Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-16 / 20. szám
l&GÖ. májút 16. »Zalamegye Zalayármegyei Hirlap* félházai azt je'entik, hogy a két elsősor, a diákok álló helye éa a karzat telik meg. A többi üres marad. Est a közöuyt eokáig hajlandók voltunk annak tulajdonítani, hogy Zalaegerazegeu osak gyenge társulatok saoktak megfordulni. DJ erre is rácáfolt már a tapasztalat. És ha közönyösek maradunk, ha nem aknázzuk ki azt a kevés alkalmat sem, amikor egy kis műélvezetben lehet részünk; amikor legalább az uj darabokat megismerhetjük : akkor hogyan kapjunk jobb társulatot? Ideje volna megcsinálni a szinpártoló egyesületet, hogy legalább valamit biztosíthassunk a színészetnek. Ha más indok nem vezet biinnenket, az áldozatkészségben, lokálpatriotizmásból ia kell egy kis áldozatot hoznunk. Zalavármegye székhelye, amelybe annyi tanult ember zsúfolódott össze, ne maradjon örökké Mucsa, ahol három hétig sem fér el Thálm oltára. H.i igazán város akarunk lenni, nem elég az aszfalt és a villamos világítás. Egy kis kulturális élet is csak kell. Kevesen vannak köztünk, akik a fővárosba mehetnek a szinház kedvéért s aki.c itthon maradunk, legalább azt használjuk fel, amihez módunk van. (Közkönyvtárak.) Egy év alatt tizenkét balatonparti község és fürdőtelep kapott könyvtárat. Most ismét négy sz<p könyvtár kerül a Balatonhoz és pedig az almádi körnek egy 500 koronás könyvtár s egy a gyeuesdiási fürdőegyesületnek. Ugyanilyent ajánlottak Akóor* községnek is, mely azonban az ingyenes könyvtárt nem fogadta el, odaadják tehát Fonyód községnek, a hol tárt karokkal várják. Ezer koronás könyvtárt k?p Siófok, melyet az otttani gazdakör kezel. Jellemző tünet, hogy Magyarországon ingyen könyvtárakat kell osztogatni. Még mindig nem jutottunk el odáig, hogy a nagy közönség, különösen pedig a nép szükségét érezné az olvasásnak. A közkönyvtárak eszméje Molnár Viktoré. Ankétet hivott egybe, amelyen megállapították, mi módon lehetne megkedveltetni a magyar közönséggel a magyar könyvet. A tanácskozás eredménye lett a könyvtárak felállítása. Értékes irodalmi műveket gyűjtenek egybe ezekben a közkönyvtárakban, amely hivatásául tűzte, hogy mindig uj, mindig friss maradjon. Közvetlen kapcsolatot, lüktető, eleven vérkeringést óhajt teremteni az irodalom és a lakósság között. A kulturát akarja megszerettetni, szóval olyan eszmét vetettek föl, amely ha szerencsésen valósul meg, felette üdvös tényezővé növekedik. Segit elsősorban az Íróinkon, akik azért pinaszkodnak, hogy könyveik kis példányszámban fogynak s igy a jövedelmük igen kicsiny. A kiadóink is érezik a hátrányait annak, hi>gy magasra emelik az árakat. I A ry teremtődött rfleg az a lehetetlen és tűrhetetlen állapot, hogy a kulturát igazán szeretők fizették mog Magyarország lakosságának kuiturátlanságát, de a könyvdrágaság ezzel teljesen egyidejűleg megteremtette azt is, hogy a könyvért nagy árt is fizetők csapata folyton kisebbedett. Ebben az időben, AZ irók sanyaruságának kényszerítő hatása alatt, kezdették meg a magyar újságok az irodalom erősebb kultiválását. Éz a kaposolat csakugyan egészségtelen ós káros hatású, mert megtanította az irót, mint szerezze meg szükségleteit olcsó vásári munkával s igen sokszor csak tákolmánnyal. És ezért nem az újságot kell szidui, tjein az a bűnös, nem is az író, hanem az egészségtelenül kialakult körülmények. Az újság tna még nem irodalom. Hogy irodalmunk e felette egészségtelen alakulás dacára sem eülyedt az átlagos alatti színvonalra, az csak az elérhető nívó nagyságát bizonyítja. És éppen ez illusztrálja, mennyire üdvös dolog a közkönyvtárak felállítása. A fölvetett eszme, az egyre bővölő közkönyvtárak alkalmasak arra, hogy megtörjék a magyar közönségnek az irodalommal szemben tanúsított közönyösségét. Vágóéinak nem jó, csupán átmeneti, opportunua intézkedésnek. Nem jó ugyanis ez az eszme arra, hogy a kulturát megteremtse. A kezdet megalapozása ez. Olyan egészséges fundamentum, amelyre bízvást föl lehet épiteni az erős magyar irodalmat. (Adtál uram, de nincs benne köszönet.) Zalavármegye néhány hírlapírója azzal a kéréssel fordult gróf Batthyány Pál főispánhoz, hogy eszközöljön ki nekik helyet a vármegye közgyűlési termében, ahol egy ív papirossal és egy szál ceruzával szerényen meghúzódhassanak. A főispán ur őméltósága a kérvényt az alispánhoa tette át s az alispán ur kijelölte az újságírók helyét. Csináltatott egy kényelmes dobogót, egy zöld posztóval beterített szép asztalt. A sajtó tehát az előzékenység miatt nem panaszkodhatik. Csak az a baj, hogy az emelvényt s az asztalt a közgyűlési terem hátulsó részére, a bejáró ajtó mellé állították s miután a mi termünknek egyébként is rettenetesen rosz az akusztikája, ott bizony nem igen lehet hallani, mit beszélnek as előadó urak. A törvényhatósági bizottság tagjai ki- és bejárnak, az ajtó körül beszélgető csapatok képződnek s az asztal mellett ülő újságíró nemcsak nem hall, de nem is lát, tehát a szemeivel som segíthet a füleinek. „Magyar Paizs" kollégánk szóvá tette az újságírók dobogóját. Amit a dobogóról irt, hát abban igaza van neki. Egyben azonban nincs igaza. Az a tréfás megjegyzése, hogy a Zalamegye szerkesztőjének azért nincs szüksége a közgyűlésen való jegyezgetésre, mert vármegyei köztisztviselő lévén, az összes megyei előadók, amikor az ügydarabokat fogalmazzák, egyszersmind a Znlamegye részére is fogalmazzák, bi•zony-bizony távol áll «z igazságtól. Hiszen hivatalos titok és hivatalos rend is van a világon s amikor az előadók fogalmaznak, az ügydarabok még nem tartoznak a nyilvánosság elé. Az a szerkesztő pedig, aki maga is köztisztviselő, nem ostromolhatja a kollégáit egy kis hivatalos titokért. Azonban a tontosabb ügyeket terméezetesen bőven ismerem már az állandó választmányi ülés alkalmával. Hiszen a vármegyeházban lakom s tisztviselők között szó esik egyről-másról. A közgyűlési teremben pedig nem irok azért, mert — ne vegye öndioséretnek az én igen tisztelt kollégám — hála Isten ma még olyan memóriám van, hogy uéhár.y jelszó feljegyzésénél egyébre ninos szükségem. Ezelőtt ez se kellett. De a haladó kor meghozza a maga gyengeségeit. Ne higyje a M. P. szerkesztője, hogy nekem zokon esett az, amit irt, vagy azért reflektálok a megjegyzéseire, hogy magamat dicsérjem, vagy jól értesültségemat fitogtassam. Nem. Ezeket osak azért irom, nehogy azt hihessek, miszerint a vármegyei előadók a „Zalamegye" titkos munkatársai s hogy én más elbánásban részesülök, mint a sajtó bármely muakása. Nem is kérek más elbánást, sőt az én ujságirói szerepem a vármegyével szemben sokkal nehezebb, mint azoké a kollégáké, akiket nem köt sem hivatalos óra, sem hivatali fegyelem. Ha kiváltjágokat akarnék keresni, nem tudnám a köztisztviselői és hírlapírói működésomet ugy elválasztani egymástól, ahogy eddig cselekedtem. Arra, hogy a kettő valahogy össze ne keveredjék — érthető okokból — gondosan vigyázok. Mert az emberi lehetőség határáig érintetlen akarok maradni mind a két minőségemben. Igen kérem tehát a tisztelt hirlapiró kollégát, hogy kezeljen engem csak mint hírlapírót. A tisztviselő had maradjon a hivatalban. őszintén szólva, egy kis önérzettel is tölt el, amikor mint újságírónak nem kell arra hivatkoznom, hogy C8AK mellékesen foglalkozom a sajtószolgálattal, valamint a hivatalban sem hivatkozom arra, hogy szerkesztek is, ujságirói dolgaim is vannak. (Cs.) Hivatalos rovat. i. A földadó kataszternek az 1909. évi V. t.-oikk értelmében tényleges mívelési ág szerinti kiigazítása tárgyában kiadott utasítás 2. §. alapján közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város kataszteri munkálatai 1909. év május 10-től— junius 10-ig terjedő 30 napon át a városi kataszteri nyilvántartónál (Városház II. emelet 7 sz. ajtó) közszemlére kitétetnek. Felhívom az összes birtokosokat, hogy ugy a kataszteri telekkönyvel, valamint a birtokiveket átvizsgálva, az állandó mive'ési ág változásokat az egyes földrészletek megjelölése mellett ugyanott szóval, vagy az iktatói hivatalban Írásban jelentsék be, II. Közhírré teszem, hogy a cs. és kir. közös hadapród iskolákban magyar honos ifjak részére fenntartott és ez 1909/10. tanévben betöltendő magyar állami alapítványi, magán alapítványi és tandíjfizetéséé helyekre pályázat hirdettetett. A pályázati feltételek a városházán a hivatalos órák alatt megtekinthetők s az érdeklődők a os. és kir. hadapród iskolák bővebb ismertetésére szolgáló „Tájékoztatóikat a honvédelmi ministerium segédhivatali főigazgatójától a folyó évben is díjmentesen kaphatják. III. Közhírré teszem, hogy a fiumei os. és kir. hadtengerészeti akadémiában az 1909/10. tanév kezdetén betöltendő ingyenes és féidíjmontes, valamint fizetési alapítványi helyekre pályázat hirdettetett. A pályázati feltételek a hivatalos órák alatt a városházán megtekinthetők. IV. A m. kir. honvéd főreáliskolákban és a Ludovika Akadémiában az 1909/10. tanév kezdetén betöltendő államköltséges, (teljesen díjmentes vagy féldíjmentes) továbbá alapítványos és fizetéses helyekre pályázat hirdettetett. A pályázati feltételek a hivatalos órák alatt a városházán megtekinthetők. V. A m. kir. honvéd hadapród iskolákban az 1909/10. tanév kezdetén betöltendő helyekre pályázat hirdettetett. A pályázati feltételek a hivatalos órák alatt a városházán megtekinthetők. Zalaegerszegen, 1909. május 12-én. Dr Korbai, polgármester. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A miskolozi XVIII. évi gyapjú vásár beraktározással egybekötve f. évi junius hó 21 napján tartatik meg a miskolczi hitelintézet árués termény raktáraiban. Sopron, 1909. évi május hó 10-én. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan ibolya Krémet? Mert teljesen • ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. iSiíMSS II
