Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-02 / 18. szám

2 sZalamegye, Zalavárraegyei Hírlap* 1909 május 2. Főispánunk és a politikai válság. Gróf Batthyány Pál főispán a válság kitörése alkalmával több napig Budapesten tartózkodott, hogy részt vegyen a függetlenségi párt értekezletén és hogy közvetlenül szerezzen meggyőződést a politikai helyzet alakulása felől. Itthon aggodalommal láttuk az események fejlődését. A központbau izgatott nyugtalanság uralkodott, mert az a hir terjedt el, hogy gróf Batthyány Pál a kormánnyal együtt lemond és elhagyja diszes állását, amelyben páratlan népszerűséget és tiszteletet szerzett magának. Érezte mindenki, hogy a válságos időkben s az esetleg ránk következő napokban a főispán távozása pótolhatatlan veszteséget jelentene a vármegyére. Az ő határozott egyéniségére, szilárd politikai meggyőződésére s arra a törhetetlen szellemre, amelyet belevitt a vármegye közéletébe, különösen most van szükség, amikor kétség és remény között várjuk a jövendő alakulást, amikor a törhetetlen vezérre tekint minden szem, mert az események, a pártok bomlása, a kormány lemondása s a királyi vető által megfélemlített aggodalmaskodók támaszt keresnek és találnak azokban, akiknek hitét, lelkesedését semmiféle balsiker meg nem fogyatkoztatja. Megtudtuk a lapokból és később a hirt megerősitette főispánunk saját nyilat kozata, hogy a főispánok közül tizenheten már hétfőn be akarták adni lemondásukat. Köztük volt gróf Batthyány Pál is, akinek szilárd meggyőződése ismeretes. Ismerve határozott álláspontját, attól kellett félnünk, hogy mihelyt a bankügyben nem győzödelmeskedik a magyar kormány álláspontja s a kartellbank visszautasítása után Őfelsége az önálló bank felállításához az előleges szentesítést nem adja meg, gróf Batthyány Pál távozni fog. A függetlenségi párt vezérei azonban még mindig biznak a békés kibontakozásban s ez a bizalom tartotta helyén a mi főispánunkat is. Gróf Batthyány Pál volt az, aki tizenhét főispán nevében nyilatkozatot provokált Kossuth Ferenctől, a pártvezértől, arra nézve, hogy a mai helyzetben a szolidaritást vállalt főispánok a meggyőződés legkisebb sérelme nélkül és a függetlenségi párt programmjának fentartása mellett még helyükön maradjanak-e? A pártvezér a helyzet végleges kialakulásáig várakozásra kért* a főispánokat. Kétségtelenül ez volt az ország érdekébeu való leghelyesebb magatartás ugy a főispánok, mint a pártvezér részéről. A főispánok lemondása azt a hitet kelthette volna, hogy a függetlenségi párt egysége máris megbomlott, mert amíg a pártvezér aktív részt vesz a válság megoldásában, a vidéki őrszemek elhagyják pozíciójukat. Ma még a bankkérdésben, amely a kormány lemondását vonta maga után, az utolsó szó nincs kimondva. A király tárgyal a lemondott kormánnyal, az ügyeket ugyanaz a kormány viszi, tehát a helyzet ha válságos is, még nem változott annyira, hogy uj politikai alakulásokról lehetne szó. Öröm és megnyugvás töltötte el a vármegye közönségét arra a hírre, hogy gróf Batthyány Pál megmarad a helyén mindaddig, amíg a bankkérdés véglegesen el nem dől s az uj alakulás be nem következi k. Állá spontja a leghatározottabb. Ha a magyar törekvések nem érvényesülhetnek ; ha nehéz idők következnének, amikor minden energiának fel kell szabadulnia a lekötöttséghői, akkor lenne csak időszerű gróf Batthyány Pál lemondásáról be zélni. Amíg azonban a nemzeti törekvések érvényesülésének reményét nem kell feladnunk a mai válságot felidézett kérdésben, addig főispánunk marad a helyén. Zalavármegyében mindenki ismeri gróf Batthyány Pál egyenes jellemét s politikai meggyőződésének megalkuvást nem tűrő ere'ét. Ezek szabják meg jövendő magatartását. Adja a magyarok Istene, hogy sokáig legyen a vármegye főispánja, mert ez azt is jelentené, hogy diadalmaskodik a nemzeti irány, amelytől a mi főispánunk egy vonalnyira el nem tér. — — Főispánunk részt vett a függetlenségi párt értekezletein, ahol újra tántoríthatatlan elvhőségéről és lelkesedéséről | tett bizonyságot. Mult kedden érkezett haza s azóta meg; szokott pontossággal ós zavartalan jó kedélyI lyel vezeti a hivatalát. A politikai hely! zetet sötétnek látja, dlu«ra tartja t«lj«sea rewáaytalsau^k. Közigazgatás. — Ax alispáni jelantés adatai. — Az egyhá* látogatási okmányokon (oanonioa viaitatio) alapuló párbér kiszolgáltatása körül rég idő óta állandóan vitás kérdést képez, váljon dologi természetű, — vagyis az ingatlant terheli-e a párbér és következéskép a nem katholikus hitfelekezetiiek is kötelesek-e azt leróni ? A Vallás- és Közoktatásügyi Minister végleg megoldatta ezt a vitás kérdést, amennyiben a nem kathoiikusok által teljesített azon párbérazolgáltatásokat, melyek magánjogi kötelezettséget rnegállapító okirattal biztosítva nincsenek, megszüntette ós a k i.holikus lelkészeket a jövödelmi összeírásokban felszámított pénzértékkel kárpótolja s evégből azon utasítást adta ki, hogy a mennyiben az érdekeltek a párbérszolgáltatások jogoimét tisztázni óhajtanák, a közigazgatási hatóaágok azt vizsgálat tárgyává tegyék, a miuek következtében egyrészt azon érdekellentétek, a melyek a felekezeti béke megbontására is alkalmat adhattak, másrészt pedig azon nehézségek, amelyekbe az ily párbérkövetelés érvényesítése ütközött, megszűnnek. A m. kir. belügyminister megállapította a községek uj elnevezését, azonban az uj községnevek kötelező használatának időpontja még nem volt megállapítható, mert az uj helynevek használatával egyidejűleg kötelező az uj bélyegzők és peosétnyomók használata is, ilyenekkel pedig a községek ax országos községi törzsüönyv bizottság által még nem láttattak el. Könegéstségügy. A felnőttek egészségi állapota kedvező volt. Uralkodó betegségek: a légzőszervek hurutos és lobos bántalmai, az influenza és iaületi csuz voltak. A gyermekek egészségi állapota kedvezőtlen volt. A fertőző betegségek közül a vörheny, roncsoló toroklob ós kanyaró eaetei fordultak elő nagyobb számban; továbbá a légzőszervek hurutos és lobos bántalmai. A bejelentésre kötelezett fertőző betegségek közül előfordultak: roncsoló toroklob 168, hasihagymáz 24, kanyaró 577, vörheny 383, gyermekágyi láz 4, hökhurut 48, fültőmirigylob 66 esetben. A szemcsés köthártyalob, mely az alsólendvai, perlaki ós Csáktornyái járásokban tájkórosan, Evek multán . . . Egy házasság történetét akarom elmondani, egy házasságét, amelynek boldogsága a boldogtalanságból fakadt. Hogyan ? Én nem tudom megmagyarázni, csak azt fogom följegyezni hiven, ami történt, amit tudok, aztán találja ki mindenki, ha tudja, az igazságot. A történetem hőse Csákány Miklós földbirtokos. Ott él lenn a Tisza mellett. As ő házasságáról lészen szó. Amikor ugy tiz esztendővel ezelőtt odakerült kis földjére, nagyon mogorva, szótalan ember volt. Már buskomorságtól féltették, amikor valaki azt tanácsolta neki, hogy házasodjék meg. Csákány megfogadta a tanácsot. Nem szerette a leányt, de már olyaa szenvedést okozott neki a bánata, hogy elhatározta : vagy főbe lövi magát, vagy megházasodik. Hogy pedig miért volt bánatos, azt is elmondom. Diákkorában történt még, hogy halálosan, forrón, eszeveszetten belebolondult egy leányba, a szomszédjukba, az ispán leányába. Könnyű volt belebolondulni, mert nagyon szép volt a leány, csupa báj és temperamentum. Miklós akkor tizenhét esztendős, a leány meg tizenöt. Két évig tartott az idilljük ott a pusztán. Ez a két év volt a tavasza az életüknek, csupa virág, derű, gondtalan édes ifjúság. Csákány rabszolgája lett annak a kis leánynak, aki kettőhöz értett nagyon : n daloláshoz meg a kacagáshoz. Teremtő nagy Isten, hogy tud.nt kacagni ! Csodás zene, engesztelő imádság, aranyos jókedv volt egyszerre a kacagása. Ha elkezdte, még a vének komoly, régi festett képoi is elmosolyodtak a falon s mintha az öreg óra ketyegése is kacajjá vált volna. Mindenható volt ez a kachj, ez a leány mindent el tudott vele intézni, mert akire ránevetett, azt lekötelezte magának. Két évig tartott, amint mondottam, az idilljük. Aztán fölkerült a fiu a fővárosba jogásznak, a leány pedig sziuinövendóknok. Amikor elváltak, olyan különös volt. Csöndes alkonyattájban búcsúztak ott a jegenyék alatt s a fiu bus volt. — Ugy-e nem fog feledni, ugy-e látjuk egymást ? Fogadja meg, hogy az lesz hozzám, aki volt s a legnagyobb ünneplés közepette sem felejt el engem — szólt kimondhatatlan szomorúan a fiu. A leány erre is elkaeigta magát, édesen. — Már hogy feledném el, maga csacsi, az ón gyermekkori pajtásomat! És egyre kaoagott, még a könnyein keresztül is kacagott, látszoit rajta, hegy a síráshoz nem ért. így búcsúztak és amikor újra találkoztak, de más volt a leány. Megkomolyodott, megokosodott egy pár óv alatt, a pályáján pedig csodamód gyorsan haladt fölfelé. Csíkány udvarolt neki, mert naprólnapra jobban szerette. És smikor a leányból ünnepelt művésznő lett, akkor látta Csákány, hogy ő tulajdonképpen boldogtalan. Miért? Mert ime, gyermekkori ábrándját hatalmas szenvedély alakjában átöröklötté férfi korára. A művésznőt pedig nem láthatta már olyan sokszor, mint azelőtt, a meghitt pillanatok egyre ritkábbá váltak, mert hiszen egy hirea szinéaznőnek nsgyon sok dolga van. Csákány azután egy önfeledt pill.tnntában, amikor ragyon fájt neki valami, igy talált szólni hozzá: — Mit igért, amikor elváltunk? — Ugyan — szólt a leány — maga osacsi, hát elfeledtem én magát? Histen maga a legjobb barátom ! És kacagott ismét, valamivel hangosabban, melodikusabban, de hatásosabban, mint akkor és Csákány a szemébe nézvp, csókolgatta a kezét. Hej, pedig dehogy váltotta ő be, amit akkor igért. A férfi szenvedélye csak növekedett, mint ol»j a tűzre hatott roá a leány valóban nagy