Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-02 / 18. szám

19C9 május 2. •Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* a többi járásban és a rendezett tanácsú városokban pedig szórványosan fordult elő, 2301 esetben jelentkezett, amelyek közül gyógyult 193, eltávozott vagy meghalt 17, gyógykezelés alatt; maradt 2091. Rendőri boncolás 2, külső bullaszemle pedig rendőri tekintetből 36 teljesíttetett; súlyos seriéi bejelentetett 34, öngyilkosságot 4 egyén követett el; véletlen szerencsétlenségből bekövetkezett halálnak 23 egyén esett áldozatul; szerencsétlen szülés 8 esetbfn fordult elő; az elmekórnak 3 esete képezte hivatalos beavatkozás tárgyát és veszett eb által megmaratott 3 egyén, akik a budapesti Paszteur-féle intézetbe szállíttattak, ahol még jelenleg is gyógykezelés alatt állanak; hét éven alul elhalt gyermekek gyógykezelése 115 esetben mulasztatott el; a mulasztók ellen a törvényszerű eljárás megindíttatott. Van a vármegye területén : lelenc 70, dajkaságba adott gyermek 414, elmebeteg és hülye 796, siketnéma, vak és nyomorék 820, közsegélyre szorult 2309, keresetképtelen árva 2367. A védhimlőoltáB teljesítése iránt az előintézkedések megtörténtek. A járásorvosok 197 községben teljesítették a községi közegészségügyi vizsgálatot. A m. t. főorvos megvizsgálta a kiküldött börtönvizsgáló bizottsággal egyetemben a zalaegerszegi és nagykanizsai kir. törvényszéki fogházakat, amelyekben semmiféle közegészségi hiány nem tapasztaltatott; felülvizsgálta a nagykanizsai közkórházat és a városban levő gyermekmenhely intézményt, ahol az orvosi gyógykezelést ós felügyeletet teljesen megfelelőnek és rendben levőnek találta; megvizsgálta a keszthelyi 2 nyilvános gyógyszertárt, továbbá Csötnödér községben a vörheny-járvány elleni óvintézkedéseket ellenőrizte és megvizsgálta az iskolahelyiséget s az ott topasztalt hiányok és mulasztások pótlása iránt a szükséges intézkedéseket megtette. Állategészségügy. A haszonállatok egészségi viszonyai — habár a hivatalból jelentendő fertőző betegségek valamivel nagyobb mértékben voltak elterjedve, mint a megelőző év htsecló időszakában nem voltak kedvezőtlenek. A betegségeknek területi elterjedése az egyes hónapokban akként változott, hogy a fertőzött községek 6záma, mely december végén 29-et tett ki, jacuárban 33-ra emelkedett, februárban 30-rw OHÖkkeut, mig márciusban ismét 46-ri emelkedett. A tavaszi ha3zoi;áll^tvizsgálat során ezúttal különösen a rühkór elég nagy •zámu csc-te lett kiderítve. Azon betegségek közül, a melyek nem képezik hatósági intézkedés tárgyát, előfordult a lovak influenzája és mirigykórja, miud a kottő eléggé enyhe jelleggel ; továbbá tzarvasmarhákoa a sugárgombabetegség, a fertőző hiively! hurut és a sercegő üszök, végül egy gazdaságban ismeretlen mérgezés következtében elpusztult 1 szarvasmarha és 21 juh. Védőojtások 37 gazdaságban teljesíttettek részint lépfene, részint sercegő üszök, részint eertésorbánc ellen. Az állatvásárokon a felhajtás — kevés kivétellel — közepes, sőt ennél is gyengébb volt. Az adásvételi forgalom a csökkent kereslet folytáD és kivált az időszak vége felé a külföldi kereskedők távolmaradása következtében megcsappant. A földmivelésügi i miniszter értesítette az alispánt, hogy ugy a mult évi, mint a folyó évi állami költségvetésben községeknek és magánosoknak ingyen kiosztandó ojtóanyagok beszerzésére 50.000 K engedélyeztetett ugyan, azonban ezen összegnek a költségvetésbe való beállításával az a oél indította őt, hogy a tényleg szegénysorsu községek és kisgazdák terhein enyhitseu s ennélfogva nehogy az aránylag amúgy is csekély összegből esotleg olyan állattulajdonosok részére adassék segély, akik arra komolyan rászorulva nincsenek s akik az ojtással járó költséget minden nagyobb megterheltetés nélkül sajátjukból is tudják fedezni, az ez irányú segély kiutalása bizonyos feltételekhez köttetett. Eme feltételekről, valamint általában az iugyenes ojtóanyagok beszerzésének módozatairól az érdekelt közönség tájékoztatva lett. Minthogy az állategészségügyi szakszolgálat mind intenzivebbé vált és ennek folytán a törvényhatósági m. kir. állatorvos hivatalos teendői rendkívül megnövekedtek, a földmivelésügyi miuister a legutóbbi időben egy m. kir. állatorvos-gyakornokot osztott be hozzá szolgálattételre. Ezzel meg van adva a lehetőség arra, hogy a törvh, m. kir. állatorvos a szorosan vett irodai teendők legalább egy részének teljesítésétől megszabadulván, tulajdonképeni feladatát: az állategészségügyi szo'gálat ellenőrzését és irányítását az eddiginél is behatóbban gyakorolhassa, ami az állategészségügyre és közvetve az állattenyésztésre is kétségtelenül üdvös kihatással lesz. A tavaszi állategészségügyi vizsgálatok kisebb részben már február második felében, majd folytatólag március hó folyamán az egész vármegye területén teljesíttettek és részben be is fejeztetlek. Eme vizsgálatok végrehajtása ezúttal némileg eltért a mult évitől, amikor tudvalevőleg a íöldmivelésügyi minister rendelete folytán a ragadós száj- és körömfájásra való tekintetből az összes hasított körmű állatok is darabonként megvizsgáltattak, ami a gazdaközönség részéről — kivált a szarvasmarhák elővezetésével járó sok veszteség miatt — indokolt panaszokra adott okot. A jelenleg kedvezőbb állategészségügyi viszonyokra és arra a körülményre való tekintetből, hogy a ragadós száj- és körömfájástól az ország n'^gy része a mult évben is mentes volt, a minister nem találta szükségesnek, hogy a hasított körmű állatok az egész ország területén a folyó évben is darabonként megvizsgáltassanak, hanem csak ott, ahol a mult évben a nevezett betegség előfordult, vagy pedig ahol a viszonyok az ilyen vizsgálatokat más okból teszik indokoltakká. A takarmányhiány miatt történt tetemes kényszereladások következtében állatállományunk megfogyatkozása várható. Ezt a feltevést a folyó óv tavaszán megejtett állatösszeirás eredménye, habár ez időig osupán 6 járásra vonatkozó számadatok állanak is rendelkezésre, igazolni látszik, amennyiben ezen adatok szerint a szarvasmarhák létszáma 5696 darabbal (8-002°/,), a sertéseké 6324 darabbal (9*1 °/

0), a juhok és kecskéké 4830 darabbal (ll'2°/

0) csökkent és csupán a lovaké (szamár és öszvér) emelkedett. A husvizsgálat egységes rendezése tárgyában kiboosátott földmivelésügyi ministeri rendelet értelmében a husvizsgálati teendőkkel olyan községekben, amelyekben sem állatorvos, sem emberorvos nincs, képesített husvizsgáló bízandó meg. Az ilyen husvizsgálók kiképzésére a földmivelésügyi minister ur által ezen célra kijelölt, nagyobb forgalmú vágóhidakon tanfolyamok tartatnak. A vármegye területén a nagykanizsai közvágóhíd lett. erre kijelölve, ahol is a f. évi február 23-tól mároius hó 22-ig megtartott első tanfolyamon 9 husvizsgáló nyerte el az előirt képesítést. Ez idő szerint folyamatban van már a második tanfolyam. A herélés és miskárolás gyakorlása — kivéve a sertésherélést és miskárolást — ez ideig nem lévén szabályozva, a földmivelésügyi minister ugy az állategészségügy és állattenyésztés, mint az állatbirtokos közönség érdekében szükségesnek találta, hogy ezen, bizonyos szakismeretet és gyakorlati jártasságot igénylő működést, illetőleg ennek keresetszerü gyakorlását bizonyos feltételekhez kösse. Ezért rendeletileg intézkedett, hogy állatheréléssel (miskárolással) keresetszerüen csakis az foglalkozhatik, aki a törvényhatóság első tisztviselőjétől arra jogosító igazolványt kapott. Ilyen igazolvány csakis annak adható ki, aki a herélésben vagy miskárolásban való jártasságát az illetékes m. kir. állatorvos által kiállított hivatalos bizonyítvánnyal igazolja. A herélők és miskárolók a hatóságok és állatorvosok ellenőrzése alatt állanak és tartoznak működésük közben a fenti rendelet határozmányaihoz, valamint az azzal kapcsolatosan kiadott „Utasítás"-ban foglaltakhoz alkalmazkodni. A gümőkóros tehenek tejével a köz- és állategészségügyre háramló veszélyek csökkentése végett, a földmivelésügyi minister különösen veszélyes tőgygümőkóros teheneknek adás-vétel mellett az 1908. évben 7 vármegye és 8 tvh. művészete. A leány pedig tudta ezt és bámulatra méltó ügyességgel ápolta ezt a szenvedélyt. Ki tudja, nem veheti-e még valaha hasznát ? Ez a talentumos ember sokra viheti, talán majd akkor, ha hozzáöregedtek a házassághoz, talán . . . De gazda nélkül osioálta a számadást, mert Csákány, aki szinte veszedelmesen szerette, hódolt az akaratának, de csak addig, amig a szállongó, de általa soha sem hitt pletykák közül egynek a valóságáról meg nem győződött. Akkor eszeveszetten tört bo a művésznőhöz. Mi történt köztük, nem tudja »enki, valószínű, hogy a leány páratlan okossága hárította el a nagyobb veszedelmet. E nevezetes látogatás után Csákány este a kaszinóban a barátai előtt becsületszavára kijelentette, hogy elmegy a fővárosból, leköszön hivataláról és visszavonul kis birtokára gazdálkodni, soha többé tájékára sem jön a városnak. Kérte barátait, vegyék ezt tudomásul. El is ment, bár tépett szivvel ; embergyűlölővé lett és ekkor jött a tanáos, hogy házasodjék meg. A leány, akit választott, merőben ellentéte volt annak a másiknak. Csöndes, házias, liliomszerüen tiszta, kék szemében nyugodt derű, inkább passiv természet. Nagyon megszerette a mogorva embert, valósággal imádta. S amikor hire ment az eljegyzésüknek, akadtak, akik megmöridták a leánynak, hogy ne menjen hozzá Csákányhoz, mert ax másba szerelmes gyermekkora óta, nagyon, olthatatlanul és boldogtalanul ; csak azért nősül, hogy vigasztalódjék. — Hát vigasztalni fogom az uramat — felelte. Ha kell, vigasztalni fogom egy egész életen át mindig. Ha halála napjáig tulja szeretni azt, akit megszeretett szive első lobbanásával, akkor nagyon boldogtalan, de tisitoletre méltó báuata van. Aki igy érez, az csak nemes szívű ttuber lehet, megérdemli a vigasztalást. És Dem kérdezett semmit az urától, az sem szólt soha semmit a múltról. Aa asszonyka leste a gondolatát; ha egyedül akart lenni, egyedül hagyta és csodás érzékkel találta el, hogy mikor esik jól az urának az ő társasága. Ilyenkor kedves volt, jó, sohasem panaszkodott és sohasem volt szomorú, nehogy meglássa valaki. így csöndben éltek és nem zavarta őket semmi, osak két kis gyerek, két fiu. Hogy ezek megjöttek, növekedtek, teljes volt a boldogság a házban. Az évek pedig surrantak egymás után, szinte észrevétlenül. Tíz esztendő mult el. A gyerekeknek már iskolába kellett volna menni a ; városba és Csákány már azon gondolkozott, hogy feleségével küldi fel őket, amikor jött egy : levél: „Föloldom a szava alól, hiszem, hogy I m

eggyógy

ult. Hozza föl a gyermekeit, szeretném látni őket . . . Csákány csak olvasta, olvasta a levelet, amikor belépett a felesége. Hirtelen elhatározással odanyújtotta neki. Az asszony elolvasta, aztán nevetve szólt: — Megyünk, megyünk! — Nem féltesz? — szólt Csákány. — Nem én 1 — felelt az asszony határozottan. Egy kicsit dobogott a szive, de csitította. Ám hadd lássuk a régi ideált, — gondolta magában. — Ki erősebb ? A művésznővel a Margitszigeten találkoztak. Csákány amikor megpillantotta, csalódottan hajtotta le a fejét. Égy rendkívül elegáns, de már virágkorán tul levő hölgy áilt előtte, de kacagni már nem tudott. Csákány bemutatta a feleségét. Egy darabon együtt mentek és tűzhelyükről beszélgettek. Csákány aztán előre ment a fiához. A legközelebbi fordulónál buosuztak, mindnyájuknak jól esett, hogy elváltak. Csákányék még aznap hazautaztak. Otthon aztán, hogy együtt ültek a kertben, mint akkoriban gyakran szokták, szótlanul, Csákány szakította félbe a osöndet. — Neked volt igazad édes, nem volt vésze-