Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-09 / 19. szám
XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. május 9. 19. szám. Előfizetési dij: Fgéss évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évrs . 2 K SO f Kgyes sBám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. NyHttér soronként 1 K Kéclratokat nem küldöiik vissza 2ALAVA Politikai és társadalmi hetilap. El Megjelenik vasárnap. Vasutat kérünk. Ez a lap sokszor foglalkozott már Zalavármegye s különösen a székváros közlekedési mizériáival. De újból felvesszük a témát, mert — amint a napi lapok a mult héten ismét jelezték — a kereskedelemügyi kormány komolyan foglalkozik a Budapest —Fiume vonalon a második sinpár lerakásának kérdésével. Ez a dolog bennünket annyival is iukább érdekel, mert ha a terv megvalósul, örök időkre elestünk leghőbb óhajunktól, a legfontosabb életkérdéstől, a Budapesttől Zalaegerszegen át Fiúméig kiépítendő fővonaltól. — Életkérdésnek tartom azt, hogy városunkon fővonal haladjon keresztül; mert szilárd a meggyőződésem (és azt hiszem igen «ok másnak), hogy addig ez a város életképtelen, addig fejlődésre nem alkalmas, addig sem iparról, sem kereskedelemről, sem közlekedésről, sem jó élet- és társadalmi viszonyokról, de még a nyomasztó pótadó és szomorú lakás viszonyok javulásáról sem lehet szó: míg bele nem vonatik a főforgalmi útvonalba, míg közvetlen összeköttetést nem kap hazánk székesfővárosával. Hogy mit jelent egy városra a keresztül haladó vasúti fővonal, arról mindenkinek van tudomása. Hány kicsiny, egészen jelentéktelen helyet emelt ki már az ismeretlenség homályából és hány község, város köszönheti neki iparát, kereskedelmét, polgárainak anyagi és szellemi jólétét. Ma már minden község, város át van hatva a vasút óriási jelentőségétől és mindegyik szinte egymással versenyezve hozza érte a nagyobbnál-nagyobb áldozatokat. Csak a közelmúltban is olvashattuk, hogy Pécs városa egymaga 600.000 koronát •zavazott meg egy 62 km. hosszú vicinális vasút megépítéséhez. Én ha egy város kulturáját és fejlettségét akarom megbírálni, azt olvasom meg első sorban, hogy belőle hány felé futnak szét a vasúti sinpárok. És soha még e módszeremben nem csalódtam. Ha a térképen Zalaegerszeg és környékének közlekedési viszonyait tanulmányozzuk, szomorú eredményre jutunk. A vármegyét átszelő két fővonal elkerüli. S ezen a vonalon is Bécset sokkal olcsóbban és gyorsabban lehet elérni, mint Budapestet. A várostól nyugatra eső vármegye részben egyetlen vasútvonal sincs. (A Körmend—muraszombati vasút csak néhány km. hosszúságban szeli a megye északriyugoti csücskét.) Sőt a vármegye székhelyét még az országút is elkerüli. A megye székhelye a vármegye legtöbb pontjából nehezen közelíthető meg, ami közigazgatási szempontból is hátrányos és mily különös állapot, hogy a vele egyenes vonalban fekvő Balatont is csak nagy körutazással érheti el az utas. Ily elzárkózottság csakis relativ visszafejlődést, vagy legalább is stagnációt eredményezhet, de soha sem nyújt kilátást arra, hogy a viszonyok jobbak legyenek. Már pedig azt hiszem, hogy a város minden lakója szívén hordja azt, hogy ez a hely is kiemeltessék az elmaradottságból, hogy ez a város is kivegye részét a nemzeti munkából: az iparból és kereskedelemből. Azt hiszem, a vármegyének is csak hasznára válnék egy erős megyei központ. Hisz ha a többi vármegyéket nézzük, megragadja figyelmünket az a tény, hogy minden erővel, támogatással, kedvezménnyel iparkodnak erős, számottevő központot teremteni. Csak Zalavármegye képezne kivételt? Az alkalom megvan. A Budapest—tapolczai vonal rövidesen megnyílik a forgalom számára. Uj vidék kapcsoltatik be a forgalomba. De a munka nem teljes. A vonal zsák-vasut lesz. Nem helyes ez semmiféle szempontból. Ha a kormány meghozná az áldozatot, hogy egy aránylag nem hosszú vonalat kiépítene (Tapolczától Egerszegig) és innen Zágrábig a vicinálist fővonallá alakítaná át, Budapest uj utat nyerne a tengerhez és nyugat felé. Az uj fővonal pedig átmenne egy eddig teljesen elhagyott, úgyszólván kulturátlan vidéken ; áldást és jobblétet teremtve mindenfelé. De ha kezeinket összetesszük, ha szánkat ki nem nyitjuk, ha tollúnkat nem forgatjuk, ha bűnös nemtörődömeéggel Pató pál barátja leszüűk, akkor igenis kiépül a második sinpár ós soha az óhajtott uj fővonal. Ma már mindent csak sippal-dobbal, nagy lát mával, összeköttetésekkel, folytonos agitálással, mozgolódással lehet elérni. Ha városunk és vármegyénk egész társadalma összefogna, ha minden követ megmozgatna ez óriási cél elérésére, ha a dolgot nem hagyná egy pillanatra sem elaludni, akkor azt hiszem eljönne az idő, amikor közvetlen gyorsvonat robogna velünk az ország szívébe, amikor füstölgő gyárkémények hirdetnék, hogy itt fejlett ipar van ; amikor a kicsiny helyi kereskedelem nagyobb arányokat öltene; amikor jólét és elégedettség lenne az ur minden egyes hajlékban. De hol vannak azok a lelkes férfiak, akik önzetlenül dolgoztak e kérdés megoldásán, miért hallgatnak, miért tették le a tollat, miért nem agitálnak, lelkesítenek tovább mindenkit, hogy a kicsiny hógolyó lavinává alakulván, elseperjen útjából minden akadályt?! Miért? Miért? Elek Márton. Aktualitások. (A király.) Hosszú távollét utáa ismét hozzánk jött, ha osak rövid itt tartózkodásra is, a magyar király. Elhagyta megszokott környezetét, el ősi rezidenciáját, mert a rebellis magyarok ismét háborognak s nem akarnak lemondani az élethez való jogukról, nem akarják élve eltemettetni magukat, fejlődni, haladni akarnak a korral s nem akarnak örök időkre Ausztria vazallusai lenni. Ilyen fontos okoknál fogva természetes, hogy egy pár napra le kell rándulni Budavárába a magyar királynak. Budavárába, melynél szebb Hornyoszsindely, hódfarkú cserépzsindely, alagcső, ' keményre égetett bur okt égla • (iCIíncker) istállók, folyosók és átjárók részére. Bérmentve minden állomásra Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. Mai számunk 12 oKcgsla
