Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-02 / 18. szám
XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. május 2. 18. szám. Elóffs-ctésl dlJ: Kjróse évre . 10 K — f. Fél órre . . 5 K — f S'ogyed ÍTre . 2 K 50 f (•'.gyón izáin ára 20 fillár Hirdetések : - MogAllapodáH acerinl. Nyüttdr aoronkáoti 1 K. Kftalratokat umu Itöldlhik vtH^n ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A helyzet. Izgatott hangulattal kezdődött a bőt. A kormány lemondása, a válsághírek, a bizonytalan belyzet éreztette hatását a szélső perifériákon is. Lestiik, vártuk az újságokat,, hétfőn telefonon kértük az uj bireket; minden érdeklődést a politika kötött le. És ámbár napok óta előre volt látható a bonyodalom, amely a bankkérdés körül ki fog fejlődni, mégis leverőleg hatott mindenkire, amikor teljes meztelenségében elénk tárult az osztrák erőszakoskodás, a nemzet és parlament nagy többségének kívánságától való merev elzárkózás és a királynak a magyar álláspont érvényesülésétől való idegenkedése. Évszázadok szomorú tapasztalatain alapuló okunk és jogunk van feltenni azt, hogy a magyar király osztrák befolyás alatt áll. Az a bizonyos kamarilla, amelynek láthatatlan keze véres nyomokat hagyott történelmünk lapjain, újra élő valósággá kezd válni. A magyar lélek becsületes őszintesége, lojális egyenessége nem tudja elhinni azt, hogy titkos kezek munkája, aljas ármánykodás, buta rágalom nélkül egy nemzet alkotmányos felfogású uralkodója inkább válságba kergessen egy kizsarolt országot, elbocsássa milliók bizalmának letéteményeseit, semhogy a legkisebb aspiráció is testet öltheseen azon vágyak közül, amelyek Magyarországnak az osztrák nyomás alól való felszabadulását előmozdíthatnák. Évtizedekig alkotmányos formák között végrehajtottuk a bécsi akaratot. Államférfiaink alkotó erejüket, tehetségüket beleszorították a lehetőségek keretébe. Ezt a keretet pedig mindig Bécs szabta meg. Nem a saját erőnk, nem a törvény és alkotmányosság, nem a saját elhatározásunk és akaratunk, hanem céljainktól, vágyainktól, nemzeti életünktől idegen hatalom, amelynek csak formai korlátja volt. Ésvádoltukakirály taníícsadóit, akik nem tárják fel őszintén a helyzetet; akik elfedik az uralkodó azemei elől a nemzeti akaratot; akik lefelé zsarnokok és felfelé gyávák. íme, a lakájpolitika gyümölcseit most élvezzük. Meghunyászkodtunk, engedelmeskedtünk s ez a hagyomány annyira gyökeret vert már, annyi elbizakodottságot keltett Ausztriában, hogy ennek a megváltozását el sem tudják képzelni. És amikor megfordult a közélet képe, amikor bátor ós önérzetes szó hallatszik u király dolgozószobájában: akkor meg kell buknia a kormánynak, fel ! kell borulnia a rendnek, félbe kell szakadnia j a munkának, amelyet az egyesült pártok vállaltak az alkotmányos élet érdekében. Mit törődnek azzal odaát, hogy a magyar lelkeket kinzó kétségek gyötrik. Mit gondolnak ott a kétfejű sas árnyékában azzal, hogy a válságok hosszú sora immár pőrére vetkőztet bennünket. Ki bánja azt, ha magyar földet elpusztítja, kiéli az osztrák ; ha a magyar munka verejtékéből nekünk csak a nyomor és szenvedés marad; ha ökleinket rázzuk a Lajta felé, míg ők dúsak ós hatalmasok s a császári parancs leszögez bennünket egy helyre, amelyből nincs baladás, nincs mozdulás. Államfórfiaink minden szavából a belyzet sötét képe bontakozott ki. Mit hoz a jövő? Senki sem tudott rá feleletet adni. Keresték a bizalom forrásait; nyugalomra ós önmegtartóztatásra intették a nemzetet, de nem tudták eltagadni, hogy nincs mit várnunk és nem sokat remélhetünk. Kossuth Ferencnek a függetlenségi párt értekezletén mondott beszéde, gróf Andrássy Gyula kijelentései csak mélységes elkeseredést, vagy immár ennél is többet: apatiát idéznek fel. Mert kisir belőlük az a tudat, hogy egész bizonyosan engednünk kell, vagy el lehetünk arra készülve, hogy felfordul az alkotmányos élet. És ez Ausztriában nagy öröm volna. A magyar nemzet lovagias volt szabadságszerető akkor is, amikor Ausztriaalkotmányos életénekgaranciáitis kereste. A 48-iki törvények, a kiegyezés egyik sarkalatos tétele, hogy a közös uralkodó alatt csak alkotmányosan kormányzott népek élhetnek. Törődik ezzel egyetlen osztrák államférfiú ? Eszébe jutott valakinek a Lajtán tul hangoztatni azt, hogy a magyar alkotmányos élet fen tartását védelmezni Ausztriának is kötelessége? Van-e csak egyetlen ember az egész összeharácsolt, elbázasodott és elszerződött ország-konglomerátumban, aki egyenlő fél gyanánt akarná tekinteni Magyarországot akkor, amikor alkuról, megegyezésről van szó? Az uralkodó körül ez az elfogult szolgahad tolong, amely a népek szabadságának magas gondolatáig fel aem ér. Egy agg király családi hagyományokból fakadó I és a korral erősbödő konzervatív hajlan1 dóságát használják ki, hogy lekössék maguknak örökre azt az arany mezőt, amelyből felépítették a nagyhatalmat, városaikat és kaszárnyáikat; hogy leigázzák azt a munkaerőt, amelyet szolgálatukra rendalt a császári ház. É9 mi leszünk a vesztes 'fél mindaddig, ainig ennekja széthúzó, pártoskodó nemzetnek lesznek olyan töredékei, amelyek puhák és eladók ; amig nem születnek meg a nagy elhatározások, amelyek nem görögtüzek többé, hanem állandó emésztő és teremtő erők. Egyet véssen minden magyar ember a szivébe: nincs nekünk nagyobb, ádázabb és kérlelhetetlenebb ellenségünk, mint az osztrák. Ezt a tudatot terjesszük, erősítsük és adjuk át a jövendő generációknak, hogy egyszer visszafizethessük mindazt a megalázást, nyomorúságot, vereséget, amit türnünk kellett. Lesz még egyszer ünnep a világon ! Lesz még nekünk hadseregünk is, bankunk is; a magyar nemzet élni fog még akkor is, amikor a nagy agyagbálvány összeomlik s maga alá temeti azt a korhadt rendszert, amely a nemzetek szabadságának árán akarja a hatalmat fentartani. IÍMMWMWMM11FIHMHHI —M III' I—I l'lll'l WIIl'^Tir^.fCíqCT^glIPMBHHHM^ ff Horny oszsindely, hódfark ú cserépzsin del y, alagcsj, burko lótégla, • keményre égetett buroktégla • Bérmentve minden állomásra. — • (Kiincker) istáiiok, folyosók és • |Jj| Első szombathelyi gőztéglagyár ^ átjárók részére . — Hübner testvérek 0s Pohl Gusztáv. Mai számunk 12 oldal*
