vészmentetsé nyilváníttatott 28 község, fertőzve maradt a hó végével 62 község, azaz 16-tal több, mint a megelőző hónapban. adja a leányát. És a kicsikének is hogy fog imponálni egy véres párbaj! — Véres párbaj ? Hm ... És kinek a vére fog folyni ebben a párbajban ? — Természetesen az enyém. Hát csak nem képzeli, hogy a legnagyobb jótevőmnek levágjam az orrát vagy a fülét? Nem, azt már igazán nem képzeltem. Barátságosan bucsut vettem leendő ellenfelemtől s most már igazán nyugodtan dőltem párnáimra. Nem, ebben a párbajban valóban nem fenyeget sommiféle veszedelem. S elhatároztam, hogy én se vágom meg nagyon az ellenfelemet. Éppen hogy megkarcolom a homlokát. Megvirradt. Kikocsiztunk a párbaj szinhelyére. Övig- levetkőztünk. Az aljegyző ur herkulesi izmokat hozott napvilágra. DJ én azért persze nem vesztettem el a hidegvéremet. Vidáman fogtam a kezembe a kardot. Én be vagyok biztosítva 1 A vezető segéd elkiáltotta magát: — Rajta! Láttam, hogy az aljegyző ur most is hálás pillantást vet rám. Azután rám rohant. S a következő pillanatban elöntötte a pofámat a vér. — Halt! ordítottak a segédek. Azon betegségek közül, amelyek nem képezik hatósági intézkedés tárgyát, előfordult lovakon a mirigykór, továbbá 1 gazdaságban ragadós hólyagos szájfájás, szarvasmarhákon a fertőző hüvelyhurut, sercegő üszök, a borjuk ragadós tüdő-mellhártyagyulladása. Védőojtások 7 községben kisgazdák állatain, továbbá 48 közép és nagyobb gazdaságban eszközölhettek részint lépfens, részint sercegő üszök, részint sertésorbánc ellen. Az április hónapban megtartott állatvásárok legnagyobbrészt jelentéktelen felhajtás mellett lanyha forgalommal zajlottak le, csupán a keszthelyi vásár képezett e tekintetben kivételt, hol nagy volt a fölhajtott állatok száma és élénk forgalom fejlődött ki. Az elsőfokú hatóságokhoz beosztott m. kir. állatorvosok áprilisban folytatólag teljesítették és kivétel nélkül be is fejezték a tavaszi állatvizsgálatokat és ezze' kapcsolatban az állategészségügyi intézmények ellenőrzését s a tapasztalt hiányokról illetékes hatóságukhoz jelentésüket, valamint a viszonyok javítására irányuló javaslataikat megtették. — Áprilisban tartatott meg Nagykanizsán a második husvizsgálói tanfolyam, amelyen 10 hallgató vett répzt, ezek közül a képesítő vizsgálaton, mely április 29 és 30-án tartatott meg, 7 megfelelt, mig 3 a tanfolyam ismétlésére utasíttatott. Aktualitások. (Aratás felé.) Tetszik tudni, kik készülnek legjobban az aratásra ? Hát a szociáldemokraták. Mert ők előbb akarják letarolni a vetést, mint megérik. Azon a földön akarnak aratni, amelybe gyomnál egyebet nem vetettek. Jó előre kiabáltak. Májusi gyülésükön kiadták a jelszót, hogy ki a falvakba. Tehát itt az idő, h )gy mi is belekiáltsuk a falvakba: kaszára, kapára emberek, mert jön az a csapás, amely elpusztítja a békét és meggyülölteti veletek a kenyeret. Akik a nép mellett állnak, vigyázzanak s állják el a falvakba vezető utat. ÉJ magyarázzák meg mindenkinek, hogy a lelketlen agitáció, a mézédes maszlag a legnagyobb méreg, ádáz merénylet, amely ellen védekezni kell. Zilavármegyében még olyan világ van, hogy itt az agitátoroknak nem szoktak diadalkaput emelni. Sőt már azt is megmutatta néhány egyszerű napszámos, hogy a lelke hű ós igaz eh<*z a földhöz s az ezt gyalázó agitátort kiverte a határból. A szociáldemokrata párt azonban a balsikerektől nem riad vissza. Erőlködik tovább. Kimondta, hogy : „A fölvilágosító, meggyőző, agitáló munkának most a falvakra kell kiterjeszkedni ós a választójogi propagandával, a nép • Nekem állottak a szivacosal. Két doktor törölgette rólam a vért. A négy segéd meg a fél fülemet kereste, amely nem tudni, hová repült a teremben. Az aljegyző ur sértetlen maradt . . . Az ördögbe is, gondoltam magamban, ez a gazember levágta a fülemet, amikor saját szavai s?erint örök hálával tartozik nekem. Hát akkor mit csinált volna velem, ha nem tartozik hálával? Szepegve fordultam hozzá: — Hallja barátom, maga engem becsapott. — Nem tehettem máskép, mondta a derék férfi u. Eleinte azt gondoltam, hogy a kicsikének imponálni fogok, ha kiállók egy szál kardra 8 a párbajban megvágnak. De aztán eszembe jutott, hogy még jobban imponálok neki, ha én vágom meg az ellenfelemet ! Beláttam, hogy ebben igaza van. Az aljegyző ur azután elrohant, hogy imádottja kezét megkérje. Kikötötte azonban, hogy ott leszek a lakodalmán. Vigasztalhatatlan volna, úgymond, ha hiányoznék onnan az ő legnagyobb jótevője, akinek örök hálával tartozik. No, hogy miképpen rótta le az örök háláját, azt különösen akkor éreztem, amikor a fülemet varrták . . . Sas Ede. közé való rendszeres kiszállással, amelyet nemcsak a „hivatásos agitátorok" végeznének, hanem a szociáldemokrata pártnak sok ezer tagja bejárva a falvakat, meg kell s meg lehat mozdítani a parasztságot s lázba hozni, tűzbe borítani a falunak mostan kissé meghűlt vagy legalább is szunnyadó lelkét. Különösen alkalmas erre a nnstani időpont! Aratás előtt vagyunk. Ennek a lobogónak rövid, de egész programmal felérő felírása van: ki a falvakba!" Ét ha az agitáció két segítő társa : az elégedetlenség és a gyávaság ezidén is előmozdítja a nemzetölő munkát, magunkra vessünk a következmények miatt. Igaz, hogy a falvak népének megnyerése a iwociáldemokrácia részére sokkal nehezebb munka, mint a hivatásos agitátorok hiszik. Először is Marx elmélete a földbirtokra vonatkozólag megbukott. Azonkívül a magyar p raszt nem s/.eivtué közös tulajdonná tenui a földet; sőt inkább minden hajlandósága a korlátlan egyéni tu'ajdon eszméje felé tereli. A magyar paraszt szerezni akar. Ezt a vágyat a szuciáldemokrácia nem éleszti; a termelési eszközök egyesítésének tanával pedig egyenesen elriasztja a parasztot. A falvak népe előtt tehát a maga igazi jelszavaival elbukott. De a jelszavak gyártása és megváltoztatása nem nagy mesterség. Előbb a földosztással akartak toborozni, de ebből a hazugságból hamarosan kiábrándult a nép. Majd oda zsugorodott össze a parasztnak szánt szocializmus, hogy felcsigázzák a munkabéreket. Hamarosan egy csomó szakszervezet jött létre, amelyek révén sikerült a nyugodt természetű magyar parasztot nyugtalanná tenni. Ez a hevület azonban szintén hamar elmullott a miután a pártadóért az ugrató beszédeket elég ellenszolgáltatásnak nem tartotta, a nép lassanként otthagyta a pártszervezeteket és munkába állott. Most megint kísérletezni akarnak. A milliónyi magyar földműves nép meghódításának álma osak nem hagyja nyugodni őket. Megint kiadták a jelszót: ki a falvakba. Tehát várjuk őket — emberek — kaszával és kapával. (MüvésMet a vidéken.) A mult héten megkezdte Zalaegerszegen előadásait Szalkay színigazgató társulata. Illendő alkalom tehát, hogy egy kissé értekezzünk a vidéki művészi életről és a kisvárosi közönség művészeti igényeiről. Szeretünk magunknak hízelegni azzal, hogy ma már Magyarország kisebb városaiban is kezd derengeni a művészi élet, vagy legalább is a művészet utáni vágy. Ezt pedig következtetjük abból, hogy csak a jó színielőadást tudjuk élvezni és alakítunk irodalmi s művészeti köröket, amelyek táncoü egybekötött hangversenyeket rendezuek. Voltaképen pedig majdnem ugy áll a dolog, hogy a művészettel szemben C3ak igényeinket hangoztatjuk, mert ezzel bizonyítókát akarjuk adni a fejlettebb műizlésnek, de tényleges művészeti szükségleteink nincsenek. Hogy ezt a kacskaringós mondást valahogy illusztráljam, csak arra utalok, hogy a szalonban felfüggesztett „eredeti" olajfestmények háromnegyed része Beck Julius wr bécsi másolómübelyeiből kerül ki és felhozhatnám azt is, hogy akármilyen magas színvonalon tartott hangversenyre osak táncmulatsággal lehet közönséget kapai. A színészettel pedig ugy vagyuuk, hogy aligalig lehet egy jobb társulatot néhány hétre id-i édesgetni, mert félnek tőlünk, miután sokat követelünk, de keveset adunk. A színházlátogatás másutt a legáltalánosabb művészet pártolás. Ninos a társadalomnak olyau rétege, amely ki nem venné belőle a részét. A legmagasabb rendüektől le a oselédakig mindönki szívesen áldoz a színházra, mei't aemea ós szórakoztató mulatság. Nem akarok az olaszokra hivatkozni, akiknek a tzinház életszükséglet; nem utalok a franciákra sem, akik a színpadnak annyira lelkes barátji, hogy minden népisebb falu megköveteli a maga színházi évadját; osak azokra a magyarországi városokra nézzünk, amelyekben van egy kis érzék a szinpad iránt. Nálunk például a szinészet úgyszólván teljesen a tisztviselőkre s az értelmiségi osztályra kénytelen támaszkodni, a polgárság azonban még mindig idegen a szinművószet pártolásáról. Jellemző tünet, hogy a zalaegerszegi színház